
The Torenos 2. – A bosszú játéka 2×01-02 (NoAngelBrigi)
Nem túl régen újra belekezdtem, és bánom, hogy félre tettem az elején. Persze ez koránt sem azért történt, mert nem tetszett, sőt, hanem inkább azért, mert vagy időm nem volt rá, vagy olvasni nem volt kedvem (legalábbis a monitort).
Első rácsodálkozásom az volt, hogy minden milyen pontos, valós, igazinak tűnő. A képek, a helyszínek, az emberek, a párbeszédek… Minden mondat mögött van múlt, nem csak üres színházi fecsegés, hanem élet. Olvasni is olyan volt, mint ha filmet néznék, vagy sorozatot, méghozzá minőségit. Ez a műfaj persze meg is kívánja ezt, tökéletesen teljesült a feladat. A hétköznapi dolgokkal fűszerezett részek is tetszenek, hogy nem csak a lényeget meséled el, hanem azt is, hogy például két mellékszereplő hogyan ugratja egymást, vagy miként néznek ki a nyakkendős ügynökök, mikor kiszállnak a helikopterből és hogyan civakodnak egymással akár a mellékszereplők is. Az egyik kedvenc részem, mikor Maxime születésnapjának reggelén Preston és Zoe próbálnak házas életet élni.
– Az első ilyen jelenet, mikor majdnem könnyeztem, az volt, mikor Maxime rajzolni szeretett volna a fogságban. Érthetetlen a bizalma a srác iránt, de mégis annyira meghatott, hogy ő, a 8 éves kislány el tudta dönteni, ki akar tényleg jót neki, és kinek áll szándékában bántani…
– Aztán jött Hayes lelövése, és nem csak azért, mert megölte őt Leo, hanem azért is, ahogyan.
– Mikor Norelle végighallgatta az üzenetet, már tényleg könnyeztem és nekem is annyira nagyon fájt, hogy a szerelmük sosem teljesedhet be igazán.
– És a legsírósabb… Tudtam. Bíztam benne, hogy nem, de hát tudtam, mert megírtad már egyszer, hogy Preston meg fog halni, de egyszerűen nem akartam elhinni, míg végleg le nem írtad kerek-perec. Együtt sírtam a családjával, és ugyan sírtam már könyvön, de így, mint most, még nem igazán… Olyan volt, mint egy film, egyszerűen életre keltek előttem a képeid és hallottam a hangjukat, ahogy Maxime szólongatja és ahogy utoljára kimondja Zoenak, hogy szereti. Hihetetlenül szomorú volt.
– A legvégén akkor hatódtam meg egy picit, mikor Maxime elmondta az anyjának és a keresztanyjának, hogy szereti őket, és Zoe biztosította Beccát arról, hogy ők egy család.
Ezeket is érdemes megnézni

Hétköznapi történet 1×06-07. epizód (Dettyke)
2018. január 7.
A sötétség angyala 1×13 (Gábor3)
2018. január 7.