Szerelem: A Világ Romjain

Szerelem: A világ romjain – 7. Csalódások és vallomások

Picture

– Nem értem,- értetlenkedtem,- Mit akarunk most a laborban?
– Van valami, amiben csak te tudsz segíteni,- felelte Vince.
– Én? Hogyan?
Picture

Vince az asztalhoz vezetett, és a kezembe nyomott egy füzetet.
– Ezeket a tervrajzokat egy nem túl messzi laborban készítették,- magyarázta,- Tudod, Harley mesélte, hogy hogyan lettek a zombik. Ez pont arról szól.
– Ti most létre akartok hozni egy házizombit?- kérdeztem teljesen elképedve.
– Nem, dehogy,- mentegetőzött Vince,- Csak azt szeretném tudni, ismerős-e valamelyik.
Picture

– Meg, hogy tudsz-e valamit a lehetséges ellenszerről,- tette hozzá az eddig némán ácsorgó Harley.
– Miért kéne?- kérdeztem nagy bután.
– Mert…- felelte a lány habozva,- te is tudós voltál.
– Én? Tudós? Bár nem vagyok biztos a tényleges koromban, szerintem én annál sokkal fiatalabb vagyok.
Picture

– Nem egészen tudós,- javította ki Vince,- Csak afféle segéd és hátha hallottál valamit.
Gondolkodni kezdtem. A kislányhoz tartozó emlékeket is végignéztem. Elég hiányosak voltak, illetve csak elvétve volt egy-kettő. A „labor” szó szerepelt párban, de nem volt semmi zombikkal kapcsolatos. „Saját” emlékeim pedig csak attól fogva voltak, hogy felébredtem a suliban, de az első órák csak homályosan maradtak meg bennem.
Picture

– Bocsi, de nem emlékszem,- mondtam végül sajnálkozva,- Nem tudok semmit. Azt se tudom, én ki vagyok, nemhogy valami titkos receptet.
– Tudat alatt se?- faggatózott a férfi kétségbeesetten,- Gondolkozz! A zongora és a tánc feljött!
– Azt csak nemrég tanultam. De laborról semmi. Sajnálom.
– Nem igaz!
Picture

Vince csalódottam káromkodott egyet, majd kisétált.
– Ezt elcsesztem,- ismertem be.
– Ne okold magad!- próbált Harley megnyugtatni,- Csak nagy reménységei voltak.
De igen is okoltam magamat. Most végre sikerült összemelegednem életem szerelmével, erre elrontok mindent a megbízhatatlan memóriámmal. Tipikus én. Nekem semmi se jön össze, bár önsajnálat helyett inkább úgy döntöttem, beszélek Vele.
Picture

Vince-t az előadóteremben találtam meg.
– Vince?- szóltam hozzá.
Nincs válasz.
– Vince,- folytattam,- Én tényleg őszintén, teljes szívemből sajnálom. Én megpróbáltam. Én mindig mindent megpróbálok.
Picture

– Csak azt szeretném tudni, hogy mivel érdemeltem ki, hogy ennyire utálj.
Ezeket a szavakat nehezemre esett kimondani. A pozitív válasz, és egyáltalán a válasz miatt azonban megérte:
– Én, nem utállak, én csak…
Picture

– Figyelj, sajnálom, hogy nem úgy bántam veled, ahogy kellett volna. Nem voltam jó házigazda.
– Ezzel most kicsit alábecsülted a tényleges helyzetet,- vágtam rá.
– Tudom,- sóhajtott a fiú,- csak, tudod, mielőtt felébredtél volt egy nagyon jó barátom. Illetve inkább tanárom volt, de a világvége miatt közelebb kerültünk egymáshoz. Te is neki köszönheted az életed.
– Mi lett vele?
Picture

– Vagy meghalt, vagy ő is zombi lett. Nem tudom,- mondta Vince,- Mindegy is, hiszen majdnem ugyanaz a kettő. Azzal a különbséggel persze, hogy a halálban még van valami méltóság!
A mondandója végére a hangja eldurvult. Szinte félve tettem fel következő kérdésem:
– Sajnálom, de mi köze ennek hozzám?
Picture

– Sokat foglalkozott veled, mielőtt magadhoz tértél,- jött a válasz, Összevarrt… Úgy értem, miután a zombik szinte széttéptek. Még jó, hogy nem fertőződtél meg.
Ezt a történetet, hogy széttéptek a zombik, már vagy ezerszer hallottam. De most vettem csak észre, hogy valószínűleg nem igaz. Volt valami hamis a hangjában, de inkább ignoráltam.
Picture

– De egy darabig azért elhitted, hogy zombi vagyok,- gyanúsítottam.
– Hát, felmerült…
– Nem hibáztatlak. De, szóval, a barátod…
– Ja, igen. Szóval te voltál a mindene.
Picture

– Egy idegen voltál számára,- mesélte Vince,- még csak fel se éledtél, mégis úgy beszélt rólad, mint apa a lányáról. Nekem ott volt ugyan Harley, mégis utáltam, hogy veled többet foglalkozik, mint velünk, akiket ismer is. Hiányzott egy másik férfi társasága, és még ma is hiányzik.
Picture

– De ha így nézzük a dolgokat, most már értem, miért akar Harley mindig a nyakadon lógni,- mosolyodott el az eddig komor férfi.
– Kicsit idegesítőnek tartom,- ismertem be.
– Ne tartsd annak! Két évig nem találkozott másik nővel.
– Értem. De a barátotok miért volt annyira oda értem?
Picture

– Azt hitte, te fogsz minket megváltani,- felelte Vince,- Igaziból ez is idegesített engem, mert tudtam, hogy ez esélytelen
– Igazad is lett,- mondtam szomorúan és félve megérintettem a könyökét.
– Tudom, de… Gyere ide!
Picture

Jól esett, hogy átölelt. Úgy ölelt, mintha a kishúga lennék, de még így is soha nem érzett melegség töltött el.
– Nem miattad halt meg, még közvetve se,- súgta,- De téged okoltalak, mert az volt a legkönnyebb. Az utolsó napja lett a te első napod. Gondolom, csak végig irigyeltem tőled az idejét.
– Kár, hogy nem ismerhettem meg,- mondtam halkan.
Picture

– Biztos jól kijöttetek volna,- vágta rá Vince. Megjegyzése hatalmas bók volt számomra.
– És köztünk is másképp alakultak volna a dolgok?- kérdeztem reménykedve.
– Lehet.
Ő csak arra gondolt, hogy nem lett volna olyan utálatos velem, de én annál jóval többre. Csak remélni tudtam, hogy nem teljesen esélytelen a dolog.
Picture

– Látom,- kibékültetek,- jegyezte meg az éppen betoppanó Harley,- Victoria, most lennél szíves segíteni a kertben? Vince, és ha lehet te is.
– Na, jó,- sóhajtott Vince.
– Rendben,- feleltem én is.
Picture

– Akkor gyertek,- utasított Harley,- Közben is megbeszélhetitek. Sőt, még jobb is lesz, mert hallom, miről van szó. Kac-kac.
– Marha vicces, Harley!- szólt rá a férfi.
– Tőlem beszélgethetünk a növényekről is. Na, öt perc múlva várlak titeket, addig én is átöltözöm.
Picture

Azzal Harley elment. Vince is elindult utána, de megállítottam. Egy kérdésem még lett volna.
– Vince?
– Igen?
Picture

– Kérdezhetnék még valamit?
– Persze. Mi az?
– Hogy hívták a barátotokat, aki… megmentett?
Picture

– Bradley Newcastle,- felelte Vince,- Miért?
– Csak úgy,- mondtam és elindultam kifelé.
Ezúttal Vince állított meg engem:
– Várj egy percet!
Picture

Vince előrántott az egyik ülőalkalmatosság párnája alól egy szemüvegfélét, és a homlokomba nyomta.
– Bradley mindig ezt viselte, amikor éppen a laborban dolgozott,- magyarázta,- Neki elég viccesen állt, te viszont elég csinos vagy benne.
Tényleg azt mondta, hogy csinos vagyok?
Picture

– És miért adod most nekem?- kérdeztem.
– Mert szerintem Bradley is azt akarná. És hogy jóvátegyem, hogy eddig ilyen szemét voltam. Persze nem lekenyerezni akarlak, de… ugye megbocsátasz?
– Ez csak természetes.

***

Picture

A szemüveg gyorsan a szívemhez nőtt, az lett a legféltettebb kincsem, abban is aludtam. Másnap kicsit sokáig aludtam, mert előző este elég későn feküdtem ki. Sokáig olvastam egy izgalmas krimit, de végül meglett a gyilkos, úgyhogy nyugodtan aludhattam. Egyébként az áldozat vőlegénye tette. Mekkora egy szemét az ilyen!
Picture

Nem sokkal később az étkezőben arra lettem figyelmes, hogy Vince és Harley idegesek.
– Te etted meg az utolsó csomag chipset?- gyanúsította Harley a férfit.
– Én ugyan nem.
– Mindegy. De müzli és konzervek is alig vannak már. Két nap, és éhen halunk.
– Most mit tegyünk?
– Amit ilyenkor tenni szoktunk.
Picture

– Elmegyünk beszerző körútra!- jelentette ki Harley.
– Ez idáig rendben van,- így Vince,- De mikor is voltunk kint utoljára hosszabb időre?
– Hat hónappal, két héttel és három nappal ezelőtt. Miért?
– És nincs itt valami kis apróság, ami akkor még nem volt?
– Victoria? Mi van vele?
Picture

– Szerinted mit csináljunk vele?- kérdezte a férfi, mintha ott se lettem volna. Mondjuk mentségére szóljon, hogy nem vett észre.
– Igazad van,- mondta a lány,- Nem hagyhatjuk itt csak úgy. De ha az egyikünk itt marad vele, a másik egyedül védtelen. De akkor mi legyen? Együk meg egymást?
Picture

– Nem mehetek veletek?- kérdeztem, de két társam egyszerre vágta rá, hogy „nem.”
– De miért?- értetlenkedtem,- Az megoldaná a problémát.
Picture

– Victor, te túl könnyű préda lennél,- felelte Vince.
Amióta barátok lettünk, azóta hív így. Engem kicsit zavart, hogy egy férfinév lett a becenevem, de ő ezt csak kedveskedésből mondta, teljesen jó szándékból. Csak hát érződött rajta, hogy nem a nőt látja bennem, hanem csupán egy jó havert.
Picture

– Még lőni se tudsz,- folytatta a fiú. Kösz.
– De futni igen. Mellesleg jobban, mint bárki. Ti… ti pedig ott lesztek, és vigyáztok rám, nem?- könyörögtem.
– Persze, mindenki ott lesz és vigyáz mindenkire,- szólt közbe Harley is,- De te nem vagy az a túlélő típus. Bocs.
– Egyszer túléltem egy brutális zombitámadást.
Picture

– Ezek a sebhelyek magukért beszélnek!- kiáltottam.
– Bradley mentett meg,- vágta rá Harley- Amíg itt volt, mindenkit életben tartott. De téged még vele se engednélek el.
– Téma lezárva,- tette hozzá Vince.
– De… de…
– Nincs de!
Picture

– Utállak!- kiáltottam, és elrohantam.
Ez nem igazság! Itt poshadok egész nap és még az egyetlen lehetőségemet arra, hogy friss levegőt szívjak is elveszik tőlem! Először fel akartam menni a szobámba duzzogni, de végül jobb ötletem támadt. Önsajnálatból nem lehet megélni.
Picture

Tudtam, hol tárolják a fegyvereket, úgyhogy felvettem egy szép nagyot. Persze ügyeltem rá, hogy ne a legnehezebb legyen. Nem akartam megkockáztatni, hogy ügyetlen legyek. Lementem hát a tornaterembe gyakorolni a célba lövést. Mi mást tehettem volna? Vince azt mondta, nem tudok lőni, így ezen jobb lesz változtatni.
Picture

Az első két-három lövés még elég bénára sikerült. De utána egyre pontosabb lettem. Bár sajnos az odaképzelt zombi fejét nem tudtam le találni. Pedig az, az egyetlen halálos pont. Már kezdtem is feladni, hiszen az egyszerű lövöldözéssel nem megyek semmire.
Picture

– Te meg mi a francot művelsz?- kérdezte nem más, mint Vince. Észre se vettem, amikor bejött.
– Lövök,- feleltem semlegesen.
Vince erre jól elnevette magát. Annyira mulatságos lettem volna?
– Ne nevess! Nálam van a fegyver, nem nálad.
Picture

– Tudod, mennyire nem tűnsz keménynek?- kérdezte Vince.
– A francba! Pedig meg bírtam volna esküdni, hogy nagyon kemény vagyok gépfegyverrel. Nem áll jól?
– Most őszintén?
– Jó, értem, hülye voltam,- sóhajtottam,- Nem vagyok túlélő típus.
– Nagyon velünk akarsz jönni?
Picture

– Úgy érzem, mintha sosem lettem volna kint,- kezdtem,- Nem rohadhatok itt bent remélve, hogy eszembe jut bármi, ami megmentheti az emberiséget. Lehet, hogy késő. Sokan meghaltak, de én még életben vagyok, kit érdekel, miért. Önző dolog lenne, ha azt mondanám, hogy én élni akarok, nem túlélni?
Csak most vettem észre, mennyi minden csúszott ki a számon. Kicsit pimasz voltam. De miért kellene, hogy az zavarjon? Vince a társam, nem a teremtőm.
Picture

– Hát, jó,- sóhajtott a fiú,- Ha kockáztatni akarod az életed, légy a vendégem. Illetve úgyis vendég vagy itt, nem rab. De arra ne számíts, hogy ígyis-úgyis megmentünk. Megértetted?
– Igen. Akkor mehetek?
– Felőlem.
Picture

– Köszi!- kiáltottam, miközben teljes erőből megöleltem a férfit.
– Azért ne fojts meg! De ha tényleg jönni akarsz, le kell futnod tíz iskolakört.
Picture

– Ne már!- panaszkodtam.
Vince jót nevetett arckifejezésemen.
– Csak vicc volt,- nyugtatott meg,- Most inkább feküdj le aludni! Holnap korán indulunk.