Interjú a páros munkáról (Dani, Gábor3, DeeDee, Lee, Lexy, Nita90)

Legnagyobb meglepetésemre és örömömre egyre többen fogtok össze és alakítotok párokat egy-egy alkotás elkészítéséhez. Ennek kapcsán merengtem el én is a dolgon, hiszen amellett, hogy megkönnyíti a Sims Tale készítés összetett folyamatát, lényegesen le is rövidíti a munkaórát, ha csak az írásra, vagy csak az illusztrálásra kell koncentrálni. Azonban mielőtt bárkit is felkerestem volna, vagy nekiláttam volna a hirdetés szövegének megfogalmazásához, felmerültek bennem az alább olvasható kérdések, amiket gyorsan el is küldtem tapasztalt alkotóinknak, hogy kellő információhoz jussak a témában, illetve hogy segítsek azoknak, akik hasonló akción törik a fejüket, de még nem mertek belevágni. Garantálom, hogy a márciusi Csütörtöki Csevegő vendégeinek válaszai semmissé teszik a korábbi ellenérzéseket. 😉 Természetesen ha maradtak még bennetek megválaszolatlan kérdések, nyugodtan tegyétek fel őket kommentekben, biztosan szívesen válaszolnak rájuk. 🙂

  1. Miért döntöttél úgy, hogy társulni szeretnél? Miért kerestél párt/miért jelentkeztél párnak?
  2. Hogyan találtál rá a párodra/hogyan találtak rád?
  3. Milyen volt a közös munka? Hamar összehangolódtatok, vagy akadtak azért súrlódások?
  4. Hogyan zajlott maga a munkafolyamat? Teljes egészében az illusztrátorra volt bízva a dolog, vagy az író konkrét, minden részletre kiterjedő instrukciókkal látta el a fotóst? Netán az illusztrátor faggatta ki az írót az elképzeléseiről? Folyamatosan egyeztettetek a forgatás során, mit hogyan, vagy az író csak a végeredményt látta? Az illusztrátor válogatta ki a fotókat, vagy az író döntött arról, hogy mi kerül bele a történetbe?
  5. Mennyire értesz egyet azzal a kijelentéssel, hogy a páros munkánál hierarchia van? Az illusztrátor mindenképpen alárendeltje az írónak. Érezted ezt a közös munka során, vagy adtatok/kaptatok szabadságot?

 

Dani

  1. Nem akartam valami nagy projektbe belefogni, mégis hiányzott, hogy alkossak valamit. Illetve jó kis kihívásnak tartottam.
  2. Régóta gondolkodtam valami társuláson, amikor megláttam, hogy Lee illusztrátort keres. Nem haboztam hát!
  3. Teljesen pozitív. Nagyon jó döntés volt a közös munka.
  4. Én választhattam ki, hogy mit szeretnék illusztrálni. A szöveg már kész volt, a képeket saját elképzelés alapján csináltam. Persze aggódtam, hogy Lee esetleg nem így álmodta meg.
  5. Szerintem így is rengeteg lehetőség van a megvalósításra, hogy fix a szöveg. Mindenki mást lát bele. Ez olyan, mint amikor olvasunk egy könyvet, és amikor megfilmesítik azt, csodálkozunk, hogy mi máshogy képzeltünk el.

Gábor3

  1. Nem én kerestem, hanem engem keresett meg.
  2. Egy simses facebook csoportban közöltem le egy rövid Sims 4-es sztorit, ami az oldalra nem kerülhetett ki, s az illetőnek megtetszettek a képeim, így felkeresett, lenne e kedvem együtt dolgozni vele egy mini talen.
  3. Simán ment, nem volt probléma.
  4. Teljesen szabad kezet kaptam mint illusztrátor. Annyi volt a megkötés, hogy a szöveghez hűek legyen a képek. Miután elkészítettem a szereplőket elküldtem a társamnak, hogy nézze meg, tetszenek e neki. Volt, mikor nem tudtam dönteni két verzió közt így rábíztam a döntést, de neki mindegy volt, mert mindegyik karakter megvalósításom tetszett neki, így végül is én döntöttem. A szereplők lerendezése után már nem igazán mutattam neki több dolgot, csupán néhány kérdésem volt néha magáról a sztoriról, ami nem volt világos, aztán mikor az egész kész lett, akkor elküldtem neki. Szerencsére minden rendben volt. Karácsony fele történt mindez, úgyhogy még a szereplőkkel egy ünnepi képet is készítettem neki.
  5. Nem volt semmilyen elnyomás, vagy elnyomottság érzés. Teljes szabadságom volt, csupán pár apró kritérium volt, amit be kellett tartanom. Pl, ha a szövegben szőke az adott szereplő, akkor a képen is az legyen.

DeeDee

  1. Igazából a társulásunk Lee-vel a nyár közepén történt, amikor éppen üresjárat volt nálam, és gondoltam, érdekes lehet egy ilyen projektbe belefogni, így jelentkeztem egy novelláért.
  2. Lee többször is említette, hogy nehézségei voltak az illusztrálással, és párt keres, ez a kis felhívás keltette fel az érdeklődésemet.
  3. Szerintem simán ment, nem volt semmi súrlódás 🙂
  4. Tulajdonképpen szabad kezet kaptam, egyedül a főszereplőről kérdeztem meg Lee-t, aki rábólintott a kinézetére. Utána elkészítettem a képeket, összeraktam a novellát, elküldtem egy utolsó ellenőrzésre, ahol zöld lámpát kapott az írótól is. Ha jól emlékszem, ő is küldte be.
  5. Nem lehet mondani, hogy alárendeltje lenne az illusztrátor az írónak, de persze ezt írója is válogatja. Valaki nagyon konkrét ötletekkel rendelkezik már az elején, valaki pedig szabadabb kezet ad az illusztrátornak.

Lee

  1. Úgy gondolom, nem vagyok elég jó fotós, vannak az oldalon sokkal jobbak nálam.
  2. Ha jól emlékszem, Dani írt az emailcímemre, DeeDee-vel a fórumon egyeztünk meg, és Gábort pedig én kerestem meg, miután megtetszettek sims 4-es képei a facebookos fórumon.
  3. Jó volt, én örültem neki. Nem voltak köztünk súrlódások.
  4. Én teljesen az illusztrátorra bízom a dolgot. A történetben én leírtam  mit gondolok, ezután az illusztrátoron a sor, szeretném látni, ő hogyan képzeli. Gábor  volt az, aki  apró részleteket is megkérdezett, egyeztetett.
  5. Az összes illusztrátorom csak annyiban volt az alárendeltem, hogy én írtam a történetet, tehát azt kellett lefotózni amit én kitaláltam. De máskülönben nem gondolom, hogy alárendelt lenne. Szerintem egyenrangúak vagyunk. Én abszolút szabad kezet adok mindenben.

Lexy

  1. Ebben az esetben egy picit bonyolultabb a dolog, mivel nem kerestem konkrétan párt, egyszerűen csak így alakult. 🙂
  2. Nitával már egy ideje tartjuk a kapcsolatot a fórumon kívül is, és egy alkalommal átküldte a novellafordítását véleményezésre. Akkor még nem esett szó esetleges simnovella adaptációról. Nemrégiben azonban a novellákról és a közös munkáról való beszélgetés kapcsán felmerült bennem, hogy mi is belevághatnánk közös projektbe. Szóba került a fordítás illusztrálása, én pedig azonnal kaptam a lehetőségen, és már másnap hozzá is láttam a tervezéshez. 🙂
  3. A közös munka teljesen harmonikusan zajlott. Súrlódások egyáltalán nem voltak, sőt nagyon jól szórakoztunk.
  4. Próbáltam faggatni Nitát, mit, hogy képzelne el, de ő a képi világot teljes egészében rám bízta. Azonban munka folyamán többnyire mindig mindent megbeszéltünk. Megmutattam a készülő helyszíneket, folyamatosan kikértem a véleményét minden apróságról, amit ő mindig szívesen fogadott. 🙂 A főszereplőket konkrétan ő választotta ki, és együtt keresgéltük a korhű díszlethez szükséges tartalmakat is. A képeket egyedül válogattam ugyan ki, de a véleményét ebben is mindig kikértem, mielőtt véglegesen beszúrtam volna a szövegbe, mert be-becsúszott egy-két baki, amit szemfüles társam szerencsére mindig kiszúrt. 🙂
  5. Mivel egy simnovella nem valósulhatna meg képek nélkül, a képek pedig semmit nem érnének szöveg nélkül, így mindkettő tulajdonképpen egyformán fontos. Mivel az illusztrálásnál mindenben szabad kezet kaptam, így abszolút nem éreztem, hogy a munkám kevésbé lenne fontos, de azért én mégis Nitát tartottam a főnöknek. 😀 Úgy érzem, jó csapatot alkottunk, remélem a jövőben is fogunk még együtt dolgozni.

Nita90

  1. Mióta ismerem a Sims Talest, szívesen láttam volna a novellafordításomat “megsimsesítve”, de magamtól nem mertem belevágni. Se megfelelő játékom, se elegendő gyakorlatom nem volt ahhoz, hogy olyan képi világot alkossak, amilyet a novella szerintem megérdemel. Szükségem volt valakire, akinek az ízlésében, illusztrálási stílusában maradéktalanul megbízom, aki képes hitelesen visszaadni a történet hangulatát és képi világát. Lexy ilyen volt.
  2. Jó pár hónapja folyik a háttérben mindenféle mutyizás, levelezés és csevegés. 🙂 Ahogy egyre több simnovella jelent meg, ráadásul közülük egyre több közös munkaként, Lexyben felmerült az ötlet, hogy mi is alkothatnánk valamit együtt. De mit? Erre bedobtam, hogy hát nekem akadna itt egy simsesítésre váró szövegem, ha érdekli… szerencsére érdekelte.
  3. Minden zökkenőmentes volt, régóta össze vagyunk hangolódva.
  4. Nagyrészt Lexy fantáziájára bíztam a dolgot, aki azért folyamatosan küldött képeket a szereplőkről, helyszínekről, és az észrevételeim, véleményem alapján finomított, ha kellett, bár általában erre nem volt szükség, mert túlságosan lefoglalt az, hogy a leesett államat keressem, szóval inkább lelkes szurkoló voltam a háttérben. A képválogatásban konkrétan nem vettem részt, viszont a két főszereplőt én választhattam ki, valamint muszáj megemlítenem, hogy pár ruha és haj linkjével én is hozzájárultam a végeredményhez.
  5. Én egyáltalán nem éreztem így, sőt! Bár lehet, hogy ez azért van, mert én csupán fordítója vagyok a novellának, az írónak ugyebár sok beleszólása már nem lehetett (R.I.P), de szerintem ő is elégedett lenne a végeredménnyel. Igyekeztem teljes egészében Lexyre bízni a képi világot, és csak akkor beleszólni, ha nagyon muszáj.

Dettyke

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés