Ezüst krónikák (Lexy)

Az Ezüst krónikák már több mint egy évvel ezelőtt megnyert magának, amikor először elolvastam a történet ajánlóját. Olyannyira, hogy még magával az írójával, Nita90-nel is felvettem a kapcsolatot, hogy minél többet tudhassak meg a készülő alkotásról. A középkori történeteket mindig is kedveltem, épp ezért is vártam már oly nagy szeretettel a tale megjelenését. S, hogy mi a véleményem róla? A továbbiakban viszonylag spoilermentesen megtudhatjátok.

Annyi minden kavarog hirtelen a fejemben, hogy azt sem tudom, mivel kezdjek. Azt hiszem, az első pont, amiről ki szeretném fejteni gondolataimat, az a történet műfaja, forrása. Nita90 tökéletesen ötvözi a középkori hagyományt a játékbeli lehetőségekkel, vallásokkal, országokkal, így egy teljesen új egyedi világot alkot. A középkori történetek és maga a dicső múlttal foglalkozó alkotások többsége a romantikus irodalmi hagyományokat követi. Nagyon tetszett, hogy Nita története hűen tükrözte ezt az irodalmi sajátosságot és a tale-ben fellelhetőek voltak a romantika sajátos stílusjegyei.

Részemről nem tudnék mondani olyan műfajt, amelyik távol állna tőlem, mert számomra a műfaj csak egy keret, amelybe beleültetjük a történetet. Ugyanígy vagyok a térrel és az idővel is. Mindegy milyen korban és helyen vagyunk, ha az író olyan egyedi, izgalmas karaktereket sorakoztat fel, akiknek a sorsa foglalkoztatja az olvasót, szeretné tudni, mi lesz velük, izgulunk értünk és azonosulni is tudunk velük, talán utóbbi a legfontosabb. Ezért is térnék ki a következő pontban a karakterekre.

Az Ezüst krónikák volt az idei év legtöbb szereplőt felsorakoztató története. A legnagyobb pozitívum, amit a történet javára írhatok az, hogy az írója olyan egyedi és érdekes személyiségekkel ruházza fel a szereplőit, hogy mindenki megtudja találni közöttük a saját személyes kedvencét. Egyik karakter sem csak fekete vagy fehér. Mindegyiküknek megvannak a saját bűnei, hiányosságai, de ugyanúgy az erényei is. És, ami a legfontosabb, szinte mindenkinél megvan a karakterfejlődés. Mindenesetre kiemelnék néhány fontosabb szereplőt!

Isabella

​A fiatal törékeny lány, akinek a történet elejétől kezdve hatalmas súly nehezedik a vállára azzal, hogy édesapja halála után az ő fejére kerül a korona, s ez által egy egész ország sorsa függ tőle. 31 részen keresztül követhetjük végig a főhősnőnk sorsát a cseppet sem könnyű úton, ahol az ifjú királynő többször elbukik, rengeteget szenved, közben mégis rátalál a boldogság, s egy szép élet reménye. Amikor már azt hiszi, minden rossznak vége, akkor jön csak számára a legnagyobb megpróbáltatás. Mégis ezeknek köszönhetően érik meg, lesz a törékeny, félelemmel teli fiatal lányból egy erős nő, aki képes saját maga érdekei elé helyezni országa jólétét. Mindenképpen pozitív irányú a jellemfejlődése.

Eric 

​A jóképű, bátor hős lovag, aki titkon szerelemre lobban királynője iránt. Mondhatnánk, hogy „na bumm, ez szokványos, a legtöbb középkori történetben megjelenik a tökéletes lovag, az erény megtestesítője, aki a végén úgyis elnyeri a királynő kezét”. Igen ám, de Nita90 itt is megcsavarta a szálakat, s egyáltalán nem ezt kapjuk, holott legbelül valljuk be, ezt várjuk. Eric korántsem tökéletes. A folyamatos megfelelési vágy egyszerűen lehetetlenné teszi az életét, így sehol sem tudja igazán megállni a helyét. Se házasságában, sem pedig Isabella iránt táplált érzelmeivel sem nagyon tud mit kezdeni. Lehet, hogy ez durva lesz részemről, mégis úgy gondolom, hogy Eric magán kívül senkit sem szeretett igazán. Ezzel nyugodtan vitába szállhat bárki, nekem akkor is ez a véleményem. S bár neki sem volt soha aranyélete, mégis érzem indokoltnak a siránkozásait. Korántsem volt olyan jó, és hős megmentő, mint amilyennek folyton beállította magát. Nála nem fedeztem fel különösebb jellemfejlődést, ha volt is az is inkább negatív irányba.

Edward

Az ellenséges ország hataloméhes hódítója. Céltudatos uralkodó, aki bármi árán véghezviszi, amit akar. Már az első találkozáskor kibontakozik, mennyire összetett jellem. A történetben mindenképpen negatív szereplő, mégis jó pár támogatója akadt az olvasóközönségben a kommenteket olvasva, és ezt nemcsak a jóképűségének köszönhette. Amitől igazán hiteles karakter lett számomra, hogy bármennyire is aljas volt, soha nem próbálta magát másnak beállítani. A történet végére ő is változott, de még mennyire! Nemcsak azt tudtuk meg, miért is lett olyan amilyen, hanem az is kiderült, hogy mégiscsak van szíve és vannak érzései. A legvégén sokkal inkább éreztem, hogy szereti Isabellát, mint Ericnél. Egyértelműen az idei év egyik legjobban kidolgozott szereplője!

Rosaline

​Az elején makacs hisztis kislányként megismert elkényeztetett hercegnő végül megmutatta, hogy sokkal több van benne, mint azt bárki is gondolta volna a kezdetekben.

Christian

Bár nem lett kifejezett kedvencem, mégis kétség kívül az egyik legmegosztóbb személyisége a történetnek. Eleinte csak simán egy kis patkánynak tartottam (egy igencsak szórakoztató patkánynak), majd ahogy elkezdtem megismerni az élete történetét, azon kaptam magam, hogy elkezdek együtt érezni vele, hogy megértem őt, és sok minden tette teljesen más fényt kap a múltja tükrében. Szerintem az egyik legjobb mellékszereplő az idén.

Nerissa

​Róla elég annyit mondanom, hogy általa megalkottad a tale-történelem legutáltabb karakterét. De ettől függetlenül, ő is igencsak jól kidolgozott szereplő lett.
A többi karakterről is lehetne még írni, hiszen ők is mind-mind hozzáadtak a történet alakulásához. Peter főpap, Marion, Lys, Ben, Lawrence. Hatalmas gratuláció Nitának, amiért ennyi sok mellékszereplőt tudott egyszerre mozgatni problémamentesen. Le a kalappal!

A következő pont a fogalmazás.Gondolkodás nélkül neked adnám az idei év legjobb fogalmazása díjat. Annyira gyönyörű hasonlatokkal, metaforákkal, alakzatokkal díszítetted a történetet, hogy néha elolvastam többször is, annyira szépnek találtam egy-egy érzelemleírást. Amit még imádtam, hogy néhol hihetetlenül humorosra sikeredtek a megírt szituációk. Remekül szórakoztam olvasás közben. A történetvezetés egyáltalán nem volt szokványos. Mindig fordulatos volt és meglepő. S bár elég terjedelmesek voltak a részek, mégis úgy értem a végére, hogy észre se vettem. Egy szó, mint száz: Imádtam!

Végére hagytam az illusztrálást. Nekem nagyon fontos egy simstale esetében, hogy az illusztrálás szép és igényes legyen. Az Ezüst krónikák ennek a kritériumnak teljesen megfelelt. Ismertem a Medieval játékot már korábban is, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyi minden kihozható belőle. Mint ahogy azt a legutóbbi kommentemben is leírtam, igazi úttörő vagy ebben a tekintetben. Hiszen valljuk be, sokaknak előítéletei vannak a játékkal kapcsolatban. Sokszor halljuk: „Medievalhoz képest jó.” Te bebizonyítottad, hogy Medievalnak igenis van itt létjogosultsága, és hogy igenis lehet vele csodaszép képeket készíteni.

​Végezetül csak annyit mondanék, hogy hatalmas élmény volt számomra az Ezüst krónikák, és azoknak, akik esetleg még nem olvasták, csak annyit üzenek, hogy sürgősen pótolják be!