Másnap reggel – Írta: Lee

Picture

Picture

– Laura Sutton! Már legalább ötször szóltam, hogy gyere reggelizni! – harsant anyám hangja egészen a szobámig. – Lekésed az iskolabuszt! – Hétfő volt, az esedékes angol dolgozat napja, úgyhogy anyám felőlem huszonháromszor is szólhatott volna. Eszem ágában sem volt kinyitni a szemem, miközben agyamban lázasan cikáztak a gondolatok.

Picture

Azon tűnődtem, melyik jobb, ha azt hazudom, hogy tegnap a biológiaszertárban valami halálos vírus szabadult el, megfertőzve az egész osztályt, vagy sokkal hihetőbb, ha azt mondom, hogy tegnap John Laurie mamája ( aki mellesleg jósnő) azt jósolta, ha ma iskolába megyek, a fejemre esik egy zongora?

Picture

Mielőtt döntésre juthattam volna, felberregett a nappaliban lévő telefon, majd újra anyám hangját hallottam, de ezúttal már gyászosan zengett: – Laura! Nem kell iskolába menned.-Erre aztán felpattantak a szemeim. – Az igazgatónő most telefonált, hogy Mrs. Jarvis holtan fekszik az aulában. – Micsoda? Megölik az angoltanárnőt, és pont én ne lássam? Olyan isten nincs! Lázasan öltözködni kezdtem.

Picture

Már a fürdőszobába igyekeztem, amikor anyám utánam szólt: – Laura! Mi a frász van veled? Összevérezed a padlót! – Meglepve fordultam hátra, s még jobban elképedtem, amikor láttam, hogy valóban vért hagytam magam után. A fürdőszobában rémülten tapasztaltam, hogy nemcsak az arcom, de a ruhám is véres. Mi történhetett?

Picture

Hamarosan csengettek.Az ajtóban Sarah Wilkins állt, aki az osztálytársam, de sosem voltunk valami jóban. Mit keres ez itt? És mik azok a vörös foltok az arcán? Csak nem vérzik ő is?

Picture

– Megtalálták a hullát. – rebegte. – Mi va- a- an?! – Úgy néztem rá, akár egy elmeháborodottra, és ő úgy nézett vissza rám, mintha én magam lennék az eszehagyott. – Hát tudod.. Mrs. Jarvis…- Rémületem nőttön – nőtt. – Ugye, nem azt akarod mondani, hogy mi öltük meg?!- Na, ne már, hogy nem emlékszel! Már az agyad is kihagy?! – kérdezte szemrehányón. – Tegnap egyest adott az angol dolgozatunkra.

Picture

– Miért? Már megírtuk? Milyen nap van? – kérdeztem döbbenten, és valóban restelltem magam, hogy semmire nem emlékszem. – Meg hát. Szerda van, tegnap kaptuk ki a dolgozatot. A szüleim sítúrát ígértek Svájcban, ha ötöst kapok. De meghúzott. Így aztán tegnap órák után kinyírtuk. Szerintem ma nem kéne iskolába mennünk.

Picture

– Megőrültél?! – tiltakoztam. – Azzal tereljük leginkább magunkra a gyanút! Hogy csináltuk? – firtattam, és még mindig nem tudtam elhinni, hogy én vagyok a gyilkos. – Egy tőrrel, ami rendes körülmények között ott lóg a terem falán. – mondta Sarah. – Most a hátában van.

Picture

– Ó, édes istenem, mondd, hogy ez nem igaz!- fohászkodtam, de az égiek nem feleltek. Én nem is kedvelem különösebben Wilkinst. Mi ütött belém? Mi közöm nekem a karójához? Az én anyám nem ígért sítúrát, csak egy nagy pofont arra az esetre, ha egyest kapnék. Na de hogy emiatt kinyiffantsam az öreg Jarvist, az nem volt a terveimben. – Mióta vagyunk mi barátok, Sarah? – akartam tudni.

Picture

– Mióta összejöttél az öcsémmel.

Picture

Atyaég! Nem elég, hogy gyilkoltam, még Wilkins öccsével is összejöttem! Eggyel alattunk jár, és ő a legidiótább srác a suliban! A haját csak annyiszor mossa meg, ahányszor húsvét van egy évben! És én ezzel jöttem össze?!  Mint forró hullám öntött el a kétségbeesés.

Picture

– Laura, mit szerencsétlenkedsz ott? Már reggelizni sincs időd! Indulj, különben elkésel! – hallottam anyám hangját. Ha tudta volna, amit én, valószínűleg nem zavarász olyan nagy hévvel az iskolába. De nem tudta… Lesz ami lesz, Sarah és én felszálltunk az iskolabuszra…

Picture

Mondanom se kell, végül elkéstünk.Amikor beléptünk az iskola épületébe, egy lelket se láttunk a folyosón, de még az aulában sem.-Már biztos elszállították.-vélte újdonsült barátnőm. – Nem lesz itt semmi baj, meglásd! – bizakodott, de éreztem, nem engem, sokkal inkább magát próbálja megnyugtatni..Világos. Bemegyünk a terembe, végigüljük az órákat, mintha mi se történt volna. Elvégre Mrs. Jarvist bárki meggyilkolhatta… – Mi az első óránk? – kérdeztem Sarah-t. – Angol irodalom…

Picture

Na, még csak ez kellett.. – Biztos az oszifő van bent helyette. -mondtam. – Vagy lehet, hogy a diri? Vagy talán a rendőrség? – szállt inamba a bátorságom. Amikor rátettem a kezem az ajtó kilincsére, éreztem, hogy remegek, mint a nyárfalevél.  Benyitottunk.

Picture

A következő pillanatban Mrs. Jarvis-szel néztünk szembe. A tábla mellett állt. Ráncos arcát vércsík barázdálta,valamint a ruháján is tetemes mennyiségű vér csorgott lefelé. – Na végre! Megjöttek a notórius késők! – kárálta, amint meglátott, én meg úgy álltam ott, mint akit a padlóhoz ragasztottak. – Sutton, maga szerint mire való az iskola?! Hogy maga ki-be járjon amikor kedve tartja?! Hirtelen nem is tudtam, kell-e felelnem a kérdésre. – Mi lesz már? – sürgetett. – Megmozdulnának végre?

Picture

Fejemet fogva vánszorogtam a padomhoz, Sarah nemkülönben. – Téboly – járt a fejemben. De megpróbáltatásaimnak még nem volt vége. – Sutton, akkor már maradjon is állva. – szólt a következő pillanatban a tanárnő. – Lenne szíves ismertetni Mária királynő, ismertebb nevén Véres Mária rémtetteit? De Véres Laura uralkodásáról is beszélhet, ha azt jobban tudja.Véres Laura…Megrettentem. Hiszen az én vagyok! – Milyen óra van? – néztem körül segítségért rimánkodva.Az osztály nyugodtan ült a helyén, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

Picture

– Történelem. – válaszolt készségesen a hátsó padból osztálytársam, Ted Hurley.                               – Történelem?- visszhangoztam, és nem értettem. Hogy lehet történelem óra, ha Jarvis irodalmat tanít? Hogy lehet, hogy feleltet, miközben állítólag megöltem? Hogy járhatok Wilkins idióta öccsével?

Picture

– Laura! Méltóztatna végre felelni? – csattant Mrs. Jarvis hangja türelmetlenül. Nem feleltem. Épp az ájulás környékezett. – Laura Sutton! Én magának olyan karót adok, hogy belezöldül! – fenyegetett meg a matróna.

Picture

Akkorra már jelentősen alábbhagyott bennem a rémület. Amolyan “minden mindegy”állapotba kerültem. – Mi az nekem? – gondoltam. – Eddig piros voltam, ezután zöld leszek, na bumm! Ha anyám ezt megtudja, haragjában valószínűleg kékre ver, a rendőrségen meg hullasápadt leszek, más szóval falfehér. De legalább nem vagyok egy szürke kisegér.. – Laura! – hallottam újra a hangot. -Laura!

Picture

És akkor… Felébredtem. – Hányszor szóljak még? – méltatlankodott anyám. – Lekésed az iskolabuszt!- Megdörzsöltem a szemem, és a falon lévő naptárra néztem. Hétfő volt, az esedékes angol dolgozat napja. Én mégis megkönnyebbültem. Hiszen ugyebár.. ezek szerint mégse jöttem össze Sarah Wilkins idióta öccsével! 🙂

Vége!

Írta és illusztrálta: Lee

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés