Interjú

Interjú Mazsolával a My Simsről és az írásról

“Tán igaz sem volt.”

9388776_orig-4553024
Első éves évfordulónk alkalmából és a My Sims megszűnésének emlékére engem ért az a megtiszteltetés, hogy közösen összeállított kérdéseinket feltehettem Mazsolának. 

Lassan egy éve már, hogy a My Sims bezárta kapuit. Mi történt veled, miben változott az életed ez alatt az idő alatt?
Új munkahelyem lett, új városban, új országban. Ez elég nagy változás az életemben, de régi álom volt. Sokáig nem foglalkoztam a Sims-szel egyáltalán az oldal zárása után, nem is annyira az időhiány, mint inkább a “ne szakítsuk fel a sebeket” miatt.

Ezek szerint hiányzik még? Vagy már eltelt annyi idő, hogy nem lesz könnyes a szemed, ha visszagondolsz rá?
Ha röviden kéne válaszolni, és kapásból, akkor az lenne: Igen. Igen, hiányzik. Hiányzik, mert jó csapat voltunk, és jóleső érzés, hogy létrejött ez a dolog, és hogy benne voltam én is, én is hozzátettem a magamét, és azt hiszem méltán lehettem büszke erre. Kicsit még mindig szomorú, hogy már nem tudom mutogatni az újdonsült és régi ismerőseimnek, a MI oldalunkat. Tán igaz sem volt. De ha mélyebben nézem a dolgot, akkor pedig megkönnyebbülés is, hogy nem okoz senkinek sem csalódást, ha nem ülök le a gép elé tartalmakat tesztelni, szöveget javítani, történeteket lektorálni, kérdéseket megválaszolni, ötletelni, megoldásokat keresgetni. Időigényes és olyan minőségben, ahogy mi foglalkoztunk vele, kemény munka is volt, az ezzel járó stressz pedig csöppet sem hiányzik.

Az előbb felsorolt feladatok mellett a legnagyobb részt a Sims Tales részleg vezetése töltötte ki Nálad, ami a My Sims egyik legnépszerűbb rovata volt. Milyen érzés volt ennyi időn keresztül vezetni ezt a részét az oldalnak? 
Jó érzés volt. Úgy emlékszem, ha jól emlékszem elég hamar megkaptam ezt a munkát, mikor Galaxya felkért társszerkesztőnek. Az elején leginkább az volt a feladat, hogy kijavítsam a történetek helyesírását, megformázzam a szöveget és méretre vágjam, logózzam a képeket, majd ezt oldalbarát formában kitegyem. Örültem, mert ezek jól mentek elsőre is. Akkor még nem foglalkoztunk kritikával, cenzúrával sem nagyon, csak ha valami nagyon kirívó volt. Mikor népszerűbb lett a rovat, és egyre több ember küldött be történetet, akkor a saját személyes kapacitásom korlátai miatt lettek ilyen szabályok bevezetve, hogy hetente csak egy rész megy ki, vagy a csapnivaló helyesírású történeteket eleve végig sem olvasom. Később még érdekesebb lett, mikor nekem kellett eldöntenem, hogy megjelenhet vagy sem, persze gyakran kértem konzultációt a többiektől, de hát mégiscsak én voltam a részlegvezető, ami szerintem nagyon menő, meg gondolom így emiatt engem szidott az, akivel szigorú voltam. Hogy ilyen sokáig én csináltam, talán jelzi azt, hogy jól csináltam, meg azt is, hogy elég türelmem volt hozzá, hogy csináljam. Türelmem jutalma volt “Mazsola kedvence” nevű csillag is, aminek tényleg csak annyi volt a szerepe, hogy ha már az ÖSSZESET válogatás nélkül el kellett olvasnom, akkor hadd jelezzem valami személyessel.

Mit szerettél benne leginkább, és mi az, ami egyáltalán nem hiányzik, és örülsz, hogy nem kell többé csinálnod?
Szerettem benne, hogy stabil rovat. Tale mindig volt kéznél, nem kellett aggódni, hogy nem lesz frissítés aznapra. Ha csak egy-egy epizód volt is naponta, már nem maradtak a látogatók újdonság nélkül. Ezt például nem lehetett elmondani a Letöltések rovatra, vagy a Tipp tárra. Az is jó volt benne, hogy ha jó volt a helyesírás, nem kellett sokat korrigálni rajta.
Amit nem szerettem, hogy futószalagon érkeztek a történetek, és mindig el voltam havazva, mert olvasni olvasni olvasni kellett, és a sietség és a kényszer sokat elvett az élvezeti értékéből – nem jó úgy olvasni, hogy az a cél lebeg a szemed előtt, hogy legyen már vége.

Meg persze az a rengeteg marhaság, ha szabad így fogalmaznom, amit szintén muszáj volt elolvasnom. A lányok tudják, sokszor visítoztam msn-en vagy ahol éppen csevegtünk, hogy vagy lelőnek vagy megbolondulok.

Meg volt még egy negatív dolog, amit nagyon nem hiányolok: mikor rengeteg tale-ünk volt, és három napon át is akár 6-7 részt kellett naponta feltöltenem, iszonyatosan fárasztó volt és sokszor sírva fejeztem be, mert begörcsölt a vállam a gép előtt munka közben.

Mi örülnénk neki, ha ennyi történetünk lenne. 🙂 Szerencsére most több tale is fut, de voltak üresebb időszakaink. Viszont ha már szóba került az oldalunk, milyen érzés most más kezében látni a munkádat?
Őszintén szólva teljesen semleges. Ez nem az én munkám, mert önálló oldal vagytok. Nyilván nagyon keserű lenne a szám íze, ha működne a MySims.hu és más csinálná a rovatot, amit addig én vezettem, de így ebben a felállásban semmi ilyesmiről nincs szó. Teljesen különálló dolog. Főleg, hogy nem tervezek indítani magam egy Tale oldalt. Akkor most moroghatnék a konkurenciára. 🙂

Mit gondolsz erről a jelenlegi felállásról, a Sims Tales oldalról, a rovat tovább éléséről?
Okos ötlet volt, hogy ezt a témát öleltétek fel. Mivel már eleve volt egy rajongói bázisa, lehetett mire építeni, az írók is örülhetnek, hogy továbbra is elérhető a történetük online. Így, hogy saját oldalt kapott, nem morzsolódnak szét a szerkesztői energiák, így van lehetőség jobban fejleszteni.

2973414_orig-8681857
Melyik volt a valaha olvasott legrosszabb, legbugyutább tale, ami enyhén szólva is kikészített olvasás közben? Nem kell megnevezned, elég csak körvonalaznod, hogy mik voltak benne.
Sok ilyen volt. Se füle se farka történetek. Nem tudom, melyik volt a legrosszabb, tucatnyit olvastam, és nem állítottam sorrendet köztük. Amit megemlítek, egy ügyvédnőről szól (viszonylag friss) és kissé sűrűre sikeredett a balladai homály, a lényegét biztosan nem lehetett látni tőle. 4-5 képkocka arról, ahogy reggelit készít, majd 1 arról, hogy volt férje, elvált, a húgával nem beszél, és aki a volt férjével cselből kavar, az unokatestvér pénzt mos… el is rabolják aztán, felhívja a volt férjét, aki abból hogy “sötét van nem látok semmit” rögtön kitalálja, hogy a nő csakis a nagymama régi pincéjében lehet. Amihez még mindig van kulcsa, persze. Olyan volt az egész, mint egy paródia, mintha az összes addigi félresikerült tale-t akarta volna kifigurázni… csak sajnos nem. Ja és külön szereplőként tüntette fel az üzenetrögzítőt. Pedig csak sípolt.

Erre még én is emlékszem, szerencsére nem engedtük ki az oldalra. Volt esetleg olyan történet, amit nem tudtál ésszerű indokból visszadobni és bántad, hogy meg kellett jelentetni?
Igen, volt ilyen. De nem sokáig bántam, mert az volt az elv, hogy a kezdő írók szárnypróbálgatásait támogatjuk, így nem baj, ha rossz, csak szabályt ne sértsen.

Most épp ellenkezőleg: volt olyan történet, amit sajnáltál, hogy vissza kellett dobni, mert nem az volt az oka, hogy bugyuta volt, vagy nem tetszett, hanem más?
Talán egy olyan történet volt, amihez nagyon minőségi képek készültek, látszott, hogy sokat foglalkozott vele az illető, és a fogalmazás sem volt rossz. Viszont rettentően durva volt, kegyetlen és morbid, vérengzős és nem feltétlenül azon a “cselekmény szempontjából fontos” módon.

Volt-e olyan tale, amit akár könyv formájában is elolvasnál?
Igen, van. 🙂 Több is. Aki emlékszik a Mazsola kedvenceire, azok között sok olyan van. De legszívesebben talán a Holdfényt, azt hiszem.

Hogy látod így utólag a kristályozást? Volt olyan kristály, amelyet utólag megbántál, hogy kiosztottál, vagy épp nem adtál valamelyik tale-nek?
Olyan van, aminek lehet, hogy most már nem adnék, látva a konkurenciát, és a későbbi sokkal magasabb színvonalú történeteket. De olyan nincs, akinek most már adnék, mert ha kétes volt, inkább adtam. És ha nem adtam, annak oka volt.

Attól függetlenül, hogy korábban megígérted, nem hagyod befolyásolni magad a fórumos Sims Tales topic által és nem fogsz benézni, volt rá példa, hogy elcsábultál egyszer-kétszer? Olvastad egyáltalán néha az ottani beszélgetéseket, értékeléseket, vagy csak akkor néztél be, ha fülest kaptál, hogy vita van?
Szerintem csak akkor néztem fel, ha szerkesztőtársnőim felhívták rá a figyelmem. Nem fordult elő tényleg talán csak egy-két alkalommal, de mindig megbántam, nem akartam tényleg, hogy befolyásoljon a tömeghangulat.

Fogsz még olvasni valamikor tale-eket attól függetlenül, hogy most már nem kötelező?
Igen, biztosan fogok. Nagyon várok egy konkrétat. 😛

Öööö… *gyors témaváltás* … Emlékszem, akkoriban mikor a My Simshez kerültem, azt mondtad kb. 200 könyvet olvastál már, lehet rossz a memóriám, de ilyen nagyságrend rémlik. Most mennyire saccolnád?
10 éve volt a személyes könyvtárunk olyan 1200 kötetes. A saját olvasmányaimat már nagyon régen nem számoltam, olyan 500-700 közé tenném.

Milyen műfajokat olvasol szívesen?
Drámát, horrort, thrillert, családregényt, fantasy-t. Utána jönnek a bűnügyi és a politikai krimik. A legnagyobb kedvenceim a regényfolyamok, a több kötetes művek.

Milyen műfaj érdekel, ha írásról van szó?
Családi dráma és persze a vicces tudományos fantasztikus 😀

7678710_orig-1384889
Habár a Te életed is fordulatokat vett az utóbbi időben, most, hogy nincs My Sims, mégiscsak több szabadidőd van, mire fordítod? Fogsz-e esetleg készíteni a Titkok erdejéhez folytatást? Vagy egy másik tale-t?
Ez egy nagyszerű kérdés jelen helyzetben. Nemrégiben elkezdtem egy alapfokú írótanfolyamot – az írás, mint elsajátítható mesterség. Komoly szándékaim vannak vele. A nagy álmom mindig is az volt, hogy forgatókönyvet írok. A Titkok erdejét is azért készítettem ilyen formában, sok képpel és párbeszéddel, és nagyon kevés leírással (nem is akartam hozzá egyáltalán – meséljenek a képek). Én igazából arra gondoltam, hogy ha már tényleg birtokában leszek az írói eszközöknek, akkor újraírom a Titkok erdejét, lezárom az elvarratlan szálakat, kipótolom a logikai bakikat, jobban megtervezem a fordulópontokat ésatöbbi ésatöbbi. … és igen, akár még a storyboardot is megcsinálom – Sims-szel.

Akkor ezek szerint írtál már a Titkok erdeje óta mást, nem feltétlenül talet? 
Írott formában nem. Egyelőre a fejemben várják, hogy papírra kerüljenek.

Mi ihlette meg a Titkok erdejét, illetve mi ihlet meg, ha írni szoktál?
Nagyon fellelkesültem az ötleten, hogy jaj Sim Tale meg fotózzunk simsben, ez milyen király. A történetet is a Sims játék maga ihlette meg, a kis sim-vérfarkasaim. Egészségügyi iskolát végeztem, mindig is volt egyfajta morbid kíváncsiságom az orvosos-tudományos-kísérletezős dolgok iránt. Az egész történetem elindítója két képkocka volt. Egy pár fényszóró a sötét éjszakában, szemmagasságban. És egy másik, ahogy egy átalakult vérfarkas kaparja a talajt. Ez a két jelenet szerepel is a tale-ben, pont úgy, ahogy elképzeltem őket – és ebből alakult ki az egész mese. 🙂 A többi írnivaló is így indul. Egy-egy jelenettel, jelenetcsoporttal, magvakkal. Amiket aztán megpróbálok a saját logikám szerint összekötni.

A történetalkotás többféle dimenziójában is gondolkozol, így érdekes kérdés, hogy számodra melyik a legfontosabb, melyik áll az első helyen? Az írás/szöveg/történet vagy az illusztrálás? 
A sims-tale, mint műfaj, gondolom nincsen konkrétan meghatározva. A Sims játékot használjuk illusztrálásra, a szöveg/kép mennyiség elég változó lehet. Mint a képeskönyvek – nagy kép, pár sornyi szöveg alatta, hogy Hamupipőke meg Piroska éppen mit csinál. De ilyenek az új Walt Disney filmekből készített mesekönyvek is, lebutított tartalom, színes képekkel. És vannak olyanok, ahol tényleg csak kiegészítésként vannak képek itt ott, a szöveg mellett. Egy filmben az a fontos, hogy a képek meséljenek. Ott nem lehet arra alapozni, hogy a szereplők mindent elmondjanak. Meg a narrátor. Mondják el a képek. És én egy Sim tale-ben is ezt szeretem. Sok kép, kevés szöveg. De ez csak a saját ízlésem. Regényt képek nélkül szeretek olvasni, ott kapjon hangsúlyt a szövegezés.

Milyen könyvet, könyveket tudnál ajánlani másoknak, amikből tanulni lehet?
A forgatókönyv felépítéséről van egy könyvem, a szakmában kötelező olvasmány. A regényírásban persze nem segít, de abban nagyon sokat, hogy miből is épül fel és hogyan, egy minőségi történet. Syd Field: Forgatókönyv a címe. Azt akarom ehhez megjegyezni, hogy az íráshoz egész más szem kell, mint az olvasáshoz. Hiába olvasol el sok könyvet, nem fog segíteni abban, hogy jobb író legyél. Van viszont az interneten egy ingyenes írói próbalecke, ami a dramaturgiáról szól, és egy nagyon érdekes gyakorlatot mutat be. Én ekkor értettem meg igazán, hogy mi a dramaturgia, és szerintem mindenkinek cédulázni kéne, mielőtt nekifog az írásnak konkrétan.
http://brooks-iroakademia.hu/sites/default/files/probalecke01.pdf

És végezetül, tudom, hogy sok történetet kiemeltél kristályozással, de kérlek, nevezd meg a 3 abszolút kedvencedet 🙂
Holdfény; Szappanbuborék a szerelem; The Torenos.

Ennyi lett volna, köszönöm szépen a válaszaidat és az interjúra szánt idődet. 🙂 Van még esetleg valami, amit szívesen hozzátennél, elmondanál?
Remélem, ha kész lesz a Titkok erdeje javított, akkor kicserélhetem az oldalatokon a régit.

Akit faggattak: Mazsola
A mysims.hu egykori Sims Tales rovatának 
vezetője, a Titkok erdeje című történet írója
Aki faggatózott: Nana