Pletyka

Írta: juhaszgaga | Műfaj: hétköznapi | Figyelmeztetés: trágár beszéd | Megjelent: Sims Tales2015. 08. 21. >

Kovácsné Fazekas Nóra büszke feleség és kétgyermekes anyuka. Férjével kislányuk születésekor költöztek a faluba, hogy sokkal csendesebb életet éljenek, mint a nyüzsgő városban. Nóra tanárként dolgozik az általános iskolában, míg férje, Kovács Géza karbantartó egy gyárban. Szinte semmi rosszat nem lehetett hallani a kettejük kapcsolatáról, pláne nem, hogy megcsalnák egymást. Azonban egy májusi hétvégén minden megváltozott.

Nóra épp a szokásos nyugtató masszázsát töltötte a szépségszalon leghátsó apszisában, miközben a kezelést végző lány, Kata, megállás nélkül szórakoztatta otthoni események elmesélésével.
– És tudod mit mondott? Hogy minek nekem ilyen madár, úgysem marad meg. Erre mondom neki, mit érdekel az téged, az én gondom, én etetem és…
A mesélését megzavarta Nóra csörgő telefonja.
– Idehoznád létszíves?
– Persze. – Kata gyorsan megtörölte olajos kezét, és a telefont odanyújtotta Nórának. Csak egy pillanatra, de meglátta a hívó nevét: Benedek.

Nóra felvette a telefont, míg Kata visszatért a masszázsához, titkolva meglepettségét. Mindez fokozódott, mikor a nő mosolyogva szólt bele.
– Szia, mi újság? – A telefonáló hangját nem lehetett érteni, viszont Nóra szavai mindent elárultak. – Jaj, igen, én is jól éreztem magam. Meg kéne ismételni. A férjem sokat dolgozik, muszáj otthon lennem a gyerekekkel. – Szünetet tartott, hallgatta a telefonálót, mindeközben fülig ért a szája. – Semmi különöset, épp kényeztetik elmacskásodott végtagjaimat. Ajj, te perverz…
A beszélgetés még vagy két percig folytatódott, miközben Nóra végig vigyorgott, mint a tejbe tök, és Katában megfogalmazódott valami.

Azon a napon Katának volt még három ügyfele. Az utolsó Zsófia volt, a titkárnő, aki szinte tükörképe Katának, ha mesélésről van szó. Miközben arccal az ágyon feküdt, kicsit sem zavartatta magát, hogy alig bírja kinyitni a száját.
– A barátom és én tegnap előtt elmentünk együtt ebédelni, jaj, de király volt. Képzeld, valami isteni helyre vitt engem.
– Olyan vagy, mint Nóra – vetette oda félvállról Kata.
– Őt is elvitte Géza erre az isteni helyre?
– Hát… – húzta el a száját Kata, majd halkabbra vette a hangját, hogy senki más ne hallja. – Nem szívesen pletykálok, de a tanárnőnek van valakije. Valami férfi, akivel nemrég összefutott.
– És ezt honnan tudod?
– Ma beszélt vele telefonon, és fülig ért a szája, meg elpirult, mikor fölvette a telefont. Azt mondta, hogy a férje miatt nem találkozhatnak, meg a gyerekekre is gondolni kell.

Miután Kata végzett, Zsófi elindult a virágboltba, hogy szerezzen még pár petúniát a kertjükbe, mert a többi elhervadt az eső nélküli májusban. A virágboltban összefutott Péterrel, a tehenészet vezetőjével, illetve Marikával, a virágárushölgy alkalmazottjával.
– Akkor mennyi is lesz?
– A három cserép petúnia összesen 1700 forint. – Mikor Zsófi a pénzt nyújtotta át a pult fölött, úgy érezte, hogy valami ki akar belőle törni. Soha sem volt az a nagy titoktartó féle, így hát most is kikotyogta.
– Figyeljetek, a tanárnő Nórának van valakije.
– Tessék? – kérdezte meglepődve Péter, Marika csak tátott szájjal bámulta Katát.
– Így van. A minap összefutottak, beszélgettek, elmentek valami isteni helyre vacsorázni, talán még a férfi lakására is fölmentek. Annyi biztos, hogy Géza erről semmit sem tud, nem akarja az orrára kötni.
– Ekkora botrányt! – fogta a fejét Marika. – Ilyen gonosz dolgot hogy tehet meg valaki?

Péter a virágboltban csak Marikával akart beszélni egy esetleges szállítmányról, de sokkal többet tudott meg. Péter ezután a szokásos edzésére indult a falu szélén található konditeremben. Ott találta edzőpartnerét, Zsoltot, aki a fekvenyomó gépet elfoglalva mellőzte ismét a lábnapot. Péter is csatlakozott hozzá, de a dolog, amit hallott, sokáig némaságba burkolta, aztán hirtelen kitört belőle:
– Hallod, Nórának van valakije.
– Nóra, milyen Nóra? – kérdezte Zsolt, aki épp lefeküdt a padra, és a súlyért nyúlt.
– A tanárnő Nóra. Tudod, hogy a fiam osztályfőnöke, ezért is ért engem ilyen váratlanul a hír. Pénteken szokatlanul hamar elment az iskolából, ezt Öcsi mondta nekem, most már tudom miért. Egy férfival találkozott, ebédeltek, moziba mentek. Állítólag nála is aludt, sőt, még ajándékokkal is meglepte Nórát.
– Nebassz – felelte elkerekedett szemmel István. – Szerencsétlen Géza ki fog borulni, ha megtudja.

– Biztos, hogy Géza is tudja. – Marika a munkaideje lejárta után a boltban futott össze barátnőjével, Edittel és a lányával, Zsuzsával. Mind a ketten elkerekedett szemmel hallgatták a történetet. – Sőt, azon sem lepődnék meg, hogy ha a nyári szünetben el is költözne a nő a lakásból.
– Te jó isten – lepődött meg Edit.
– És a gyerekek? – kérdezte célirányosan Zsuzsa. – Rájuk nem gondolt, mikor így félrelépett?
– Talán a férfival lesznek, nem tudom. De akkor is, ilyen botrányt. Még csoda, hogy csak ennyi csetepaté robbant ki belőle.
Mindeközben a süteményespultnál álló Bözsi néni kihegyezett fülekkel hallgatta a nők pletykálkodását. Hallgatózásából az eladó hangja zökkentette ki: – Mit kér, Bözsi néni?
– Egy kilo csirkemellet.
– Bözsi néni, ezek itt sütemények.

Bözsi néni nem tervezte, hogy Klárikához is beugrik hazafelé menet, de a pletyka, amit hallott… Meg kellett osztania valakivel! A hölgy épp szedte a paradicsomot a kiskertben, mikor Bözsi néni meglátta.
– Jaj, szia, Klárikám, hogy vagy?
– Jaj, Bözsike, fáj a hátom, a férjem meg elment, oszt nekem kell főszedni ezt az egész kertet.
– Várjál, ha meghallod, mit hallottam.
– No, mit?
– A tanárnő Nóra állítólag félrelépett. Valami gazdag férfival, aki elvitte vacsorázni, ajándékokat vett neki, azt nála aludt. Még el is jegyezte, ezt hallgasd!
– Jézusmáriám – esett ki három paradicsom Klárika kezéből. – Oszt a férje mit szóllott?
– Hétfő’ mennek elintézni a válási papírokat. A gyerekek Gézuhoz kerülnek. Nem fog az soha megbocsájtani neki, hogy nem elégedett meg két szép poronttyal.

Klárika néni hátába beleállt a görcs, miután hallotta az egészet. Nem tudta a paradicsomot fölszedni, így hát fogta magát, és elindult férje után a másik utcába. Közben összefutott Sárával, Nóra egyik munkatársával.
– Jaj, Sárika tanárnéni, hogy vagyol?
– Köszönöm, Klárika néni, jól. Épp most vittem át Gergőt Faragókéhoz játszani.
– Figyelj már, Sárika, tudtad te, hogy a Nórika félrelépett?
– Tessék? Dehogy, nem tudtam.
– Pedig így van. Hétfőtől a férfinél fog lakni, ugyanis Gézu kiparancsolta a házból. Ajj, az a férfi nagyon megharagudott a feleségére, még a gyerekektől is eltiltotta. Nóra ezzel nem foglalkozik, el is jegyezték egymást, a nyáron az esküvőt is megtartják titokban.

Sára elképedve érkezett haza, majd az asztal fölött görnyedve gondolkozott, hogy megkérdezze-e Nórát az egészről, vagy inkább hagyja, úgyis az ő dolguk. Végül az előbbi mellett döntött. Elővette a telefonját, majd kikeresve Nóra számát felhívta. Kicsöngött a telefon, majd utána az üzenetrögzítő. Ezt hatszor megismételte, ami csak növelte Sára gyanúját a félrelépéssel kapcsolatban. Talán a férfi új telefont is vett már neki, hiszen ha már hétfőtől nála lakik… Te jó ég, szegény Géza, miket élhet át! Végül egy mosolyt erőltetett az arcára, és reménykedett, hogy mindez csak kacsa.

A hetedik próbálkozásra Nóra végre beleszólt a telefonba.
– Szia, Sára.
– Szia. – Nem is tudta, hogy kezdjen bele. – Figyelj, az igaz, hogy el fogsz költözni a Gézától?
– Tessék? Ezt honnan veszed?
– Azt mondják a faluban, hogy Géza hétfőn beadja a válási papírokat, te pedig elköltözöl ahhoz a gazdag pasashoz, akivel múlt héten együtt voltál.
– Milyen gazdag pasas? Nem is voltam együtt semmilyen gazdag pasassal.
– Akkor kivel csaltad meg Gézát?

Nóra az előző hét végén tényleg együtt volt egy Fazekas Benedek nevű férfival, akivel aztán az egész napot együtt töltötték a városban. Azonban a harmincas évei közepén járó nő nem AZT a férfit látta benne, csupán a fél évig Angliában dolgozó unokatestvérét.

A pletyka mindannyiunkat képmutatóvá tesz. Nyilvánosan ugyan elítéljük a pletykát, mégis belefeszülünk, hogy hallhassuk a legfrissebbeket.

Vége!

Írta és illusztrálta: juhaszgaga