Interjú Dettykével – Készülőben: Küzdő lélek
Mindig izgatott leszek, ha egy írásomat rajtam kívül más is olvassa, ez, azt hiszem, soha nem fog megváltozni. A történet tekintetében magabiztos vagyok, benne van minden, amit és ahogy akartam, szóval (ha nem is 100%-osan, mert olyan nincs, de) elégedett vagyok vele, az viszont egy egészen más kérdés, hogy a közönség mennyire lesz vevő rá. Akik TTszerű tale-t várnak, egészen biztosan csalódni fognak, ugyanis most az akció helyett inkább a magánéleti drámát helyeztem előtérbe. Túlszárnyalásról az esetemben szerintem nem lesz szó, nagyjából ugyanazt a színvonalat fogja képviselni, mint a TT2.
A TT2 írása közben eveztem egy picit más vizekre. A 24. részben felbukkanó Ryan Safferty ügynök háttértörténetén elmélkedtem egy darabig, amikor belém hasított a felismerés, hogy én erről bizony bővebben szeretnék írni. A tale alapkonfliktusát gyerekkoromban az első sorból néztem végig, de nem ez az egyetlen személyes élményem, ami megelevenedik a Küzdő lélekben. Ha befejeződik a tale, és érdekli a közönséget, akkor szívesen mesélek ezekről a momentumokról egy picit, hogy tulajdonképpen mi mit ihletett, de addig fedje jótékony homály őket. 🙂
A szöveg több mint egy éve porosodik a winchesteremen arra várva, hogy végre képek is készüljenek hozzá. Jelenleg 21 és fél rész illusztrált a 26-ból.
Néha egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni azt, amit akarok. Látom magam előtt a jelenetet, pontosan tudom, hogy mit szeretnék, mégse sikerül leírni. Ez nagyon dühítő tud lenni.
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Két éve októberben kezdtem el írni, biztosan voltak válságos időszakok, de nekem inkább csak az rémlik, hogy sokszor hanyagolnom kellett egyéb kötelezettségek miatt. Nagyon sokszor.
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Előbb írok, aztán forgatok. Most karakterleírásokkal kezdtem, aztán elkészítettem őket a játékban, vagyis tulajdonképpen csak az alapkinézetüket, mert mire eljutottam a tényleges forgatásig, jelentős módosításon estek át. 🙂
Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Nagyon remélem, hogy szeptember végén, október elején. Most ezt a célt tűztem ki magam elé, ha már a május sajnos nem jött össze.
– Elengednél? – Ryan észre sem vette, hogy még mindig szorítja felesége karját. Végigvágtatott vele a folyosón az ügynökök között, majd behúzta az egyik üres kihallgatószobába, hogy négyszemközt tudjanak beszélni egymással.
– Ne haragudj – mondta, miközben eleresztette, és ellenőrizte, hogy a mikrofonok és a kamerák ki vannak e kapcsolva. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem láthatja, illetve hallhatja őket, keresztbe font karral Livhez fordult. – Miért jöttél ide? És mióta öltözöl ilyen… – kereste a megfelelő szót, de nem igazán találta. Mivel jelen pillanatban kifejezetten neheztelt feleségére, legszívesebben azt mondta volna, hogy kurvásan, de valójában semmi kirívó nem volt választott ruhájában. Egyszerűen csak szexi volt.
– Hogy? – Liv összevonta a szemöldökét, és felvette férje testtartását.
– Csinos vagy – zárta le Ryan egy sóhaj után, mielőtt még nagyobb feszültséget generált volna.”
– Ha választanod kell egy film és egy sorozat között, melyiket nézed meg?
Morgan értetlenségében a homlokát kezdte ráncolni.
– Ez most hogy jön ide?
– Mindjárt elárulom, csak felelj a kérdésre.
– A filmet, ez egyértelmű. Általában kerek egész a sztori, és két órán belül tuti vége van.
Ryan elmosolyodott. Pontosan erre a válaszra számított.
– Látod. Ez a kapcsolataidat is tökéletesen jellemzi.
Morgan szemében felismerés csillant.
– A-ha! Azt hiszem, kapizsgálom, bár elég hülye hasonlat, már nem azért.
– Jó, hát nem végeztem minden részletre kiterjedő tanulmányt, de lesarkítva szerintem egész helytálló a példám. Hiszen veled ellentétben én mindig a sorozatot, a hosszú, tartós kapcsolatot választom. Soha nem volt egy éjszakás kalandom, mert ha először annak is indult, valahogy mindig több lett belőle. Így a történtekre nem lehetett egy egészestés filmként tekinteni, minden esetben egy sorozat bevezető epizódját alkották, amit rögtön a második rész követett, majd a harmadik és így tovább. Livvel már a tizenkettedik évadot tapossuk. És ha valamit tizenkét éve követsz, akkor az lehet bármilyen mélyponton, hidd el, nem fogsz kiszállni belőle. Lehet, hogy hanyagolod, de nem fogsz lemondani róla, már csak az emlékek miatt se. Szívedhez nőttek a karakterek, a helyszínek, még ha az évek alatt sok változáson is mentek keresztül. Az agyad egy eldugott kis szegletében mindig ott fog motoszkálni a gondolat, hogy mi van, ha a következő epizódban visszatér minden a régi kerékvágásba, vagy olyan új irányba indul a cselekmény, ami kiemeli a gödörből szériát és teljesen felfrissíti.”
„Nick nem volt hajlandó beszélni. Több mint négy órája ült a kihallgató szobában üveges tekintettel, magába roskadva, és egyetlen szót sem szólt. Mikor ez Ryan tudomására jutott, azonnal látni akarta. A nyomozást vezető ügynök nem tartotta jó ötletnek, de némi hathatós érv után végül rábólintott.
Két kávéval, egy üveg ásványvízzel lépett be a helyiségbe. Letette őket az asztalra, majd helyet foglalt a sráccal szemben.
– Tudod, általában bemelegítő kérdésekkel szoktam kezdeni, hogy megtörjem a jeget. A te esetedben ilyen lenne mondjuk, ha az orrod hogyléte felől érdeklődnék, de igazából egyáltalán nem izgat, hogy fáj-e még. – Ryan lassan, nyugodtan beszélt. – Egyetlenegy kérdésre akarom tudni a választ, de arra mindennél jobban vágyom, és a mai reggel után, hidd el, jobban jársz, ha megadod nekem. – Rövid szünetet tartott, hogy feldolgozhassa hallottakat, majd előrehajolt. – Miért?”
Akit faggattak: Dettyke
Aki faggatta: Thea
Thea
Szárnybontogató írópalánta, elhivatott tippíró és modvadász. Lelkes fordító, Sims 3, Sims 4 és Sims Medieval játékos. Az oldalfelépítés és design elkövetője, fáradhatatlan fogalmazó és backstage admin.
