Hollóleány

Hollóleány – 4. A Sunyi srác és a Néma ember

Picture

​Dent már ismertem korábbról, bár valószínűleg neki fogalma sincs, én ki vagyok. Sosem találkoztunk személyesen, de rengetegszer láttam őt, miközben a megfigyelő kamerákon keresztül nézelődtem. Habár a kamerákon nem volt mikrofon, ezért hallani nem hallottam, de szemtanúja voltam, hogy az első napján hogyan találkozik Pitchcsel és a többiekkel.

Picture

Den 15 éves korában került a Teknős karmai közé. Azelőtt a nagynénjénél élt, aki nem igazán örült annak, hogy eggyel több szájat kell etetnie. A szülei meghaltak egy tűzesetben, mikor még kicsi volt. Azóta vannak neki is égési sérülései. Mikor a nagynénje megtudta, hogy különleges képességekkel rendelkezik, gondolkodás nélkül felajánlotta őt tudományos célokra, és rettentően boldog volt, mikor elvitték őt tőle. – Legalábbis ezeket tudtam meg a papírjaiból.
Ijesztő lennék? Talán. De ha annyi időt kellene eltöltened egy gépbe zárva, te is kíváncsi lennél minden apró kis információra.
***

Picture

​- Hello, bocsi, leülhetek ide? – kérdezte Den, egy fekete hajú sráctól, akinek a haja teljesen eltakarta az arcát. Nem válaszolt, ezért ezen felbátorodva le is huppant az asztalnál lévő egyik székre.
– Ez az első napom, és mivel ahogy látom, ugyanabba a szektorba tartozunk, gondoltam beszélgethetnénk – a fekete hajú srác még mindig nem válaszolt, sőt, még a fejét is elfordította.
– Nem beszélsz sokat, ahogy látom. Engem nem zavar! – mondta Den, majd szélesen rámosolygott a vele szemben ülőre.
– Túl lelkes vagy – válaszolt végül a néma ember, majd hátradőlt a székében.

Picture

​- Héééé! Látszik, hogy új vagy! Ne is foglalkozz vele, ő sohasem beszél – egy idegen, barna hajú fiú gördült oda Den mellé, majd finoman elráncigálta az asztaltól, és a saroknál foglaltak helyet.
– Ha minden egyes alkalommal elengednének az intézetből, ha az az ember megszólal! Látod, még most is itt vagyok – magyarázta, miközben leültek.

Picture

​- De nekem éppen most mondott valamit – értetlenkedett Den.
– Nem hiszem el! – csattant föl az idegen. – Mit mondott?!
– Azt mondta, túl lelkes vagyok. Nem értem, mire akart ezzel célozni.
– Aha! Szóval ő is olyan pesszimista, mint mindenki ebben az egész intézményben – komorodott el egy pillanatra, de a jókedve hamar visszatért. – Mindegy! A nevem Samuel, de a barátaim mindig csak Cybnak hívtak.

Picture

​- Te ismered a többieket? – kérdezte Den.
– Hát nem mindenkit. Azonban sok érdekes információ van a zsebemben. Például… látod azt a szőke nőt, ott, a terem túloldalán? – kérdezte, mire Den bólintott. – Régebb óta van itt, mint én, de úgy hallottam, hogy az első napján majdnem kinyírt egy szegény srácot, mert az véletlenül lefröcskölte vízzel.

Picture

​- Komolyan mondod? – hitetlenkedett az újonc.
– És ott ül az asztalánál az a vörös hajú férfi is. Ő önként jelentkezett ide, de miután megtudta, mi is ez a hely igazából, rengetegszer próbált megszökni, néhányszor majdnem sikerült is neki. Ezért a vezetőség kirendelt mellé egy saját, külön bejáratú őrt, aki a nap huszonnégy órájában figyeli. Habár azután is megpróbált egyszer kiszabadulni, az már kevésbé volt sikeres próbálkozás. Samuel, de a barátaim mindig csak Cybnak hívtak.

Picture

​- Ott van még például az a nő, aki fekszik az asztalon. Nem tudom, mi a különleges képessége, és azt sem, hogy mit csinált, de még egyszer nem láttam nyugtatók és kábító szerek hatása nélkül. Hogy őszinte legyek: nem is igazán akarom megtudni, milyen is, amikor józan. Ijesztő lehet.

Picture

​- És semmiképpen sem lehet megfeledkezni Miss Ramsbottomról sem, aki a szomszéd asztalnál ül kék ruhában. Látod azt a dühös tekintetet? Egészen négy hónappal ezelőttig tudósként dolgozott itt, de sajnálatos módon történt egy kis laborbaleset, és rajtakapták, mikor az egyik munkatársát próbálta meggyógyítani. A nő megmentette egy ember életét, és mivel hálálják meg? Egy kényelmes cellával a kék szektorban.

Picture

​- Jómagam pedig, egy egyszerű, huszonegy éves srác vagyok, aki hangokat hallott, és a pszichológusa ide küldte.
Den kíváncsian hallgatta végig a másik mondandóját, majd döbbenten kérdezte:
– Honnan tudod ezeket?
– Nos, ha itt van az ember egy ideje, hall dolgokat. Pláne, ha olyan képessége van, mint nekem. Szuper jól érzékelem a körülöttem lévő dolgokat, persze sokan haszontalannak tartanák ezt a képességet, de valójában nagyon jól jön, ha szaftos dolgokat akarsz megtudni.

Picture

​- Biztos így van.
– És veled mi a helyzet? Hogy kerültél a Pokolba?
– Hát az én történetem a többiekéhez képest semmi. Egyszerűen csak rossz emberekkel éltem.
– Hát nem akarok hazudni. Ez a hely sem lesz jobb. De én mindig azt mondom: Mi értelme van szomorkodni? Lehet, én vagyok az egyetlen optimista az egész intézetben, de én megpróbálom mindenben a legjobbat látni.
Den csak mosolyogva hallgatta, ahogy az új barátja mindenféléről beszél, miközben reménykedett, hogy minden rendben lesz. Ekkor még nem tudta, hogy az előbb megismert emberek néhány év múlva az új családját fogják alkotni.
***

Picture

​Máskor is láttam őt. Utólag visszagondolva nagyon is sokszor, bár akkor nem tűnt fel igazán. Legtöbbször Cybbal láttam beszélgetni, de amikor nem együtt volt ebédszünetük, akkor a lelkes ember mindig a fekete hajú, sose beszélő srácot boldogította. Egyszer sem láttam, hogy válaszolt volna neki, de Den továbbra is szüntelenül magyarázott, és egy csöppet sem zavartatta magát.

Picture

​Néhány hónapig ment ez, amíg olyasvalami történt, amire sem a többiek, sem a dolgozók, sem az őrök nem számítottak:
– Miért beszélsz mindig ennyit?! – csattant fel idegesen Pitch, mire mindenki a teremben feléjük fordult, és döbbenten hallgatta a jelenetet.
– Mert te sose szoktál, így gondoltam kiegyenlítődik a dolog – hebegte zavarodottan Den, aki szintén nem számított erre a hirtelen reakcióra.

Picture

​Pitch a kijárat felé sétált, majd út közben mondta:
– Kedves Sunyi srác! Fogadok, nem bírsz ki egy hetet anélkül, hogy kinyitnád a szádat – ezután kisétált a teremből, egyáltalán nem törődve azzal, hogy minden szempár őt követi.
– Sunyi… srác? – motyogott Den magában, mire egy idegen bekiabálta:
– Én látom! Nézzétek a szemeit! – így lett Den Sunyi srácként híres az intézet falain belül, akivel még a Néma ember is beszél.
***

Picture

​Den a Pitchcsel tett fogadását többszörösen is túlteljesítette. Az ő különleges képessége az, hogy a lelke képes kilépni a testéből, és így szabadon tud járni a világban. A történtek utáni, másnap délelőtti kísérlet rosszul sült el. Annak eredményeképpen, a lelke heteken keresztül képtelen volt visszajutni a testébe. Ezalatt az idő alatt egyszer sem szólalt meg.

Picture

​Nem tudhatom biztosra, hogy ez alatt a néhány hét alatt mit is csinált, de ha tippelnem kéne, akkor néhány kétségbeesett visszajutási próbálkozás után, élvezte, hogy végre szabad lehet egy kicsit. Talán ugyanazzal foglalatoskodott, mint én. Szabadon járt-kelt az intézet falai között, megfigyelte az embereket, kihallgatta a beszélgetéseiket. Talán még engem is megtalált.

Picture

​A kómájának – vagy mókájának – nem természetes úton lett vége. A főorvos megunta a várakozást, és egy hatalmas elektrosokk segítségével hozta őt vissza, ami után még napokig gyengélkedett. Mikor újra a többiek közelébe engedték őt, ugyanolyan lelkesen támadta le Pitchet mint régen, mire a fekete hajú srác csak egy sóhajtás kíséretében a szemét forgatta: A nyugalmas heteknek vége.
***

Picture

​Aznap nem voltak sokan az ebédlőben, ezért rajtuk kívül csak három őr tartózkodott a teremben. Először csak egy nagy csattanásra lettek figyelmesek, ezért az egyikük elment megnézni, mi történhetett, de miután percekig nem tért vissza, a másik kettő a keresésére indult.

Picture

​Pár másodperccel később pedig a vörös hajú férfi rontott be az ajtón:
– Káosz van odakint! Ha ügyesek vagyunk, el tudnánk szökni!
– Káosz? Milyen káosz? – kérdezte Cyb.
– Nem tudom, az androidok meghülyültek, és mindenféle fura dolgot csinálnak. De ez egy vissza nem térő alkalom! Most biztos, hogy sikerül megszöknünk!
– Már elnézést, de nem is ismerjük egymást – mondta a szőke nő, akit az első napja óta mindenki nagy ívben elkerül.
– Az most nem számít! Na? Ki akarja elhagyni ezt a szeméttelepet?

Picture

​- Komolyan azt gondolod, hogy sikerülhet? – kérdezte Den, mire a férfi mosolyogva bólintott. – Akkor én benne vagyok – mondta, mire Cyb hitetlenkedve felé fordult.
– Te ezt most komolyan gondolod? Sosem fog sikerülni!
– Azt hittem, te vagy a nagy optimista ezen a helyen. – Den látszólag meggyőzte a barátját, mire ő csak ennyit mondott:
– Ha életünk végéig magánzárkába tesznek emiatt, az a ti hibátok lesz.

Picture

​- És ti? – fordult a férfi a maradék emberhez.
– Ha kijutok innen, végre bosszút állhatok ezen az átkozott helyen – mondta Miss Ramsbottom, az ex-tudós.
Pitch szokásához híven nem mondott semmit, csak csendben felállt, ezzel jelezve elhivatottságát.
– És te? – fordult a férfi a szőke nő felé.

Picture

​- Ohó! Ki mondta, hogy én egyáltalán el akarok innen menni? Nekem jó itt. Itt legalább megkapok mindent, amire szükségem van.
– Szóval nem jössz?
– Nem.
– Te tudod – mondta a férfi, majd már éppen indult is el volna a kis csapatával, mikor a nő utánuk kiáltott:

Picture

​- De ha jobban belegondolok… van keddenként az a csávó, akitől mindig kiráz a hideg. A nem jó értelemben. Na, vele nem biztos, hogy újra szeretnék találkozni – amint befejezte felpattant a helyéről, és a kijárat felé baktatott.
Már éppen indultak is volna el, mikor a fekete hajú nő, akiről eddig mindenki azt hitte, bedrogozva alszik, érthetetlenül motyogni kezdett. Nehezen, de a többieknek sikerült kivenniük mit is akart mondani:

Picture

​- Senki nem megy sehova – még mindig érthetetlen volt a beszéde, de felállt az asztalától, mire egy kicsit meg is tántorodott, de magabiztosan indult meg a kis csoport felé.
– Egész életemben nem akartam mást tenni, mint szabadon élni ezen a világon, erre mit tesznek? Bezárnak egy lepukkant cellában, valahol az alsó szinteken, és nyugtatóval tömnek tele. Ne is álmodjatok arról, hogy itt hagytok. Én leszek az első, aki elhagyja ezt az átkozott épületet.

Picture

​A többiek értetlenül néztek egymásra, de valamiért egyikük sem mert ellenkezni.
– Ismered őt? – kérdezte a vörös hajú férfi a volt tudóstól, mire ő a fejét rázva válaszolt:
– Nem az ő szektorában dolgoztam, fogalmam sincs, miről beszél.
– Mindegy, nem számít. A lényeg, hogy sietnünk kell – mondta a férfi, majd mindenki egyöntetűen bólintott és elindultak.

Picture

​Kijutni az épületből annyira nem is volt nehéz, mint ahogy azt gondolták. Az őrök teljesen el voltak azzal foglalva, hogy az androidokat hatástalanítsák, ezért egy kicsit óvatosabban közlekedve nem is volt feltűnő, hogy néhányan elszöknek. Az igazi probléma csak odakint kezdődött, hiszen nem csak az intézeten belül történt az, ami.

Picture

​Az egyik, intézet előtt parkoló kocsival menekültek el, majd a közeli nagyváros felé vették az irányt, azonban ott sem leltek nyugalomra. Ott is hatalmas káosz volt, ráadásul az intézet ruháiban hamar kiszúrták volna, mit is műveltek, ezért onnan hamar elmentek.

Picture

​Már a nap is lenyugvóban volt, mikor úgy döntöttek, hogy egy ideiglenes menedéket keresnek. A sivatag közepén autókáztak, ezért nem volt túl nagy a választék, az első, össze nem dőlésben álló épületnél meg is álltak. Azóta sem költöztek át máshova.
***

Picture

​- Áruld el szépen, miért is kutakodunk ezekben a romokban? – kérdezte Den, miközben nem is várt választ a fekete hajú férfitól. Még csak pár hete szabadultak az intézetből, de ő már olyan otthonosan mozgott az elhagyatott környezetben, mintha itt élte volna az eddigi életét.
– Felőlem éhen is halhatsz – válaszolta flegmán Pitch, majd folytatta a keresgélést.

Picture

​- És úgy gondolod, az ötven éve elhagyatott gyártelep alkalmas eme szükségletünk kielégítésére?
– Konzervek – a válasz mintha ki akarta volna röhögni Dent, amiért nem gondolt erre.
– Hát jó. Akkor mondd meg kérlek szépen, merre menjek el keresgélni?

Picture

​Pitch nem válaszolt, csak a terem túloldalára szegezte meredten a tekintetét.
– Hallod ezt?
– Nem. Mit?
– Ne mozogj – mondta Pitch, majd szép lassan az általa hallott hang forrását közelítette meg. A fal melletti egyik kartondobozban egy pár hetes kiskutya nyüszített, hogy ezzel is felkeltse magára a figyelmet.

Picture

​- Egy kutya – mondta halkan Pitch, éppen csak olyan hangosan, hogy Den is meghallhassa.
– Hogy kerülhetett ide? – lépett közelebb, majd ő is a doboz felé hajolt.
– Nem tudom – mondta Pitch, majd óvatosan a kisállat felé nyúlt, aki ficánkolva helyezte kényelembe magát a férfi kajai között.

Picture

​- Ugye nem gondolsz arra, hogy magaddal viszed? – kérdezte Den, majd egyenesen a másik szemébe nézett, aki viszont gyorsan elkapta a tekintetét, de néma maradt.
– Te is mondtad, még nekünk sincs elég étel, nemhogy még egy kutyát is befogadjunk! – Den már szinte kezdett kétségbeesni, de Pitch egy pillanatra sem hallgatott rá, sőt, minden szó nélkül hazaindult.
– Pitch! – kiáltott még egyet, de teljesen haszontalan volt. a ti hibátok lesz.
***

Picture

​Néhány órával később mindketten az elhagyatott elmegyógyintézet előtti hideg kőlépcsőn ücsörögtek. Az esti, hűvös szellő kellemes volt a nap közbeni irdatlan hőség után. Pitch ölében szuszogva aludt a frissen megfürdetett kiskutya, aki köré a férfi védelmezően fonta össze a karjait.

Picture

​- Hihetetlen vagy – mondta Den, miközben egy pohár vizet kortyolgatott. Nem is igazán haragudott a férfira.
Pár másodperc után Pitch szólalt meg:
– Kérdezhetek valamit? – Den kérdően nézett a mellette ülőre:
– Mondjad!
– Mi… barátok vagyunk, ugye? – a srác elkerekedett szemekkel nézett, majd hitetlenkedve csattant fel:

Picture

​- Hogy a viharba ne lennénk azok, he? – pattant fel mérgesen, de nem kapott választ. Azonban nem volt nehéz észrevenni a mosolyt Pitch arcán, miközben a kutyát kezdte el simogatni.
– Lucie-nek fogom hívni – mondta Pitch pár percnyi néma csend után, mire Den csak halkan felnevetett.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments