Hollóleány

Hollóleány – 11. Cholmondeley, Leggett és Eulie

Picture

– Hogy érzed magad? – kérdezte Bone, mikor feljött a szobámba egy tálca ebéddel.
– Remekül rendbe raktál, most már szinte teljesen jól vagyok – mondtam vidáman. Három nap telt el a balesetem óta, de Bone gyógyítási erejének köszönhetően már teljesen felépültem, csak ő ragaszkodott ahhoz, hogy még ágyban maradjak egy kicsit.
Picture

Mint kiderült, Lewkenor észrevette a jeladónkat, és pont akkor tetette tönkre, mikor én éppen az ő Tűzfala előtt sétálgattam. A kapcsolat megszakadt, ezért volt számomra annyira megterhelő ottmaradni. A többiek még aznap alaposan átbeszélték a dolgokat, és egy kisebb csapat már másnap útnak indult, hogy rendbe hozzák.
Picture

A csapatot Den, Ent, Late, Scythe és Cyb alkotta. Ha minden jól halad, akkor ma este már vissza kéne érkezniük. A várakozás szinte fájdalommal töltött el, hiszen mélyen reménykedtem, hogy minden rendben lesz, de a háttérben az a rosszízű kétely sem akart megszűnni, hogy sosem térnek vissza.
Picture

​A percek szinte óráknak tűntek, és úgy éreztem, mintha az este sosem jönne el. Miután megebédeltem, elég erősnek éreztem magamat, hogy lemenjek a társalgóba, ahol Pitchet találtam, egy kis, sötétkék borítójú könyvet lapozgatva. Úgy döntöttem, hogy inkább nem zavarom meg, mikor felpillantott, és gyorsan végigmért a szemeivel.
Picture

– Nem pihenned kellene? – kérdezte unottan, majd becsukta a könyvet, és a kávézóasztalra tette. Ezen a cselekedeten felbátorodva leültem mellé a kanapéra.
– Bone-nak nem kell erről tudnia – mondtam, miután kényelembe helyeztem magamat. – Kicsit ideges vagyok – vallottam be.
Picture

– A többiek miatt? – kérdezte, mintha nem lenne egyértelmű igen a válasz.
– Te nem? – A kérdésemre csak megvonta a vállát, de pontos választ nem adott.
– Minek? – mondta flegmán, majd felvette a könyvet az asztalról, és a közepénél kinyitotta. Csak ekkor vettem észre, hogy nem rendes nyomtatott könyv volt, hanem kézzel írott. Kérdőn néztem a mellettem ülő férfira, de ő egy pillanatra sem tekintett fel. Mi ez? Napló? Álomnapló?
Picture

​Érdekelt volna az igazság, de Pitchet ismerve akkor sem mondta volna el, ha megkérdeztem volna, ezért inkább magára hagytam, és visszasiettem a szobámba, mielőtt Bone kiszúrta volna, hogy nem vagyok ott. Visszafeküdtem az ágyamba, és szinte rögtön elnyomott az álom.
***
Picture

​Órákkal később hangos csörömpölésre és beszélgetésre lettem figyelmes.
– Esküszöm Cyb, muszáj volt azt a tányérat lelöknöd az asztalról? – Den hangja ütötte meg a fülemet, én pedig boldogan pattantam ki az ágyból. Végre visszatértek, és a beszélgetésből úgy érzékeltem, hogy mindenki jól van. Vidáman rohantam ki a szobámból, és egyenesen a hangzavar felé siettem.
Picture

​- Sikerült? – kérdeztem, amint odaértem hozzájuk. Den széles mosollyal válaszolt:
– Ennél jobban nem is sikerülhetett volna! Összesen csak három droid őrizte a mi kis szerkezetünket, amiket mi játszi könnyedséggel lezúztuk, és mint kiderült, a jeladót nem is tették tönkre, csak egyszerűen… kikapcsolták. – Erre felvontam a szemöldökömet. Az egész olyan gyanúsnak tűnt, de most ezzel nem szabadott foglalkoznom.
Picture

​- Akkor megyek, és megnézem, hogy áll az a repedés a falon – mondtam vidáman, és már fordultam is volna meg, mikor láttam, hogy a többiek arcáról lefagy a mosoly, és aggódva néznek rám.
– Biztos, hogy elég jól érzed magad hozzá? Nem kéne még néhány napot pihenned? – kérdezte Den, mire én csak megráztam a fejemet.
– Nem lesz baj. Csak gyorsan körülnézek. Ígérem – mondtam, mire láttam a szemében a kételyt, de nem szólt egy szót sem.
Picture

​Amint visszaértem a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és becsuktam a szememet, majd erősen koncentrálni kezdtem. Nem sokkal később mindenféle nehézség nélkül, ismét a magas téglafal előtt találtam magamat. Gyorsan keresni kezdtem azt a helyet, ahol nemrég lyukat ütöttem, és reménykedtem benne, hogy még mindig ott van.
Picture

​Nem sok esélyt adtam neki, ezért rettentően meglepődtem, mikor láttam, hogy minden úgy van, ahogy hagytam. Még a létrám is fel volt állítva a fal mentén. Tudom, hogy megígértem a többieknek, hogy csak gyorsan felmérem a terepet, de nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget.
Picture

​Gyorsak voltunk a jeladó helyreállítását illetően, ezért lehet, hogy ennyi idő alatt Lewkenornak még nem sikerült helyrehozni a hibát. Talán ha most visszamegyek, holnapra már az egész eltűnik. Ezt nem hagyhattam. Gyorsan a létrához léptem, majd átmásztam az apró lyukon.
Picture

​A túloldalt hatalmas mennyiségű információ állt rendelkezésemre. Az épület tervrajza, a biztonsági kamerák elhelyezése, titkos átjárók, jelszavak, kódok… minden, amire szükségünk van. Igyekeztem minden lényeges információt lementeni, majd elküldtem Ent kommunikátorára, és visszatértem.
Picture

​Vidáman pattantam ki az ágyamból, majd szinte repülve futottam le a társalgóba, ahol kérdő pillantásokat kaptam a többiektől.
– Mi van veled? – kérdezte Cyb, jót mosolyogva rajtam.
– Mindjárt megtudjátok – mondtam szinte dalolva, majd a következő pillanatban Ent kommunikátora hangosan kezdett el pittyegni, mire a férfi kérdőn kezdte el nyomkodni.
Picture

​Pár másodperc múlva hitetlenkedve állt fel a helyéről:
– Megcsináltad!
– Igen – mondtam boldogan, mire a többiek is felkapták a fejüket. A következő pillanatban egy hatalmas ölelést kaptam Dentől és Cybtől:
– Szép volt, Raven! – mondták egyszerre, de el nem engedtek. A többiek is gratuláltak, és még Pitchtől is kaptam egy elismerő mosolyt.
Picture

​- Még ne most kezdjünk el ünnepelni – mondta Ent hangulatrombolóan, de ő sem tudta abbahagyni a mosolygást. – Minél előbb megtervezzük a bevetést, annál előbb vége ennek az egésznek.
A többiek egyik pillanatról a másikra megkomolyodtak, és a fiúk villámgyorsan engedtek el, és ültek le. Egész éjjel tartott a megbeszélés, de mire felkelt a nap, és az első sugarai bevilágítottak a társalgó ablakán, készen voltunk.
***
Picture

​Mr. Cholmondeley feszengve ült a gyéren megvilágított kis kihallgató szoba közepén található asztalnál, miközben vele szemben Phileas és Amity barátságosan ült.
– Én esküszöm maguknak, nem tettem semmi rosszat – kezdett magyarázkodni az öregember rémülten, mire a másik férfi mosolyogva leintette. érdőn kezdte el nyomkodni.
Picture

​- Még csak nem is feltételeznénk magáról ilyesmit, uram. Csak néhány kérdést szeretnénk önnek feltenni. Már annak is nagyon örülünk, hogy időt szakított ránk.
Az öreg láthatóan megkönnyebbült.
– Kérdezzenek nyugodtan, és én a legjobb tudásom szerint válaszolok. – Phileas erre csak némán bólintott, majd az asztalon lévő dossziéból két képet vett elő. Az egyiken egy fekete hajú nő volt, a másikon pedig egy szőkésbarna hölgy.
Picture

​Az öregember alaposan megvizsgálta őket, majd kérdőn nézett a nyomozókra.
– Úgy hallottuk, hogy ez a két nő néhány napja a boltjában volt. Emlékszik rájuk? – kérdezte Amity, miközben egy csésze kávét csúsztatott oda a másiknak.
– Igen, emlékszem. Rendes embereknek tűntek. A fekete hajú hölgy érdeklődött egy bizonyos alkatrész illetően, de nekem sajnos olyan nem volt, ezért elküldtem őket Leggett barátom boltjába, ami kétutcányira van az enyémtől.
Picture

​- Nagyon szépen köszönjük – mondta Phileas. – Esetleg kaphatnánk egy listát azokról a tárgyakról, amit önnél vásároltak?
– Természetesen. Ha eljönnek velem a boltomba, se perc alatt tudok önöknek adni egy másolatot a listáról.
***
Picture

​Másfél órával később Amity és Phileas Mr. Cholmondeley boltja előtt álltak, a nő kezében egy papírlappal, amin mindenféle, számára ismeretlen alkatrészek nevei voltak feltüntetve.
– Mégis miért lenne nekik erre szükségük? – kérdezte, miközben a papiros tartalmát vizsgálgatta.
– Fogalmam sincs – mondta a férfi. – De pont ezt akarjuk kideríteni. Irány Leggett boltja. – A nő bólintott, majd eltette a listát a táskájába.
Picture

​- Igen, emlékszem rájuk – mondta negyed órával később mogorván Mr. Leggett. – Miután elmentek innen, vérfürdőt rendeztek a boltom előtt. Majdnem két teljes hétig senki sem akart tőlem semmit sem vásárolni – panaszkodott az öreg, majd a kassza mögé sétált.
– Miben segíthetek? – kérdezte végül, mire Amity elővette a Cholmondeleytől kapott listát, majd letette a pultra. – Mielőtt önnél jártak volna, ezeket vásárolták. Van esetleg valami tippje, mire kellhettek nekik ezek az alkatrészek?
Picture

​A boltos hosszan tanulmányozni kezdte a listát, miközben a homlokát ráncolta, majd néhány perc csend után megszólalt:
– Az első tippem egy mosógép lett volna, de az nem magyarázná az Arronax-féle égőt, sem a Nunn kondenzátort, szóval csak egy lehetőség maradt, de sehogy sem értem, miért kéne két ilyen őrültnek egy jeladó.
Picture

​Phileas kérdőn nézett az öregre:
– Szóval azt akarja mondani, hogy ezekből az alkatrészekből kizárólag jeladót lehet építeni? – kételkedett.
– Hát, ha nem akartak építeni egy mosógépet, ami diszkó fénnyel világít és zenére táncol, csak a jeladó maradt – válaszolta, majd bosszúsan megrázta a fejét – remélem, hamar elkapják őket.
Picture

​A két nyomozó bólintott egyet, majd megköszönték Leggettnek, és elhagyták az üzletet.
– Van esetleg valami ötleted, hogy hogyan tovább? – kérdezte Amity, miközben előhúzta az esernyőjét a táskájából, mert miközben bent társalogtak, elkezdett zuhogni az eső.
– Azt hiszem, meg kell látogatnunk egy régi barátomat – válaszolt Phileas szélesen elmosolyodva.
***
Picture

​Phileas kocsija a város legszélén, magányosan álló, kis rádióállomás előtt parkolt le.
– Mielőtt bemegyünk, figyelmeztetlek, hogy Eulie kicsit bogaras – mondta a férfi a társának, miközben kiszálltak a járműből.
– Már azon is csodálkoztam, hogy vannak barátaid – mondta csípősen a nő, mire a másik a szemét forgatta. – Úgy érzem, már sehogy sem tudsz meglepetést okozni nekem.
Picture

​A páros a kis épület felé vette az irányt, majd az ajtónál megálltak.
– Be kell valljam, kicsit aggódok – kezdte a férfi, miközben a nyakát vakarta. – Sok éve nem találkoztunk, és az sem volt túl kellemes.
– Azt mondtad, hogy egy régi barátod – értetlenkedett Amity.
– Mondjuk úgy, hogy ex-barátnő, akivel azelőtt jártam, mielőtt bebörtönöztek volna. Azóta sem kerestem fel – magyarázta Phileas, majd egy mély levegőt vett.
– Remélem, jól szétveri az arcodat, ha meglát – vágta rá a nő kárörvendő mosollyal.
Picture

​A férfi lenyomta a kilincset, majd mindketten beléptek az apró házikóba.
A szobában, egy kis asztalnál, egy szőke hajú, alacsony nő ebédelt, aki, amint meghallotta az ajtó nyílását, rögtön felkapta a fejét, és az idegeneket kezdte méregetni. Azon nyomban, hogy felismerte a férfit, elkerekedett a szeme, majd villámgyorsan felpattant a helyéről, és a férfi elé sietett. Phileas már nyitotta is a száját, hogy illően köszöntse a hölgyet, de ekkor egy akkora ütés érte az arcát, hogy a földre került, és amikor felnézett, csak a volt barátnője dühös tekintetével nézett farkasszemet.
Picture

​- Phileas Dan Cogsmith, te szemétláda!
– Én is örülök, hogy látlak Eulie – nyögte a férfi, miközben feltápászkodott, és az orrából eleredt vért törölte le a kézfejével. Gyorsan oldalra pillantott, és látta, hogy a társa alig bírja visszafojtani a nevetést.
Picture

​- Hét év! Ennyi év után nem hallottam rólad semmit. Még egy büdös üzenetet sem kaptam, hogy ’Ne aggódj, szivi, még élek’. Most meg csak itt betoppansz minden szó nélkül?!
– Börtönben voltam – kezdte a férfi, de Eulie legyintett.
– Két évig, legjobb tudomásom szerint. Legalább annyit írhattál volna, hogy meguntad a ronda pofámat. – A férfi, habár nem mutatta, belül mélyen elszégyellte magát, de a büszkesége nem engedte, hogy bocsánatot kérjen, ezért mindhárman kínos, néma csöndben álltak egy darabig.
Picture

​- Mit akarsz itt? – törte meg a csendet a szőke, mire Phileasnek eszébe jutott, miért is jöttek ide.
– Eulie, ő itt Amity Theodora Chandler – mutatott a társára. – Amity, ő pedig Eulalia Portia Parkes. Még a régi időkben nagyon sok mindenben segített. A legjobb a szakmájában, ha engem kérdezel.
– Ne hízelegj, nem fogadlak vissza – jelentette ki mindenféle érzelem nélkül a szőke hölgy, majd a másik felé fordult. – Hívj csak nyugodtan Eulie-nak, mindenki ezt teszi – nyújtotta a kezét Amity felé, majd kezet ráztak.
Picture

​- A segítségedre van szükségünk – kezdte Phileas.
– Na, azt gondoltam!
– Az összes, környéken lévő jeladó adataira szükségünk van, amit az elmúlt három hétben állítottak fel. Meg tudod ezt tenni?
– Lazán – vágta rá a nő, majd rögtön leült az öregnek tűnő számítógépe elé.
– Mennyi ideig fog tartani? – kérdezte Amity.
– Néhány óra, maximum.
Picture

​A következő néhány percet csendben töltötték, a két nyomozó leült a szobában található ócska kanapéra, amiből erősen szállt a por.
– Mi ez a hely egyébként? – kérdezte a barna hajú nő, de a másik kettő reakciójából ítélve nem várt választ.
– A nagyvilágnak ez a hely, csak egy egyszerű, névtelen rádióállomásnak tűnik, de valójában az Alvilágnak sugároz titkosított adást. Híreket és mindenféle információkat ad. Még apám kezdte, aztán én folytattam a bizniszt – válaszolta Eulie, miközben hevesen gépelt a billentyűzetén.
Picture

​- De figyelmeztetlek, hogyha ezt bárkinek is elárulod, nem érdekel milyen rendőr vagy, az egész Alvilág fog az ellenségeddé válni. Ez erre a szemétládára is vonatkozik – mutatott a kanapén ülő férfire, aki egy időközben szerzett régi, poros könyvet lapozgatott, és aki most értetlenül nézett volt barátnőjére. Amity némán bólintott, nem mintha bárkinek is el akarta volna ezt mondani.
Picture

​Ezek után senki sem szólt semmit. Csak Eulie hangos gépelése törte meg a csendet, Phileas jól elvolt azzal a könyvvel, amit talált, Amity pedig a kommunikátorán játszott valami ócska, bugyuta, de rettentően szórakoztató játékkal, mikor a szőke nő hangosan felkiáltott:
– Megvan! – állt föl, olyan hirtelen, hogy a gurulós szék, amin eddig ült, hangosan ütközött neki a szoba túlsó oldalán lévő falnak.
Picture

​- Az elmúlt három hétben, csak három új jeladót állítottak fel az egész sivatagban és az azt környező városokban – kezdte el mondani, majd mikor mindketten odaálltak mellé, folytatta: – Az egyik kizárt dolog, hogy az, amit kerestek, mert az egy kis kutatás után kiderült, hogy egy népszerű zeneadó egyik új állomása. A második az pont a városban található, de erről biztosra tudom, hogy nem a célpontotok, mert egy kliensemé, és én is ott voltam a beiktatásakor. Kizárásos alapon csak a harmadik lehet az, ami nem túl jó hír.
Picture

– Miért? – kérdezte Phileas.
– Mert a sivatag közepén van. Tudod, ahol mostanában gonosz, vérszomjas droidok ütötték fel a fejüket. Nem lenne túl biztonságos.
– E felől nem kell aggódnod Eulie – mondta a férfi. – Köszi a segítséget, mivel hálálhatjuk meg?
Picture

​Hosszú gondolkodás után a szőke vidáman közölte a többiekkel az ötletét:
– Vigyetek magatokkal! – Erre a kijelentésre mindketten hátrahőköltek a meglepetéstől, és a férfi már próbálta is volna lebeszélni róla, de a nő ezt nem hagyta:
– Még mielőtt kezdenéd, hogy ez nem biztonságos, mondanám, hogy ha nem vetted volna észre eddig, ez a kis épület, a város köré húzott elektromos védőpajzson kívülre esik – a két nyomozó ijedten, és értetlenül nézett a szőke nőre.
Picture

​- Mint láthatjátok, meg tudom védeni magam – mondta, majd a fal mellett álló páncélszekrényhez lépett, és kivett belőle három, hétköznapinak tűnő pisztolyt. – Ezek kicsit meg vannak bütykölve. Elektromos lövedéket lőnek, ami véglegesen hatástalanítani tudja a droidokat. Még mindig úgy gondoljátok, hogy nem elég biztonságos veletek mennem? – kérdezte a nő, mire a férfi széles mosollyal nyújtotta a kezét a nő felé:
– Megegyeztünk.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments