A bosszú ösvénye (NoAngelBrigi)
Kedves Marci! Megígértem, hogy legkésőbb a végén, de mindenképp elmondom a véleményem. Az elmúlt két napban olvastam el a történeted utolsó fejezeteit. Valamiért halogattam a dolgot, talán a hosszúsága miatt, talán az akciójelenetek miatt, fogalmam sincs, de éppen ebben a percben értem a végére, és most szeretném elmondani, mit gondolok.
Először is: EZT MOST UGYE NEM MONDOD KOMOLYAN?!
Szerintem sejted mire célzok ezzel. Döbbenet, ahogy véget ért, egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Legalább olyan bátor, mint amennyire gonosz amit tettél a főszereplőiddel! Szégyelld magad! Minden esetre teljesen világos mi miért történt, számomra tökéletesen megmagyarázott a vége, de ez akkor is kegyetlen!
Számomra kissé megrendítette a helyzet komolyságát, mikor Linda meglőtte Jessicát, és utána a nő lábából “vér fröcskölt szerteszét”. Nekem ez egy kicsit vicces volt, mármint elképzelni, tudván, hogy általában az erekből fröcsköl a vér, és nem a sebekből…Számomra néha úgy tűnt, mint ha csak Linda lenne a főhős, Chris pedig háttérbe szorul. Ő nem félti annyira a fiát, és az érzéseiről, gondolatairól is kevesebbet írtál, mint a feleségéről. Persze az erő miatt érthető, hogy Linda nagyobb szerephez jutott, és nő létére érthető is, hogy hamarabb kitörnek belőle az érzések, de nekem akkor is hiányzik kicsit Chrisből az apa.
A képeket viszont néhol feleslegesnek éreztem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jók, csak inkább olvastam volna a történeted könyv formájában, mint így, hogy csak minden harmadik bekezdést illusztráltad. Persze így is elég hosszúak voltak a részek, de szerintem kár pont a képeket kihagyni belőle. Egy-egy leíró, gondolkodó részénél érthető, hogy 8-10 sor jut egy képre, mert ott semmi esemény, de mikor akció van, akkor simán több is belefér, nem baj, ha megbontja a bekezdést, hiszen sims tale, képekkel.
