Szerelem: A Világ Romjain

Szerelem: A világ romjain – 19. A sors beteljesül

Picture

Faith zombi rám vetette magát, én pedig próbáltam lerázni magamról. A körmeimet is használtam, de hiába halott, túl erős volt. Még sose kerültem ennyire közel egy zombihoz. Jobb híján hangosan sikítottam.
Picture

A sikolyomat Vince valószínűleg meghallotta.
– Victoria!
Picture

Egyszer csak azt vettem éreztem, hogy a felettem lévő szörny összerogy, mintha főbe lőtték volna.
– Szép lövés volt, ugye?- monda egy ismerős hang nevetve, erős skót akcentussal.
Picture

– Vince!- kiáltottam, és rögtön meg is öleltem,- Ó, Vince, de jó, hogy itt vagy. Felraktad a bombát?
– Igen. Másfél perc alatt.
– Akkor megelőztél,- mosolyogtam,- Az én rekordom két perc.
– Harley meg még mindig dolgozik. Haha!
Picture

Hirtelen eszembe jutott valami, és ellöktem magamtól a férfit.
– Mi a baj?- kérdezte aggódva.
– Ne érj hozzám!
– Miért?
Picture

Már sírva tettem fel a következő kérdésemet.
– Ha valakit megharap egy zombi, mennyi idő múlva alakul át?
– Húsz perctől két óráig bármennyi lehet, egyéntől függ. Miért?
– Az jó.
Picture

– Miért!- követelte Vince.
Hatalmas vigyor ült az arcomra, a könnyek abbamaradtak. Hátrasimítottam a hajamat, a nyakamon éktelenkedő hatalmas harapásnyomot szabaddá téve.
– Mert azt már nem érem meg,- mondtam boldogan,- Ember maradok.
Picture

– Mi az, hogy ember maradsz! Nem értem!
A sebemet szinte észre se akarta venni.
– Robbanásig 14 perc. Annyi idő alatt nem alakulok át.
– Miről beszélsz?
– Késtél,- mondtam, ezúttal ismét szomorúan.
Picture

– Nem a te hibád, jöttél, ahogy tudtál,- mondtam, próbálva megőrizni nyugalmamat,- De engem megharapott. Faith megharapott, így kiteljesedett Mike bosszúja. Csak a bomba menthet meg a zombi léttől. Sajnálom.
– Ne sajnálj semmit!- kiáltott rám Vince dühösen. Nem rám volt dühös, hanem a helyzetre,- És nem, nem leszel zombi. Élni fogsz, érted?
Picture

– Miért, van valami ellenszered?- vágtam vissza,- Fogd fel, hogy megharapott! Vége!
Örültem, hogy Vince végre eljutott odáig, hogy nem akart elveszíteni, de mire megyek vele? Csupán perceink voltak hátra.
Picture

– Victoria, én…- sírta Vince.
– Meg fogok halni.
Meglepően nyugodt voltam. Igen, meg fogok halni. Ez pusztán egy tény, amivel megbékéltem, és tudomásul is vettem. De nem fogadtam el! Nem akartam meghalni, egyenesen rettegtem tőle, hiszen az életem még nem volt teljes.
Picture

Vince arca elkomorodott. Ő is megértette, és ettől elszomorodott. Fél évvel ezelőtt talán örült is volna neki. Csökkentette a fájdalmamat, hogy elértem, hogy hiányozzak neki, de neki talán jobb lett volna, ha nem.
– Victoria, drága Victoriám, én…
Picture

A következő cselekedete nagyon meglepett. Megragadta az állam, magához húzott, és… megcsókolt! Csak úgy. Ösztönszerűen becsuktam a szemem és egymás köré fontuk karjainkat. Talán egy érzést mégis csak megtapasztalhatok még, még ha így az utolsó pillanatban is. Helytelen volt, de nem érdekelt. Hihetetlen jó érzés volt, és gyönyörűnek éreztem magam, ahogyan még soha. Az idő is megállt körülöttünk, és nem számított más. Csak ő és én. Vince és Victoria. Ahogy mindig is akartam, soha se kellett volna. Ez volt a legszebb, és egyben legfájdalmasabb dolog, ami valaha történt velem.
Picture

Legalább azt is megtudtam, hogy szerelmem nem csupán Vicky öröksége volt. Akkor is beleszerettem volna, ha ez a lány nem lett volna, csak legfeljebb nem rögtön. Ez az érzés teljesen én voltam! Meg persze ez a kedves és jóképű férfi a karjaimban. Most már teljesnek mondhattam magam, a sorsom ezzel beteljesült.
Picture

– Várj, mi van, ha te is megfertőződsz?- kérdeztem egyszer csak aggódva.
– Nem fogok,- nyugtatott meg Vince,- Még ember vagy, így egyelőre annyit érek hozzád, amennyit csak szeretnék.
– Jó is lenne,- sóhajtottam.
Picture

Ebben a pillanatban ért be Harley is.
– Fiatalok, én végeztem,- közölte jókedvűen,- Még van időnk kiérni, úgyhogy gyerünk!
Hirtelen észrevette a búskomor hangulatot.
– Mi történt? Ki halt meg?- kérdezte.
Picture

– Még senki,- feleltem,- De én hamarosan igen.
– Ezt nem értem.
– Victoriát egy megharapta egy zombi,- tisztázta Vince. Próbált semlegesnek tűnni, de egyértelműen a sírás határán volt.
– Nem, ez nem lehet!- kiáltotta Harley,- Nem akarlak elveszíteni. Ugye nem igaz?- tette a végére.
– Sajnálom,- közöltem komoly hangon.
Picture

– Nem, én sajnálom,- öntötték el a lányt az érzelmek,- A kishúgom voltál, jobban kellett volna vigyáznom rád. Szeretlek.
– Én is téged,- sóhajtottam,- De sajnos nincs mit tenni.
– Sose foglak elfelejteni.
– Én se téged, akármi is lesz velem ezután. De neked itt van Vince.
Picture

Egy ezeréves szimbólumként megfogtam a két barátom kezét, és egymásra helyeztem őket. Vince sose lehet az enyém, de remélem, örökké boldog lesz az én fogadott nővéremmel.
– Ti összetartoztok. Vigyázzatok egymásra és legyetek mindig együtt,- mondtam szertartásosan.
Picture

– De most menjetek!- utasítottam,- Minden másodperc számít.
Szinte kilöktem őket az ajtón. Mivel még mindig kissé féltékeny voltam, látni se akartam őket. Milyen önző, logikátlan dolog.
Picture

– Ég veled, Victoria Newcastle,- mondta Vince,- Örökké őrizni foglak a szívemben.
Picture

– Ég veled, Vince Dawson,- szóltam vissza,- Vigyázz magadra!
Picture

Akkor elmentek. Egy nagyon hosszú pillanatra magamra hagytak. Előtte azt hittem, könnyebb lesz, ha már nem látom őket. Akkor el tudom hinni, hogy maradt még számukra boldogság. De most csak azt tudtam, hogy nagyon hiányoznak.
Picture

De mi ez? Egyszer csak nem voltam már egyedül.
– Azt hitted, csak úgy itt hagylak meghalni?- hallottam Vince ismerősen kedves hangját,- Nagyon is tévedsz!
Hát visszajött! Még levegőt se tudtam venni, de már a kezembe is nyomta a fegyverét, felkapott, és futva vitt a kijárat felé.
Picture

– Vince, mi a fenét művelsz?- sikítottam,- Már elveszítettel, ennek semmi értelme!
Meg se hallotta, amit mondtam. Csak egy dolog járt a fejében: megmenteni engem.  Reménytelen próbálkozás. Mit gondolhatott? Tudta nagyon jól, hogy ha ki is jutunk, átalakulok zombivá, és akkor le kell lőnie.  Én meg nem akartam, hogy úgy emlékezzen rám. Emlékezzen rám olyannak, amilyen a csók közben voltam!
Picture

Kiértünk az épület előtt lévő kis parkba, csupán egy pillanattal Harley után. Ő se értette, mit akart Vince, aki letett a földre.
– Mégis, mi volt a célod ezzel?- vágtam a fejéhez.
Picture

– Nem hagyhattalak ott,- mondta Vince.
– Tehát inkább végignézed fájdalmas átalakulásomat, hogy aztán saját magad lőhess le? A saját érdekedben megkíméllek ettől!
– Victoria, ne!- kiáltotta.
Picture

Túl késő. Még mindig nálam volt Vince fegyvere. Túl nagy volt, hogy rendesen magamra célozzak vele, de végül mégis találtam. Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha tettem, és borzasztóan fájt. De Vince miatt, aki közben elkapta félig élettelen testem, kénytelen voltam. Egyszer majd megbocsát nekem. Remélem.
Picture

Tehát Vince karjaiban voltam, és haldokoltam. Fizikailag annak az embernek a karjai közt fogok meghalni, akit mindennél jobban szeretek. Mégis magányosan éreztem magam.
– Victoria, kérlek, tarts ki!- súgta kedvesen,- Ne hagyj itt!
Szörnyű pillanatokat kell még átélnie miattam, de ennek hamarosan vége. Ő még lehet boldog! Annyi minden áll még előtte!
Picture

Az én sorsom viszont beteljesedett. Nem jött el ugyan a hőn áhított happy end, nem jött el értem a herceg fehér lovon, hogy aztán feleségül vegyen és boldogan éljünk, amíg meg nem halunk. Még vártam a csodára, ami sose fog megtörténni, de mégis jó életem volt, nem mondhatom, hogy nem. Voltak benne nehéz pillanatok, de hát kinek nem?
Picture

Most tanultam csak meg igazán szeretni az életet, és örülni minden apróságnak. Bár még csak november volt, nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Földet érve azonnal elolvadt, mégis gyönyörű volt. Az első hóesésem. A távolban pedig kelt fel a Nap. Egy új nap virradt, új lehetőségekkel. De nem nekem.
Picture

– Viszlát, srácok,- súgtam erőtlenül.
Az arcomra mosoly ült. A napkelte véget fog vetni az összetört, beteljesületlen álmoknak, de a múltat nem veheti el. Egyszerre láttam minden kedves emlékemet! Nem tudom, mennyit vihetek magammal, de kár lenne megválnom egytől is. Hisz az emlékeim tesznek azzá, aki vagyok. A nevem Victoria Newcastle, és a történetem még nem ért véget!