Age Innovators

Age Innovators – A.I.A.I. – 4. A vonat nem vár

Reggel 8 óra, 9 perc. A.I.A.I. vezérlőterem…
Picture

 A kör alakú vezérlő teremben volt a szektor összes alkalmazottja. A biztonsági őrök, a tudósbizottság, a szektorvezető – Tim –, és a felügyelő – Peter… Mindenki Timet állta és ülte körbe, miközben ő maga hevesen magyarázott és mutogatta a panelek funkcióit. Peter viszont nem állt ott. Tudta mi, hogyan működik és csak a bejárat sarkába húzódva álldogált, keresztbe tett kézzel.
– A rendszer tesztfázisban üzemel. Ez annyit tesz, hogy A.I.A.I. jelenleg csak ehhez a szektorhoz fér hozzá. Még egy apró korlátozása van. Egy fókuszponttal fut, avagy csak egy dologra tud egyszerre figyelni. A tömörítésre nem képes, hogy ezekben a gépekben maradjon vírus esetére…
Picture

Megpróbált mindenki figyelni, de volt, aki nem tudta elrejteni, a „Már kétszázadszorra hallgatom ugyanazt a biztonsági előírásos szöveget…” arcát. Azért füleltek, minden esetre, hátha elhangzana valami olyan, amit még nem halottak. Persze, ennek kicsi volt az esélye, de ki tudja?
Picture

 Az idő csak repült, és már végeztek is a szövegeléssel. Mindenki elindult a kijárat felé – élen Bennel és Leóval, és sereghajtóként a biztonsági őrökkel. Az egy órás monológ vége a munkanap végét is jelentette, mivel a hosszú munka kezdi meghozni a gyümölcsét, ezért a fejesek megengedték ezt a csoportos „majdnem szabadnapot”.
Picture

 Amikor Tim ért azt ajtóhoz, akkor Peter megállította.
– Figyelj… Ráérsz? – kérdezte szomorkásan, mire a szektorvezető felhúzta a szemöldökét.
– Persze. Mi történt?
– Majd elmondom… Négyszemközt.
– Négyszemközt?
– Négyszemközt.
– Oké, menjünk.
***
Picture

 Peter leültette Timet az íróasztala székéhez és ő maga pedig a fotelben helyezkedett el. Egy darabig kínos csend uralkodott, leszámítva a szellőzőcsövek nyikorgó, valamint süvítő hangjait. A barna falak a fényben jobban látszódtak, és a rajtuk kidolgozott mintákon meglátszódott a művészet.
– Régen voltam a szobádban, Peter. – kezdte a szektorvezető a beszélgetést.
– Én meg még nem voltam a tiedben. – Peter felhúzta a szemöldökét.
– Miről akartál beszélni?
– Tudod, nem igazán tudtam, hogy kihez forduljak…
Egyszer csak a hangszórók kicsit megrecsegtek.
 – Valamit álmodott.
Hirtelen Peter feje vörösödni kezdett, majd dühösen felordított, és kedvesebbnél kedvesebb szavakkal megkérte A.I.A.I.-t, hogy takarodjon ki a szobából és állítsa a fókuszpontját egy messzi-messzi helyre.
– Komoly? Egy álomról akarunk beszélgetni?
Újabb csend. Peter lehajtotta a fejét, és mint aki erősen gondolkodik ütögette is.
– Nem az a lényeg… – Sóhajtott. – Mond, volt-e már valaha olyan, hogy beszéltél valakinek arról, hogy mit láttál a negyedik…
– Világháborúban? – Peter zavartan bólintott. – Nem. Soha nem. Nem is fogok. De, ha jól sejtem, te most arról álmodtál valamit, és arra a következtetésre jutottál, hogy beszélned kell róla.
– Tim.
– Igen?
– Beszélnem kell róla. Már régen volt, de… – elhallgatott. Tim csak lassan és céltudatosan bólintott egyet.
Picture

 – Tudom, mire gondolsz. De én a helyedben nem tenném. Mi lenne, ha hirtelen mindenki beszélni akarna róla. Mind gyerekek voltunk akkor és mindnyájan megszenvedtünk azért, hogy ma mind idelent éljük túl azt, amit fenn tönkretettek. Szomorú belegondolni, hogy valaha láttuk a napot, tudtuk mik a felhők, hogy milyenek az állatok és a növények… De ma csak idelenn élhetünk! Fönn csak radioaktivitást találsz, no meg pokoli emlékeket. De ez kellett ahhoz, hogy a Futurisztikai Gépesítés és az Age Innovators egy utópiát állítson fel. Gondolj bele. Ma nincs pénz sem…
– TUDOM!
– Bocs. Meghallgatlak.
Picture

 – Te mit éltél meg? Mármint… Mármint… Nekem egy nap nem jöttek haza a szüleim aztán jöttek a Narancsok és megszállták a várost… Aztán a Vörösök… Majd a Feketék… Én pedig két hónapot töltöttem egymagamban.
– Én… Elmondok pár dolgot. De ez… Hmm… Én láttam apámat meghalni. Keresztbe állt rajta egy vasrúd, mikor megtaláltam. A ház majdnem a fejemre dőlt, és elmentem megkeresni.
– Küzdöttek az elveikért… – Peter egyre szomorúbb és szomorúbb arckifejezést öltött. – Küzdöttek azért, ami nem létezett. Párszor elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha nem Innovációsok találnak rám, hanem Vörösök… És ráadásul az egyik innovációs az életét kockázatta értem. Mond Tim, mond… Mennyit voltál egyedül? Mi hiányzik fentről?
– Semmi.
– Tessék?
– Azt kell szeretni, ami itt van.
– De… De… Kérlek! Biztos volt valami…
– Igazából volt. Az éjszakai ég az, de nem szeretek rágondolni. 15 évesen kerültem ide le… Tényleg… Te, hogy reagáltál arra, amikor kiderült, hogy a bolygó felszíne alatt országok terülnek el?
– Megnyugtató volt… Vártam, hogy beilleszkedjek közéjük. Bár azt soha nem gondoltam, hogy míg lent vagyok a biztonságos „bunkerrendszerben”, addig elpusztul fenn minden. Azért még szívesen ennék olyan ételt, aminek legalább az 1%-a valódi, természetes anyag, és nem szintetikus.
– Idelenn még a vitaminok is szintetikusak… De jók!
Picture

 Peter megrántotta a vállát.
– Szerinted baj, hogy néha vacillálok ezen?
– Talán… Nem tudom. De közösségben ne tedd, ennyit kérek.
– Persze.
– Viszont én most megyek. Van még pár elintézni valóm… De ha kellek, csak szólj!
– Rendben.
Tim felállt és kisétált a szobából.
***
Picture

 Tim a Centralba ért, és onnan sétált tovább. Mindenesetre nem látszott rajta, hogy sietnie kéne, hisz olyan nyugodt léptekkel haladt, mint aki alva jár.
– Jót beszélgettetek, Tim?
– Biztosan tudod, A.I.A.I.!
 – Jól van…
– Ne is zavartasd magad! Várj… Hallod? – mondta és a fülét a falra tapasztotta.
Picture

 – Én is hallom. Mindjárt megnézem.
– Nos?
 – Bzzzt… Úúú… Hát… Nem tudom. 404-es hiba, bárhogy próbálom.
– Biztos? Eddig nem halottam ezt a zajt…
 – ÁLLJ EL ONNAN!
De A.I.A.I. már későn szólt. A fal hatalmas robajjal átszakadt, és a törmelék beterítette Timet.
Picture

 Pár halk nyüszítés és hörgés szerűség után a termet csend borította. Pár másodperc után megjelent a szektor két biztonsági őre, akik egyből rámeredtek az omlásra. Még pár másodpercbe telt, míg észrevették a romok alatt fekvő szektorvezetőt.
 – Riadó! Omlás a Centralban. Kérjük, kerüljék el a territóriumot. Köszönjük. – hangzott a hangszórókból a megszokott női hang, de természetesen nem A.I.A.I.-é.
Ezután az őrök nem haboztak tovább, hanem rávetették magukat a szemétkupacra és elkezdték kiszabadítani Timet.
Picture

 Az egyik liftből Peter pattant ki és meglátta a helyzetet. Odarohant és leguggolt Tim elé, miközben az őrök, még mindig pakolták le a törmeléket.
– Mond, A.I.A.I.! – kezdett bele őrjöngésébe Peter. – Miért nem voltál képes egy rohadt biztonsági protokollt… Tudod mit? Legalább figyelmeztetni?! Mennyi…
– NYUGODJ LE, PETER! – süvített a hangszórókból.  – Figyelmeztettem. Az a fúróvagon 800 téregység per szekundummal haladt! Mindenesetre… Mindenestre, már értesítettem a kórház szektort, a C22-t. Percek kérdése, és itt lesznek.
Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments