Interjú DeeDee-vel – Jelzőfény: A kezdet

Múlt héten megkérdeztük, kikkel készítsünk interjút a jövőben, és a legtöbben a most futó történetek íróit jelöltétek meg, így fogtam magam és lecsaptam DeeDeere (Jelzőfény: A kezdet) péntek délután. Ugyan nem sok mindent sikerült belőle kihúzni a következő évaddal kapcsolatban, de annál többet árult el a munkafolyamatokról, hogy miként dogozik és hogyan halad. Megismerhetitek a kedvenc szereplőjét, megtudhatjátok melyik jelenet fogott ki rajta a legjobban, és hogy mit tesz, ha elakad az írással. Akit érdekelnek a válaszok, bátran olvasson tovább!

Úgy tudom épp a nyári szüneted töltöd. Milyen a pihenés? Mit csináltál mostanában?
Hú, hát nemrég voltunk nyaralni a szüleimmel, az jó kikapcsolódás volt. Egyébként játszom. Sokat. Néha már túl sokat is, de nagyon szeretem. 🙂 (Romantikus vallomás a Sims 2-nek. XD)

Akkor ezek szerint jelenleg szünetel a tale forgatás? 🙂
Igen, jelenleg lektorálás alatt áll a második évad szövege, ugyanis sokkalta hosszabb lett, mint az első, és nem szeretnék úgy belevágni, hogy nem biztos, hogy jó, mert az újraforgatás mindig macerás. 🙂

Tehát akkor készülőben van a második évad.
Lehet róla tudni valamit? Terjedelem? Szereplők? Cím?
Eddig 25 + 2 fejezetre áll, de lehet, hogy még félbevágom valamelyiket, mert ahogy magamat ismerem, ha egy 3 oldalas fejezethez forgattam közel 30 képet, egy 7 oldalassal bőven túllépem a 40-et. A szereplőkről nem igazán szólnék, mivel spoileres. A címre vannak ötleteim, de még nincs meg a végleges.

Az olvasók biztosan örülni fognak, hogy a második évad sokkal terjedelmesebb lesz! 🙂 Térjünk vissza a jelenbe, és beszéljünk A kezdetről, hiszen éppen az fut most. Milyen érzés volt, mikor megjelent az oldalon és megérkeztek az első vélemények?
Őszintén? Majdnem leestem a székről nagy izgalmamban. XD De nagyon örültem a sok pozitív visszajelzésnek, amit kaptam eddig! És remélem, hogy a többi fejezet is el fogja nyerni a kedves olvasók tetszését. 🙂

Egyetértesz velük? Te is hasonlóan jónak érzed a munkád?
Na, ez nehéz kérdés. Én rettentően maximalista vagyok, és hát, visszaolvasva vannak dolgok, amiket lehetett volna jobban csinálni, de első tale-nek szerintem nem lett rossz. Legalábbis remélem. 🙂

Abban biztos lehetsz, hogy a fotók csodálatosak, talán ez vonzza első sorban a legtöbb embert, mikor megnyitja az első fejezetet. Mennyi időbe telt egy-egy kép, jelenet leforgatása?
Ez a képek tartalmától is függ. Ha például csak egyetlen ember szerepel rajta, akkor pár perc egy kép, amikor viszont a bulizós jelenetet forgattam közel 40 statisztával, hát, ott egy kép tartott fél-háromnegyed óráig. De ha tudom, hogy mit akarok látni a képeken, akkor sokkal egyszerűbb a forgatás, mintha nekiállok, hogy majd lesz valamilyen, mert akkor általában elsodródom máshova, és az egészből nem lesz semmi.

Gyakran sodródsz el? Vagy többnyire azért követed az ütemtervet és azt forgatod, ami a jegyzetekben áll?
Általában azért igyekszem megmaradni az első elképzelésnél, így nekem is könnyebb, mert már amikor leülök forgatni, tudom, hogy mit szeretnék látni végeredményként. Néha persze muszáj változtatni, ha valamit nem sikerül megvalósítani, de általában már az írásnál átgondolom, hogy ezt meg azt meg lehet-e oldani képileg, és már akkor elkezdem a szükséges egyedi tartalmak összegyűjtését.

Akkor ezek szerint gyakran támaszkodsz egyedi tartalmakra. Egyébként is sokat használsz, vagy inkább csak a forgatás miatt hízott meg a downloads mappád?
Egyébként is rengeteg egyedi tartalmam van, de persze jó sok mindent gyűjtöttem a forgatás miatt is. Főleg néhány helyszínhez volt szükségem új letöltésekre, például az utcarészlethez. De közben néhány dolog úgy megtetszett, hogy benne maradt a játékomban, de amiket csak és kizárólag a forgatáshoz használok, azt külön mappában tárolom, és amikor nem forgatok, kiveszem. Így is terjedelmes a downloads mappám, nem kell, hogy még nagyobb legyen – mondom, de persze nem tudom megállni, hogy ne töltögessek le folyton új dolgokat. Azt hiszem, ez valamiféle függőség. XD

Azt hiszem ezt a fajta függőséget elég sok játékos ismeri! 😀 A helyszínekkel hogy állsz? Letöltött épületekhez nyúlsz, vagy inkább magad építesz fel és rendezel be mindent?
A maximalizmusomból adódóan magam építek fel mindent. Szeretem, ha a helyszíneim ténylegesen úgy néznek ki, mint ahogyan elképzeltem őket. Persze, sokkal egyszerűbb lenne néha letölteni valamit, viszont nem hiszem, hogy egy az egyben lehetne használni, át kellene építeni saját ízlés szerint, akkor meg már inkább megépítem magam, nulláról. Ez persze rengeteg munka néha, most éppen a második évadhoz építkezek, és hát jól megszívattam saját magamat, ugyanis írtam elég sok utcai jelenetet, úgyhogy most építhetek fel két külön várost – nulláról.

Újabb infó, két város is szerepet kap a második évadban. Kíváncsian várom az általad épített utcákat! Mi a helyzet a szereplőkkel? Feltételezem őket is te készítetted. Direkt a történethez születtek meg, vagy esetleg castingoltál a meglévő simjeid között?
Vicces, mert Elsie-t és Damiant először dormie-nak készítettem a szomszédságom egyeteméhez, amikor viszont elkezdtem kitalálni a történetet, még ott csücsültek a formatárban, és hát gondoltam egyet: ők jók lesznek! A többi szereplőt már direkt a történethez készítettem.

Van kedvenc szereplőd? Ki az? Miért pont ő?
Uhh, hát erre nehéz válaszolni, mindenki közel áll a szívemhez, mivel végül is ők a gyermekeim. 🙂 Mondjuk Annie jeleneteit nagyon szerettem írni, jól szórakoztam közben.

Azt nem csodálom… 😀 A kedvenc jeleneted is hozzá kötődik esetleg? Ha nem lövünk le vele semmilyen poént, akkor elmondod, melyik az a jelenet?
Talán a negyedik fejezet elejét szerettem a legjobban, amikor kócos hajjal kisétál a szobájából két sráccal, és elkezdi osztani az észt, mert tudja, hogy Elsie úgysem fogja leszólni a viselkedését. 🙂

Az a jelenet nekem is tetszik, Elsie “beszólása” ráadásul a hét idézete lett. Egy olvasó kifejezetten arra kíváncsi, hogyan sikerült ilyen érzelmeket festened a szereplőid arcára? Megosztanál velünk pár hasznos tippet, esetleg letöltést, amik segítettek?
Na, ez hosszú lesz!
Kezdeném a pózdobozokkal. Egy póz úgy áll össze, hogy a simekben vannak jointok. Ezeket lehet beállítani, amikor egy pózt készít valaki. Az overlay pózokban pedig az a lényeg, hogy nem az összes joint kerül mozgatásra, hanem csak néhány, például csak a kar, vagy csak a láb. Amit pedig nem fixáltunk le egy pózzal, az szabadon mozoghat. Most jön a lényeg: a Sims 3-mal ellentétben a Sims 2-ben nincsen a simek arcában joint, ami azt jelenti, hogy ha beállítasz egy pózba egy szereplőt, akkor az arca attól még ugyanúgy képes mozogni. Tehát, ha utána ráindítasz egy animációt (pl: a Jaydee-féle animboxokból valamit), akkor csak a sim arca fogja lejátszani a dolgot, a teste pedig a beállított pózban marad. A másik, amit sokszor alkalmazok, hogy a Decorgal-féle arc-overlayre ráindítok valami olyan animációt, amiben van szemmozgás, és akkor olyasmi jön létre, hogy pl: “neutral” fejet vág, de a szemével oldalra néz, vagy valami ilyesmi. Aki többet akar tudni a témáról, annak van egy angol linkem (bár tulajdonképpen ez van leírva csak képekkel illusztrálva, az expressions and eye directions résznél), nekem ez nagyon sokat segített, amikor először olvastam: http://simtopi.livejournal.com/80970.html Egyébként pedig csak a kreativitástól függ az egész, csak nem szabad annyinál leragadni, hogy vannak a pózok, és kész. Nálam a kulcsszó: overlay

Ennek biztosan örülni fognak azok, akiknek eddig gondja volt az arcmimikával. (Lehet még én is hasznát veszem.) Az eddigiek alapján úgy vettem ki a szavaidból, hogy előbb írsz, és csak azután kezdesz forgatni. Mi ennek az oka?
Megint csak azzal hozakodnék elő, hogy ha csak elkezdenék képeket készíteni mindenféle előzetes elgondolás nélkül, nem haladnék előre semmit. Nekem szükségem van arra, hogy tudjam, hogy mit akarok leforgatni. Végtére is: a képek illusztrálás gyanánt vannak a történethez, és nem a szöveg van a képekhez kiegészítésként, legalábbis az én felfogásom szerint.

Van benne valami… Azt már tudjuk, hogy a képekkel nagyon sok időt töltesz, de mi a helyzet az írással? Hogyan kezdesz hozzá? Ötletelsz, jegyzetelsz, vázlatot írsz, vagy egyszerűen csak jön az ihlet és megállíthatatlanul írni kezdesz?
Hát, először mindenképpen kell egy alapötlet, amiből kiindulok. Mindenképpen jegyzetelek, a szereplőkről, a fontosabb fordulópontokról, hogy miket szeretnék beleírni. És az is fontos, hogy kitaláljam a végét, ahová el akarok jutni. A többi pedig csak úgy jön írás közben.

Miként született meg a Jelzőfény ötlete? Mi ihletett meg? Film, zene, egy másik történet?
Hű, nem is tudom. Voltak már korábban is ötleteim (ráadásul mindegyik egy gyilkossággal kezdődött), elég biztos volt, hogy valami fantasy-szerűt fogok alkotni, de tényleg nem tudok kifejezetten valamit mondani, ami úgy megihletett volna. Csak kipattant a fejemből, és kész (talán ezért is lett ilyen rövidke). A második évadot viszont pontosan tudom, hogy mikből “gyúrtam össze”, szóval erre majd visszatérhetünk később. 😉

Előfordult, hogy megakadtál írás vagy forgatás közben? Ha igen, akkor mi segített át a válságon?
Igazából nem nagyon volt nagyobb megakadás, kisebb megingások voltak, amin egy alvás sokat segített. 🙂 De egyébként a pihentetés sokszor jót tesz. Volt már, hogy nagyon meg akartam írni egy jelenetet, de inkább gondolkodtam rajta még egy kicsit, hogy biztosan minden a helyén legyen.

Érdekes, hogy az alvást mondod, ugyanis sokan a zenét, a mozgást, esetleg egy kis figyelemelterelést alkalmaznak. Melyik jelenetet volt a legnehezebb megírni vagy leforgatni?
Én általában nem vagyok nagy alvó, lehet, hogy azért segít, ha kipihenem magam. 🙂 Leforgatni egyértelműen a bulis tömegjelenetet volt a legnehezebb, annyiból állt az egész, hogy póz – fagyaszt – póz – fagyaszt – animáció – fagyaszt… és ezt vagy 40 statisztán. Még jó, hogy csak néhány képen látszódtak olyan sokan. 😀 Írásban pedig egyértelműen a harmadik fejezet volt a mélypont, amikor Elsie reakcióját háromszor átírtam, és még a végleges változattal sem vagyok megelégedve.

Tömegjeleneteket sosem egyszerű forgatni, bár talán a 2-ben valamivel könnyebb lehet. Van valami különösebb oka annak, hogy a The Sims 2-vel forgattál, vagy egyszerűen csak ez volt kézenfekvő?
Egyrészt kézenfekvő is volt, mivel sokkal jobban ismerem a 2-őt, a 3-ból talán ha két kiegészítő van meg, és nem igazán szoktam vele játszani – én olyan típus vagyok, aki könnyebben viseli a betöltő képernyőt, mint a folyamatos szaggatást. A másik pedig a korábban említett overlayek lehetősége. Nekem a Sims 3-as pózok túlságosan korlátozottak ilyen tekintetben. Szeretem úgy összerakni a pózokat, arckifejezéseket, ahogy én elgondoltam, és nem egy előre kódolt dolgot alkalmazni. Egyébként én nagyon tisztelem azokat, akik a 3-mal forgatnak, nekem nem igazán fekszik a pose playeres dolog. 🙂

Teljesen megértelek, a 3-mal forgatókat gyakran éri az a kritika, hogy a szereplőknek kifejezéstelen arca van, amiről persze nem ők tehetnek. Ha olvasó szemmel nézed a történeteket, akkor téged visszavet, ha valaki nem törekszik a képein az érzelmek megjelenítésére? Vagy elég, ha már a szövegben szó van róla, a kép csak másodlagos?
Szerintem nem vészes, ha néha nem a legtökéletesebbek az arcok (persze ne vágjanak mindig fapofát), de persze sokat dobhat a történeten, ha kifejezőek a képek. Visszavetni biztosan nem fog, ha jó a sztori, én mindenképpen elolvasom, de nálam mondhatni alapvető, hogy meglegyen a mimika – már csak a saját maximalizmusom miatt is.

Az utolsó előtti kérdés kicsit távolra tekintő, de egy olvasó kíváncsi lenne rá, van-e tervben már másik történet, és ha igen, arról lehet-e már tudni valamit?
Egyelőre nincs, van néhány kósza ötletem, de semmi komoly. Most inkább a második évadra koncentrálnék. 🙂

Ezt örömmel hallom! Végszóként tudsz esetleg valami olyat mondani, amivel az eddig bizonytalanokat is ráveszed a történeted olvasására? Mire számíthat az, aki elkezdi – vagy éppen folytatja – a Jelzőfényt?
Hú, még várható sok izgalom, Damian is ki fog tálalni hamarosan, és nemsokára a “fő gonosz” is meg fog jelenni, aki nem éppen egy szokványos figura. 😉 Aki pedig bizonytalan, azt csak biztatni tudom, nyugodtan bele lehet olvasni, nem harap. 🙂

Ezt tanúsíthatom, engem se harapott meg, csak beszippantott! 🙂 Köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál, ha véget ért az első évad, akkor talán ismét beszélgetünk majd!
Rendben, állok rendelkezésedre bármikor. 🙂

Akit faggattak: DeeDee
a Jelzőfény: A kezdet című történet írója
Aki faggatózott: NoAngelBrigi