Tintavér
Tintavér – 111. Lány a küszöbön
Clara Nem tudott gondolkodni. A képek egymást kergették a fejében, az érzések pedig olyan gyorsan váltakoztak benne, hogy a mellkasa gyors egymásutánban szorult össze és engedett ki. Alig kapott levegőt, és nem tudta, hogy ez a sírás miatt volt, vagy…
Tintavér – 110. Randi csattanóval
Morgan „Kedves Wes! Sajnálom, hogy eltűntem, és nem vettem fel a telefont sem. Minden úgy összezavarodott, és időre volt szükségem, hogy tisztázzam magamban a dolgokat. Mi nem illünk össze. Nem benned van a hiba, hanem bennem. Remélem, lehetünk azért még…
Tintavér – 109. Akarsz róla beszélni?
Bradley Szombat délután volt. Megszokta, hogy hétvégente nincs munka – leszámítva persze a dolgozatok javítását, az órákra való készülést… na jó, szóval mégis volt munka. De legalább el tudta határolni egymástól az iskolát és az otthonát. De most, hogy egyik…
Tintavér – 108. Mentőakció
Kitty A szerkesztőségi megbeszélés gyorsan és gördülékenyen zajlott, senki nem akarta húzni az időt. Valószínűleg mindenki érzékelte a főszerkesztőjüket körüllengő feszültségfelhőt, mert rekordidő alatt sikerült még a legvitásabb kérdéseket is megtárgyalniuk. Ezúttal a máskor kényelmes szedelőzködés is elmaradt, és az…
Tintavér – 107. Meztelen valóság
Morgan Utálta, amiért ennyire határozatlan. Amikor Angela átnyújtotta azokat a papírokat az ösztöndíjakról, amiket megpályázhat, szinte látta maga előtt derengeni az egyetem kapuját, ahol állatorvoslást tanulhat; most azonban csak undok képleteket látott, amelyeken életek múlhatnak, ha az ember nem jegyzi…
Tintavér – 106. Pillantások kereszttüzében
Bradley El sem tudta volna mondani, mennyire kényelmetlenül érezte magát. Ami kifejezetten nagy szó volt, lévén ő mindig is a szavak emberének tartotta magát. De ez a mostani állapot már átlépett bizonyos határokat. Ilyen helyzetekben mindig Emily ügyét tekintette etalonnak,…
Tintavér – 105. Menekülés
Clara Tudta, hogy már így is messze többször találkozott az utóbbi hetekben Ethan Flynnel, mint amit a családja jó szemmel nézett volna, de nem tehetett róla, hogy a lábai újra abba az irányba vitték, ahol a fiút sejtette. Nem volt…
Tintavér – 104. A gyógyulás útján
Morgan Nem akart ma iskolába jönni. Szíve szerint fejére húzta volna takaróját, és egész nap még csak gondolni sem próbált volna azokra a dolgokra, amik aggasztották – az iskolára, Lennie-re, Spencerre vagy éppen Wesre. Szorongott, amiért fel kell kelnie, hogy…
