Interjú

Interjú Albine Ashmore-ral (Üldözöttek hazája I.-II.)

Mire emlékszel a menekülésetek napjáról?
Arra, hogy esett az eső. Éjszaka volt, és az orromig sem láttam, az eső meg csak szakadt. Nova pedig sírt, és úgy csimpaszkodott a karomba, hogy már szinte fájt. És hogy bármennyire fáradtak is voltunk, nem álltunk meg.

Szerinted milyen életed lenne, mivel foglalkoznál, ha nem tör ki a háború? És Nova?
Fogalmam sincs. Nem akarok ilyeneken gondolkodni, mert tudom, hogy fölösleges lenne belegondolni, hogy lehetne másképp. De igazából mindegy lenne. Azt viszont tudom, hogy olyasmivel szeretném tölteni az életem, ami boldoggá tesz. Boldogabbá, mint amilyen így lehetek, Nova meg… Hát remélem, nem a korai családalapítás lenne a célja.

Gyerekkorotokban jó testvérek voltatok Novával, vagy voltak azért civakodások?
A húgom gyerekként pont olyan idegesítő volt, mint amilyen most. Mert sose hallgat rám, csak megy a feje után.

2267419_orig-7125084

“Éjszaka volt, és az orromig sem láttam, az eső meg csak szakadt..”

Hogyan állt össze a csapat? Hogyan ismerted meg Jamal családját, és hogyan csatlakozott hozzátok Matthias?
Jamalt már nem sokkal a menekülésünk után megismertem. Néhány hónappal később. Csak egymásba botlottunk az erdőben, és talán magunkra ismertünk a másikban, úgyhogy együtt maradtunk. Matthiasszal pedig nagyjából két éve találkozunk, szintén véletlenül. Azt szerette volna, hogy fogadjuk magunk közé Cormacet, hátha több esélye lesz velünk. Aztán végül ő is maradt.

Mit volt a legnehezebb megszoknod a menekültlétben? Melyek voltak a legnehezebb időszakok?
Talán azt, hogy sosem érezhettem magam biztonságban, és hogy mindig aggódni kell valami miatt. De igazából mindig nehéz. Talán inkább akkor nem volt az, amikor rátaláltunk a faházra.

7934425_orig-7868874

“Csak egymásba botlottunk az erdőben, és talán magunkra ismertünk
a másikban, úgyhogy együtt maradtunk.”

Ha választanod kellene egyetlen fegyvert, mi lenne az: puska, kés vagy íj?
Kés. Mert az halk, akár egy íj, de egy nyílvesszővel nem lehet megnyúzni egy nyulat.

Kívántad valaha, hogy bárcsak a sorsára hagytátok volna Aimes-t?
Azt sosem. De azt igen, hogy bárcsak ne találtunk volna rá.

Szerinted mi történt volna, ha Aimes azonnal elmondja, ki ő, amint visszatérnek az emlékei? Másképp alakultak volna a dolgok? Jobb lett volna, ha megteszi?
Hát nekem mindenképp jobb lett volna. Neki annyira nem. Ha tudtuk volna, azt hiszem esélyt sem adtunk volna neki. De hogy mit kezdtünk volna vele, azt nem tudom.

5015062_orig-2320953

“Ha tudtuk volna, azt hiszem esélyt sem adtunk volna neki.
De hogy mit kezdtünk volna vele, azt nem tudom.”

Hogyan változott róla a véleményed a kezdetekhez képest?
Sokkal elszántabb, mint hittem, és kitartóbb. Bár utálom, hogy eltitkol előlem dolgokat. Pedig kettőnk közül, inkább nekem lenne okom arra, hogy ne bízzak meg benne.

Mit gondolsz Emeline-ről?
Nem ismerem igazán. De azt hiszem, okosabb, mint hittem.

A Rhydian-ügy (bocsánat, hogy szóba hoztam) előtt voltál valaha szerelmes?
Nem igazán. Bár gondoltam rá, hogy egy napon majd betoppan az életembe valaki, aki majd jön és felforgat mindent. De az egyetlen, aki ezt tette, az Rhydian volt.

5918163_orig-5796701

“..gondoltam rá, hogy egy napon majd betoppan az életembe valaki, aki majd jön és felforgat mindent.
De az egyetlen, aki ezt tette, az Rhydian volt.”

Még mindig úgy érzed, bölcs döntés volt megölni Rhydiant? Ha akkor nem teszed meg, és ma találkoznál vele, megtennéd?
Lehet bölcs döntés az, hogy meg kell ölni valakit? Megtettem, mert meg kellett tennem, és mert meg akartam tenni. De ha akkor nem teszem meg, kétlem, hogy ma már képes lennék rá, mert nem lennék olyan erős, mint amilyen most vagyok.

Szerinted hogyan vélekedne Kieran erről az ügyről?
Azt hiszem, belehalna, ha megtudná, mit tettem, és hogy miért kellett megtennem.

Mi a legnagyobb hibád, amin szeretnél változtatni? Mire vagy büszke magadban?
Szeretném kevésbé bántani azokat, akik fontosak nekem. Mert sokszor túlaggódom a dolgokat, és ez sokszor rajtuk csattan. Az meg hogy mire vagyok büszke? Arra, hogy eddig képes voltam megvédeni a családom.

1224043_orig-6255638

“Hittem abban, hogy minden jóra fordulhat. Most már nem vagyok képes ebben hinni.”


Mi a legnagyobb félelmed?

Az, hogy végül mégsem leszek képes megvédeni azokat, akiket szeretek. Vagy pont miattam kerülnek veszélybe. És hogy egy napon elbukok, és nem leszek képes felállni többé.

Milyen stílusú zenét szeretsz?
A csöndet szeretem.

Milyen ember voltál a háború előtt? Szerinted milyen irányba változtál azóta?
Szerettem álmodozni, és talán túl naiv is voltam. Hittem abban, hogy minden jóra fordulhat. Most már nem vagyok képes ebben hinni. De határozottabb lettem és kitartóbb.

7237469_orig-3555678

“..féltem, hogy csapda lesz. De valójában bármi is történt volna, annál nem lehetett volna
rosszabb, mint amit Cortez tett volna velem.”

Mivel magyaráztad, hogy nem tartóztat fel Emerson kancellár a szökésben? Nem tartottál csapdától?
De igen, féltem, hogy csapda lesz. De valójában bármi is történt volna, annál nem lehetett volna rosszabb, mint amit Cortez tett volna velem. Így legalább volt egy esélyem. De hogy miért kaptam, azt nem tudom.

Megfordult a fejedben, hogy ameddig kettesben vagytok, ártani próbálj neki? Szerinted megérdemelné a halált?
Szomorú, de alig van olyan ember Preavenben, aki ne érdemelné meg, de erről szerencsére nem nekem kell döntenem. De igazából meg sem fordult a fejemben, hogy akkor ott tegyek vele bármit is. Mit tettem volna? Fegyvertelen voltam, sebesült és fáradt. Inkább arra gondoltam, hogy ennyi volt. Már halott ember vagyok.

1285332_orig-7288228

“Nem könnyű az, amikor tőlünk függenek mások, ezt már megtanultam.”

Ha kancellárnak neveznének ki, elfogadnád? Ha igen, milyen intézkedéseid lennének?
Beteg világ lenne ez, ha pont engem találnának megfelelő választásnak. De azt hiszem, ha lehetne, se lennék. Nem könnyű az, amikor tőlünk függenek mások, ezt már megtanultam.

Látsz-e esélyt rá, hogy valaha békében, nyugodtan, félelem nélkül élhettek? Szerinted hogyan lehetne véget vetni a háborúnak?
A családom és a társaim talán, nekem erre nincs sok esélyem. De ha egyszer véget is ér a háború, az biztos nem azért lesz, mert a kancellárok rájönnek, hogy nem éri meg. Túl kapzsik és önzőek ehhez. Attól félek, ennek csak akkor lesz vége, ha valaki végül győz.

Mivel foglalkoznál a háború után, ha újra civil életet élhetnél?
Legszívesebben egy farmon élnék, ahol távol vagyok mindentől és mindenkitől. Ahol nyugodtan élhetnénk én és a családom.

Akit faggattak: Albine Ashmore (Sookie)
Üldözöttek hazája 
Akik faggatóztak:  a látogatók és szerkesztők