Age Innovators

Age Innovators – A.I.A.I. – 7. Hazugság, a hazugságon

Picture

 – Szóval, Oliver. – nézett rá Ben.
– Hmm?
– Hol voltál tegnapelőtt este?
Az irányító teremben ültek és a rutin vizsgálatot végezték a rendszerben.
– Sétáltam. Néha igazán ti is kipróbálhatnátok! Egészséges!
– Ha nem zúgnának gépek mindig a hosszabb folyosókon ki is próbálnám… Tudod, minden alkalommal miután karbantartó folyosón közlekedek, órákon át cseng a fülem és fáj a fejem.
 – Rendeljek neked valamilyen fülgyógyszert? – szólt A.I.A.I.
– Kihagyom, köszönöm.
Picture

– Én végeztem. – Oliver felállt a géptől és kikapcsolta. – Fókusz pont működik, sebesség 98 és 101% között ingadozik, felhasznált tárhely megközelítőleg 24000 yottabyte. Szabad tárhely: 98,45%… Bla, bla, bla… Kellek még?
– Nem, nem… Én is mindjárt végzek. – legyintett Ben. – Mehetsz sétálni… – mondta érezhető gúnnyal a hangjában.
Picture

Kiment a Centralba – ahonnan már kipakolták a sok bútort -, beszállt a liftbe, és lement a transzformátor terembe. Az lift egy női hangon közölte vele, hogy nincs területi hozzáférése. Pár percet állt egymagában, majd a női hang újra megszólalt és üdvözölte Olivert.
Picture

 Belépett és találkozott azokkal, akikkel akart.
– A.I.A.I. nem lát itt minket. Jelenleg. Mozogjunk, mert ha pont ide akar nézni, amikor nem tud, lehet, hogy bajok lesznek. – mondta az ötfős csoportban álló nő.
A terem hatalmas méretű volt, minden hang visszhangzott. A por minden felületet már beborított, mint egy általános szőnyeg. A szokásos gépzúgás még hangosabb volt, mint szokott. ’Gyönyörű az akusztika’ gondolta Oliver.
Picture

 – Valami még eszembe jutott – mondta a nő. – Felmegyek a transzformátor irányítóba. Majd jövök utánatok. – magyarázta hűvösen, amikor Oliver közelebb ért.
A hölgy a fal irányába szaladt, ahol egy létra segítségével felmászott egy hídra.
Picture

 Mikor felért, Oliver az immár csak négy főből álló csapattal indult meg a terem másik irányába.
Volt köztük egy öregúr, egy fekete férfi és nő, valamint egy újabb fehér férfi, aki karbantartó egyenruhát viselt, biztonsági sisakkal.
Picture

 Oliver menet közben megnézte a két régi, romos liftaknát, ami valószínűleg a Centralba mehetett fel annak idején… Az aknák már használhatatlanok voltak, láthatóan mindent kiszereltek belőlük, de valamiért meghagyták őket rothadni. ’Még jó, hogy nem a másik két liftből választottam az egyiket. Lehet, hogy már nem lennék itt.’ gondolta.
Picture

 Felmentek pár régi mozgólépcsőn, amik természetesen nem működtek, és megálltak egy régi szerviz lift ajtajánál.
– Mi a terv? – kérdezte bizonytalanul.
Az öreg férfi lassan felé fordult.
– Milyen terv?
– Most idegelni szeretne engem?
– Dehogy. Annál kevésbé szórakoztatóbb dolgot csinálok.
– Miért nem tudtok egyenesek lenni?
– Abban mi lenne a poén? – szólt közbe az egyik férfi.
Oliver vállat vont. Megjött a lift.
Picture

 – Bocsássatok meg, de még mindig nem bízok bennetek… Annyira. – mondta, kiszállva a liftből.
A sisakos, karbantartóruhás a falhoz lökte és lefogta a két kezét.
– IDEFIGYELJ! NEM I…
– Engedd el – intett az öregember. Valóban elengedte és hátrébb húzódott. – Nem igazán van rá okod. Mármint, hogy bízz.
– Mégis mi lenne?
Picture

Menet közben Oliver megállt az egyik kiszakadt liftaknánál. Belenézett… Egyenesen le. Le, az egyre romosabb és koszosabb járatba. Ha jól megnézte, láthatta a transzformátor terem alját. Nos, igen. Hosszú az út lefelé. Felfelé nézve pedig rájöhetett, hogy arra még hosszabb.
Kis-távlifttel jött le idáig, aztán még az is kérdéses volt, hogy sikerül-e meghackelni a beléptető rendszert.
Egyértelműen félt. Gyakorlatilag, ha bármi rosszul sülne el, ő egyedül maradna. Ha pedig ez kiderül ,és nem hisznek neki! Akkor megy az elkülönítőbe.
Picture

 A folyosó hirtelen balra fordult, majd egy lépcső indult felfelé. A csapat tagjai gyanúsan udvariasan előreengedték. Oliver testét hirtelen rossz érzés járta át, de fellépdelt a lépcsőn. Nem történt semmi. Lassan a mögötte lévők is felindultak, és a pillanatnyi rémálom véget ért.
Picture

 Átlépdeltek egy hídon, ami alatt vezetékek és kábelek futottak.
– Félsz, nem igaz? – mondta az öreg.
– Miért? Nem kéne?
– Mindketten jobban járnánk, biztosíthatlak.
– Biztosítani? – Olivert egyre jobban kiverte a veríték. Hideg futott át minden csontján.
Picture

– Remélem, tudod, hogy mire vállalkoztál. Már nincs visszaút.
– Biztosak vagytok ebben?
– Mikor legutoljára találkoztunk te is biztos voltál.
– Igen, de…
– Meg kell tenned.
– De, én…
– Ide jöttél. – az öreg felemelte a hangját – Ide, hogy megmutasd, hogy biztos vagy benne! Már ki kell segítened minket! Ha már Menchardtnak nem sikerült.
Picture

Oliver megállt, lefagyott, mint egy jégkocka egy hideg, ötven évvel ezelőtti, téli napon, Oroszországban.
– Menchardt… Ő…
– Igen, ő.
– Nem akarom ezt tenni!
– Pedig muszáj, lesz!
Picture

 – SEGÍTSÉ… – ordította el magát. Nem tudta befejezni a szót. Valaki hátulról fejbe verte. Érezte, hogy valami meleg folyik le a nyakán. Vér. Mi más lehetne? A kép elsötétedett. Halk ordibálás hangja hallatszott, majd rohangáló emberek zaját hallhatta még pár másodpercig… Aztán elájult.
***
Picture

– Segélyhívás észlelve, … Bzzzt… A második Bzzzt… emeletről.
– Mégis ki lehet az, A.I.A.I.?
 – Nem tudom, Ben.
– Olivert látod valahol?
 – Bzzzt… Nem. De ki lehet az az ördögfióka, aki lemerészkedett oda?
–  Mérget vennék rá, hogy ő. Furán viselkedett reggel.
 – Igazad lehet. De valami strapára vágta a kamerákat arrafelé, nem látok semmit.
– Lemegyek.
 – Negatív.
– Pardon?
 – Nincs jogod felügyelet nélkül lemenni.
– Akkor küld Timet!
 – Sajnálom, de szintén negatív. Tim állapota az odalent való közlekedésre a lépcsők miatt nem alkalmas.
– Akkor…
 – Küldöm Petert, mit szólsz?
– Épp mondani akartam, te szánalmas konzerv!
 – Ahelyett, hogy itt veszekedünk, munkához látnánk?
– Igen, gyerünk! Húzás lefelé! És szólj a biztonságiőröknek!