Simnovella

A karácsony szelleme

Írta: Marcello | Illusztrálta: Dettyke | Műfaj: családi, karácsonyos | Megjelent: Sims Tales, 2014. 12. 12. >

Picture

I.
– Maxime, gyere, indulunk! – kiáltott fel apu az emeletre.
Nem kellett nekem kétszer mondani; szófogadó gyermek voltam, főleg, ha az apukám vagy az anyukám szólított a nevemen. Néha-néha halogattam csak a dolgot, de amire most készülünk, azt egy évben egyszer lehet csak csinálni. Lementem a lépcsőn, tekintetem apuéval találkozott. Egyre jobban megszaporáztam a lépteimet, míg végül apa karjai közt találtam magam.

Picture

Miután már megunta terhem cipelését, letett a földre – hisz már én sem vagyok 20 deka. Rámosolyogtam az anyukámra is, aki épp arról magyarázott, hogy milyen fontos téli időkben a sál és a vastag bőrkabát. Nem értem, minek fárasztja magát, ugyanis már 8 éves vagyok, tudom, hogy mikor kell felöltözni és mikor nem.

Picture

Sok ember az osztályomban „gáznak” találja azt, hogy ennyire szeretem az egyetlen apukámat; hogy a nyakába ugrok, megpuszilom, és nem félek kimutatni előttük az érzéseimet. Nem szoktam visszavágni ezekre a mondatokra, mivel ha ők nem becsülik meg ennyire a szüleiket, akkor szégyellhetik magukat, mert másik anyukája és apukája senkinek sem lesz. Én pedig soha nem akarom megtudni, milyen szülők nélkül élni, de egyszer mindennek vége.

Picture

– Anya is jön velünk? – mosolyogtam szélesen, majd az épp magyarázó szüleimre néztem.
– Nem, ő most itthon marad. Nagytakarítást fog tartani, hogy mikor megjönnek a vendégek, akkor ne hemperegjenek a koszban – mosolygott apa, azzal kinyitotta az ajtót.

Picture

Vastag hóréteg borította a felszínt, farkasordító hideg volt. Na, ekkor éreztem át anyu bölcsességeit; jó, hogy rajtam volt a vastag kabát és az alatta lévő pulcsi. Kesztyűt nem húztam, de az ujjaim majd’ lefagytak. Még lett volna időm visszafordulni, de nem szeretem, ha a szüleimnek van igaza, ezért csak sunyi mosollyal meredtem a távolba.

Picture

Hamarosan megérkezett Angel, a kutyám. Fehér bundája miatt alig lehetett észrevenni a vastag hóban; én is csak úgy leltem rá, hogy megnyalta a kezem. A kuvasz vidáman csóválta farkát, ahogy meglátott. Lehajoltam, majd megöleltem a kutyámat, aki engedelmesen leült a hóba. Megnyalta a fejem, mire én elnevettem magam.

Picture

Annyira jól elvoltam Angellel, hogy nagyon hirtelen ért, mikor apu felvett, majd betett az autóba a hátsó gyerekülésbe, és becsatolta az övet. Be akartam vágni a durcást, de most, hogy közeledik a karácsony, inkább nem mondtam semmit, hiszen én vállaltam azt, hogy elmegyünk fát választani.

Picture

Az úton kitárgyaltuk, hogy milyen fenyőt szeretnénk. Nem túl nagyot, pont, hogy elférjen a házban, és még azt is megbeszéltük, hogy ne legyenek rendezetlenek az ágai.
Nemsokára odaértünk. Apu letett, majd mindenki felé fordult.
– Tyler, micsoda meglepetés! Hogy-hogy nem inkább az olcsóbb fenyőfáshoz mentetek? – lepődött meg az eladó.
Apának széles mosoly jelent meg az arcán, miközben becsukta az ajtót.

Picture

– Mindig ide jövök, Charles – mosolygott apu, majd kezet fogott a bácsival.
– Jé, ő csak nem a kis Maxime James? – jött közelebb hozzám a férfi, majd megfogta az arcomat, és rángatni kezdte. 10 másodperc után meguntam, majd megfogtam a kezét és eltoltam magamtól. Még csak bocsánatot sem kért, illetlenül baktatott vissza a pénztárhoz.

Picture

– Akkor megnézzük a fákat.. – motyogta apu, és bementünk a kapun.
Kedves Dettyke, ennyi fenyőfát én még életemben nem láttam! Te már igen?

Picture

Apa megtapintott néhány fát, ám ekkor Becca jelent meg a háttérben.
– Szia Prest.. akarom mondani Tyler! – nevetett magán a vörös hajú lány. Nagyon szép ruhában volt: egy rózsaszín kabátban, fehér csizmában és fehér farmernadrágban.
– Szia, Becca néni! – köszöntem neki mosolyogva, megelőzve apát.
– Szia, Becca! – köszönt apu a lánynak, végül pedig két puszit nyomott az arcára.

Picture

– Maxime drágám, mondtam neked, hogy hívj Beccának simán. Nem vagyok én öreg – nevetett fel a két felnőtt. Ekkor úgy éreztem, mintha rajtam kacagnának.
– Remélem veletek lesz megint a karácsony szelleme! – mosolygott Becca. Hirtelen megtorpantam, és csodálkozva néztem rá.

Picture

– Karácsony szelleme? – ismételtem meg félve.
– Igen. A karácsony szelleme ott kísért az ágyad alatt! – ijesztgetve mutatott rám Becca, de még mielőtt hátraeshettem volna, apa megfogta a kezem, és visszahúzott.
– Ne ijesztgesd szegényt! – nézett rám apu.
– De én már elég idős vagyok ahhoz, hogy tudjak a kísértetekről. Tudom, hogy léteznek! – mutattam apura dühös tekintettel, mire mind a két felnőtt felnevetett.

Picture

Durcásan távolodtam el tőlük, de rám se hederítettek. Annyit meghallottam aputól, hogy vissza fogok találni, mert ügyes kislány vagyok. Ekkor legszívesebben vissza is fordultam volna, de mint ahogy korábban is mondtam, nem szeretem, ha igazuk van a szülőknek.

Picture

Séta közben elgondolkoztam. Karácsony szelleme? Aki az ágyam alatt van? Lehet, hogy éjszaka ő szokott ülni a székemen? Nem, az biztos, hogy a házi manónk. Lehet, hogy ő hozza az ajándékokat? Nem, az nem lehet, mert akkor mi van a Télapóval? Lehet, hogy annak dolgozik a karácsony szelleme? Vagy több karácsony szelleme van?

Picture

Iszonyatos gondolatok keringtek a fejemben, már a jótündér-keresztanyámhoz is eljutottam, de mindegyikre azt mondtam, hogy butaság. Beccának van igaza. Az tűnt eddig a leghitelesebbnek.
Végül a következőt állapítottam meg, amit feljegyeztem magamnak egy papírra (vészhelyzetekre mindig van nálam egy papír és egy toll):

A karácsony szelleméről:
 
Gonosz. Éjszakánként ő szokott kísérteni a székemen. Most, hogy jobban belegondoltam, napok óta másik nevetést hallok, mint amit a házi manóm szokott kiadni. Lehet, hogy megette! Nagyon gonosz lehet a karácsony szelleme, ha eddig az ágyam alatt kísértett, akkor miért nem köszönt nekem, és mért nem mondta el, hogy ő ott van, és kísérteni fog? Már a beköltözésünknél is ott volt? Egyre inkább azt gondolom, hogy ma megesz álmomban. Pedig még nem akartam a papa után menni. Majd holnap folytatom a kutatásomat…

Picture

Azzal összehajtottam a papírt, és felfigyeltem apa „Maxime” kiáltásaira.

Picture

Közelebb mentem az én apukámhoz, megöleltem, adtam neki egy puszit, majd egy karácsonyfával távoztunk.
II.

Picture

Éjszaka volt. Éjszaka, és én nagyon féltem. Apa adott a homlokomra egy puszit, de még ez is csak fokozta a félelmemet. A távolodó ősöm felé néztem, aki végül becsukta az ajtót, én pedig a vaksötétben a fejemre húztam a takarót.

Picture

A Karácsony szelleme alattam van.. meg kellene nézni, hogy elvette-e Dömét, a mackómat. Ijedten felálltam, felkapcsoltam az éjjeli lámpát, és benéztem az ágy alá. Döme nem volt ott, ahogy egyik állatkám sem. A Karácsony szelleme megette őket!

Picture

Gyorsan visszabújtam az ágyamba, és ismét a fejemre húztam a takarót. Döme, Ödönke, Micimackó, Tigris, Shrek, Szamár, Fióna, Oroszlán, Pöttyös. Mindenkit megevett!
Kedves Dettyke! Ne merj szembeszállni a Karácsony szellemével, mert megesz elevenen! Én is így jártam, láthatod!

III.

Picture

Délelőtt jöttek a vendégek. Ashton, Ephram, Becca, Trent, Raquel. Ők jöttek el, én pedig köszöntöttem őket, aztán leültünk enni.
Képzeld el, kedves Dettyke, én terítettem! Én tettem oda a kanalat, a szalvétát, a tányérokat és a poharakat! Kivéve a villát és a kést. Anyu azt mondta, hogy „Kés, villa, olló gyerek kezébe nem való!” Így hát engedelmeskedtem.

Picture

– Végre együtt vagyunk – mondta Ephram – Akkor szép a karácsony, amikor együtt vagyunk, és a Karácsony szelleme a szívünkben dobog.
Apa csodálkozva nézett a srácra, amit mondott, azt nem várta volna tőle.
– De a Karácsony szelleme ott van az ágyam alatt!
– Ezt honnan veszed? – nézett rám anyu elkerekedett szemekkel.
– Becca néni mondta! – mutattam rá.
– Csak Becca – nyögte. – És vicceltem.
– Maxime elhiszi ezeket, ne viccelődj vele – mondta neki anya.
– Hogy értitek? Én ezt.. ezt nem értem.

Picture

– A karácsony szelleme nem létezik. Azt jelenti a szó, hogy együtt a család, együtt van mindenki, és együtt ünnepeljük a karácsonyt. Szívünkben pedig átérezzük, hogy milyen csodálatos ünnep ez! A karácsony! – simogatta meg apu a fejem.

Picture

– De akkor mért tűntek el a játékaim? Azt csakis a Karácsony szelleme tehette!
– Én takarítottam a szobádban, nagy rendetlenség volt, és csak most jöttem rá, hogy mindent az ágy alá kotorsz, amikor benézek hozzád – tett szemrehányást anya, én csak mosolyogtam.
– Tehát a Karácsony szelleme maga a karácsony? – meredtem megint apára.
– Ahogy mondod, pici lány – Aztán ismét megsimogatta a fejem, és adott egy puszit a homlokomra.

Picture

A karácsony… olyan csodálatos ünnep ez… Kedves Dettyke, köszönöm, hogy megoszthattam veled ezt az élményemet, és nagyon köszönöm, hogy ilyen aranyosnak, kedvesnek hoztál létre engem és apát is! Köszönöm szépen, és egyúttal is boldog karácsonyt szeretnék neked kívánni!

Vége!

Írta: Marcello
Illusztrálta: Dettyke