Tintavér

Tintavér – 3. Rossz körökben

Morgan

– Szívás – súgta Morgan fülébe a háta mögött álló Gil, amitől a lány összerezzent, és majdnem kiejtette kezéből poharát. A faliújságra kifüggesztett szakkörös jelentkezési lapok szinte teljesen beteltek.

– Az – foglalta össze a lány is a véleményét. A Brightwood gimiben ajánlott volt legalább egy klub tagjának lenni, és a plusz kreditek is jól mutattak a felvételi papíron, ami tizenegyedik évfolyamosként nem volt elhanyagolható indok. Morgan sosem volt még klub tagja – ami összefüggött azzal, hogy társalgásban nem jeleskedett, így diáktársai vagy bénának, vagy sznobnak titulálták –, és úgy tűnt, az első alkalom sem akart összejönni.

– A botanikus körben még van szabad hely – mutatott rá Gil a szinte teljesen üres lapra.
– Hülye vagy? Hogy trágyát lapátoljak egész évben? – Morgan megborzongott a gondolatra. – És Matt, a körvezető, is fura alak. Egy hajcsár. – Gil nevét kezdte keresni a jelentkezési lapokon. – Te bejutottál valahova?
– AV-ra, robotikára és gamer klubba – sorolta a srác. Halmozta az élvezeteket.
– Gamer klub, menj már! Jó vicc! – nevette ki Morgan, majd szemével megállapodott a klub jelentkezési lapján, ami úgy tűnt, valóban létezett. Méltatlankodva csattant fel. – Ne már! Te egész évben kockásra ülöd a segged, én meg turkálhatok a földben az ocsmányságok között!

– Legalább méltó társaságod lesz, Valentine! – vágott közbe egy elvonuló lány rosszindulatúan, barátnői pedig hosszasan rötyögtek az elmés beszóláson, hátra-hátra fordulva.
– Miért hagyod ezt? Miért nem szólsz vissza? – nézett utánuk Gil utálkozva.
– Azt a taktikát alkalmazom, hogy szóra sem méltatom őket – húzta ki magát Morgan közönyt erőltetve arcára. Bántotta, hogy mindig gúny céltáblája volt, de nem tudta, hogyan olthatná le zaklatóit, hogy többé ne jusson eszükbe szemétkedni vele.

– Lúzernek tartanak! Téged ez egyáltalán nem zavar? – hitetlenkedett barátja. – Ez nem fog megváltozni, ameddig nem állsz a sarkadra! Feljebb kell lépned a táplálékláncon, mert kicsinálnak! Vagy legalább szerezz egy pasit, aki miatt nem mernek piszkálni!
– Ez aztán a sima ügy, nem is tudom, kit válasszak a rengeteg önként jelentkezőből, szerinted ki legyen? – huhogta le Morgan. Elképesztő volt, Gil mennyire nem fogta fel ennyi év után sem, a pasik nem az ő otthonában kilincseltek bonbonnal és virággal.

– Hát, üm… nem tudom – köszörülte zavartan a srác a torkát, Morgan figyelmét azonban már elvonta a témáról Cam Dickens előtte elvonuló tíz pontos hátsója. Gil egyből észrevette, hogy figyelme más tájakra kalandozott.
– Jaj, ne mondd már, hogy még mindig Cameron után csöpögsz! – csattant fel lemondóan, de azonnal meg is bánta, ahogy a lány olyan szúrós pillantást vetett rá, hogy szinte felnyársalta.
– Kicsit hangosabban, az emeleten még van, aki nem hallotta! Kérhetném, hogy inkább a saját intim titkaiddal kürtöld tele a sulit? – morgott a lány ingerülten – Egyébként pedig nem tudom, mi a bajod vele, tök normális, és már egyébként sem érdekel úgy…

– Láttad tavaly táncolni a sulibálon? Az a pasi, aki így tudja rázni magát, tuti nem hetero. Szóval remélem, hogy igazat mondasz, különben… – Gil jelentőségteljes szünetet tartott a mondat végén, és még egy együtt érzőnek szánt grimaszt is megkísérelt.
Morgan orra alatt halvány, mindentudó mosoly játszott. Gil megfigyelése helytálló volt, csak a következtetést vonta le rosszul, ezért azonban nem hibáztathatta. Mindenesetre jólesett neki a fiú aggodalma.

– Van egy rossz hírem: ha benned így megmaradt Cam fenekének emléke, talán nem az ő irányultsága miatt kellene aggódnod.
Gil füle tövéig elvörösödött, és minden bizonnyal szúrós megjegyzéssel viszonozta volna Morgan övön aluli ütését, az iskolacsengő azonban félbeszakította őket.
– Akkor óra után – búcsúzott gyorsan Morgan, miután elhallgatott a csengetés, hogy rövidre zárja a csevegést. Végül is épp Gil hiányolta a vitriolos visszavágást.

Cameron

Cam alapjában véve egy igen türelmes ember volt. Nem volt gondja vele, ha valahol sokáig kellett sorban állnia, vagy ha az éjszakai busz éppen az orra előtt ment el, a következő pedig durván negyven percen belül volt várható. A folyosón várakozással sem lett volna problémája, azonban amikor körülbelül ötödszörre haladt el mellette ugyanaz a gólyákból álló lánycsoport vihogások és sutyorgások közepette, kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát. Amikor ismét meghallotta az ominózus ricsajt a folyosó vége felől, úgy volt vele, hogy Ty megvárását később elintézi egy „bocs, tesó”-val, ahogyan ő fogalmazott volna, de még mielőtt felhúzhatta volna a nyúlcipőt, megérkezett a megváltás. Nem igazán emlékezett, hogy örült-e valaha ennyire Tylernek, mindenesetre most nagyon hálás volt az érkezésének, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem látta amaz arckifejezését.

A szőke fiú arcán olyan büszkeség ült, mintha csak egy évezredes történelmi rejtélyt sikerült volna megoldania, holott – legalábbis Cameron legjobb tudása szerint – csupán sikerült két embert egymásnak ugrasztania. Ahogyan azonban teltek a percek, Cam egyre biztosabb volt benne, hogy Tylernek a két dolog valahol egy szinten mozoghatott, az „amire büszke lehetek” kategóriában.

– Nem hittem volna, hogy ez már első nap ilyen könnyű lesz – magyarázta Ty, amolyan „mint aki jól végezte dolgát” arckifejezéssel. Mivel Cam csak egy még éppen lelkesnek sem mondható bólintással reagált, a szőkeség folytatta – Azt hittem, egy fejmosással megússza, de Hauser nem olyan veréb, mint Gordon volt – nevetett a fiú gúnyosan. – Tiszta pszicho ez a nő. Bírom.

– Miért, mit kapott?! – szaladt magasba Cameron szemöldöke.
– Valami írókörre kell járnia… – vonta meg a vállát Ty, miközben szekrényéhez érve vágta bele tankönyveit. Cam úgy vette észre, hogy a fiú ilyen dolgai hozzátartoztak a roppant flegma vagyok imidzséhez, így már fenn sem akadt rajta.
– De hát nincs is írókör… – gondolkodott el azonnal. Elvégre, ha lenne, akkor nem kéne ismét leadnia a kamujelentkezését a sportklubba, ahova papíron lassan két éve lelkiismeretesen járt, a valóságban viszont be sem tette a lábát.

– Az új tanár buzgómócsingot játszik. A sok kis birka meg gondolom, majd’ kiugrik a bőréből… Flynn ezt kegyetlenül bebukta! – Cam tudatáig azonban az ezt követő megjegyzések már nem jutottak el, ugyanis fejben már az írókörön járt. Rögtön eszébe jutott a sok fiókjában heverő vers, és egy egész hosszú pillanatig még el is mert játszani a csatlakozás gondolatával…. Majd egyből el is vetette, amint realizálta, hogy ez mit is jelentene. A sok titkából az egyikre mindenképpen fény derülne, ezt pedig már egy ideje nem hagyhatta… Hatalmas sóhaj kíséretében foglalta el szokásos helyét a teremben, miközben időről-időre újra megfogalmazódó kívánsága sejlett fel benne… Néha jó lenne egy másik arccal, egy másik helyen, valaki másnak lenni…

4. Összeakadó nyelvek

10 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Marcello
6 évvel ezelőtt

Nagyon tetszett az utóbbi két epizód, jóllehet kevésbé volt eseménydús a pilothoz képest, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna érdekes. Sokkal könnyebben tudtam követni a sztorit így, hogy csak két nézőpont jelent meg egy részen belül. A második epizód után azt gondoltam: milyen jó, hogy Kitty és az irodalomtanár került középpontba, éppen ők voltak a legszimpatikusabbak! A mai rész után viszont már Morgant és Cameront is eléggé megkedveltem, ami mindenképpen azt bizonyítja, jól bántok a karakterekkel és érdekes irányba irányítjátok a sztorit. Külön tetszik, hogy több titkot is belebegtettek (mint tudjuk, a tinik önkéntelenül is titkolóznak, még… Tovább »

TimMac
6 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Marcello

A pilotnál alig titkolt szándékunk volt, hogy nagyot villantsunk, a továbbiakban viszont már kisebb kimérésben érkeznek a részek, mint azt tapasztalhattad is. Bízunk benne, hogy a gyors körkép után el tudtok mélyülni a karakterekben, és bár még nagyon az elején járunk, így kicsit be kell indulnia a sztorinak, de sok izgalmat tartogatunk még a számotokra! Jó látni, hogy minden olvasónak más-más karakterek tetszenek, igyekeztünk elég színes társaságot összerakni ahhoz, hogy mindenki találjon kedvére valót 🙂 Az meg, hogy a szereplőgárda jelentős részével szimpatizálsz, külön öröm 🙂 Az egyik célunk egyébként az volt a történettel, hogy komolyabb kérdésekkel is foglalkozzunk, ilyen… Tovább »

Thea
Admin
6 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Marcello

El vagyunk kényeztetve, hogy ismét sikerült időt szakítanod egy tartalmas értékelésre 😀 Sejtettük, hogy a pilot elég nehezen emészthető lesz egyszerre, de szerettük volna, ha legalább az elején egyben látjátok, melyik fő történetszálakra épül a Tintavér. Nem akartuk két hétig húzni, mire minden főszereplő bevonul. A heti epizódok viszont épp azért rövidebbek, hogy a sok név és arc végre egymásra találjon, és jobban ki tudjuk fejteni az egyes karaktereket. Nagyon örülök, hogy az eddig sorra került négy szálat máris érdekesnek találod, kíváncsi leszek, a maradék négy szereplőnél hogy alakul ez az arány. 😀 Igen, a tinik tele vannak titkokkal és… Tovább »

Marci
6 évvel ezelőtt

Mindegyik rész nagyon tetszett *.* infó órán olvastam és tökre belemerültem a történetbe 😀

TimMac
6 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Marci

Örülünk, hogy ennyire el tudtál mélyülni a történetben, reméljük, hogy a folytatás is tetszeni fog! 🙂
Köszönjük, hogy írtál 🙂

Thea
Admin
6 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Marci

Hopp, egy új olvasó! Örülök, hogy te is billentyűzetet ragadtál.:) Reméljük, nem megy majd az infó óra kárára az olvasás, no de azt mondják, a jó dolgok mindig kicsit ártalmasak.:D Reméljük, a folytatást is legalább ilyen érdekesnek találod majd!:)

Gregoretta
6 évvel ezelőtt

Hű, kíváncsi vagyok, végül Cam mit választ: belép az Írókörbe, és megmutatja a világnak (vagy legalábbis a tanár úrnak és szakkörös társainak) tehetségét, vagy továbbra is titokban tartja.
Van egy olyan érzésem, hogy Morgan viszont be fog lépni, ha már más jó szakkörön nincs hely, itt meg “nem kell semmit sem csinálni, csak” írni 😀 Az biztos, hogy szerinte jobb, mint a kertészkedés 😀

Sőt, akár azt is el tudom képzelni, hogy kettejük szálát pont a közös szakkör fogja elindítani. De még egyáltalán nem biztos, hogy jelentkeznek-e 😀 Csak találgatok, mert szeretek találgatni xD

TimMac
6 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Gregoretta

Íróként szerintem mindannyian örülünk, hogy érdekel téged annyira a történet, hogy még spekulálgatsz is. Az pedig, hogy meg is osztod velünk, még nagyobb öröm 🙂 Mivel bármelyik felvetésedre/kérdésedre válaszolni erőteljesen spoileres lenne, így csak annyit mondok, hogy “kiderül a következő részekből” 😉
Köszönjük, hogy írtál! 🙂

Thea
Admin
6 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Gregoretta

Mondhatnám, hogy megérzéseid egész jók, de nem szeretnék spoilerezni, mindenesetre úgy tűnik, a karakterek gondolkodásmódjával sikerült azonosulnod.:D Cam és Morgan szála azt hiszem, elárulhatom, fogja még keresztezni egymást, de hogy találgatásod helyesnek bizonyul-e, majd meglátjuk – legyen miért olvasni a folytatást is.:D Köszönjük a véleményedet, mindig öröm olvasni.:D (Most menekülök, mielőtt valaki leharapja a fejem, mert túl sokat járt a szám .:( )