Abbys – Út a mélybe – Első 9 rész (Tamás)

Nem titok, hogy nem vagyok a legnagyobb tale olvasó, de most úgy döntöttem ideje bepótolni a hiányosságaimat. Úgyhogy bele is vetettem magam az Abyssba és meg kell, hogy mondjam, igencsak élvezem a zuhanást. Egyben letudtam lényegében az egészet (az első részt kicsit korábban olvastam) és elolvastam Marci és Ettike értékeléseit, ez némiben lehet, hogy befolyásolta a véleményemet.

Vizuálisan nagyon elégedett vagyok. A szerkesztett képek engem nem zavarnak, nagyon jól visszaadja a túlvilág zord hangulatát. Talán az egyetlen dolog ami böki a csőröm, hogy a Halál és Kilian kifejezetten férfiatlanok, ami a kinézetüket illeti.

A fogalmazás szintén lenyűgöző. Én nem szeretem a mesterkélt párbeszédeket, de a túlzottan egyszerű leíró fogalmazás is legalább olyan rossz. Ezzel szemben itt szerintem megvan az egyensúly a kettő között. A párbeszédek kellően emberiek, míg a leíró részek választékosak. A részek elején lévő dőlt betűs bevezetőkért viszont nem vagyok oda. Úgy érzem, hogy ez valamilyen szinten csalás. Túlzottan leegyszerűsíti a világ bemutatását, mivel rögtön az olvasó kezébe jut a megfelelő információ, anélkül, hogy Audrey-n keresztül kéne vezetni. Pedig szerintem Audrey is kiváncsi lenne még jó néhány dologra. Vagy mégsem?

És akkor itt a lényeg, maga a történet. A váza nagyon tetszik, talán azért, mert ilyet én sose tudnék kitalálni. Viszont meg kell vallanom, kifejezetten zavar, hogy Audrey csupán egy báb ebben a történetben. Tulajdonképpen szinte semmit nem csinált eddig, nem ő felelős a tetteiért. Nem kell döntéseket hoznia. Többnyire csak sodródik. Ha a helyébe képzelném magam, én nem úsznék ennyire az árral, tele lennék kérdéssel és véleményem szerint Audrey kicsit túl kevéssel megelégszik. (Örömmel láttam, hogy Ettike is valami hasonlód vélt felfedezni, ezek szerint nem vagyok egyedül.) Tulajdonképpen, még mindig nem világos, hogy hogyan működnek itt a dolgok és nem értem, hogy Audrey miért nem kérdezne erre rá. Pláne, hogy egy kalandra indult egy ismeretlen világban!

Bevallom őszintén éppen ezért (mivel még nem teljesen kristálytiszta maga a világ milyensége) nem izgat annyira az anya szál. Nekem nem is volt világos, hogy Audrey karakterének egy meghatározó része az, hogy az anyja meghalt. Még az első részben erre volt utalás, de utána valahogy ezt elfelejtettem. Persze az is lehet, hogy én vagyok rossz olvasó. Mindenesetre fenntartom az álláspontomat – jobban érdekel az út az Abyssba, mint Audrey háttértörténete.

És itt jön az, hogy egy kicsit lassan halad a történet. Mert értem, hogy alapvetően a kettő együtt bontakozna ki. Elvégre a főszereplő már most úton van, csak időközben jobban megismerjük az ő személyiségét és hátterét is. Viszont amilyen sebességgel a történet halad, kicsit olyanok ezek az Audrey-t bemutató részek, mintha valaki nyomott volna egy Pause-t a történet másik szálára. Persze ez részben azért is van, mert ez végső soron nem egy könyv, és kevesebb “idő” van mindenre.

Ez persze mind nem ok arra, hogy abbahagyjam. Összességében nagyon színvonalas a történet és kíváncsian várom a folytatást.