Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek (NoAngelBrigi)
2018. január 4.
A képek gyönyörűek, nagyon tetszik, hogy minden ott van, amit írsz, és fantasztikusan kihasználod a pózok adta lehetőségeket. A fogalmazás kifogástalan, ám a történetvezetés kicsit lassú, de már tisztáztuk, hogy ez szükséges volt.
Az egész évad során sem volt olyan rész, mikor igazán tövig rágtam volna a körmöm izgalmamban, de ez nem jelenti azt, hogy unatkoztam volna olvasás közben. Így a vége felé kezdtem megérteni az alapozásodat és azt is, miért haladtál ilyen lassan. Ez egy ideig nem tetszett annyira, de csak mert úgy tűnt, mint ha nem is a lényeg felé haladnánk. Részeket áldoztál emberi eseményekre, amik valójában hamisak vagy feleslegesek voltak, aztán mikor végre belekeveredhettünk volna a sűrűjébe, Marilyn otthagyja a csapatot és az anyját, hogy a saját sorsát kövesse. Aztán persze rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű ám, nem is értem, hogy nem jutott eszembe, hogy ez csak egy kis emberi kitérő!
Jól sejtettem, milyen jelentéstartalommal bír az alcím. Azon túl, hogy a történet során kegyetlenül kibeleztek egy plüssmackót (nyugodjék békében), átvitt értelemben is teljesen világos, mit akar ez jelenteni. Marilynnek volt egy tökéletes kis világa, amit felborított egy váratlan esemény. Mindez arra késztette őt, hogy igazából is felnőjön, ne csak éveinek számát tekintve. Ilyen szemszögből viszont érthető minden feleslegesnek tűnő, elnyújtott emberi esemény, hiszen végtére is egyelőre ő volt a főszereplő, az ő sorsa fordult a legnagyobbat.
Ennyit Marilynről, most jöjjenek a többiek.
Elég furcsa számomra, hogy ők, a különleges emberek, sokkal hatalmasabbak, tehetségesebbek és okosabbak, mint egy hétköznapi ember, mégis olyanok, ha az életükről és a kultúrájukról van szó, mint a gyerekek. Terelgetni, irányítani kell őket, különben elvesznek. Gondolom, van némi célod ezzel a látszattal… Remélem lesz erre valamilyen magyarázat. Persze az világos, hogy a rejtőzködéshez szükség van egy emberre, aki biztonsággal kimehet a többi ember közé, mert nem mérik be az erejét (hiszen nincs, és itt meg is cáfolom egy későbbi gondolatfoszlányom Marilyn kilétével kapcsolatban), de más dolgokkal kapcsolatban pedig elég naivak és akaratosak. Maradni, harcolni, ragaszkodni… Persze érthető is, csak furcsa.
Egy halom dolog megértésében nagy szerepet játszott a Szövetség című fejezet, ügyesen szőtted bele a történetbe. Így nem csak főhősünk, mi is tisztábban kezdtünk látni bizonyos eseményeket és dolgokat. Igazából mind logikusnak tűnik a szememben, ügyesen kitaláltad a képességeket, a világot, hogy kinek mekkora az ereje, a hatalma. Az évad végére az is világossá vált, hogy ez egy sokkal mélyebben gyökeredző terv volt az isten részéről, mint ha mindannyiuk sorsát igyekezne megváltoztatni és irányítása alá vonni.
Emmát valamivel jobbnak képzeltem. Persze önzetlen és odaadó, megvédi a csapatot, de mégis valahol önző, mert ezt a gyereke kárára teszi. Talán jobban meg tudnám őt érteni, ha beavatta volna Marilynt még korábban. Persze normális életet szánt neki, de ő is tudhatta, hogy egyszer ennek is vége szakad, és mint később megtudtam, egészen biztos volt benne. Szóval kicsit neheztelek rá, hogy olyan könnyen feláldozta az életét mások életéért, még ha nemes dolog is ez.
Kíváncsi voltam, hogyan történt a baleset. Arra, hogyan rendezték meg és miért kell ezután valóban meghalnia. Az utóbbira némiképp kaptam választ és tetszik, hogy ennyire spirituális (ha ez jó szó) az általad megfestett világ. Az egyensúly mivoltjára és Nemeeneon erejére, képességére és származására is nagyon kíváncsi vagyok, igaz szinte biztosra veszem, hogy ő az a bizonyos elfeledett isten. De ha isten, akkor mit keres itt és ha megtehet bármit, akkor miért tesz alig csak pár dolgot? Vagy miért tesz rosszat? Mire való, mi haszna az erejének, hol használja, ha itt, ilyen körülmények között nem teheti? A végén felmerült bennem az a verzió is, hogy talán rosszul használja, belefáradt. Vagy éppen használja, használhatná, de felemésztik olyan dolgok, mint Emma életben tartása.
Megdöbbentő a tény, hogy Emma már 18 éve halott. Letaglózott engem is, de azért örülök, hogy a lánya mégis átveszi a helyét, és ha nagyon fáj is, kezdi megérteni. A sors-dolog is tetszik a történetben, mert létező dologként kezeled. Előre meg van írva, és hatalmas hatalom kell a megváltoztatásához. Kíváncsi leszek, mi minden van még nekik megírva. Talán ők lesznek a következő istenek?
Furcsa kicsit Nemeeneon, ahogy a halálról beszél, és ez embereknek, érző lényeknek valóban megbotránkoztató, de ha belegondolunk, hogy ő egy isten, az övé az örökkévalóság, tehát már akár több ezer éve is élhet, volt ideje bőven megszokni ezt… vagy elfogadni… Nem tudom, mi erre a jó szó. Szóval nem tartom negatív karakternek, még ha annyi minden rosszat is tett, amiket beismert, hiszen ha kicsit önös cél is vezérelte, mégis mint ha egy jobb irányt akart volna mutatni ezzel. Van ennek így értelme?
Marilynre visszatérve, mikor felvázolta Nemeeneon, hogy a különleges emberek félig szintúgy emberek, akkor megfordult a fejemben az a gondolat, hogy talán ő is rendelkezik valamilyen képességgel, talán az apja is különleges volt. Persze ezt az elméletem fentebb megcáfoltam, hiszen akkor nem lenne értelme őt választani emberi segítőnek.
Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy a következő évad a múltban vagy a jelenben/jövőben játszódik majd? Tehát képekben, egyenesben ismerjük meg a világ, a népek, a varázslók (mi a jó szó rájuk egyébként) és az emberek közös múltját? Vagy maradunk a meséknél, miközben a jelenben is zajlanak az események?
Összességében tetszett és kíváncsi vagyok mi jön még. A java még hátra van, ezt biztosan tudom, kíváncsian állok elébe!
/A kritika a My Sims Fórumán jelent meg./
Legújabb