Címke: tim hogyan epitsunk

Hogyan építsünk? – 5. Húzzunk rá tetőt!

Az előző két alkalommal már megalapoztuk a házunkat, és a falakkal el is indultunk felfelé, ideje hát, hogy megkoronázzuk épületünket egy tetővel!

A tető mindig egy fordulópontot jelent az építésnél, ez ugyanis az ún. szerkezetkész épület egyik lehetséges határa. Innentől már kisebb lépésekben finomodik a ház kinézete a nyílászárókkal, szerelvényekkel és kiegészítő szerkezetekkel (pl. korlátok, kéménykürtők), amelyek már a tömegre nincsenek olyan jelentős hatással. De mielőtt ennyire előre szaladnánk, tekintsük is át, miket kell figyelembe vennünk, ha tetőt tervezünk!

Az embert ősidők óta foglalkoztatta egy kiemelt dolog: legyen tető a feje fölött. Az igények azóta bővültek, és most már az sem mindegy, hogy milyen tető, hogy néz ki, mivel fedjük le, milyen meredek…

Alaptételünk az, hogy bármilyen alaprajzi formára húzható tető, azonban, ha az esztétikát is szem előtt tartjuk, már fontos, hogyan formáljuk házunk alakját, mielőtt lefednénk. Az előző tippben utaltam párszor a tetőre, és arra, hogy mikre ügyeljünk a ferde falaknál például, azonban ennél jóval több dolgot fontos észben tartani, ha az épület elkészültével nem akarunk azzal szembesülni, hogy kihívás lesz a lefedése.

Hogyan építsünk? – 5. Húzzunk rá tetőt! Tovább olvasom

Hogyan építsünk? – 3. Emelvénnyel, vagy anélkül?

Miután kiválasztottuk a telket, és belépünk az építés módba, először zavarba jöhetünk, ha nem tervezgettünk előre. Mielőtt az első falszakaszt felhúzhatnánk, máris el kell döntenünk egy rendkívül fontos kérdést, mégpedig, hogy használjuk-e az emelvény eszközt (elevation), vagy rögtön falakkal induljunk. Ebben a tippben megpróbálom összegyűjteni számotokra az összes szempontot, ami fontos lehet ennek a kérdésnek az eldöntésekor.

A Sims2 és Sims3 játékokban alapvetően azért is nehéz ez a döntés, mert ha utólag gondoljuk meg magunkat, csak rengeteg pepecseléssel változtathatjuk meg. És ami számomra az egyik legszomorúbb, hogy a két változat között nincs átmenet, vagyis az emelvényről nem lehet padló használatával áthidalni a föld szintjére. Ez sajnos választásra kényszerít minket, azonban léteznek köztes megoldások is. Nézzük is ezeket sorra egymás után:

 

Fallal indítva:

Alapvetően, mikor először álltam neki házat építeni a sims3-ban, azonnal a fallal indított verziót választottam. Bevallom, sokszor kihagyom az előzetes tervezést, és falastul rontok neki a háznak, ilyenkor pedig kiindulási alapként mindig a szobák formáját és egymáshoz való viszonyát próbálom megtervezni – papír helyett rögtön a játékban. Ha emelvényt használunk, bosszantó lehet, ha folyton át kell méretezni az emelvényt is, mikor a falakat pakolnánk arrébb, és valljuk be: ha nem terveztük el előre az emelvény formáját, akkor nehéz abból kiindulva meghatározni a ház formáját.

A másik indok, amiért célszerű lehet fallal indítani: nem vész el egy szint a teljes építhető magasságból. Az emelvény is beleszámít az építhető szintek számába, azonban többnyire nem használjuk ki az általuk közrezárt tereket (ellenpéldát lentebb olvashattok), így pazarlásnak tűnhet. Természetesen ez csak akkor igaz, ha magas házat akarunk létrehozni, és szükségünk van az összes szint kínálta térre.

Használat szempontjából praktikusabb lehet, ha a simeknek nem kell folyamatosan fel-le lépcsőzniük az emelvényről, hanem azonnal beléphetnek a házba, amelynek ajtaja így a külső terep magasságában nyílik. Ugyanígy a kerttel kialakított kapcsolatok is sokkal közvetlenebbek lehetnek, ha nincsen a két rész között egy elválasztó lépcsősor.

Az emelvényre pedig – ahogy azt fentebb említettem – meg kell oldani a feljutást is, a lépcsők elhelyezése pedig sokszor problémás lehet. Kültéren (sims3-ban legalábbis) a lépcsők oldalát nem fallal hozza létre a játék, és ezeknek, a valóságban irreális lyukaknak az elfedésére különféle trükköket kell alkalmaznunk (például bokorral takarni őket). Az is zavaró lehet, ha szűkös a telek, és a bejárati ajtó ütközik a lépcsővel. Ilyenkor számíthat a lerakás sorrendje is, de erről majd egy későbbi, lépcsőkről szóló cikkben olvashattok bővebben.

Az egyik perdöntő téma a garázs kérdése lehet. Garázst egyszerűen nem lehet emelvényen elhelyezni, hiszen a terepet és az emelvény szintjét nem lehet összekapcsolni a játékban. Sajnos, ha a garázs a földre kényszerül, akkor két opciónk van, ami a házat illeti: vagy teljesen külön áll a garázstól, vagy egybeépítjük, és ez esetben kizárólag emelvény nélküli kialakítású lehet (ugyanúgy a játék korlátaiból adódóan).

 

Emelvényre állítva:

Mikor épületet tervezek, alapvetően szeretek az emelvényekkel játszani, és olyan felállásokat kipróbálni, amelyek érdekessé tehetik a belső tereket. Használatával létrehozhatunk besüllyesztett szobarészeket, például egy nappalit, amelyben a kanapékat egy lefelé vezető lépcsővel lehet megközelíteni.

Ez, és a hasonló megoldások lépcsők elhelyezését teszik lehetővé a belső terekben, amik izgalmassá, tagoltabbá tehetik simjeink életterét és a forgatási helyszíneket egyaránt. Ami azonban problémás lehet: a fények kezelése. A játék sajnos épületszintenként külön kezeli a lámpák és ablakok fényeit, így az összes, emelvényezéssel járó trükknél érdemes a Világ Körül kiegészítő buydebug részéből elővenni a láthatatlan világításokat.

Az emelvényeket használhatjuk arra is, hogy a ház körül egy átmeneti teret hozzunk létre a „kint” és a „bent” között. A közlekedés, és a házba való bejutás célján túl lehetőségünk van különféle funkciókat elhelyezni odakint. Ez főként nyugágyakat, grillező helyet, vagy akár néhány hobbikelléket, például festőállványt vagy sakkasztalt is jelenthet. 

A lépcső, bár jobban elhatárolja a kinti és a benti tereket, néha pontosan ez a cél. Létrehozhatunk különböző díszes lépcsőket, amelyek elegáns rezidenciánkhoz vezet fel – ehhez pedig emelvényekre lesz szükségünk.

Az emelvények talán leghasznosabb tulajdonsága a falakkal szemben: képesek felvenni a terep egyenetlenségeit. Ez azt jelenti, hogy egy domboldalra is felhúzhatunk egy emelvényt, a teteje sík marad, és az alja pedig végig illeszkedik a terephez, egy fal azonban átrendezi a terepet ugyanilyen próbálkozásnál. Az emelvény ilyen tulajdonságát kihasználhatjuk lejtős terepnél, lábakra állított házaknál, vagy akár a vízre épített házak esetében is (Szigetvilág kiegészítővel stéglábak esetén).

A játékban előfordulhat olyan hiba, hogy a falakkal határolt szobát lepadlózva maradnak egyenetlenségek. Ez a probléma is jobban kezelhető az emelvényekkel, hiszen figyelmen kívül hagyhatjuk az efféle eltéréseket, amik a terepből adódnak.

 

Keverék – alagsor:

Az emelvény és a fallal indítás rendszere egy módon azonban mégis vegyíthető, mégpedig akkor, ha pincét építünk. Fontos tudni, hogy egy fal magassága 3 lépcsősor magasságával felel meg. Ez annyit tesz, hogy ha lerakunk 3 lépcsőt a földre, és a legalsó lépcső aljának szintjére húzunk egy falat, a tetejének a magassága megegyezik a föld szintjére rakott emelvény tetejével. A játék pedig ezt az egyezést hagyja is kihasználni: segítségével pincét hozhatunk létre. Ha megrajzoljuk a pince határoló falait a besüllyesztett részen, és körberajzoljuk emelvénnyel, már rá is tudjuk húzni a következő szintet, az emelvény pedig „elfedi” a gödör lejtős oldalait.

Néhány dologra azonban érdemes odafigyelni:

– Az alagsor mindig minden irányból egy egységgel kisebb, mint a felette lévő szint (ha minden irányból körbe akarjuk rajzolni)

– Emelvényre nem lehet semmit sem elhelyezni (nyílászárót, illetve falra helyezhető dolgokat). Ez alól természetesen a moveObjects on kód felmentést adhat, de a nyílászárók elhelyezésével nem mindig érdemes trükközni, mert lehet, hogy nem fog megfelelően működni a játék során.

– Pontos szintbeli egyezés szükséges, különben hibaüzeneteket fog dobálni a játék. Érdemes tehát a három lépcsős módszerrel próbálkozni, ahelyett, hogy szemre akarnánk belőni süllyesztéssel a falak magasságát.

A kombinált módszeres pincét felhasználhatjuk garázslejáró létrehozásához, vagy lejtős terepre épített ház készítéséhez, de akár egyszerűen csak visszanyerhetjük az emelvény okozta „elvesztett szint” területét azzal, hogy beépítjük az alagsort is, miközben nem kell lemondanunk az emelvények egyéb előnyeiről.

Egy másik megoldás lehet a kombinálásra, ha a falakból készítünk alapozással azonos magasságú darabokat. Ezt a constrainFloorElevation kóddal tehetjük meg, ha a terepszintező eszközzel az emelvény magasságát „áthúzzuk” a fal tetejére. Ugyanez működik fordítva is: az emelvényeket is építhetjük olyan magasra, mint a falak magassága. Mivel azonban az emelvények magassága alapból állítható (talajszint módosítása után lerakjuk, majd a talajszintet lecsökkentjük), így többnyire a falak (és egyébként a padlók szintjének) állítására használhatjuk. Az ezekben rejlő lehetőségeket az aktuális témáknál vesszük majd elő újra.

Tovább a következő részre

 

A tippet készítette: TimMac

Hogyan építsünk? – 4. Játék a falakkal – A tömeg megformálása

Külső falak

A tervek rajzolása során nem feltétlenül fontos, hogy minden egyes kis homlokzati síkváltást előre kitaláljunk, elég, ha a szobák elhelyezésének tervét a kezünkben (vagy a fejünkben) tartjuk.

Induljunk ki például abból, hogy a földszinten van három szobánk, amelyek mind kapcsolódnak egymáshoz. Ez kívülről nem feltétlen eredményez látványos kinézetet, azonban néhány apró kis töréssel feldobhatjuk. Egészítsük ki homlokzati kiugrásokkal a szobákat! Ezek nem csak dizájn szempontjából lehetnek fontosak, hanem a belső funkciókat is hozzá igazíthatjuk. Egy szélesebb kiugró forma esetén elhelyezhetjük ide az étkezőasztalt, és ablakok segítségével igazi kert-közeli élményben lehet részünk az étkezések során, ráadásul a helyiség is bőven kap természetes fényt.

Nem feltétlen kell ablakokat sem elhelyezni egy-egy ilyen formán: belülre helyezhetünk „falba süllyesztett” könyvespolcot, vagy akár tévésarkot is kialakíthatunk. A téglalap alaprajzú terekkel ellentétben, ezekben az esetekben kapunk egy kiindulást a berendezés során is, mert a terem kap egy ilyen fajta irányultságot, és rá tudjuk szervezni a szobában lévő funkciókat egy alapvető formajátékra – mindeközben persze kívülről sem lesz unalmas a homlokzat.

Ha tervek nélkül vágunk bele az üres telekbe, akkor is többféleképp indulhatunk el a tagolt homlokzatok irányába. Először létrehozhatunk négyszögletű szobákat, majd ezeket kiegészíthetjük hasonló módon külső tördelésekkel. Ha viszont már a csuklónkban van néhány beváltabb forma, akkor egyből megpróbálhatjuk létrehozni tördelten a szobákat határoló falakat. Ez azért is lehet könnyebbség, mert sokszor ezek a külső formák utólag módosíthatnak a szobák méretén, vagy arányán, és könnyebbé teheti a számolást, ha ismerjük a formák „helyigényét”.

A következőkben bemutatom az alapvető kiinduló formákat. Figyeljük meg, hogy a ferde falaktól sem szabad megijedni, ezek is segíthetnek a tagolásban:

 

Ferde falak

A ferde falakhoz néhány további gondolat:

– Sajnos, ha lefestjük, a textúrát kinyújtja a falon, ami hosszabb szakaszok esetében szemet szúrhat, és zavaró lehet. Továbbá a nyílászárók és a függönyök összehangolása is problémás tud lenni néha.

– Segítségükkel hozhatunk létre nyolcszögeket is, azonban érdemes ezeket úgy létrehozni, hogy a ferde falak hossza ne legyen sokkal hosszabb három átlónál. Mivel ezek hossza nem egyezik az egyenes falakéval, nehézkes lehet összehozni azt a látszatot, hogy a nyolcszög oldalai egyforma hosszúak. 1-2 egység esetén ez még viszonylag hiteles, azonban afölött már nem mindig szép, ha vegyesen használjuk a ferde és az egyenes falakat. (A játék ezt úgy próbálja korrigálni, hogy mikor átlósan húzzuk a falakat, kerekíti a fal hosszának értékét, így a következő értékeket kaphatjuk: 1, 3, 4, 6…, ezzel jelezve a játékos felé, hogy melyik ferde hossz melyik derékszögű rendszerbe illő hosszt közelíti meg legjobban).

– Az előző pont alól kivételt képezhet, ha a házunkat, vagy annak egy szárnyát valamiért átlósan kívánjuk lehelyezni. Ez azonban a bútorozásnál és a nyílászárók elhelyezésénél okozhat problémákat, mivel nehezebben számolható a rács, mint az egyenes falak esetében.

– A tetővel való lefedésnél is adódhatnak apróbb problémák, de ezt többnyire úgy oldhatjuk meg, mintha „sarokként” kezelnénk az adott mezőt, amelyen a ferde falat áthúztuk. Azonban ez a módszer is hosszabb (2-3, vagy annál hosszabb) szakaszok esetén torz tud lenni.

Összességében tehát nyugodtan használjuk a ferde falakat, mert finomítani tudják a derékszögű törésekből álló rendszert, és nem tűnnek olyan élesnek a síkváltások. Azonban igyekezzünk csak 1-2 átlón áthúzódó ferde falat vegyíteni egyenes falakkal, ha kerülni akarjuk a torz megoldásokat.

A ferde falak kapcsán szóba került a tető, így érdemes erről is összeszednünk a gondolatainkat. A tetőről külön cikkben olvashattok majd, azonban fontos vonatkozásai vannak a falaknál is, így ezúttal sem mehetünk el a téma mellett.

 

Függőleges tömegformálás

A falsíkok változtatásával a szintenkénti homlokzati és tömegbeli tagolást megoldottuk, azonban felfelé haladva is fontos, hogy meglegyen a tagoltság. A kocka házak másik ismertető jele lehet, hogy a szintek befoglaló alaprajza megegyezik, így kívülről függőleges értelemben semmi változás nem látszik. Hacsak nem kifejezetten több szintes belső tereket akarunk létrehozni, akkor érdemes minden egyes szinttel csökkenteni a fallal körülzárt tér nagyságát. Az így kialakuló visszaugrásoknál létrehozható erkély, vagy fedhetjük tetővel is, ezáltal érdekesebb formát létrehozva.

Az érdekes alaprajzi formákat érdemes fokozatosan úgy alakítani, hogy el tudjuk képzelni, milyen tetőt tudunk rá húzni. Könnyen megoldhatjuk a ferde falak problémáját például úgy, ha nem tetőt, hanem erkélyt húzunk fölé.

Az alapterület felfelé haladva azonban nem csak csökkenthető: oszlopok vagy pillérek segítségével kifelé is léphetünk, ügyeljünk azonban arra, hogy a végeredmény ne mondjon ellent a fizika törvényeinek olyannyira, hogy az bántsa a szemet. A befelé és kifelé ugrások variálásával pedig különféle kiharapásokat hozhatunk létre, amelyek többnyire azonban csak nagyobb léptékű épületeken mutatnak jól (bár alapból csak nagyobb léptékű épületet húzunk három szint magasra, az alatt pedig ilyen kiharapás nehezen megoldható).

A felfelé haladásnál létrehozhatunk tornyokat is (például kastélyokhoz), amelyek kis, különálló tömegként tovább tagolják az összképet.

 

Belső falak

A külső falak homlokzat és tömegformáló szerepének tárgyalása után ideje áttérni a belső terek tagolására is. A tervezésnél már kaptunk egy kialakult belső osztásformát, azonban fontos lehet átbeszélni az alapvetően felmerülő alaprajzi formák velejáróit.

négyzet alaprajzú, viszonylag nagy terek talán a legnehezebben berendezhetők, mert nehéz bennük arányosan elhelyezni a bútorokat. Túlságosan szimmetrikus az alaprajz, és ha az egyik sarokba elhelyezünk valami hangsúlyosat, „megbillenni” látszik a helyiség egyensúlya. Négyzet esetén mindenképp a szoba közepére várnánk a központi „történést”, a szoba súlypontjába, ám ez a megszokottól idegen megoldás lehet (az ember ösztönösen rosszul érzi magát, ha úgy ül le, hogy mögötte jelentős tér van, amelyre nem lát rá), továbbá a közlekedést is zavarhatja (főleg, ha túlzsúfoljuk a szobát). Nagyméretű, négyzetes szobák többnyire akkor tudnak működni, ha valamilyen reprezentatív, dekoratív funkciót látnak el.

 

téglalap alaprajz egy fokkal már jobb, mert ott kialakul egy tengely, ami gondolatban osztja a szobát, és e szerint jobban tudjuk rendezni a bútorainkat is. A súlypont logikailag itt is a szoba középpontjába esik, azonban nem annyira zavaró, ha a hosszoldallal párhuzamos tengely mentén tologatjuk a berendezést. Sok esetben kedvező is lehet, például kijelölheti az étkezőasztal tengelyét. Ügyeljünk arra, hogy a tengely két végpontja, vagyis a rövidebbik oldalak felezőpontja hangsúlyosnak érződik a formából adódóan. Érdemes lehet átgondolni a későbbiekben, melyik oldalra rakjunk nyílászárót; ha rakunk, hová helyezzük el a kandallót, vagy bármilyen kiemelt bútordarabot.

Sokféle más, szabályos alaprajzot kialakíthatunk még, azonban sokszor nehéz levetkőzni az így létrehozott helyiség formájából adódó szakralitását. Ez azt jelenti, hogy ezek a formák sokszor túlságosan fennköltnek, túlságosan mesterkéltnek érződhetnek, amivel számos következmény jár, például a szimmetria. A nyílászárókat és a hangsúlyos bútorokat, ha nem a szimmetria szerint helyezzük el, esztétikailag „fájó” eredményhez juthatunk. Nézzük meg a következő képeken, milyen, ha valamit csak pár mezővel teszünk le odébb a szimmetria által kijelölt helyétől:

 

A szimmetria természetesen nem rossz dolog, nem kerülendő emiatt a szabályos alaprajz, azonban nagyon merev keretet tud adni a berendezésnek, ami néha ellentmondásba kerülhet a külsővel, vagy szomszédos szobákkal. Olyan elemeknél kerülhetünk szorítóba, amelyek más helyiségre is hatással vannak, jellemzően a nyílászárók, lépcsők és kémények esetében.

Ha viszont a szobáknak szabálytalanabb kialakítású alaprajzaik vannak, nem annyira követelik meg a szimmetrikus, kötött elhelyezést (természetesen itt is lehetnek olyan belső, apró egységek, amelyek szimmetriáért kiáltanak). Így sokkal oldottabb a bútorozás, könnyítve ezzel későbbi munkánkat. Ráadásul, ha egy érdekes külső, avagy belső törés adódik valamelyik falsíkon, máris odavonzza a tekintetet, és kijelöli a szoba egyik súlypontját – ráadásul a fal mellett, így nem zavaró, ha oda helyezzük bútorainkat.

 

“Körbefalazott semmi”

A falak segítségével a belső tereket másképp is tagolhatjuk. Létrehozhatunk mező nagyságú „pilléreket” belőlük, amelyekre lámpákat helyezhetünk el, közéjük pedig konyhapultot például, vagy bármilyen más bútort, amely alkalmas lehet terek viszonylagos elhatárolására.

A falakat ezen felül használhatjuk belső korrigálásra is, például, ha kívül ferde falat akarunk látni, de belül megmaradnánk a derékszögű rendszernél (ügyeljünk arra, hogy egy simán közrezárt háromszög esetében a csúcsok kiélesednek).

Akkor is „körbefalazhatjuk a semmit”, ha valamiért vékonynak érezzük a falak vastagságát, például ha úgy határolunk el két teret, hogy a falat csak a szobák határának feléig húzzuk, de nem akarunk funkciót adni az elzárt térnek.

Szintén a „semmi” közrezárását jelenti (legalábbis a játékban), ha gépészeti aknát hozunk létre. A valós életben az ilyen, függőlegesen végigmenő, fallal körülzárt aknákban futnak a gépészetet kiszolgáló (villamossági, víz, szennyvíz, légtechnikai, gáz és egyéb) vezetékek, amelyek a simsben nem jelennek meg. Érdekes aspektus lehet a tervezésnél is, hogy figyelembe vesszük például ezeket az aknákat is, hiszen ez egyúttal egy függőleges hozzárendelést is kialakít a szobáknál. Például a wc alatt nem lehet a nappali, mert akkor a nappali közepén menne át az akna a szennyvíz vezetékekkel. A valóságban ezért egymás fölé rendezik a vizes helyiségeket, hogy az akna végig tudjon menni az egész épület magasságában (mint a simsben a kémények kürtői). Természetesen nem kötelező ezeket elhelyezni, és szinte soha nem szoktam én sem, hiszen így is sokszor kevés a rendelkezésre álló hely (ráadásul nem lenne indokolt egy mező nagyságú akna, annak nagyjából a fele is elég erre a célra).

A korábban már említett constrainFloorElevation false kód segítségével további trükkös megoldásokhoz használhatjuk fel a falakat. Lényegében a magasságukat tudjuk állítani ezzel a kóddal, azonban ez könnyen vezethet használhatatlan, problémás megoldásokhoz. A nyílászárók elhelyezése nehézkessé válhat, illetve a kedvezőtlen magasságok a simeket is akadályozhatják, emellett pedig a felsőbb szintek elhelyezésébe is belezavarhat. Első sorban tehát csak akkor ajánlom, ha tényleg a ház kinézete fontos, nem pedig az, hogy játszani tudjunk benne simjeinkkel (Illetve a rá kerülő textúrákat is érdekesen tudja kezelni).

Viszont, ha mégis fontolóra vesszük a kód használatát, az emelvényeknél említett belső térjátékokhoz hasonlókat tudunk létrehozni, ráadásul akár a felsőbb szinteken is (ahová alaptestet nem tudunk elhelyezni). Működésüket tekintve olyan félfalak, amelyeknek a tetejére tudunk építeni. Arra azonban ügyeljünk, hogy az egymáshoz csatlakozó falak között az átmenet csak lineáris lehet, nem lehet benne ugrás (a falak teteje összefüggő láncot alkot), bár néha pontosan ez a cél is velük. 

Végül pedig egy gondolat kifejezetten a tale forgatók számára: a „babaház”. A sims játékokban különböző módokon láthatjuk a falakat, azonban a félig leeresztett falak esetén csak a leghátsó, határoló falak maradnak állva, a közbensők nem, így a szobákba bár belátunk, a mögötte lévő összes többi szobába is be lehet látni. Létezik azonban olyan megoldás, amellyel elérhetjük, hogy a szobákat határoló hátsó falakat lássuk, miközben be tudunk fotózni a helyiségbe.

Ha valaki volt már stúdiófelvételen, vagy látott már werkfilmet valamelyik alkotáshoz, akkor tudhatja, hogy a filmezésnél nem csak, hogy nem az egész tér van berendezve, de sokszor még az egyik fal sincs felépítve, hogy onnan kényelmesen tudjanak kamerázni. Ez a módszer ahhoz hasonlít, mint a babaház: az egyik oldalon hiányzik a fal, hogy belelássunk, és a videón keresztül nézve nem tűnik fel soha, hogy csak három falból áll a szoba. Ez első sorban kisméretű helyiségeknél lehet hasznos, például fürdőszobáknál, ahol a kizoomolás nagyon torz eredményt adna. Figyeljünk azonban arra, hogy érdemes lehet tovább építeni a szobát hátrafelé (tovább húzni és festeni a falakat), hogy véletlenül se lássunk át a kamerával a szomszédos helyiségbe.

tömegformálásba tehát már bele is kóstoltunk ezzel a tippel, következő alkalommal a tetők lehetőségeit beszéljük át. Még egy fontos gondolat a tipp legvégére: amikor a tömeget, vagy a homlokzatot alakítjuk, érdemes gyakran megnézni az összképet (legfelső szintig minden megjelenítve, falak teljes magasságra állítva). Néha hajlamosak lehetünk elveszni egy-egy kis részletben, azonban kívülről a ház mindig egységként érvényesül, az egységet pedig meg kell teremtenünk. Ez mindig sokkal jobban sikerül, ha alapból az egész felől haladunk a részek felé, mintha a sok kis kidolgozott részletből próbálnánk felépíteni a nagy egészet.

 

A tippet készítette: TimMac

Hogyan építsünk? – 2. Előzetes tervezés – Fehér papír helyett kockás füzet

Mielőtt bárminek nekikezdenénk, érdemes leülni, és tervezgetni kicsit. Semmit sem szabad elkapkodni, csak a legjobbak tudnak első nekifutásra tökéletes házat felhúzni, így senki se keseredjen el. Hosszú az út a jó épületig, de talán megéri a kitartást.

A tervezés sok anomáliát ki tud küszöbölni: az első ilyen, ami eszembe jut, hogy a játékban nem lehet egyszerűen csak odébb rakni a házat (ez alól a sims4 kivételt képez), így ha elsőre nem találod el a helyét, akkor be kell érned egy óriási előkerttel és minimális hátsó udvarral. Ha pedig előre nem tudod, mekkora lesz a ház kiterjedése adott irányban, nehéz elhelyezni az első falat.

Egy másik, gyakran előforduló hiba, ha utólag jövünk rá, hogy hiányzik egy helyiség valahonnan, és már sehogy nem tudjuk bezsúfolni. Persze az utólag bővítés is érdekes, jól kinéző végeredményt adhat, de ezek néha túlságosan elütnek az eredeti szándéktól, így érdemes jól átgondolni, hogy mindennek hagytunk-e helyet.

Szintén kizárható probléma, hogy a telek mérete elüssön a ház méreteitől: túl nagy telken túl kis ház sem esztétikus, és bezsúfolni egy kastélyt egy apró telekre szintén nem egészséges. Ezek a problémák mind kizárhatóak, ha egy lépéssel távolabbról indulunk neki az építésnek.

 

Kiindulás

Tervezéshez – a rácshoz kötött építés miatt – kockás füzetet ajánlok, amibe első lépésként érdemes felrajzolni keretként a telek határait. Ehhez természetesen ismerni kell a telek méreteit és adottságait is.

Ha ezzel megvagyunk – és megtehetjük – érdemes belépni a játékban a kiválasztott telekre. Tervezés közben – főleg az első próbálkozásoknál – érdemes a kitalált formákat rögtön tesztelni is, mert papíron sokszor érdekesnek tűnhet egy ötlet, de aztán a játékban nagyon torz kinézetet eredményezhet. Én általában túl méretesre tervezem a tereket, így ha lerakom például a hatszor ötös fürdőszobát a játékban, hamar szembesülök vele, hogy nem csak a szokásos kellékek – mosdó, wc és fürdőkád –, hanem még egy jacuzzi is nevetve elfér benne. Szóval csak óvatosan.

Ami a legfontosabb: papíron még mindig könnyebb korrigálni, mint „élesben”, viszont érdemes folyamatosan kipróbálgatni az alapelemeket. Ezek könnyen letörölhető, mondjuk pár falból álló összeállítást jelentenek csupán, ahová elég akár gondolatban is beilleszteni a bútorokat. Ha valami nem tetszik, a papíron könnyedén átrajzolhatjuk, avagy akár a telek határát is arrébb rajzolhatjuk, „áthelyezve” ezzel házunkat, ami a játékban nem ilyen egyszerűen kivitelezhető.

A valóságban, ha építkezünk, előírások vannak az előkert, az oldalkert és a hátsó udvar méretére (vagyis hogy az egyes telekhatároktól milyen messzire kell lennie az épületnek). Rend szerint a hátsó udvar szokott a nagyobb lenni az előírások alapján, hiszen, ha belegondolunk, a ház utcával átellenes oldalán sokkal békésebb, meghittebb területet tudunk kialakítani, mint a ház és az utca között. Az is szempont lehet azonban kisebb méretű telkek esetén, hogy érdemes-e kettévágni a kertet, ugyanis ha a méretek annyira korlátozottak, lehet, hogy célszerűbb egészen hátra tolni az épületet, hogy egy összefüggő zöld felület jöhessen létre előtte.

 

Helyigény

Lakberendezés kapcsán NoAngelBrigi már szót ejtett a visszhangos és a zsúfolt terekről, azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy a terek ilyen vonatkozású milyensége már a falak felhúzásakor eldől. Illetve aki előre tervez, annak már a papíron.

Minden bútornak van ugyanis egy adott helyigénye. Ez a helyigény magában tartalmazza a bútor fizikailag elfoglalt helyét, és egyúttal a használatához szükséges helyet is. Fontos azzal is tisztában lennünk, hogy mikor fedhet egymásra két bútor használatához szükséges helyigény, és mikor nem. A legtöbb tárgy esetében a Sims magában kizárja az ütközések lehetőségét, azonban vannak bútorok, amelyeknél nem számolódik hozzá direktben a használati helyigény. Ha nézzük például két ajtó példáját, nem tudjuk őket sarkosan lehelyezni, mert egymásra fed a helyigény. Két kanapét viszont le tudunk tenni ilyen pozícióban, azonban itt is, ha két Sim egyszerre akar leülni, akkor az egyiknek meg kell várnia a másikat.

A használathoz szükséges azonban még egy tényező: a bútor megközelítése. Fontos, hogy hagyjunk szabad utat a simeknek minden használni kívánt tárgyhoz, viszont egy jól berendezett szoba legfőbb jellemzője, hogy ezekből a lehető legkevesebbet alkalmazzuk, mivel könnyen a visszhangos terekhez lyukadhatunk ki.

Ha minden bútornak ismerjük a helyigényét, az egész leegyszerűsödik egy torpedóhoz hasonló „játékra”: el kell helyeznünk az adott szobában egy négyzetrácsra az adott méretű „hajóinkat”. Ezt megtehetjük direkt és indirekt módon is, kockás füzetet elő, kezdjünk neki a tervezésnek!

Ha indirekt módon nézzük a helyigényeket, akkor lényegében felhúzzuk a szobát, majd azután ellenőrizzük az alaprajzon, hogy a lehelyezni kívánt bútorok elférnek-e akkora alapterületen. Ha igen, nyert ügyünk van. Ha nem, akkor vagy csökkentjük a bútorok számát (üresnek ható szoba esetén újat helyezünk le), vagy újratervezzük a szobát. Alapvetően érdemes mindig a nagyobbtól az apróig haladni, így például ha egy képet nem tudunk elhelyezni a falra, akkor az ember már nem szívesen méretezi újra a szobáit, és nyúl hozzá a falakhoz. Ezért is fontos, hogy előre gondolkodjunk.

 

Helyiséglista

Direkt módon indítva kicsit távolabbról kell kezdenünk. Első lépésként készítenünk kell egy helyiséglistát, ami tartalmazza az összes lehelyezni kívánt helyiséget és darabszámukat. (Ehhez már ismernünk kell a felhasználókat: a ház lakóit. Tudnunk kell, mekkora a család, milyenek a kapcsolatok, milyen korúak a simek, és milyen jellemvonásaik vannak.)

Példa: legyen adott egy család, amelyről a következőket tudjuk: Van egy nagymama, aki tipikusan köt, horgol, főz, mos, takarít, amolyan konzervatív típus. A fia egyedülálló, aki épp kapuzárási pánikot él át, ezért szörfözik, motorozik, szórakozni jár, csajozni próbál. Egyedül neveli három gyerekét, egy kamasz, lázadó tini lányt, aki gitározik, rocksztárokról ábrándozik, emellett rajzol, és idegesíti a családja. A másik kamasz lány sportol, lovagol, díjakat halmoz egymásra. A legkisebb gyerek egy stréber kisfiú, aki vonatokat és autókat gyűjt. A családhoz tartozik még az apa húga, aki egy padlásszobában írogat egyedül, és utálja a gyerekeket, csak a nagy, kövér, fekete macskájával osztja meg mindennapjait.

Ehhez a családhoz szükség lesz hat szobára, mindenkinek külön jut egy. Az apuka kap egy garázst, ahol járgányait bütykölheti. Ennyi emberre érdemes legalább két, de talán inkább három fürdőszobát kialakítani. A nappali, a konyha és az étkező sem maradhat le a listáról, illetve ha megfelelő méretű a telek, egy istállót is felhúzhatunk a lovagló lánynak.

 

Bútorlista

Ha ezzel megvagyunk, minden szobán végigmegyünk, és felsoroljuk az összes bútort, amit le szeretnénk helyezni. (Ehhez ismételten tudom ajánlani, hogy legyen megnyitva a játék közben, mert onnan tudunk lesni.)

 Az előző példánál maradva, talán a padláson élő macskás nő szobáját érdemes bemutatni. Természetesen az ágy, az éjjeli szekrény és a ruhásszekrény nem maradhat ki. Hobbijához szükségessé válik egy íróasztal a hozzá tartozó székkel. Mivel ő úgymond elszigetelten él a családtól, külön fürdőszobát, és egy kis konyhasarkot is kap, hogy önállóan élhessen odafent. Ez alapján a bútorlista tartalmaz egy hűtőt, egy tűzhelyet, 2-3 pultot is. Eldönthetjük, hogy az íróasztalnál fog-e étkezni, vagy külön asztalt és széket rakunk be neki erre a célra. Cicájának pedig alomra, tálra és játékokra van szüksége. Ha végiggondoljuk egy napjukat odafent, könnyedén összeírhatjuk, hogy milyen bútorokat vesznek használatba, ezáltal teljessé tudjuk tenni a bútorlistát.

Ha a bútorlistánk is megvan, akkor minden elem esetében el kell döntenünk, hogy milyen típust szeretnénk, és azoknak milyenek a méretei (kanapéból pl. van két és három egység hosszú is, ahogy ágyból is van 2×3-as vagy 1×3-as is). Ezután a „hajóink” már készen is állnak a bevetésre. A szoba kitalálásához egyelőre elég, ha tudjuk a minimális méretét (ami a bútorok helyigényének összege, illetve egy kis ráhagyás, ami a közlekedés, és a jövőbeli bővíthetőség miatt fontos).

A szoba formáját nálam általában az egészben elfoglalt helye határozza meg. Persze csinálhatjuk fordítva is, de nem lesz túl könnyű dolgunk, hiszen a kis daraboknak egymáshoz kell illeszkedniük (kivéve a japán építészetben, mert ők lehelyezik külön dobozokba a funkciókat), és a kirakóst sem darabonként gyártják, hanem a kész képet szeletelik fel. Ha pedig a formát akarjuk meghatározni, akkor egy 30 egység alapterületű szobát valószínűleg kapásból mindenki 5×6 egység oldalú téglalapként venne fel, viszont a különböző méretű téglalapok miatt könnyen alakulhatnak ki üres helyek belül, így ezeket nehézkes egymáshoz illeszteni. Természetesen nem kötöm meg senkinek a kezét, de ha valaki formát is kitalál a szobáknak, akkor érdemes felkészülnie, hogy az építés során alakítgatni kellhet őket, ami néha beleszólhat a bútorok elhelyezésébe is.

A szobák formájának kitalálása azonban néha szempont is lehet, például tale esetén, ahol egy trónteremnél elvárás, hogy szimmetrikus, grandiózus és hosszúkás legyen. Itt sem kell kétségbe esni, a főbb, kötöttebb helyiségeket érdemes ilyenkor kitalálni, és úgy elhelyezni őket, hogy köztük legyen hely kitöltő funkciókkal (mosdó, raktár, gardrób…) felvenni a kialakuló érdekes formájú területeket.

 

Helyiségkapcsolatok

Ha megvan, hogy melyik helyiségünk milyen méretű, és milyen bútorokat tartalmaz, nekiláthatunk a helyiségkapcsolatok felrajzolásához (igen, jól látjátok, a papíron még mindig nem rajzoltunk semmit a telekre, és a simsben sem húztunk fel egy falat sem).

A helyiségkapcsolatok lényege röviden annyi, hogy egy lapra felírjuk az összes helyiség nevét úgy, hogy mindegyikből mindegyikbe „szabad átlátás” legyen (össze lehessen őket kötni egy vonallal úgy, hogy nem kell közben végigkanyarogni a többi helyiség neve között). Ezután színest elő (vagy színek helyett különböző vonaltípusokat használhatunk jelölésre), és kötögetésre fel! A legtöbb esetben vannak bevett szokások, ám ezek mind a józan észen alapulnak, így mindenféle előismeret nélkül hozzáláthatunk a saját listánknak. Ha két helyiség esetében nem tudunk dönteni, akkor gondoljunk arra, hogy mi hogyan használnánk egy adott szobát, és igényelnénk-e, hogy az kapcsolatban álljon valamelyik másikkal. Vegyük sorra az alábbi szempontokat:

– Melyek a kötelező helyiségkapcsolatok? Ezek azok, amiket nem lehet elképzelni úgy, hogy ne egymásból nyíljanak, vagy legalább egymás közelében legyenek. A legáltalánosabb ilyen példa a hálószoba és fürdőszoba kapcsolata. Gondoljunk csak bele, hogy éjszaka felkelünk arra, hogy mennünk kell oda, ahová a király is gyalog jár, de az a ház másik felében van. A királyok nem szeretnek ennyit sétálni.

Példánkban az összes hálószobához hozzárendeltem egy fürdőszobát.

– Melyek a tiltott kapcsolatok? Ez azokat az eseteket tartalmazza, amikor nem szeretnénk, hogy egyik szobából a másikba bármi közvetlenül átjusson. Ilyen például a már emlegetett fürdőszoba kapcsolata a konyhával. Ne keverjük az illatokat a szagokkal.

Példánkban a gyerekek szobája nem egymásból nyílik, mivel mindhármuk külön egyéniség, és valószínűleg nem szívesen osztoznának. A földszinti fürdőszobát emellett leválasztottam az étkezőről és a konyháról.

– Melyek a megengedett kapcsolatok? Ez lényegében magában foglalhat minden olyan esetet, amit a fentiek nem fednek le. Azonban ennek a kategóriának akkor vehetjük talán legnagyobb hasznát, amikor jó lenne, ha összekapcsolnánk két szobát, de nem halunk bele, ha nem sikerül. Talán a leggyakoribb példa, hogy a konyha-étkező-nappali hármas együtt legyenek.

A nappali és a konyha a nagymama kedvenc tartózkodási helye, az „ő birodalma”, így a hálószobáját ezek mellett, a földszinten érdemes elhelyezni, így megkímélve őt a sok felesleges lépcsőzéstől is. Az apukának szánt bütykölős garázs pedig hasznos és hangulatos lehet, ha az apuka szobájához közel van, így ezeket is összekötöttem.

 

További jelölések

A rajzolgatás során hamar kavalkád alakulhat ki, és egy olyan gráf, amiből lehetetlenségnek tűnik egy épeszű házat kihozni, mert minden mindenhez kapcsolódik. A rendezéshez az alább felsorolt, további szempontokat javaslom:

– Szintekre bontás: Ha kirajzolódik két, vagy több nagyobb csoport, akkor ezeket (amennyiben több szintesre tervezzük építeni a házat) rögtön át is tehetjük más emeletekre. Ezzel egyszerűsödik a gráf egy kicsit, és utána külön tudjuk kezelni őket szintenként. A szintekre bontásnál fontos tudni, hogy az alapterületek felfelé haladva nem nőhetnek, így nem tehetjük meg azt például, hogy a földszinten csak a nappali és a konyha van, az emeleten meg 10 hálószoba.

– Fényigény: A természetes fénnyel még a továbbiakban sokat tervezek foglalkozni, azonban már most említendőnek érzem, ugyanis az elhelyezésnél is fontos szempont. Mikor ebből az irányból nézek a szobákra, általában előkapok egy sárga ceruzát, és karikázni kezdem azokat a szobákat, amelyekbe mindenképp fényt szükséges juttatni, vagyis homlokzati fal mellé kell kerülniük. Ha sok, egymáshoz szorosan kapcsolódó helyiségünk fényigényes, akkor már láthatjuk is a ház méreteit: egy hármas összerendelés esetén például az egyik szoba mindenképp a ház adott szárnyának másik oldalán fog tudni fényhez jutni, így meghatározza a szárny „vastagságát”.

– „Feltárulás”: Ezzel a szóval ki lehet engem űzni a világból, mégis fontos, hogy szót ejtsünk róla. Röviden arról szól, hogy ha belépünk az ajtón a házba, nem a fürdőszobába szeretnénk benyitni. Hosszabban kifejtve ez annyit tesz, hogy végig kell gondolnunk, ha végigjárjuk a házat, mit mennyire szeretnénk közel tudni a bejárathoz, mely pontokon szeretnénk bejutni a házba, és hogy ha már bent vagyunk, melyik helyiségbe melyik után szeretnénk belépni.

– Felhasználóbarát: Ha ismerjük a családot, amelyiket be kívánjuk költöztetni, akkor tudjuk, ki milyen személyiségű. Ez is jelenthet egy újfajta kapcsolatot a helyiségek között. Például, ha van egy sim, aki otthonról dolgozik, akkor az általa használt egyéb helyiségekhez közel helyezzük el a dolgozószobát (a hálószobájához, nappalihoz, fürdőhöz közel). Ugyanígy a különféle hobbiszobákat is közelebb/távolabb helyezhetjük egy-egy simünk tartózkodási helyeitől.

– Kertkapcsolat: Ezzel a kérdéssel dönthetjük el, melyik szobáknak adjunk kapcsolatot a kerttel. Ezt úgy is megtehetjük, hogy karikázzuk a helyiségek neveit, de alapvetően felvehetünk a gráfhoz egy „kert” nevű „helyiséget” is, így meghatározhatjuk ennél is a tiltott kapcsolatokat (például a fürdőből nem akarunk kijutni közvetlenül a szabadba). Érdemes lehet elgondolkodni a konyha és a kert kapcsolatán, ha esetleg konyhakertet akarunk létrehozni. Amit pedig a kertkapcsolat szintén meghatároz: az összes kertkapcsolatot igénylő/olyannak ítélt helyiségnek a földszinten kell lennie, hogy ez a kapcsolat meg is valósulhasson.

A helyiségek összekapcsolásánál könnyítés lehet, ha közlekedőket alkalmazunk, így áthidalva a gráf kaotikusságát. A folyosók/közlekedők lehetnek teljesen csak az áthaladásra szolgálók, ilyenkor remek lehetőséget adnak pár extra dekorációs tárgy elhelyezéséhez. Ötvözhetjük néhány visszafogottabb funkcióval, például könyvespolcok, vagy egy zongora elhelyezésével, de akár kifejezett funkciót is társíthatunk hozzá.

Az opciók függvényében változik a közlekedésre szánt terek szélességének és hosszúságának aránya (minimum két egységet hagyjuk a folyosók szélességére; amennyiben plusz funkciót tennénk bele, 1-2 vagy akár 3 további egységgel szélesíthetjük).

Fontos azonban, hogy a folyosók számát és méretét a lehető legkisebbre válasszuk, ugyanis fontos alapterületet foglalnak el a többi szoba elől. Kivételt képezhet ez alól, ha a folyosóval konkrét célunk van: például, ha az eleganciát és a hivalkodást akarjuk sugallni azzal, hogy mindenhol parkettás-szőnyeges-tapétás-festményes folyosók nyúlnak végig hosszan a házon.

Egy másfajta megoldás lehet, ha a folyosókat teljesen elhagyva úgy fűzzük egymáshoz a helyiségeket, hogy azok egymásból nyíljanak. Ekkor érdemes felállítani egy közös-privát sorrendet, amely meghatározza, hogy a helyiségek milyen sorrendben kerülnek felfűzésre. Célszerű lehet ehhez is gráfot készíteni, és bejelölni a privát tereket, ahová csak a tulajdonosuk lép be általában.

A közös terek általában a bejárat közelében találhatók, és a ház belseje felé haladva egy határvonal húzható, ahonnan már a privátabb helyiségek nyílnak. Fontos megjegyeznünk azt is, hogy a lépcsők (és a függőleges közlekedés általában) is adnak egy leválasztást, így célszerű, ha nem vágják el egymástól a közösségi tereket (tehát a konyha a földszinten és a nappali az emeleten nem számít túl jó megoldásnak).

Több leágazást is csinálhatunk, amit viszont MINDIG szem előtt kell tartanunk: a privátnak ítélt terek(hálószobák, fürdőszobák, esetleg dolgozók) ne szolgáljanak általános közlekedés céljára (természetesen a hálószoba gazdája átmehet a szobán keresztül, hogy eljusson a szobából nyíló fürdőbe, de ne az egész család a nagymama szobáján át járjon intézni ügyes-bajos dolgait).

Az egymásból nyíló rendszert sokszor nehéz jól összeállítani, azonban sokkal otthonosabb lehet vele a végeredmény, illetve helyet is spórolunk vele, hiszen nincsenek funkciómentes folyosóink. Arra azonban mindenképp fokozottan ügyeljünk majd, hogy a tárgyak elhelyezése ne zavarjon bele a közlekedésbe a lakáson belül!

Az alábbi képeken láthatjuk a példában szereplő család számára készített épület egy lehetséges változatát:

A kapcsolódások és a méretek meghatározása után már sokkal jobban felfegyverkezve állhatunk neki az alaprajz elkészítéséhez. Ügyeljünk arra, hogy a lefektetett „szabályokat” a lehető legnagyobb mértékben betartsuk, ám ritka az olyan eset, mikor mindent sikerül az előzetes tervek alapján lehelyezni. A bemenő adatokból létrehozni a házat nagyon nagy lépés, így ennek az egy bekezdésnyi szövegnek a végrehajtására kell valószínűleg a legtöbb időt fordítanotok. Sok próbálkozás kell hozzá, de előbb-utóbb el tudunk jutni egy olyan állapothoz, amellyel elégedettek lehetünk, ezután pedig már nincs is más dolgunk, mint belépni a játékba, és megvalósítani elképzeléseinket!

Ha tudni szeretnétek, hogy ezt pontosan hogyan is tehetjük meg úgy, hogy formailag is jó legyen a házunk, csatlakozzatok legközelebb is! 

Tovább a következő részre

A tippet készítette: TimMac

Hogyan építsünk? – 1. Bemenő adatok – Telek kiválasztása, család megismerése

Akár tale-t forgatnánk, akár egy családot szeretnénk elhelyezni, vagy egy közösségi telket akarunk felhúzni, mindig számos bemenő adat áll rendelkezésünkre. Ez kiindulást adhat a tervezéshez, a formák és az arculat kialakításához, illetve azt is meghatározza, hogy milyen hangulatot szeretnénk teremteni. Így tudunk reagálni a választott helyszínre, a választott funkcióra és a választott család tulajdonságaira is, hogy egy minden szempontból illeszkedő épület születhessen végeredményként.

De mik is azok a bemenő adatok, amiket fel tudunk használni? Nézzük sorra ezeket, miközben belépünk a játékba, és eljutunk a ház megépítéséig!

 

Város kiválasztása

Először egy várost kell kiválasztanunk. Ez az első kiindulási adatunk, amit kézhez kapunk. Minden városnak a játékban van egy-egy jól meghatározható karaktere, és ha nem akarunk nagyon kirívó házat építeni a szomszédságba, akkor érdemes először kicsit megismerni a már álló épületeket. Legegyszerűbben azt figyelhetjük meg, hogy milyen burkolatokat és színeket használnak a homlokzatokon. Ez sokszor épületenként változik, de szinte mindig van egy nagy átlag, vagy színben, vagy pedig anyagban, amiből kiindulhatunk.

Az itt látható összeállításban kigyűjtöttem néhány Sims3-béli város jellegzetes épületeit. Láthatjuk, hogy hasonló formákkal, anyagokkal és színvilággal operálnak.

Következő lépésként érdemes megnézni, milyen épület- és tetőformákat vonultatnak fel példaként a többi épületen. Ha a lapostető az elterjedt, akkor érdemes lehet már az elejétől fogva abban gondolkodni. Példát vehetünk arról is, hogy milyen tetőfedést (színt és mintát) használnak a szomszédos házakon. De természetesen nem kötelező illeszkedni a már meglévőkhöz!

Ezeken a képeken látható, hogy kisebb csoportokat alkotva a városon belül néhány ház külsőleg még inkább hasonlít egymásra, és ezt már madártávlatból is észre vehetjük.

 

Telek kiválasztása

Ezután válasszuk ki a telket! A közvetlen környezetében érdemes még egyszer, aprólékosabban elvégezni ugyanazt a vizsgálatot, amit a város esetében is. Itt érdemes lehet olyanokat is megfigyelni, hogy a város gazdagabb/szegényebbterületére kerültünk, használják-e az elemvényezést, vannak-e kerítések, mennyire kidolgozottak a kertek, elterjedt-e a medence, használnak-e oszlopokat, vannak-e kémények. Azt is megnézhetjük, hogy a házak a telek melyik részére vannak lehelyezve: az utcafront közelében vannak, és nagy a hátsókert, vagy hátrébb lettek tolva, helyet hagyva a nagy előkertnek, vagy díszes kocsibehajtónak?

 

Láthatjuk, hogy egészen más a hangulata egy telekfrontra tolt, és egy hátrahúzott épületnek.

Azonban a telekből adódóan rengeteg más információt is leszűrhetünk: elsődlegesen a telek méretét és az oldalainak arányait. A legtöbb telek általában közelíti a négyzetes formát, de érdekes eredményt adhatnak azok a telkek, amelyek nagyon nyújtottak, vagy rátapadnak az utca vonalára, és nem túlságosan mélyek. Kis méretű teleknél érdemes helytakarékos megoldásokat választani, és a kinézet háttérbe szorul a funkcióval szemben. Ezzel ellentétben a nagy telek esetén a funkciók elhelyezésén felül még rengeteg tér marad a díszítésre, a kert kialakítására, ráadásul ezek nélkül a ház mintha „lötyögne” a telken belül. Nagy telek esetén a ház elhelyezése is probléma lehet, mert könnyű eltéveszteni az arányokat.

telek elhelyezkedése ugyanígy döntő kérdés lehet. Bár nem sok ilyen van, azért akadnak saroktelkek is, amelyeknek két utcafrontjuk is van. Ez egy érdekes helyzetet eredményez, hiszen két főhomlokzatot kell kialakítanunk, illetve az udvar lehatárolása is nehezebb feladat. Ki kell találnunk, honnan szeretnénk bejutni a házba, mely funkciókat rendezhetjük a forgalmasabb út felé, és melyek azok, amelyeknek célszerűbb, ha a csendesebb belső udvar felé fordulnak.

Mint a képeken láthatjuk, a saroktelek kérdését többféleképpen is megoldhatjuk: a gyalogos forgalom két részre szedésével, vagy akár a gépjárművel és a gyalogosan történő közlekedés különválasztásával.

megközelítés kérdése akkor is felmerül, ha a telkünk a „semmi közepén van”. Kapásból erre a Világ Körül kiegészítő néhány épületét hoznám fel példaként, ahová nem vezet kifejezett út, így az is kérdéses, hogy melyik a főhomlokzat, és melyek a privátabb részek.

A telek ezeken felül rendelkezik további döntő tényezőkkel, például a domborzattal. Alapvetően a telkek nagyon nagy százaléka teljesen, vagy közel teljesen sík, amely lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen épületet elhelyezzünk rajtuk. Viszont ezáltal nem is ad sok kiindulási pontot, mert nincs benne semmi „jellegzetes”.

Nagyon kevés lejtős telek van a játékban, és talán a legtöbben nem is szeretik ezeket, vagy ha ki is választanak egy ilyet, rögtön síkká teszik. Pedig a lejtős terep nagyon hálás lehet tervezés szempontjából. Sajnos jól kihasználható lejtő tényleg kevés van, a legtöbb esetben csak lábakon álló házat húztak fel a játék készítői is.

Ha viszont a telken belül a terep szintkülönbsége nagyjából egy szint magasságának felel meg, akkor építhetünk olyan házakat, amelyeknél a földszintről, és az első emeletről is biztosítható a kertkapcsolat (példa az emelvényekről szóló tippben). Ilyet természetesen kierőszakolhatunk sík terepekből is, de a telek határán lévő terepbeli hirtelen ugrások nem túl szívmelengetőek.

A kert kialakítását befolyásolhatja a telek eredeti talajfestése. Ha eredetileg minden földes és homokos volt, akkor nagyon idegenül hat, ha az egészet átfújjuk tökéletesen zöld pázsittal, ráadásul átmenetet képezni is nehéz a kettő között. Ha pedig az átmenetre nem is törekszünk, és az építési helyszín határáig mindent befújunk, akkor élesen kirajzolódik a befoglaló forma, ami mentén telkünk elüt a környezetétől.

A kertet szintén befolyásolhatja az, hogy milyen jellegű növények találhatók meg akár a szomszédságban, akár a telken elszórtan. Pálmafákat vegyíteni például fenyőkkel nem túl hiteles megoldás, hiszen tudjuk, hogy eltérő éghajlaton találkozhatunk velük.

 

Felhasználók kiválasztása

Ha a telek vizsgálatával végeztünk, ideje áttérni a funkcióra. Ha közösségi telket építünk, érdemes beleképzelni magunkat a simek helyzetébe, és átgondolni azt, hogy az adott épületet hogyan szeretnénk használni. Milyen típusú emberek járnának oda, mennyi időt töltenének ott, és mivel? Hogyan éreznék magukat eközben? Egyedül mennének, vagy többen közösen? És számos hasonló kérdést tehetünk fel magunknak, amik mind-mind egy újabb információt jelenthetnek a tervezéshez.

Amennyiben lakóépületet tervezünk, elsődlegesen az oda beköltöztetendő családból tudunk kiindulni. Ha mi magunk hoztuk létre őket, akkor sokszor már magunk előtt láthatjuk a leendő szobájukat, hogy mivel és hol töltik az idejük nagy részét, milyen a stílusuk. Ha előre elkészített családot választunk, akkor is érdemes megismernünk őket valamennyire.

Alapvetően teljesen objektív adatok, hogy hányan vannak, milyen idősek, és milyen viszonyban vannak egymással. Ez határozza meg, hogy hány szoba legyen, és azokban milyen, és mennyi ágy. Gyerek simek esetében természetesen teljesen máshogy fog kinézni egy szoba, mint egy tini, vagy egy idős simé.

A valóságban már kevésbé objektív, de a játékban élesen elkülönülő szempont a személyiségük. Vannak olyan tulajdonságok, amik közvetlenül hathatnak a ház kialakítására (pl. Természetbolond esetében nagy hangsúlyt kell fektetnünk a kertre).

Ezen felül minden simnek van hobbija is, ezeknek pedig sokszor a házban kell helyet biztosítani. Így épülhet be egy festő műterem, vagy csak egy elvonulós kis dolgozó sarok. Továbbá érdemes lehet figyelembe venni a simek hosszú távú életcélját (az életcélok közül ebben az építési fázisban még csak ezt ismerjük, de jellemzően a rövid távúak is ennek a függvényében alakulnak), és olyan épületet létrehozni, ami előre viheti őket céljaik elérésében.

Amennyiben tale forgatásához építünk helyszínt, úgy a bemenő adatok gyűjtése már a történet kitalálásakor elkezdődik. Átgondolhatjuk, milyen hangulatot kell, hogy árasszon a helyiség, ami kihangsúlyozhatja az ott lezajló események lelki hátterét, vagy akár előre is vetíthetik a történéseket.

Készíthetünk fejben „forgatókönyvet”, amire akár az egész térbeli elrendezést ráfűzhetjük: ha például egy szereplő a nappali falára tapadva hallgatózik, hogy mit beszélnek a könyvtárban, akkor ezt a kettőt egymás mellé kell elhelyeznünk. A forgatókönyv a helyiségben lévő bútorokról is egész konkrét képet adhat, így ezt is érdemes lejegyezni a későbbiekre. 

 Összességében érdemes találni egy-két kulcsszót, ami köré fel akarjuk építeni a házunkat: nevezzük ezt a ház koncepciójának. A szó származhat a város arculatából (hivalkodó, visszafogott, elegáns, modern…), egy érzésből (békés, izgalmas, ijesztő…), egy tevékenységből (kikapcsolódás, olvasás, zenélés…), vagy bármilyen, számunkra szimpatikus (vagy éppen antipatikus) fogalomból. Ha elakadnánk a tervezés, vagy az építés közben, ezekre a kulcsszavakra rákeresve az interneten könnyedén inspirálódhatunk, így ebből a szempontból is hasznosak lehetnek.

A fentebb felsoroltakra adott válaszokat érdemes összeírni, hogy legalább egyszer átgondoljuk, mit szeretnénk pontosan, és ha leírjuk, akkor a későbbiekben, mikor elakadunk, választ találhatunk kérdéseinkre e sorok között. Természetesen nagyon sok macera végigrágni ennyi mindent, de általában ezeket tudat alatt végigvesszük, ha nekiállunk építeni. E lista segítségével objektíven végiglépkedhetünk a kiinduló adatokon, és ezeket fogjuk felhasználni a következőkben a tervezés és az építés során.

 

A tippet készítette: TimMac