A bosszú ösvénye (NoAngelBrigi)

Kedves Marci! Megígértem, hogy legkésőbb a végén, de mindenképp elmondom a véleményem. Az elmúlt két napban olvastam el a történeted utolsó fejezeteit. Valamiért halogattam a dolgot, talán a hosszúsága miatt, talán az akciójelenetek miatt, fogalmam sincs, de éppen ebben a percben értem a végére, és most szeretném elmondani, mit gondolok.

Először is: EZT MOST UGYE NEM MONDOD KOMOLYAN?!
Szerintem sejted mire célzok ezzel. Döbbenet, ahogy véget ért, egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Legalább olyan bátor, mint amennyire gonosz amit tettél a főszereplőiddel! Szégyelld magad! Minden esetre teljesen világos mi miért történt, számomra tökéletesen megmagyarázott a vége, de ez akkor is kegyetlen!

Picture

Ha már a történetnél tartok, akkor pár furcsaságot szeretnék megemlíteni.
Számomra kissé megrendítette a helyzet komolyságát, mikor Linda meglőtte Jessicát, és utána a nő lábából “vér fröcskölt szerteszét”. Nekem ez egy kicsit vicces volt, mármint elképzelni, tudván, hogy általában az erekből fröcsköl a vér, és nem a sebekből…Számomra néha úgy tűnt, mint ha csak Linda lenne a főhős, Chris pedig háttérbe szorul. Ő nem félti annyira a fiát, és az érzéseiről, gondolatairól is kevesebbet írtál, mint a feleségéről. Persze az erő miatt érthető, hogy Linda nagyobb szerephez jutott, és nő létére érthető is, hogy hamarabb kitörnek belőle az érzések, de nekem akkor is hiányzik kicsit Chrisből az apa.

Picture

Nick szőkesége abszurd számomra a szülei mellett, ettől eleinte szépfiúnak tűnik – sport, hírnév a suliban, csinos barátnő, haverok – aztán az első stresszhelyzetben beparázik, és csak részekkel később válik valamivel bátrabbá, de még ekkor is megmarad kicsit gyereknek. Persze ez nem baj, hiszen ilyen hősök is kellenek, sőt, kifejezetten tetszik, hogy nem nagymenő mindvégig, és nem érzi természetesnek a gyilkolást. Úgy éreztem, hogy az ő világa teljes egészében megrendült, mikor belecsöppent a dolgok sűrűjébe. Mint ha féltve őrzött kisfiúként nevelték volna, amit persze meg is értek, hiszen egyedüli gyerek, és a szülei is szinte gyerekek voltak, mikor átélték az első évadban a szörnyűségeket.

Picture

Van pár kérdőjel is bennem. Például az, hogy Tom miért pont Jessicát lőtte le, mikor nem ő tehetett a könyv elcseréléséről? Értem én, hogy feldühítette a gyengeség, de pont úgy beszélt vele, mint ha a nő cserélte volna ki a könyveket. A másik furcsaság, hogy Linda beleegyezik a gyereke közbeavatkozásába, aztán persze később kiderül, hogy inkább elmenekülnek. Végül aztán mégis a nagy aggódó anya hagyja, hogy a fia egyedül botorkáljon a sötét szeméttelepen és védje meg magát. Oké, hogy ad fegyvert a kezébe, de sose tanította meg lőni, vagy megvédeni magát, inkább csak féltette. Ez kissé furcsa volt számomra.

Picture

 A fogalmazásod határozottan jó, nagyon szépen össze tudod válogatni a szavakat egy-egy mondatba, és a hasonlataid is tetszenek. Ha lehet ilyet mondani, szívszorítóan szépen írtad le Chris halálát, ezt nem lehet máshogy szavakba önteni. Az elején még volt pár felesleges magyarázat számomra, mikor feltettél egy kérdést, és magad válaszoltad meg, vagy mikor Nick gondolkodott. Ezek persze apróságok, és nem ássák alá az egyébként összefüggő, kerek mondatokat és leírásokat.

A képeket viszont néhol feleslegesnek éreztem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jók, csak inkább olvastam volna a történeted könyv formájában, mint így, hogy csak minden harmadik bekezdést illusztráltad. Persze így is elég hosszúak voltak a részek, de szerintem kár pont a képeket kihagyni belőle. Egy-egy leíró, gondolkodó részénél érthető, hogy 8-10 sor jut egy képre, mert ott semmi esemény, de mikor akció van, akkor simán több is belefér, nem baj, ha megbontja a bekezdést, hiszen sims tale, képekkel.

Picture

 Lényegében ennyi a véleményem, és remélem, hogy érződik belőle a pozitív hozzáállás. Nem mondom, hogy a kedvencem volt a történeted, valahogy ez az akció-természetfeletti műfaj annyira nem jön be, de az írásmódod, a történetvezetésed és az ötlet maga nagyon tetszett, a lezárással együtt, bár ezért a végtelenségig neheztelni fogok.  Megérdemled a kristályt, gratulálok hozzá, és ha új történet írására adnád a fejed, akkor sok sikert és kitartást kívánok hozzá, azt is olvasni fogom!
/A kritika a My Sims Fórumán jelent meg./

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés