Age Innovators

Age Innovators – A.I.A.I. – 3. 20 évvel a “Minden” előtt

– Ha már megöleted magad, akkor hozzad a gyereket!
– Gyerünk már!
– Robbanni fog!
– Nincs idő!
– Csönd legyen már! Majd jön, ha tud!
Felrobbant. Ezzel véget is ért a kis „ötperces” kaland.
***

Picture

  Egy kis szürke, kopott és düledező épületben voltak. A szoba benn, maga egy nagyobbacska méretű. A falak nem voltak letapétázva, sőt még festve sem. Látszott a beton. A padló, ugyanígy. Három ágy volt benn, a sarokban egy teherlift, a másik sarokban pedig pár pult és konyhafelszerelés.
Volt ott egy ember, aki a sötétben véres, lehorzsolt arccal ült, a falnak támaszkodva. Terepszínű ruhában volt, szinte ordított róla, hogy katona. Egy társa – ugyanilyen öltözetben – guggolt előtte.
– Mindig hőst kell játszanod, ugye?
– Nem bántam meg. – válaszolta a véres arcú, az előtte guggolónak.
– Azt látom. Csak meg ne halj, oké?
– Oké.  – Bólintott.

Picture

– A gyerekkel, mi legyen? – Fordult a sarok felé, a padon ülő tizenéveshez.
– Ha már összetörtem magam miatta…
– Hát igen. Elég szépen.
– Szívesen tettem! –mordult rá a másikra.
– Nyugi! Ömm… Értem. – Elgondolkodott. A véres arcú személyre morcos pillantást vetett. – És mit mondunk a többieknek? Hello, sziasztok, volt kinn egy gyerek, gondoltuk behozzuk.
– Fogd be, Robert. Kussolj, az Isten szerelmére!
– Nyugi! – Mondta, felállt, és elindult a sarokban lévő lifthez. – Szerzek gyógyszereket.

Picture

 Alig ment pár métert, mikor kinyílt a liftajtó és kilépett rajta egy fura, nagy, kék ruhában trappoló, szőke nő. Az arca terepszínűre volt festve.
– B*zdmeg, Ulrich! Megint összeveretted magad? – A nőn látszott, hogy kész leharapni bárki fejét.
– Kussolj, Rose… – válaszolta elhaló hangon.
– Hát ez rem… – megszakadt a beszéde. Észrevette a gyereket a sarokban. – Ez meg, ki?
– Aki miatt Ulrich összeverette magát. – válaszolta a pasas, aki eddig Ulrichhal beszélt.
– Figyelj, Robert! Megint hősködött? És hagytad neki, hogy idehozza?
– Ha már agyonverette magát…

Picture

– Fejezzétek már be… – mondta Ulrich, majd lihegni kezdett. A hangja arról árulkodott, hogy egyre rosszabbul van. – Ha már idehoztam azt a gyereket, akkor annyit tegyetek meg… Értem… Hogy… – köhögni kezdett, majd köpött egyet maga mellé. Vért köpött. – Adtok neki egy esélyt. Van egy olyan érzésem, hogy ennek a tizenévesnek nincsenek politikai elvei.

Picture

 A nő a fura ruhában odament a kölyökhöz.
– Szia. Én Rose vagyok. – Mondta neki, de hangjában kicsit a gyűlölet tükröződött.
– Szi… Szia… – válaszolta a fiú ijedten.
– Ő itt Robert – mutatott a férfire aki az előbb a véres arcúval beszélt -, ő a földön, aki vásárra vitte érted a bőrét pedig Ulrich… És… És… Emberek, hol van Sam? – fordult a katonák felé.
– Elment. – mondta Robert és megvonta a vállát. – Majd jön.
– Rendben. – válaszolta Rose és bólintott. Visszafordult a gyerekhez. – Benned kit tisztelhetek?
– Pe… Peter vagyok. – Motyogta.
– Rendben, Peter. Maradj mindig itt és ne csinálj semmit!
– Jó…

Picture

 Rose ezután a hűtőhöz rohant és elkezdett benne matatni. Az ajtó az egyik sarokban nyikorogni kezdett, majd lassan kinyílt. Egy talpig feketeruhás férfi jött be rajta. A többiek meg sem lepődtek az illetőn, biztos ő Sam.
– Kinn egyelőre minden csendes… – mondta. – Hmm… Ulrich megint hősködött?
– Igen. – Mondták kórusban Robert és Rose.

Picture

 – Hát az nem jó. – mondta, és becsapta maga mögött az ajtót.
– És… Kinn tényleg minden csendes? – kérdezte Ulrich, még mindig elhaló hangon.
– Hát annyira nem. Hamarosan csata lesz egy kilométerre innen, északra. Hármas összecsapás lesz. Keletről jönnek a Vörösök, nyugatról a Keresztesek, északról meg a Narancsok.
– Balfácánok, egytől egyig. – Morogta a nő. – Elegem van a politikából. Semmi értelme annak, amit mind művelnek.

Picture

 – És a mieink? – Fordult oda Robert.
– Se innovációs, se FuGista csapatok nem jönnek. Abban bíznak, hogy megölik egymást. Csak a csata után jönnek „takarítani”.
– És takarítani kik jönnek?
– Innovációsak…
– Jellemző. – morogta Robert és Rose egyszerre.
Csend lett ezután. Az egyetlen zaj a teremben a hűtőszekrény morgása volt. Annak volt még egy kis zaja, hogy Rose szendvicseket kezdett csinálni.
Az ütött, kopott pulton, rozsdás késsel szeletelte a kenyeret és kente meg. Egy pillanatra befejezte és ránézett a fiúra:
– Peter. Társaid… Szüleid?
– Meghaltak. – válaszolta ridegen.
– Oh.

Picture

 A gyerek odament Ulrichoz és leült vele szembe. Egymásra néztek, de nem mondtak semmit. Csak néztek, és néztek, de nem igazán kommunikáltak.
–  Peter?
– Csak… Csak… Szóval… Kösz…
– Semmiség.
Újabb csend ezután. A hűtő zúgása zavart csupán közbe. Annak zúgása és Rose szendvicskészítésének apró hangjai.

Picture

Pár perc után Rose elindult a többiek felé és mindenkinek adott egy műanyag tányért rajta egy szendviccsel. Ulrich mellé lerakta, de ő nem foglalkozott vele. Nem evett. Robert, Sam és Peter a sarokban lévő padon ültek. Rose sorban átadta nekik az élelmet, még a fiúnak is. Ezután a szoba közepén lévő székre ült, de ő sem evett. Csendben nézte, ahogy a többiek élvezik a vacsorát.

Picture

Komolyan elgondolkodott. Nem azért nem evett, mert nem volt éhes, hanem elfelejtette. Odalenn, ahová a lift lemegy, egy nem akármilyen világ volt. És most elkell dönteni, hogy a gyerek – Peter – kinn maradjon-e, vagy lemenjen.
Rose csak bámult előre, és erősen gondolkodott. Ez meg is látszott rajta. Szürkéskék szemét néha arrébb mozdította, de akkor is látszott, hogy lelkileg nincsen jelen.

Picture

 Miután ettek, Robert felemelte Ulrichot és az egyik ágyra rakta. Mikor rárakta, Rose-ot kizökkentette a gondolatmenetéből, ugyanis az ágy nem kicsit nyikorgott.
– Jól leszel, Ulrich?
– Persze, Robert. Semmi bajom. – Elgondolkodott. – Azon kívül, hogy mindenem fáj.
A hangjában mindenesetre már több élet tükröződött, mint eddig.
– Legközelebb kevesebb iróniát. Kösz. – Mondta Robert, majd átsétált egy másik ágyhoz és ráült, majd ő is beletemetkezett a gondolataiba.

Picture

 Peter odaosont Ulrich mellé. Rámosolygott, majd ő is visszamosolygott.
– Hogy… Hogy vagy? – Kérdezte hebegve.
– Én megleszek. És te? Mit csináltál ott egyedül a generátornál abban a gyárban?
– Buj… Bujkáltam…
– Kik elől? – Ulrich szemei kigúvadtak egy pillanatra.
– Azok elől… Nem tudom a nevüket. Mármint igen… Ha hallanám, tudnám… Kaját loptam tőlük, és leakartak lőni…
– Hát, örülj, mert a generátort találták el, és nem téged! Szép kis robbanás volt. – Elnevette magát.
– Mond… Ti kikhez tartoztok? Ugye nem… Tudom a nevüket… Vörösek! Ugye nem hozzájuk…
– Dehogy, Innovációsnak vagyunk.
– Nem hallottam rólatok.
– Nem csodálom. Figyelj kölyök, éjszaka van. Holnap beszélünk, jó? És ne félj. Itt biztonságban vagy.
– Jó… Köszi… – mondta és visszament a padhoz, amin eddig ült.

Picture

 Sam kinyitotta az ajtót, majd, mint egy kommandós körbenézett kinn.
– Megyek az esti sétámra. Ha bármi van, jelentkezek.
Ezzel elővett egy revolvert és lassú, kimért – de óvatos – léptekkel elindult a „sétára”. Az eső elkezdett esni… vagy már eddig is esett, csak nem vették észre. A nap is ment már lefele, és Sam meg akart győződni arról, hogy valóban elpusztították egymást az ellenségek.

Picture

 Kilépett az ajtón és megnézte az esőfelhőt. Tovább haladt, a robbanások okozta lyukak, a szétszedett bútorok és lerobbantott házak között. Kinn egy lerombolt világ volt.

Picture

Benn Peter már aludt. Ott feküdt a padon, ahol eddig ült. Halkan szunyókált, de olyan mélyen, mintha már napok óta nem tette volna.
***

Picture

 – Nem tudsz aludni?
– Nem igazán, A.I.A.I. – Ült föl Peter az ágyban.
 – Gondoltam. És? Mi az oka?
– Tudod mi az álom, ugye?
 – Az álom: képek, gondolatok, hangok, információk, érzelmek és érzések összessége, mely a tudatalattin keresztül képletes értelemben vett filmeket mutat alvás közben.
– Csak mond, hogy igen.

Picture

Lassan elkezdett felállni az ágyból. Nagyokat nyújtózott, és ásított párat. A szobájában volt. Aznap este volt, hogy bekapcsolták A.I.A.I.-t. Ő persze, szokásához híven korán lefeküdt, pedig Ben hívta őt billiárdozni.
A szobája viszont sokkal csicsásabb volt a többiekénél. Egy franciaágy, saját íróasztal és egy kommunikátor berendezés a sarokban. Sőt, még le voltak barnára festve a falak, padlószőnyeg volt és a plafon is le volt festve.
– És mit álmodtál, Peter? – zúgott a hangszórókból.
– Nem fontos. Régi dolgok. Innováció előttiek. – Peter legyintett. – Kérdezném, hogy volt-e már olyan, hogy kétszer éltél át valamit, de tőled ez hülye kérdés lenne. Főleg, hogy a korod pár óra.

Picture

 Felállt és a sarokban lévő fotelba ült.
 – A hülye egy durva kifejezés. Használata nem javasolt.
– A.I.A.I.. Mivel mesterséges intelligencia vagy, remélem, megtanulod azt, hogy egy embernek mikor mit szokás mondani… És milyen kevésbé gépiesnek lenni.
 – Bocs, Peter.
– Semmi. Amúgy mi újság a szektorban?
 – Megnézem… Hmm… A legnagyobb mozgást a kollégáid játéka okozza.
– Mennyi az idő?
 – Éjfél.
– Akkor visszafekszek aludni. Jó éjt, A.I.A.I.!
 – Várj, Peter. Mond, mit álmodtál?
– Titok.