Interjú Rubyval (2017)

Kedves Ruby! Üdvözöllek is az első szerkesztői interjúdon, a Sims Addicts csapatának új tagjaként. Remélem, készen állsz egy kis kínzásra. 😉 Nem is szeretném nagyon szaporítani a szót, csapjunk bele a lecsóba – kivéve, ha épp azt vacsorázol. 😉 

Elárulnád, hogy mi a kedvenc plüssállatod (ha van ilyen), és mi a története, hogyan került hozzád, és miért különleges? 🙂

Hű, nem vagyok igazán plüssös, kiskoromban sem voltam az. Sokkal jobban szeretem a különleges virág alakú párnáimat – ezeket a nagymamám varrta nekem. Viszont mindenki körülöttem szerette a plüssöket, így mikor véletlenül kaptam egy kutyust, eldöntöttem, hogy azzal fogok innentől aludni. És bár nem igazán kötődöm hozzá, még olyan tizenöt év után is az ágyamon van, szóval… 😀

 

Akkor azért csak kialakult köztetek egyfajta ragaszkodás. 😀 Ha jól tudom, bár a sims tale-ek írása nem ragadott magával, azért elég komoly hobbiírói múlttal rendelkezel. Mesélnél erről nekünk egy picit?

Ha szabad idéznem Voldemortot, mondhatom azt, hogy az írás az én múltam, jelenem és jövőm! Természetesen szigorúan hobbiírásról van szó, de az igazság az, hogy annyira a mindennapjaim részévé vált a dolog, hogy szó szerint mindig jár a fejemben valami. Egyébként a Harry Potter kapcsán kezdtem el először tudatosabban írni, és akkor találkoztam a fanfiction kifejezéssel is először. Azóta már inkább saját történeteket írok. 🙂

 

Ez nagyszerűen hangzik! 🙂 A kérdőívből idézem a kérdést: játék vagy írás közben a természetfeletti vagy reális élet felé billen a mércéd?

Mindkét esetben jobban szeretek a hétköznapi élettel foglalkozni. Néha a játékban jó kipróbálni valami természetfelettit is, de az ilyen szálakat mindig nagyon hamar megunom. Írás közben viszont mindig inkább olyasmivel foglalkozom, ami akár meg is történhetne velünk, a szomszédunkkal vagy valakivel a világ másik felén 

 

Játszani, fotózni vagy építeni szeretsz a simsben?

Játszani! Egyértelműen. Nem vagyok valami ügyes fotós, építeni meg csak akkor szoktam, amikor a játékhoz szükséges egy új ház. Olyankor szívesen elbíbelődöm vele, de egyik művem sem igazán mutogatni való darab. Viszont már vagy tizenöt éve nyúzom a simeket négy szérián keresztül!

 

És a Sims szeretete mikor zuhant az életedbe? Illetve gondolkodtál már azon, hogy sokunkhoz hasonlóan te is összekösd a játékot az írással, és illusztrált történeteket adj ki a klaviatúrád alól? 🙂

A Simsszel akkor találkoztam először, amikor nyolc-kilenc éves koromban egy szülinapi bulimra meghívtam néhány fiút is az osztályból. Az ő figyelmüket annyira nem sikerült lekötnöm a lányos programjaimmal, így a gépen kezdtek játszani – mikor pedig elmentek, már rajta volt a gépen a Sims 1. Akkor még nem tudtam angolul rendesen, de ez nem akadályozott meg abban, hogy azonnal beleszeressek a játékba.

Az igazat megvallva mostanában gondolkoztam már ezen, bár azt hiszem, illusztrálásban messze nem lennék olyan jó, mint amilyen szeretnék.

 

Ebben az esetben roppant hálásak vagyunk az osztálytársaidnak! 😀 Személyes tapasztalatból jegyezném meg, hogy az illusztrálás valóban nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek elsőre tűnik, de biztosra veszem, hogy aki olyannyira sok energiát és figyelmet fektet a fogalmazásba és a karakteralkotásba, mint te (mert volt szerencsém jó néhány történeted üdvözölni a monitoromon), az az illusztrálást is maximalistán próbálná elkészíteni. 🙂 

Ezek szerint akkor a Sims 1 volt a kezdőjátékod? Mostanra melyik vált kedvenceddé? 🙂

Meglátjuk! Talán egyszer eljutok oda, hogy illusztráljak is egy történetet. 🙂

Igen, és volt szerencsém mind a négy szériával hosszabb ideig játszani. Őszintén szólva nehéz kedvencet választani, mert mindegyikben mást szeretek. Jelenleg a Sims 4 van terítéken nálam, és a tipegőkkel és a Parenthood kiegészítővel elérte nálam azt, hogy igazi kihívást jelent a játék. Ezen kívül nagyon szeretem, hogy megjelentek az érzelmek is, szóval talán mondhatjuk, hogy ez a kedvencem. Viszont a Sims 2 volt az, ami a szerintem a legnagyobb áttörést jelentette, a Sims 3 pedig az, amelyikkel a legtöbbet játszottam.

 

Mélyen egyetértek veled a Sims 4 kapcsán, bár számomra valószínűleg az állatos kiegészítő hozza majd meg azt a bizonyos “szerelmet”, de jelenleg is egyre jobban kedvelem a 4-es szériát. 🙂 És milyennek szeretnéd látni a Sims 5-öt? – kérdi egy látogató. 🙂 

Örülnék neki, ha az érzelmek megmaradnának a Sims 4-ből, ahogy az is, hogy ennyire jól testre lehet szabni a simeket. Viszont nekem valamiért már a Sims 1 óta nagy vágyam, hogy legyenek tányérok a játékban, de nem koszosak, hanem tényleg, rendes tányérok. Amik nem tűnnek el mosogatáskor, hanem be kell őket rakni a szekrénybe. Nem tudom, valamiért ennél nagyobb vágyaim jelenleg nincsenek, viszont kíváncsi leszek, az alkotók mit fognak ügyeskedni.

 

Melyik simmel hoznád össze siménedet a játékban, és miért?

Don Lotharióval. Valamilyen szempontból hihetetlenül türelmes vagyok, és abból kiindulva, hogy a karaktereim általában tökéletesen passzolnak a nehéz esetek mellé, a siménem valahogy segítene Donnak megérteni, hogy a szoknyapecérség nem szép dolog. Ha meg mégsem sikerül, még mindig meg lehet ölni valamelyiküket.

 

Egy látogató érdeklődik, hogy képes lennél-e lemondani az egyedi tartalmakról, modokról örökre?

Simán! Bár nagyon régre nyúlik vissza a simses pályafutásom, mindössze egy hónapja próbáltam először ilyesmit. A hajakat nagyon szeretem, mert sokkal kreatívabbak és szebbek vannak, mint az alapjátékban, viszont ha le kellene mondanom róluk, nem jelentene problémát az sem.

 

A szériákon belül volt esetleg olyan kiegészítő, ami különösen kedvenccé nőtte ki nálad magát? Ha igen, miért, mi fogott meg leginkább benne? (Akár többet is felsorolhatsz)

A kiegészítők terén főként a Sims 3-ról tudok beszélni, mert ez a széria már nagyon sok plusz tartalmat kapott. Én azt szeretem a leginkább, ha a játék a lehető legjobban közelít a valósághoz, ezért a kedvenceim a Nemzedékek, az Egyetemi élet és az Évszakok. Persze, tudom élvezni a többit is, de ezek azok, amik nekem a leginkább életszerűvé tették a játékot. A Sims 4-es kiegészítők közül pedig a már említett Parenthood jelenleg a szívem csücske. 🙂

 

Teljesen megértelek, valóban elég sokat hozzáad a játékélményhez. 😀 

 

Ha te terveznéd a “Te Sims – A Világ Körül” kiegészítő utódját, milyen világokat és koncepciót tennél bele? – kérdezi egy látogató velem együtt. (Világ körül forever!)

Én alapvetően szerettem ennek a kiegészítőnek a felépítését, szóval nem sokat változtatnék azon, hogy hogyan működik. A vízumrendszer jó ötlet volt, és szerettem a sírok felfedezését is, engem viszont érdekelne az egésznek egy nyaralósabb, kicsit turistásabb vonala is. Ha az alapba nem fér bele, akár letölthetőként hozzáadhatnának különböző országokat is, hogy ne csak Egyiptom, Franciaország meg Kína legyen elérhető, hanem mondjuk Olaszország is. Monte Vista alapján meg tudnák ezt csinálni hangulatosra – és imádnék egy tengerpartos, nyaralós országot is.

 

És mi lenne számodra az igazi “Álomállás”? 

Azt hiszem, szeretnék tanítani. Sajnos a végzettségem szerint nem tanár vagyok – de majd talán egyszer! –, viszont nyelvórákat adni nagyon szeretek, ezen kívül van kezdő író tanítványom is, és az ilyen jellegű terelgetés is közel áll hozzám. Ha viszont ennél egy kicsit elrugaszkodottabb állást kell választani, akkor én szívesen lennék az EA-nél valami marketinges, aki a Sims sorozatot népszerűsíti.

 

Fáradttá vagy éberré válsz, ha “Leszáll az éj”?

Valahol a kettő között van a válasz – én mindig fáradt vagyok, de valahogy olyan nehéz éjszaka aludnom. Ilyenkor vagyok a legproduktívabb, a legjobb ötleteim ilyenkor jönnek, és sokkal hatékonyabban tudok haladni mindennel.

 

Mit gondolsz az új Sims játékos “Nemzedékekről”?

Azt, hogy jó az ízlésük. Aki simsezik, annak van szeme a jó játékokhoz!

 

Mi számodra az ideális “Házi kedvenc”?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kicsi korom óta mindig vannak állataink, szóval nagyon szeretem az összes fajtát. A leginkább a kutya és a macska áll közel hozzám, de a csirkéket is nagyon szeretem, mert olyan hálásak, amikor bedobod nekik az uborka héját! És mert olyan kis pihések, mikor kikelnek.

 

Rád is “Vár a színpad”, vagy inkább a háttérben maradsz?

Határozottan a háttérben maradok inkább. Nem vagyok jó színész, nem vagyok az az ember, aki ügyesen kezeli a reflektorfénnyel járó helyzeteket. Viszont a háttérben hasznos vagyok, onnan szeretek figyelni. Meg néha kiszólni.

 

Szerinted a valóságban is léteznek “Természetfeletti erők”?

Nincsenek! Valaki nyugtasson meg, hogy egyik sarkon sem leselkedik rám semmi veszélyes, vérszomjas, csillogó vagy áttetsző. Én túl félős vagyok ezekhez.

 

“Évszakok” tekintetében melyik a kedvenced?

Mindig a tél volt a kedvencem, mert nagyon szeretem a havat, a jégkorit meg a síelést. Viszont ahogy öregszem, úgy egyre jobban kezdem megérteni azt is, miért mondja mindenki, hogy a tavasz a kedvence. Mert olyankor elkezdenek kikelni a kismadarak és megszületnek a kiscicák! (Meg a természet is, tudom.)

 

Az “Egyetemi évek” még rád várnak, vagy már túl vagy rajtuk?

Végeztem az egyetemmel – legalábbis egyelőre –, és azt kell, hogy mondjam, a valóságban sokkal nehezebb, mint a játékban. De legalább olyan izgi is, szóval annak ellenére, hogy most egy időre nekem elég volt belőle, pár év múlva talán keresek még valamit, amit tanulhatok. Mert az ember holtáig tanul, legalábbis jó esetben.

 

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre, ami teljes mértékben úgy néz ki, mint a “Szigetvilág” városa?

Motorcsónakot, hogy haza tudjak menni. Mármint… én nem akarok egy lakatlan szigeten lenni, mikor otthon megvan mindenem. Nem vagyok egy kalandor típus.

 

“Előre a jövőbe!” – Mit üzennél a tíz évvel későbbi énednek?

Hogy ne haragudjon, amiért nem olyan lett, amilyennek én most szeretném, hogy legyen. Mert nem olyan lesz, és ez nem baj. Ne a korábbi énemnek akarjon megfelelni, hanem tudjon tükörbe nézni úgy, hogy nem rossz ember néz rá vissza.

 

Tervezel idővel játéktippeket is írni? Vagy ez még a jövő zenéje?

Szeretnék játéktippeket is írni, mert én nagyon sokat tanultam annak idején ezekből, és örülnék, ha valamilyen tudást én is átadhatnék a többieknek. Azt még nem tudom, pontosan milyen témában fogok játéktippeket írni, de szeretném megpróbálni! 😀

 

Remekül hangzik, azt hiszem, a látogatóink nevében is kijelenthetem, hogy alig várjuk! 😀 Jelen voltam, amikor elolvasásra került a jelentkezési lapod, és meg kell mondjam, nagyon szimpatikus volt számomra (és merem állítani, hogy két másik szerkesztőtársam számára is), hogy nagyon összeszedett, reálisan megfogalmazott, korrekt válaszokat adtál, vattacukorfelhők és leígért csillagos égbolt helyett. Már akkor felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon mi vett rá, hogy jelentkezz a szerkesztőgárdánkba? Milyen elképzeléseid, jövőképed van az oldalról, a Simsről? Mi az, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani?

Örülök, hogy szimpatikus volt a jelentkezési lapom! 🙂 Őszintén szólva én nagyon élveztem már a kitöltését is, és először ezért is kattintottam rá – kíváncsi voltam, hogyan van összerakva egy ilyen kérdőív. Akkor még csak megnéztem, pontosan mikre vagytok kíváncsiak, és egy kis ideig még érleltem magamban a döntést, mert úgy gondoltam, hogy első felindulásból nem szabad ilyen felelősségteljes pozícióra jelentkezni. Mivel viszont úgy gondoltam, hogy elég sok időt töltöttem már el a Sims sorozattal, arra jutottam, hogy ideje valahogyan visszaforgatni a felszedett tudásomat, és adni a közösségnek valamit. Mivel végzettségem szerint fordító vagyok, nekem az is vonzó lehetőség volt, hogy így tudom majd gyakorolni ezt is. Szóval szeretnék cikkeket fordítani, ezen kívül írással kapcsolatos tippeken dolgozom már most. Hogy ezeken kívül mi jön még, az a jövő zenéje. 🙂

 

Meg kell valljam, roppant szimpatikus ez a válaszod is. 😀 És különösen örülök a látogatóink nevében is annak, hogy maga a közösségcentrikusság vezérelt végül a jelentkezésre – ez nagyon pozitív, és remélem, hogy minden belefektetett időd megtérül majd, méghozzá a többi simmer szeretete és elismerése által. 🙂 

Apropó, idő… Milyen érzés az admincsapatunk tagjának lenni? Hogy bírod a 0-24 pörgést? 😀 Érzéseid szerint sikerült már valamennyire felvenned a ritmust, vagy kell még egy kis idő, míg hozzászoksz a csapattársakhoz? 🙂

Remélem, hogy tudok majd segíteni! 😀

Mivel most itthon vagyok még egy kis ideig, könnyebb követni ezt a pörgést, arról viszont egyelőre nem tudok nyilatkozni, milyen lesz, amikor elkezdek majd dolgozni. Szólni fogok, ha elkezdek fulladozni!

A csapat viszont nagyon szimpatikus, szeretem azt látni, hogy mindenki lelkes, mindenki a lehető legjobbat akarja kihozni magából és az oldalból is. Még egyelőre próbálok hozzászokni mindenhez, de abszolút pozitív benyomásaim vannak a csapatról és az egyénekről is. 🙂

 

Ennek igazán örülök. 😀 Látogatói kérdés: Meglepődtél a tartalomszerkesztő pályázat eredményén? Mi a véleményed a friss csapatról? 

Hogy meglepődtem-e, azt őszintén szólva nem tudom, mert amikor beadtam a pályázatot, csak annyi volt bennem, hogy nagyon élveztem az űrlap kitöltését, a feladatok megoldását, amikor pedig megkaptam az eredményt, akkor egyszerűen csak örültem neki. Nem igazán próbáltam előre megtippelni, vajon lesz-e esélyem vagy sem, de így talán jobb is. A csapat pedig nagyon tetszik, mindenki szimpatikusnak és lelkesnek tűnik, és én örülök annak is, hogy ilyen embereket ismerhettem meg.

 

Mi a legrosszabb tulajdonságod, ami hatással van az oldalon végzett munkádra? És melyek a legjobbak?

Elég last minute típus vagyok, és sokszor csak a legutolsó pillanatban készülök el a dolgokkal. Nem feltétlenül szép dolog, de életem mottója az, hogy a határidő a legjobb múzsa. Elég ritkán szoktam ennek ellenére kicsúszni a megszabott határidőkből, de néha sajnos megesik. Viszont lelkiismeretesen és odaadással dolgozom, szóval amit kiadok a kezemből, az a tőlem telhető legjobb.

 

Alapvetően csapatjátékos vagy, vagy inkább csendestárs, netán magányos farkas típus?

Általában én vagyok a supporting character. 😀

Élvezem a csapatmunkát, meg szeretek besegíteni, ahol tudok, viszont teljesen jól elvagyok a magam feladataival is. Azt az egyet nem szeretem, amikor valamilyen csapatfeladatnál a végén egyedül maradok a munkával – de abban bízom, hogy ilyesmi itt nem fog előfordulni.

 

Ez teljesen érthető, szerintem ezzel mind így vagyunk. 🙂 (Mellesleg ilyesmire még nem igazán volt példa szerencsére, remélhetőleg ezután sem lesz. 🙂 ) Szintén egy látogatónk kérdezi, hogy ha a szerkesztők rajzfilm-/könyv-/filmszereplők lennének, melyik szerkesztőt kivel azonosítanád? 

Valószínűleg ezzel nem leszek népszerű, de ennyire még nem ismerem a többieket, így igazán passzoló karaktereket nem tudok társítani hozzájuk. De fél év múlva majd megpróbálom rendesen is megválaszolni ezt a kérdést! 

 

És milyennek szeretnéd látni az oldalt egy év múlva?

Virágzónak! Minőségi tartalmakkal, naprakész hírekkel, aktív látogatókkal. Szerintem nagy szükség van erre az oldalra, mert az itt található tippek segíthetnek egy kezdő játékosnak megismerni a Sims széria bármelyik részét. Én annak idején a MySims tipptárát böngésztem folyamatosan, ha valamit nem tudtam, és szeretném, ha ugyanannyit segítene a Sims Addicts a mostani játékos generációnak, mint amennyi segítséget én kaptam.

 

Mit mondanál a jövő simmereinek? Miért játszanak? Másképp fogalmazva: mi volt az a Simsben, ami téged a képernyő elé ragasztott, mi fogott meg leginkább a játékban?

A Sims nagyon nagy teret enged a kreativitásnak – legyen szó simkészítésről, házépítésről vagy játékmenetről, mindig van lehetőség arra, hogy az ember kitaláljon és megvalósítson valami újat. Vagy valami nagyon-nagyon, őrülten, hajmeresztően cifrát. Szóval szeretettel ajánlom a játékot mindig mindenkinek, akinek szüksége van egy kis pihenésre, de közben szeretne valamivel szöszölni. Nagyon összetett ez a játék, szinte végtelenek a lehetőségek, és éppen ezért mindig van olyan része, ami még nekem is új, friss, szórakoztató. Ezért tud a Sims még mindig, négy széria után is lekötni. 🙂

 

Nagyon szépen köszönjük, Ruby! És azt is, hogy megjelentél ezen a rövidke kis interjún, remélem, hamarosan újra “mikrofonvégre” kaphatunk! 🙂

Én is köszönöm! 🙂

 

Faggatózott: Carmilla és a látogatók