Simnovella

Az én kedvesem

Írta: juhaszgaga | Műfaj: dráma | Megjelent: Sims Tales,  2016. 03. 25. >

Tinédzserkorom óta hallgattam azt, hogy az osztálytársaim milyen jól érzik magukat a jelenlegi barátnőjükkel. Szinte látni is felüdülés volt őket. Azonban bennem mindvégig ott lapult az irigység, a gyűlölet a párok iránt, akik vidáman lépkednek, mit sem törődve másokkal, mit sem törődve a külvilággal.

Picture

Hogy is néztem ki? Totális lúzer voltam. Totális vesztes, olyasvalaki, akihez még csak zsebkendőt kérni sem megy oda az ember. Pláne lányok. Szégyenkeztem eleget mindezért, a kinézetemért, bántam, hogy megszülettem, azt, hogy soha az életben nem lehetek boldog, ha nincs mellettem senki.

Picture

Ám mégis, harmincas éveim közepén mégis úgy érzem, van miért élnem: megtaláltam életem szerelmét. Ha visszagondolok a múltamra, nem látok mást, mint akarást, küzdést, aminek meg is lett az eredménye. Egy csodálatos barátnőm van, olyan, akiről minden férfi álmodik. Haja fakó szőke, bőre sápadt, de akár az alma héja, sima és feszes, egy szem ránc sincs rajta. Szemei csodálatosan kékek, akár a tenger, és valahányszor belenézek a szemébe, azt látom, hogy ő is pontosan ugyanazt érzi, mint én.

Picture

Elképesztő érzés a szerelem, katartikus, már-már túlvilági érzés. A barátnőm bármikor meghallgat, bármi problémám van, ráadásul nem is vitázunk, nem is ítél el, amiért nap, mint nap hullák között dolgozok a patológián. Tökéletesen harmonikus a kapcsolatunk. Mások ál-kapcsolatai csupán groteszk mása a mi teljes értékű szerelmünknek.

Picture

Hazaérek, mint mindig, most is az ágyon vár engem. Pihekönnyű teste alatt alig süpped be a matrac, mintha csak egy kismadár lenne.
– Jó estét, drágám – köszönök neki, majd a kabátomat ledobom az előszoba székére.
– Mi történt veled ma? – hallom lágy, kellemes hangját.
– Semmi különös – mosolyodok el. Ránézek, karja a hasán pihen, szemei csukva vannak, épp felébreszthettem. Lassan belépek a szobába, ami a parfümjétől illatozik: levendula a kedvence.

Picture

Rálehelek egy csókot a szájára, és próbálom figyelmen kívül hagyni a testéből áradó formaldehid átható bűzét.

Picture

Vége!

Írta és illusztrálta: juhaszgaga

1 Comment
Inline Feedbacks
View all comments
juhaszgaga
4 évvel ezelőtt

Ezt a novellát egy pályázatra írtam anno középsuliban, nem fogadták el, de a tanáromnak és nekem is nagyon tetszett, szóval nem vetettem el teljes egészében, és szerintem jól is sikerült.
Az illusztrálás – nem túlzok – kemény egy óra alatt készült el a karakterek újrahasznosításától a helyszín baromi minimalista megalkotásáig, mert nem akartam azzal tökölni, hogy még ezzel is foglalkozzak, elvégre ez amúgy is csak egy írott novella volt. Hát, lehet, több időt kellett volna beleölni…