Age Innovators – A.I.A.I. – 5. Az orrunk előtt

 A IV.világháború lezárását, és az ”elméleti világvégét” attól az atomrobbanástól számítjuk, ami kiirtott minden élőlényt a felszínen. Az élőlények közül csupán az emberi fajt ismerjük, és a biztonságuk megőrzése érdekében nem járhatnak fel a felszínre. Persze, senki nem is akar kimenni oda. A Földalatti Utópia néven elhíresült alagútrendszer tökéletesen megfelel mindenki ízlésének, és még jobb életet is biztosít, mint ami a történelem során valaha létezett.
Az alagútrendszert a Futurisztikai Gépesítés (későbbiekben FuG) tartotta fent, titokban, jóval a IV.világháború kitörése előtt. A kitöréskor jelentették be létezésüket, és aktívan részt is vettek a háborúban. Ahogy telt az idő, valamikor a háború felénél Kor Újítók (későbbiekben A.I., avagy Age Innovators) néven kiváltak a FuGból csoportosulások, melyek semmiben sem tértek el a FuG elveitől. Ez a két csoport/párt/elv maradt fenn a háború után, akik a Földalatti Utópia országait irányítják.
Országok nincsenek ex-ázsiai területek alatt, valamint Óceánia és Ausztrália környékén. Fontos megemlíteni, hogy rengeteg új ország helyezkedik el az Atlanti-óceán alatt.
Az Utópia népessége, megközelítőleg 15 milliárd fő. A kor 20-30 éves egyedei mindnyájan gyermekekként éltek a háború idején, és félnek beszélni róla. Az állam gyermekei pont ezért nem is tanulják részletesen a háborút.

A föld alatt élők közül mindenki a munkahelyén/iskolájában lakik. Ebből adódóan a családok ritkán vannak együtt, a kor talán egyetlen említendő hibája ez. Másrészt viszont az embereknek pont ezért kell a kollégáikkal együtt élniük, hogy alkalmazkodóképességük nagy legyen.
A gépesítési szint miatt NINCS szükség arra, hogy az emberek dolgozzanak, de mind a FuG, és mind az A.I. vezetősége azzal érvel, hogy nem hagyhatják az embereket eltunyulni.
A beszédnyelve szektoronként változhat, de a legelterjedtebb az angol, az orosz és a német (ilyen sorrendben). Ezeken a nyelveken írni senki nem tud, ugyanis egységesen létrehozták az írásnyelv néven futó nyelvet, melyet csupán az angolok beszélnek, mégis mindenki el tudja olvasni, és lefordítani a saját nyelvére.
A munkahelyekre/iskolákra visszatérve, mindenki saját hálószobával rendelkezik (feltéve, ha egyedül akar lenni). Ezekben bármikor bármit beszerezhet (ésszerű keretek között), és ezt az igényét jeleznie kell a szektorvezetője felé. Ekkor a vezetőnek KÖTELEZŐ beszereztetni neki az eszközt/bútort, vagy bármit, ami szükségeltetik.
Az étkeztetést meglehet választani: szobában/közösen. Ezekben az esetekben a hét EGY napján az illető különleges ebédet kérhet, míg a többi HAT napon hétköznapi ételt köteles fogyasztani.
Az ételek szintetikusak. Legyártásuk bármilyen szenet tartalmazó anyagból megtörténhet (a szén is gyártható más anyagból…). Mesterségen szabályozható, hogy hány gramm élelem fogyasztása után álljon be a teltségérzet, hogy milyen ízű legyen az élelem, stb… Bármilyen étel elkészíthető. Példának okáért: Narancs, ami hal ízű, D-vitaminban gazdag, valamint egy harapástól belőle beáll a teltségérzet. Az étel teltségérzetét megpróbálják a valódi tápanyag szinthez igazítani, hogy az étel egészséges fogyasztásúnak minősüljön.

***

 Peter egymagában járkált a folyosón fel-le, és magában ismételgette az Age Innovators néhány protokolláris leírását.
– Tudom, mire gondolsz. – hangzott a hangszórókból.
– Na, ne röhögtess! – rivallt rá Peter A.I.A.I.-ra. – Meg ne szólalj mégegyszer!
 – Tim jobban lesz. Nincs semmi baja.
– Te is tudod, hogy hazudsz
 – Nos, igen. De Tim akkor is jobban lesz. A hibaszázalék értéke: kettő.
– Hagyj a statisztikákkal! Azt nyögd ki, hogy mi a fenét keresett itt az a fúróvagon?!
 – Bzzzt… NINCS ADAT. Pillanat. Bzzzt… Típus: AI-FuG Z-U. Lokáció: AAE kocsiszín.
– A rendszerek szerint a járat még kocsiszínben van?
 – Igen.
– A vezető?
 – Hallott. Az ütközés során meghalt.
– Legalább a biztonsági őröknek is van valami dolguk, a szobrozáson kívül.
 – Hmm…

Ben fordult az egyik kanyarról a folyosóra. Rámosolygott Peterre, aki erőltetetten visszamosolygott.
– Miért áll ki egy vagon a Central falából? – Nézett ijedten Peterre.
– Valami idióta rosszul kanyarodott. Ennyi.
 – Persze, azért ez nem ilyen egyszerű. Tim balesetet szenvedett miatta.
– Tényleg? – nézett Ben újra ijedten.
– Igen. Timet pedig a C22-be vitték megműteni… – mondta Peter eléggé idegesen.
– Volt már csúnyább napunk is amit túléltünk – legyintett Ben. – Na, de rohannom kell haza! Pá! – intett Peternek és tovább rohant.
Folytatta a fel-alá járkálást, majd benyitott véletlenszerűen egy ajtón.

 Elsápadt képpel nézett körbe a szobában. Hová nyitott be?
– Mi a…
 – Ez Tim irodája. Mit találtál?
A szoba az innovációsok által oly megvetett csicsássággal volt berendezve, amit Peter még soha nem látott. Faburkolat a falakon – vagy legalábbis valami hasonló – és jobbnál-jobban megmunkált tárgyak. A padló vörös padlószőnyeg… És a legdurvább dolog.

 Az íróasztal mögött egy ablak, ami mögött egy kis szobában növények tömörültek.
– Ez lehetséges?
 – Mi?
– A növények! Azok!
 – Nem. A legutóbbi jelentés szerint… Bzzzt… Tim műanyag növényeket készítetett a logisztikai központtal.
– Megengedték ezt neki? – Peter szemei kikerekedtek.
 – Valamiért igen. Fura.

 Becsukta az ajtót, és egy darabig a növényeket bámulta az üveg mögött. 15 éve nem látott műanyag növényt, nem hogy igazit! Pár percig megbűvölve nézte a fényben zölden csillogó műanyag ritkaságokat, majd leült az irodagéphez és elkezdett rajta valamit nagy hévvel keresni.
 – Mit csinálsz, Peter?
– Tudnom kell, hogy miért engedték meg neki a műanyag növények beszerzését.
 – Mégis mit vársz? Mit gondolsz, mit találsz?
– Nem tudom. Bármit.

***

– Még mindig nem értem, hogy miért érdekel. – Zúgta a lift hangszóróiból A.I.A.I.
– Mert furcsa. Mindenkinek rossz kedve lesz attól, ha a fenti világra emlékeztető dolgokat lát.
 – Biztos, hogy egy mazochista.
– Ilyenkor az agyamra mész. Hallod, te mit beszélsz?
 – Miért? Ez tény.
– Csak… Csak, maradj csendben.
 – Nem értelek.
– Addig örülj, míg szépen mondom, és nem lövök golyót a vezérlődbe.
 – De…
– Kuss!
 – Oké.

***

 A szoba csöndjét csupán egy ketyegő óra zavarta meg. Az is a szomszéd szobából jövő hang volt. Kint kulcscsörgés is hallatszott, vagyis valakinek kulcsa van a szobához. Az ajtó kinyílt, a villanyt pedig valaki felkapcsolta.
– Látom, beszerezted a futógépet. – Nézett Leo Oliverre.
– Igen, még múlthéten. Tim… Tim gyorsan intézkedett, mikor szóltam neki.
– Hmm… Nem tudod, hogy van?
– Nem. Azt a pletykát halottam, hogy a C22-be vitték. És Bent hol hagytad? Azt hittem, hogy mindig együtt vagytok.
– Nem vagyunk összenőve. Szerintem a vezérlőben foglalkozik valamivel. Állandóan dolgozik, de szerintem már ötven szabadnapja már biztos összegyűlt.
– Ötven? Már legalább száz!
– Én meg már jövőre nyugdíjba kényszerülök.
– Már 46 éves vagy?
– Igen, már tavaly mennem kellett volna.
– És melyik helyre akarsz elvonulni?
– Nem tudom. Soha nem foglalkoztam még azzal, hogy hová menjek. Nem is akarok nyugdíjba menni.
– Én az angolszektorra gondoltam. Ott van pár jó komplexum. Tavaly ott voltam szabadságon.
– De gondolom ott nagy a tömeg.
– Az. De én mindig olyan helyre megyek, ahol sokan vannak.
– Talán Ex-ázsia? Ott biztos kevesen vannak.
– Teljesen kihalt helyre akarsz menni? Ott szerintem csak karbantartó alagutak vannak. Nem hiszem, hogy a fejesek megengednék.
– Nem is tudom. – Leo megvakarta a fejét.
– Na mindegy. – Oliver vállat vont, majd odasétált a futógéphez. – A.I.A.I.!
 – Hmm? Igen? – zúgott a hangszórókból.
– Mutassuk meg Leonak, hogy mit ”tanítottam”.
Leo felhúzta a szemöldökét.
– Mutassuk.

Oliver felugrott a szürke futógépre, és egyenletes sebességgel futni a masinán. „Egy, kettő, egy, kettő…” – gondolta, folyamatos ismétléssel. A hangszórókból furcsa halk zúgás hallatszott, amit néha egy nagyon gyenge csilingelés szakított meg. Alig lehetett hallani, de valóban csilingelt néha. Ha valaki jobban figyelt, kivehette azt is, hogy a csilingelés akkor szólalt meg, amikor Oliver talpa a futószalaghoz ért.
– Pontosan mit is akartok mutatni? – Kérdezte Leo értetlen arccal. A ”sportos srác” leugrott a futógépről, és a hangszórók zúgása megszakadt. – Szóóóval?
A.I.A.I. szokásos érzelemmentes hangján felsorolta Oliver különböző adatait, például a pulzusát, a vérnyomását, a terhelést, amit a futás okozott, a nyugalmi állapot pulzusának, az edzés utáni pulzusnak a különbségét, blablabla…
– Nos? – kérdezte Oliver a szórakozott arcát magára öntve, valamint A.I.A.I.-is feltette ugyanezt a kérdést monoton hangján.
– Huh… Hát… Ez… Pompás…
– Leo! Most komolyan! – förmedt rá.
– Szerintem A.I.A.I. előbb, vagy utóbb azt magától is megtanulta volna.

 – Ünneprontó vagy!
 – Indeed. Akarom mondani, Olivernek igaza van.
– Hmm… – Leo ekkor megadta magát. Tudta, hogy igazuk van, hisz azért a kollégája nem keveset dolgozhatott rajta. ”Ajándék lónak ne nézzük a fogát, igaz?” gondolta.
Oliver egyszer csak úgy állt be, hogy a bicepszét mutatta.
– Azért azt ismerd el, hogy megérte beszerezni a futógépet! – mondta. A pesszimista munkatárs ekkor végre felnevetett, és vállba veregette barátját.
– Gyere, keressük meg Bent.

***

 Percek múltán Peter, Oliver, Leo és Ben is a centralban voltak. A falból komoran kikukucskáló fúróvagon – aminek csupán csak a vezető fülkéje látszott – a teremben található berendezések kis részét megsemmisítette, valamint nem kevés gépet használhatatlanná tett. A törmelékek el lettek távolítva. Ami pedig az épületszerkezetet illeti egészen épp maradt. A mérnökök – akárcsak mindenhol máshol – remek munkát végeztek.
Ben egy irodai széket húzott ki egy panel alól, felállította és ráült.
– Remélem A.I.A.I. főrendszerei továbbra is hibátlanul működnek. Biztos, hogy…?
– Biztos. – Lőtte le Peter kollégája aggodalom rohamát. – Többszöri ellenőrzés után…
– Teszek én az ellenőrzésre!
Leo a homlokát ráncolta. Gyilkos tekintettel nézett Benre, aki éppen meg akart szólalni.
– Rendben, vettem a lapot. – hátradőlt a székében.
– Helyes.

 Oliver társa példáját követve szintén magamögé húzott egy széket, és ő is kényelembe helyezte magát.
– Hihetetlenek vagytok! Úgy látom a kétségbeesés tengerén kapott léket a hajónk. Timmel nem lesz semmi baj, valamint A.I.A.I. is teljesen jól érzi magát. Vagy netán tévedek?
– Nem. Úgy látom azt nem szoktál. – szólt A.I.A.I.
– De jó, hogy itt vagy. Mi a helyzet? Tudsz valamit? Károsodási…
 – Bzzzt… Adat lekérése folyamatban… Bzzzt… Név: Tim Ganez. Lelet: 83A8DJjjj3nd9.
– Emberi nyelven! – ordította mindenki.
 – Balcombcsont: Törés. Ballábszárcsont: Repedés. Jobb…
– Tömören, kérlek! – Peter a homlokára csapott.
 – A lábán több törés és repedés, a karjai zúzódásokat leszámítva épek, szervkárosodás alacsony értéken. A következő órában… Bzzzt… 3… Bzzzt… műtétet fognak rajta elvégezni.
– Volt már ennél nagyobb balesetünk is. – Leo megrántotta a vállát. – Ha nem lesz ”doki baki”, akkor biztos rendben lesz.
– Egyetértek. – Bólogatott Oliver. – A szektorunk károsodása?
 – Bzzzt… 1 Bzzzt… százalék alatt.

 Unott bólogatások következtek. Mielőtt A.I.A.I. újabb statisztikai adatokkal áldotta volna meg őket, jó éjszakát kívántak egymásnak. Mindenki a liftekhez indult, kivéve Bent, aki befordult a székével az egyik hibás panel felé, aminek a billentyűit kezdte ütni. Oliver gyanakvó pillantásokat vetett rá, majd megveregette a vállát és ő is elhagyta a termet.

 – Mit csinálsz? – hangzott a hangszórókból, miután kettesben maradtak.
– Megnézem, hogy a manuális izék mennyire működnek itt.
 – Higgy nekem. Annyira működnek, amennyire működniük kell. 
– Igazad lehet. Sok mindenhez hozzáférek… Huh… – Ben felsóhajtott.
 – Mit találtál?
– A szektor levelet kapott a fejesektől! Holnapután… Holnaputánnn… – hebegte.
 – Na jó, ezt már nekem is látnom kell. Bzzzt… Oh… Ne stresszelj. Mit árthat, ha idelátogatnak?
– De hát…
 – Ne aggódj annyit. A biztonsági őrök örülnek, ha a szobrozáson kívül van más feladatuk. Kitakaríttatok velük.

 Ben bólintott és felállt a székről. A panelt egy laza mozdulattal kikapcsolta, nagyokat sóhajtott és elindult a lift felé.
– Szólnál a többieknek, hogy látogatást várunk?
 – Már megtörtént.

***

 Oliver miután meghallotta A.I.A.I.-tól, hogy hamarosan „fejes látogatás” lesz, gyorsan át akart rohanni Leo-hoz, hogy egy gyors szóváltást végezzen vele. Valamiért gyalog indult el, liftezés helyett. Ritka szokás a séta.
Ahogy haladt egy folyosón egy ajtó, aminek a hátára a „MENCHARDT” felirat volt pingálva nyitva volt. Ez a szoba volt a kísérlet napján meghalt vöröskéé.

 Meglepetésében eredeti látogatási buzgalma eltűnt és bement a szobába. Legnagyobb meglepetésére Menchardt személyi komputere be volt kapcsolva. Már épp készült megnézni, hogy mi van megnyitva, amikor észrevette, hogy valaki már egy ideje az ajtóban áll.
Készült megfordulni, hogy megnézze, ki lehet az.

***

 A szektor összes folyosóján csend honolt, és látszólag minden a megszokott állapotban volt. A gépek megfelelően zúgtak és berregtek, a kollégák (nagyjából) mindnyájan az ágyukban húzták a lóbőrt, míg A.I.A.I. nagy szeretettel tanulmányozta az adatbankból kinyerhető adatokat a világról és a régi világról.