Hogyan kezdjünk írni? – 9. Társszerzők
Az ember azt gondolná, az írás magányos hobbi, hiszen be kell hozzá ülni a gép elé, kicsit kiszakadni a valóságból és elmerülni egy másik világban. Ez az esetek többségében így is van – viszont amikor összeállsz valakivel, hogy együtt alkossatok meg egy történetet, akkor máris egészen más lesz a helyzet. Bár a társszerzőkhöz alapvetően nem jár használati utasítás, azért lássuk, hogy működik ez a gyakorlatban, milyen dolgokra érdemes odafigyelni!
Ha felmerül a társszerző kifejezés, az emberben általában az a kérdés fogalmazódik meg először, hogy ez vajon pontosan mit is takar. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy valakivel kitalálsz egy történetet, eltervezitek, megalkotjátok hozzá a karaktereket, aztán együtt megírjátok. Ehhez nem kell személyesen összeülnötök, hiszen sokkal hatékonyabban lehet haladni az interneten keresztül. Ez egyben azt is jelenti, hogy lényegileg akárkivel társulhatsz, akit el tudsz érni valamilyen felületen – vannak fórumok, ahol vadászhatsz magadnak akár ismeretlen embereket is társszerzőnek. De ezen a ponton nem árt tisztázni azt, hogy vajon bárki alkalmas-e arra, hogy együtt írj vele.
Milyen a tökéletes társszerző?
Röviden? Tökéletes társszerző nem létezik.
Ideális viszont igen – mégpedig valaki olyan, akit már ismersz egy ideje. Természetesen működhet jól a munka olyan emberrel is, akit kifejezetten a közös írás kapcsán találtál meg, de ha teheted, először az ismerőseid között érdemes szétnézni. Ahhoz ugyanis, hogy együtt tudjatok dolgozni, elengedhetetlen a fesztelenebb hangulat, az őszinteség és az, hogy megfelelően tudjatok kommunikálni. Ez utóbbihoz nem elég az, hogy alapvetően könnyen megtalálod másokkal a közös hangot, ugyanis jelen helyzetben egy egész kis világot kell felépítenetek együtt, tehát a félreértéseket jobb elkerülni.
Nem árt ezen kívül az sem, ha hasonló az érdeklődési körötök. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy ugyanazt a zenét kell szeretnetek, ugyanolyan könyveket olvastok vagy épp egyezik az ízlésetek filmek terén. Ellenben elengedhetetlen, hogy meg tudjatok egyezni a történetetek témájában, hangvételében és abban, pontosan milyen kérdéseket szeretnétek érinteni. Például semmi jó nem fog kisülni abból, ha olyan emberrel szeretnél együtt dolgozni, aki halomra akarja ölni a szereplőiteket, míg te inkább csak valami lágyabb, romantikus sztorira vágysz. Úgy működhet a dolog, ha például egyikőtök kicsit szeretné mélyebb, komolyabb irányba elvinni az eseményeket, a másik pedig, aki esetleg ehhez nem igazán szokott hozzá, nyitott az ilyesmire.
Ami pedig talán a legfontosabb, hogy valaki olyannal ülj le ötletelni, akiben megbízol. Nem azért, mert ki kell adnod a titkaidat neki, hanem azért, mert a közös íráshoz szükség van arra, hogy bizonyos időközönként haladni tudjatok. Ha pedig valaki megbízhatatlan, nem jelenik meg a megbeszélt időben, kifogásokat keres vagy épp csak megpróbál sumákolni, akkor vele igen nehéz lesz együttműködni. Nem lehetetlen, de nehéz. Amikor elkezdtek együtt írni, amúgy is mindenképp szükségetek lesz egy kis időre, hogy összecsiszolódjatok – megtaláljátok a nektek leginkább megfelelő írástechnikát, megszokjátok, hogy nem egyedül ti döntötök, és megpróbáljátok összeigazítani a stílusotokat.
Hogyan működik?
A közös írásra rengeteg különböző megoldás létezik, tehát biztosan meg fogod találni azt a technikát, amelyik a leginkább fekszik neked. Már a legelején érdemes leszögezni, hogy a társszerzős sztorik általában úgy működnek, hogy a szereplőgárdát kettéosztjátok – így mindenki, aki megjelenik a történetetekben, tartozik valamelyikőtökhöz. Ha nem is válogattok szét mindenkit, két főszereplőtök mindenképpen kell, hogy legyen – egy-egy mindkettőtöknek.
Az első fontos eldöntendő kérdés, miután a szereplőitek megvannak, hogy beszéltetitek-e egymás karakterét/karaktereit. Ezt azért fontos kitalálni, mert ebből kiindulva írhattok sok különböző módszerrel:
- Mindenki beszéltet mindenkit – vagyis nem is feltétlenül kell beszélgetnetek írás közben, mert miután megbeszéltétek, milyen jelenetet szeretnétek, nyugodtan írhatja egyik is, másik is, amit szeretne, elég lesz a végén egyeztetni.
Előnye: Nem igényel állandó jelenlétet és folyamatos beszélgetést, lehet vele akár gyorsabban is haladni.
Hátránya: A karakterek valószínűleg nem lesznek következetesek, hiszen két különböző ember irányítja őket.
- Mindenki csak a saját karaktereit beszélteti, és a leírásokat is mindenki maga írja – tehát mindegy, kinek a szemszögéből megy az adott fejezet, ha a te karaktered szólal meg, akkor te írod, amit mond, ahogy azt is, ahogyan mondja. Például megfogalmazhatod, hogy:
„- De szép ez a szoknya! – mondta egy barátságos mosollyal az arcán.”
Előnye: A karakterek egyben lesznek, nem fog elütni a viselkedésük a különböző fejezetekben.
Hátránya: Fontos, hogy mindketten online legyetek írás közben, mert a karaktereknek reagálniuk kell egymásra.
- Mindenki csak a saját karaktereit beszélteti, a leírásokat pedig a szemszögszereplő adja – azaz lényegileg az egész fejezet/jelenet egy karakter szemszögéből íródik, ha viszont a másik karaktere is szerepel, akkor csak magát a megszólalást leírja az, akihez a szereplő tartozik. Például megfogalmazhatod, hogy:
„- De szép ez a szoknya! – mondta egy barátságos mosollyal az arcán.”
De ha nem a te karaktered szemszögéből megy a fejezet, akkor a szemszögszereplő szájába kell adni a leírást. Ez már csak apró, árnyalatbeli különbségeket jelent, de például lehet, hogy a szemszögszereplő szerint az a mosoly egyáltalán nem barátságos, hanem inkább bárgyú. Tehát olyannak fogja megírni, megjeleníteni, amilyennek a szemszögszereplő érzékeli a másik megnyilvánulásait.
Előnye: Ezzel a módszerrel lehet nagyon hiteles karaktereket és minőségi történetet írni.
Hátránya: Pepecselős. Tényleg az.
A technikai részhez tartozik még a hol, hogyan kérdése is. Hol, vagyis milyen felületen, és hogyan, vagyis pontosan milyen technikával lehet ezeket a részeket megírni. A legegyszerűbb valamilyen csevegőprogramot használni (skype, messenger), mert bár innen ki kell másolgatni egyenként a megszólalásokat, itt a legkönnyebb egymással kapcsolatot tartani. Azt viszont már jóval nehezebb körülírni, pontosan hogyan is zajlik ez a folyamat, tehát inkább nézzünk meg egy példát!
Kitti üzenete:
Mary Sue kinyitotta a szemét, és amikor körbenézett, rájött, hogy valami nagyon nem stimmelt. Sosem látta még ezt a tájat, sosem szívhatta még tele a tüdejét ilyen friss, tiszta levegővel, és pláne nem látott még ahhoz a szempárhoz foghatót.
Julika üzenete:
Gary Stu aggodalmasan hajolt a lány fölé, majd megérintette az arcát.
– Az égből pottyantál ide, angyalom? – kérdezte.
Kitti üzenete:
A lehengerlő szempár gazdája megérintette a lány arcát, aki úgy érezte, egy pillanat alatt elöntötte őt a forróság. Ráadásul a jóképű ismeretlen meg is szólította:
– Az égből pottyantál ide, angyalom?
– Nem tudom, mi történt velem – felelte Mary Sue. – Semmire sem emlékszem.
A példából látszik, hogy Julika leírta, mit csinál a karaktere, ahogy azt is, mit mond. Kitti a következő megszólalásában átfogalmazta a leíró részt, hogy az passzoljon a szemszögszereplő – jelen esetben Mary Sue – szájába, viszont magát a megszólalást nem változtatta meg.
Ugyanígy működhet bármelyik másik felállás is – tehát elküldhetitek az önállóan írt részeteket egymásnak word dokumentum formájában is, vagy egyszerűen csak átfogalmazás nélkül írhatjátok a párbeszédeket. Ami fontos, hogy helyesírási hibát ne hagyj a kész szövegben csak azért, mert a másik véletlenül elírt valamit. Az ilyeneket nyugodtan javítsd ki, jelezd a társszerződnek! A beszélgetésetekből kimásolt részleteket érdemes word dokumentumban gyűjteni, hogy aztán szükség esetén ott meg tudd formázni.
Miért jó társszerzővel írni?
Látszólag társszerzővel írni iszonyatosan macerás, és ezen a ponton felmerülhet az emberben, hogy vajon akkor miért jó ez?
Röviden? Mert nagyon jó buli!
De kicsit komolyabbra fordítva a szót – amikor egy történet megszületik a fejedben, az izgalmas élmény akkor is, ha nem osztod meg senkivel. Viszont ha valakivel közösen ötleteltek, együtt alakítjátok tovább a szálakat, akkor sokkal érdekesebb lesz a tervezési és a megvalósítási folyamat egyaránt.
A legjobb viszont az, hogy mivel ketten írjátok a párbeszédeket, sokkal pörgősebbek lehetnek, mint amikor a saját karaktereid egymással beszélgetnek. Ez azért van így, mert mindkettőtök szereplői egy másik emberhez tartoznak, nektek pedig más a gondolkodásmódotok, máshogyan fog ezáltal a karakteretek is reagálni bizonyos dolgokra. Így rengeteg érdekes, szívszorító vagy épp izgalmas konfliktust tudnak felvonultatni az ütköztetett szereplők, és ez máris tökéletes alapja lehet egy történetnek.
Konfliktuskezelés
Ahogy a karakterek súrlódnak néha, úgy időnként az írók is. Éppen ezért amikor eldöntöd, hogy társszerzővel szeretnél írni, vedd számításba azt is, hogy nem fogtok mindig egyetérteni, ez pedig könnyen vezethet majd vitákhoz is. Ez nem baj, nem szükséges, hogy mindig mindent ugyanúgy gondoljatok, sőt, néha a történetnek kifejezetten jót is tesz, ha kicsit átgondoljátok, hogyan tovább.
Viszont az egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kezelitek a felmerülő konfliktusokat. Előfordulhat, hogy valami megbánt téged, esetleg nehezményezed, hogy a társszerződ elvetette azt a fordulatot, amit korábban megbeszéltetek, de ilyenkor a dolog kulcsa az, hogy értelmesen megfogalmazd, mi bajod van. A legrosszabb megoldás ugyanis a hiszti – ha csak duzzogsz, akkor azzal nem fogjátok hamarabb megoldani a felmerülő problémát.
Nagy előny a közös írásnál, ha legalább az egyik fél könnyen alkalmazkodik, ez ugyanis megkönnyíti a közös munkát, és ebben az esetben lényegesen kevesebb a konfliktushelyzet. Viszont arra is érdemes odafigyelni, hogy ha tudod magadról, hogy alkalmazkodó típus vagy, akkor sem szabad mindent ráhagynod a társszerződre, mert lehet, hogy neked van igazad.
Több társszerző?!
Bár nem túl gyakori, de előfordul időnként az is, hogy nem két, hanem három-négy ember fog össze, hogy közös történetet írjon meg. Ez is lehetséges, és működőképes felállás lehet, azonban sokkal, de sokkal több előkészülettel, egyeztetéssel és szervezéssel jár egy nagyobb csapat projektje. Ha még nem írtál közösen senkivel, akkor nem feltétlenül érdemes egyből beleugrani a mélyvízbe.
Társszerzővel írni nem könnyű. Egyszerre kell odafigyelni mindenre – a karakterekre, a történetvezetésre, a megfogalmazásra és a többire – és a társszerződdel való együttműködésre. De ha ráéreztél, akkor kisülhet a munkátokból valami nagyon jó!
Ruby
Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.
Szóval 4-ből hárman elrontottuk, mert egyből a mély vízbe ugrottunk veled, Ruby? 😀 Egyébként én is csak megerősíteni tudom az elhangzottakat, tényleg érdekes tud lenni egy ilyen projekt. Még azt tenném hozzá, hogy a társszerzővel egymást is tudjátok motiválni, és sokkal jobban lehet haladni, mintha egyedül lennél, és motiváció-vesztve elhalna a történeted.
A másik egy technikai dolog, ami Ruby tetszését nem annyira nyerte el, de szerintem érdemes kipróbálni közös írásnál: a google (word) dokumentumot. Igaz, macerás formázni, de nem kell folyton másolgatni fb-ről (ami meglehetősen macera, mert bénán működik a kijelölője).
Tényleg tudja motiválni az embert, ha valaki mással együtt dolgozik, nagyon jó látni a másik karaktereit, jeleneteit. 🙂
Valóban érdemes mindenféle módszert kipróbálni, így a google doksisat is, simán lehet, hogy valakinek ez jobban tetszik, mint a csevegőprogramos másolgatás.
Bár azt azért hozzátenném, hogy írásra a messenger kevésbé alkalmas, az igazi profik skype-on nyomják! 😛