Írás

Hogyan kezdjünk írni? – 8. Romantika

A legtöbb történet egyik – ha nem a fő – mozgatórugója a szerelem, így előbb vagy utóbb minden írónak foglalkoznia kell a kérdéssel. Természetesen nem kizárt, hogy egy romantikától mentes, kizárólag akcióra, kalandra vagy valami másra fókuszáló történetet alkoss meg; ha viszont nem ez a célod, akkor érdemes egyszer leülni és végiggondolni ezt a kérdéskört is.

Először is különbséget kell tennünk a kifejezetten romantikus történet és a között, amelyikben van romantikus szál. Ez ugyanis meghatározza azt, hogy mégis milyen mértékben, mennyire hangsúlyosan kell foglalkoznod a történetben a szerelemmel.

Amennyiben nem ez a központi eleme a sztoridnak, csak megfűszerezed egy kis románccal, kicsit könnyebb dolgod van. Ebben az esetben ugyanis tényleg egy színfoltot jelentenek majd a finoman odacsempészett utalások, elcsípett összemosolygások vagy épp lopott csókok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem is kell odafigyelned arra, mit írsz – a túlságosan csöpögős, nem reális kapcsolatok már fél oldalnál is szemet fognak szúrni az olvasónak.

Ha pedig egyenesen a romantikát szeretnéd megtenni főtémának, akkor fokozottan kell figyelned néhány dologra. Ilyen például a karaktereid közötti kémia, a kapcsolatuk felépítése vagy épp a túlzottan drámai és klisés fordulatok kiküszöbölése. Hasonlóan fontos továbbá az erotikus jelenetek mennyiségének és részletességének kérdése, és a párkapcsolat bemutatását is érdemes alaposan átgondolni.

Kémia

Azt, hogy mit is értünk pontosan kémia alatt, nehéz megmagyarázni, mert nem egy kézzelfogható dologról beszélünk. Amikor két karakter párbeszédét olvasva úgy érzed, hogy szinte izzik a levegő, vagy épp görcsbe ugrik a gyomrod tőlük, akkor általánosságban elmondhatjuk, hogy van kémiájuk. Reagálnak egymásra, és nem azért közelednek a másikhoz, mert az író szerint kell nekik, hanem azért, mert ők ezt akarják, valami vonzza őket.  

Sajnos van egy rossz hírem azoknak, akik azt várják, hogy pontos receptet kapnak a jó kémiához. Ennek ugyanis nincsen egyetlen bevált lépéssorozata, aminek a végén egy tökéletesen megírt párost kapsz majd. A legjobb módja a kémia kialakításának az, ha jól kidolgozott karakterekkel írsz, mert nekik lesz mélységük, igazi személyiségük, és képesek lesznek közeledni egymáshoz, és nem csak az események sodorják majd őket közelebb a másikhoz.

Amit viszont soha, semmilyen körülmények között ne felejts el kifejteni, az az, hogy mibe szerettek bele a felek. Létezik szerelem első látásra – csak azt sokkal inkább nevezhetjük szimpátiának vagy vonzalomnak, mert igazi, mély szerelem csak hosszabb idő és ismeretség után alakulhat ki. Tehát amikor a párosodról írsz, mutasd be az olvasónak azt, hogy mit lát egyik a másikban! Lehet, hogy valakit elbűvöl a szerelme intelligenciája, jósága, ravaszsága, de akár olyan dolgokat is nyugodtan említhetsz, hogy tetszik neki, mikor a kiszemeltje vicces hangokat ad ki nevetés közben, mert olyan felszabadult. A lehetőségek tárháza végtelen, hiszen rengeteg vonzó tulajdonság és szokás van a világon – ne ragadj meg annál a sablonnál, hogy a szépség vagy a mosoly a szerelem tárgya!

Ha ugyanis az olvasó nem érti, hogy mit szeretnek a felek egymásban, akkor nem fogják a páros létjogosultságát sem érezni, a romantikus szálad pedig könnyen kényelmetlenné, erőltetetté válhat. Ennek pedig már egy következő szintje az, amikor az író szinte szó szerint összekényszerít két olyan szereplőt, akikben egyáltalán nincsen semmi közös. Az ellentétek vonzzák egymást – de ez tényleg így van? Néha talán igen, hiszen a súrlódások, veszekedések folyamatosan ébren tarthatják a tüzet, azok a kapcsolatok viszont, ahol kizárólag az ellentétekre épít a szerző, nem lesznek sem hitelesek, sem működőképesek. A valóságban sem vágyik senki arra, hogy folyamatosan konfliktusai legyenek a párjával – a karaktereink miért ne érdemelnének ennél többet?

Éppen ezért érdemes végiggondolni, hogy reális-e a két szereplő romantikus kapcsolata. Mert lehet akármilyen szép gondolat, hogy az iskola legnépszerűbb, leglazább fiúja az egyszerűcske, szürke egér lányt választja, akivel konkrétan közös beszédtémájuk sincs, ez sosem fog megvalósulni. (Igen, most egész konkrétan Cortezről és Reniről beszélek.)*

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ilyen párost egyáltalán nem szabad írni, csak éppen érdemes szem előtt tartani, hogy ha a realitás talaján mozogsz, akkor ők vagy nem fognak örökké együtt maradni, vagy egyik oldalról viszonzatlan marad a szerelem.

Ha pedig már szerelem, akkor még egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Van különbség a kamaszos szerelem és a felnőtt szerelem között. Míg előbbi általában sokkal viharosabb, kevésbé komoly, addig utóbbi legtöbbször már sokkal mélyebb érzéseken alapszik, nagyobb a tétje, hiszen óhatatlanul is előtérbe kerülnek olyan témák, mint az anyagi biztonság, munka és családalapítás. Akármelyiket választod is a történeted témájául, ne felejtsd el, hogy mindkettőnek vannak olyan jellemzői, amelyekre érdemes odafigyelni. Például nem sokan vennének komolyan egy negyvenes nőt, aki minden héten valaki másba szerelmes halálosan – ugyanezt egy kamaszlánynak az ember mosolyogva nézi el. Ahogy minden esetben, természetesen itt is akadhatnak kivételek, hiszen ha esetleg a kamaszod alapvetően érettebb gondolkodású, könnyen lehet, hogy ő már fiatalabb korban is komolyabban veszi a párkapcsolatait.

Építsd fel!

Egy szerelem kialakulhat hosszabb idő alatt – de jöhet olyan hirtelen is, mint a nyári zápor. Valami viszont nem változik egyik esetben sem, ez pedig nem más, mint az, hogy neked így is, úgy is dolgoznod kell a szereplőid kapcsolatán. Ha nem a szenvedély dominál kettejük között, hanem inkább lassan ismerik meg egymást és az érzéseiket, akkor van lehetőséged finomabb utalásokkal, kevésbé egyértelmű jelekkel bemutatni az olvasónak azt az utat, aminek a végén a páros találkozik.

Ezt tálalhatod humoros formában néhány bénázás kíséretében, de lehet egyszerűen aranyos vagy szép is a folyamat, ahogy előbb megkedveli egyik a másikat, majd ezt ő maga is észreveszi. Az egymás felé tett bátortalan – vagy épp ügyetlen – lépések szórakoztathatják az olvasót, mert akár bevalljuk, akár nem, sokszor a valóságban sem megy minden elsőre tökéletesen. Igenis bénáznak, igenis ki kell tapasztalniuk egymás határait. Hagyj időt a kapcsolat kialakulására, és ne akard már a negyedik fejezetben összehozni a főszereplődet a kiszemeltjével! Kiváltképp akkor, ha az első fejezetben találkoztak először. Az talán egy picit gyors lesz.

Vagy ha nem akarod kivárni az ismerkedési szakaszt, és mindenképpen a gyorsaságra szavazol, akkor még mindig építhetsz a szenvedélyre. Viszont hiába gabalyodnak össze már a második fejezetben, és hiába döntik el hirtelen felindulásból akár azt is, hogy együtt szeretnének lenni – neked akkor is fel kell építened a kapcsolatukat. A különbség csak az, hogy itt más lesz a folyamat tempója, az ismerkedés lehet sokkal közvetlenebb, a közösen töltött idő pedig több és intenzívebb. Itt a karaktereidnek egy kvázi idegenhez kell megtanulniuk alkalmazkodni, és ez is éppen olyan érdekes téma lehet, mint a lassan alakuló érzések fejtegetése. De a kapcsolat megfelelő felépítését egyik esetben sem tudod úgy elsumákolni, hogy az ne látszódjon meg a történeteden.

Klisék és drámai fordulatok

Egyedit alkotni nem könnyű – sőt, már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik időnként. Teljesen senki sem tudja kikerülni az ilyesmit, de ez nem is baj, mert vannak olyan jól működő elemek, amelyek szinte minden történetnek jól állnak. Ráadásul egy kis kreativitással a legnagyobb sablonokból is hozhatsz ki valami újat. Éppen ezért fontos tudatosítanod magadban, hogy a klisék nem az ellenségeid, de csak akkor, ha megfelelően nyúlsz hozzájuk. Például remekül működhet az új lány érkezik az iskolába helyzet, ha beleviszel valami meglepőt, valami olyat, amit nem láttál még sehol máshol. Mindegy, hogy az a bizonyos lány papagájjal a vállán megy mindenhová vagy épp olyan nagydarab, hogy az ajtón is alig fér be. Csak legyen valami abban a sablonban, amitől a tiéd, amitől különleges lesz.

Fontos megjegyezni, hogy ez leginkább olyan klisékkel működik, amelyek valamilyen kiindulási pontra vagy felállásra vonatkoznak. Ezekből bármilyen irányba el tudod majd vinni a történeted fonalát, tehát megvan az az előnyük, hogy például tíz új lány érkezik az iskolába indítású romantikus sztoriból tíz nagyon különleges történetet ismerhetsz majd meg. Ez azon múlik, hogy a szerzők hogyan alakítják a karakterek kapcsolatát és a történet eseményeit. Viszont ha tízből tíz ugyanazokat az elemeket tartalmazza, akkor az összes felejthető lesz, mindegy, milyen szépen fogalmaz az író.

Tehát nem muszáj mindenki előtti, drámai szerelmi vallomást írnod, ahogy nem kötelező az sem, hogy a páros egyik feléről valami hihetetlen dolog derüljön ki. Senki sem fogja rajtad számon kérni, hogy miért nem utálják a főszereplődet a párja szülei, és bár az overprotective (túlságosan is védelmező) apuka/fiútestvér vicces egy darabig, egész nyugodtan próbálkozhatsz valami mással is. Például valami spontánabb, vidámabb vallomással, hétköznapi elemek humoros vagy aranyos beépítésével vagy épp halál laza szülők szerepeltetésével.

A drámai fordulat lehet egy jól megírt történet csúcspontja. Ehhez viszont arra van szükség, hogy ne üssön el túlságosan a sztorid hangvételétől a dráma – mert például egy alapvetően humoros, vidám történetben megakadást okozhat az, ha valami szokatlanul komor, szomorú vagy nyomasztó történik. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a vidámabb sztorik is feldolgozhassanak komolyabb témákat, csak ebben az esetben jobban kell figyelni egy kicsit az átvezetésekre. Az viszont nagyon fontos, hogy csak akkor írd bele a kiszemelt drámai fordulatot – például a halottnak hitt ex megjelenését –, ha biztos vagy benne, hogy jól fogsz belőle kijönni. Mert ezek jó része szintén sablonos mozzanat, és ezeket viszont már jóval nehezebb egyedi módon megvalósítani. Például ha a páros mellett megjelenik az a karakter, aki valamelyik félbe szerelmes, az egész biztos nem lesz jófej. Biztos, hogy akarod ezt?

A kevesebb néha több

Bár ez a kifejezés is közhelyes, attól még igaz. Kiváltképp akkor, ha írásról van szó, hiszen melyik író ne szeretné megmutatni a világnak, hogy az ő párosa mennyire szép, milyen összhangban vannak a karakterei? Éppen ezért nagyon könnyű túlzásokba esni – pláne romantikus történetek esetében. Ezzel pedig csak az a baj, hogy ha a romantika túlcsordul, akkor az azonnal átfordul csöpögésbe, amit viszont az olvasók egy nagy százaléka nem szeret annyira. De ezt hogyan is védhetjük ki?

Például limitálhatod a cukimuki becézéseket. Legyen egy vagy két megszólításuk egymásnak, de azért a drága kincsem, szépséges életem, arany kicsi szívecském és társai talán jobb, ha nem kerülnek elő. Vagy ne sokszor. Vagy legalább ne az összes. Ezen kívül érdemes eldönteni, hogy nem részletezed túlságosan a csókjeleneteket sem – mindenki látott már csókolózó párt, de valószínűleg senki sem fogja hiányolni azokat a kifejezéseket, amelyek segítségével azt írod le, kinek a nyelve hol kalandozott éppen. Ez nem jelenti azt, hogy ne írhatnál nagyon jó csókjelenetet, de ilyenkor érdemes inkább arra fókuszálni, hogy mit váltott ki a szereplőidből a csók.

Ugyanez érvényes az erotikára is. Ha csak nem kifejezetten felnőtt tartalmat szeretnél írni, akkor érdemes inkább csak sejttetni. Néha sokkal hatásosabb egy-két finomabb jelenet, ahol például megemlíted, hogyan csúszik le a köntös valakiről, hogyan simít végig a másik mellkasán, hogyan engedi ki a haját a lány. Természetesen nyugodtan írhatsz tizennyolcas karikás jeleneteket is, ha neked úgy tetszik – viszont a túlzott részletesség nem feltétlenül azt a hatást fogja elérni, amit te szeretnél. Kiváltképp akkor, ha fiatalabb olvasóid is vannak, akiket elriaszthatsz egy-egy pikánsabb fejezettel.

A kapcsolat maga

Ha a karaktereid végre – hosszabb vagy rövidebb szemezés után – együtt vannak, akkor jön még csak a java. Sokan nem tudják, mit kezdjenek a párosukkal, amikor látszólag már minden akadály elgördült az útból, és ezért a legtöbb történetnek ott van vége, ahol a két szereplő szerelme beteljesül. Ez viszont megint csak nem reális, hiszen a rózsaszín köd előbb vagy utóbb felszáll majd, és bár a szeretet jó esetben ugyanúgy megmarad, a felek kezdik egy kicsit jobban is megismerni egymást. Rájönnek arra, hogy a szexi mosolyhoz elviselhetetlen horkolás párosul, a gyönyörű dekoltázs a push up melltartó műve, és hogy hiába egyezik a zenei ízlésük, sosem tudnak megegyezni abban, hogy milyen filmet nézzenek.

Ez nem baj. A valóságban egyetlen páros sem tökéletes, és senki sem úgy kerül bele egy kapcsolatba, hogy azonnal tudja, hogyan viselkedjen a másikkal, hogyan kezelje őt. A szerelem legérdekesebb időszaka nem az, amikor két ember még csak szemezget egymással, hanem az, amikor már dolgoznak magán a kapcsolaton. Megtanulják tolerálni a másik hülyeségeit, bevédeni a párjuk gyengepontjait, ez viszont egy hosszú folyamat. A karaktereidnek ne az legyen az egyetlen céljuk, hogy megszerezzék a szerelmüket, mert akkor tényleg nem tudsz majd érdekes dolgokat kihozni magából a párosból. Minden szereplőben több van ennél, és igazán a másikkal való kapcsolatuk is akkor tud majd kibontakozni, ha különböző élethelyzetekben kell együtt helytállniuk.

Átélhetnek kríziseket az iskolában, munkahelyen, családban, vagy egyszerűen csak megpróbálhatnak feldolgozni olyanokat, mint a gyász vagy egy barátság megszakadása; ezek mind-mind olyan témák és helyzetek, amelyek a párkapcsolatot is próbára teszik. Nem a megcsalás és a féltékenység az egyetlen konfliktusforrás – légy kreatív! Árnyald egy kicsit a képet, adj nekik olyan problémákat, amelyekkel az olvasóid nem találkoznak minden második történetben, hiszen akkor emlékezni fognak a tiédre. Ugyanilyen fontos tanács, hogy ne szakítsanak és jöjjenek össze megint! Megszámlálhatatlanul sok sztori játszotta már el azt, hogy valamilyen félreértés vagy súrlódás miatt a páros szétment, majd egy újabb évadnyi szenvelgés és dráma után megint összejött. Ez sok esetben arról árulkodik, hogy a szerzőnek nincs ötlete, hogy hogyan tarthatná fenn a párosa iránti érdeklődést.

Írhatsz persze szakítós-összejövős forgatókönyvet – de azt ajánlom, hogy ebben az esetben olyan indokot válassz, ami szintén eltér a megszokottól. Tanuljanak a felek valamit a külön töltött idő alatt, változzanak egy kicsit, hogy aztán jobban működjenek együtt, mint korábban. Mert ha nincsen változás, semmi sem indokolja, hogy a kapcsolat jobban működjön másodjára, mint elsőre.

Tovább a következő részre

 

*Szent Johanna Gimi

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.