Interjú NoAngelBrigivel (2016)

Figyelemmel kísérted az STA-t, Brigi? Mi a véleményed az eredményekről? Egyetértesz vele? Szavaztál egyébként?
Jaj, rögtön szégyenkezéssel kell indítanom, mert idén csak fél szemmel és kézzel voltam jelen, főként csak a posztjaimat írtam meg, és figyeltem a végeredményeket. A szavazásból is kimaradtam, mert sajnos nem tudtam minden tale-t végig olvasni a kezdetekig, és igazságtalannak tartottam volna úgy dönteni, hogy nem ismerek minden történetet. Így nézve az eredményekről sem tudok különösebben nyilatkozni…

Tervezed pótolni ezeket a történeteket? Illetve melyeket szeretnéd pótolni, és mit sikerült elolvasnod? A képek, borítóképek kategóriában azért szavaztál? És a novellák témában?
A Jelzőfény: Végzetet olvastam, de ez nem nagy titok, mert lektora és szerkesztője is voltam. Ezen kívül csak a Kísértő múltat fejeztem be, ami szintén köztudott, hiszen kritikát is írtam. Az Üldözöttek hazáját kezdtem még el, de a többire is kíváncsi vagyok, különösen az Ezüst krónikákra. A Tükörképpel egyébként komoly lemaradásaim vannak, mert már az első évadot se olvastam végig. Más kategóriákban sem szavaztam, pedig a novellák között nem nagyon van elmaradásom, de mivel az első kört kihagytam, a másodikban már nem szerettem volna részt venni.

Hogy állsz az írással? Számíthatunk valamilyen történetre a tolladból?
Van két megírt novellám, amiből az egyikhez már tettem egy próbát illusztrátor keresésre, de a jelöltem sajnos ugyanúgy időhiányban szenved, mint én. Ezen felül nem sokat írtam mostanában, de ha mégis, azokat nem sims tale-nek szánom. Esélyeket nem latolgatnék, de a helyzet az, hogy még ha bele is lendülnék az írásba, forgatni nagyon-nagyon lassan, vagy egyáltalán nem tudnék.

Hogy érted, hogy nem Sims Talesnek szánnád az ötleteidet? Milyen terveid vannak?
Kamaszkori dédelgetett álmom, hogy egyszer valamikor talán megjelenhet egy írásom könyv formájában. Ezer meg egy történet van a fejemben, és néhányat el is kezdtem már leírni közülük. A baj csak az, hogy sorra félbe maradnak, és hol az egyikhez, hol a másikhoz kapok, mert ehhez vagy ahhoz van épp hangulatom.

Mi szokott megihletni? Mit tudhatunk a készülő sims műveidről? Eszedbe jutott, hogy képregénnyel próbálkozz? Elárulsz valamit arról, amit simsen kívül írsz?
Bármi megihlet! De tényleg! Egy elejtett szó, egy beszélgetés, egy film, egy esemény, egy életérzés, hangulat, zene… Az évek óta félkész boszorkányos tale-em alapjait az Átkozott boszorkák című film adta, és bár a sztori egészen más (legalábbis szerintem), mint az a történet, mégis valahányszor elakadtam az írásában, megnéztem újra a filmet, és az megint adott egy kis löketet. Ez a történet egyébként félkészen pihen, megírt és leforgatott fejezetekkel, a közepén hagytam abba, és egyszer mindenképp szeretnék a végére érni majd. Van még számos más tale ötletem is, de azok nagyon alapok, szóval nem is érdemelnek szót. A két megírt novellám inkább. Az egyik egy kicsit rémisztő, kicsit vicces egyperces pár tinilány főszereplésével. A másik Szappanbubi utórezgés, és az ihlette meg, hogy tavaly tavasszal/nyáron kezelésbe vettem az egyetemvárost, és a Szappanbubi tinik megkezdték egyetemi életüket, köztük Vivi és Réka, akik egy albérletbe költöztek. Szegények azóta is csak dobozok között várnak a csodára, mert hát le kellene forgatni az egypercest… A képregényes kérdés érdekes, mert tetszik ez a műfaj, és szeretem csinálni az STO képregényeket, de ha komolyan belefogok valamibe, akkor az nekem csak akkor lehet egész, ha kifejthetem. A szövegbuborékok meg túl kicsit hozzá… Egyébként van egy félkész képregényem, de az olyan személyes, hogy nem hiszem, hogy valaha felkerülne az oldalra, ugyanis a párom és jómagam simsbeli egymásra találásáról szól, és egyébként sincs benne semmi izgi, csak csillámpor és meseszerelem. 😀 A való életben még semmi sem került elküldésre kiadóhoz, és csak egy rövidebb történetem van úgy befejezve, hogy nagyjából meg is vagyok vele elégedve, de valahogy nem azt akarom elsőnek kipróbálni a nagyvilágban.

Picture

“Bármi megihlet! De tényleg! Egy elejtett szó, egy beszélgetés, egy film,
egy esemény, egy életérzés, hangulat, zene..”

Hogyan látod a Szappanbubit így ennyi év távlatából? Ha most írnád, akkor is ugyanilyen lenne?
Igen, meg vagyok vele elégedve, büszkén vállalom. 🙂 De a Szappanbubi egyébként is a szívemhez van nőve, mert én ugye játszok is a szereplőivel, szóval nehéz lenne, ha nem szeretném 😀

Írópályázatokon szoktál indulni?
Nem, mindig későn veszem észre őket. 🙁 Februárban egyébként pont beleszaladtam egybe, és írtam is valamit, de első nekifutásra rosszul értelmeztem a kiírást, így végül nem küldtem be a munkát, és másikhoz már nem volt se időm, se energiám. Régen több pályázatos oldalt is követtem, bár első sorban grafikai, és nem írói pályázatok miatt, de mára a legtöbb megszűnt, vagy én nézem ritkán.

Írástechnikával is foglalkozol, vagy saját kútfőből dolgozol?
Igazából az utóbbi 1 évben egészen másra összpontosult a figyelmem, és az írás csak nagyon ritkán kerül előtérbe, akkor is hirtelen felindulásból. Nagyon sokáig nem foglalkoztam semmivel, csak írtam és olvastam, meg írtam és olvastam és ettől fejlődtem, amit magam is látok, ha visszaolvasok nagyon régi írásokat. Tavaly tavasszal viszont kaptam egy kis kényszerpihenőt a munkában, és akkor akadt a kezembe egy nagyon hasznos könyv. A címe: “Kezdő írók kézikönyve”. Csak néhány fejezetig jutottam, de idén felvettem az éves bakancslistára, és mindenképp végig szeretném olvasni, mert bár sok dolgot már magam is kitapasztaltam, de szakmai szempontból azért lehet belőle mit tanulni, ráadásul teli van egy csomó érdekes és izgalmas feladattal, amiket nem csak kihívás megcsinálni, de nagyon sokat is segíthetnek, ha valaki elakadt, vagy éppen nincs ihlete, csak indíttatása, hogy írni szeretne. Ha a végére érek, akkor tervezek belőle egy komplett szemezgetőt, amiben nem csak a véleményem, de néhány fontos dolog, vagy akár feladat is belekerül. Bár lehet, hogy az már egy Szerintem Szerdát, és egy Szombati Szórakozást is befoglalna. Lehet úgy alakítom, hogy “Kezdő írók hete” legyen belőle! 😀

Íráson kívül mivel töltöd még a szabadidődet?
Imádok olvasni, de aki olvas STO képregényt, annak ez valószínűleg nem meglepő. 😀 Tavaly például erősen igyekezetem teljesíteni a nagy 2015-ös olvasás kihívást… Egyébként alkotok, jelentsen ez bármit is. Minden kézműves technikát kipróbálok, amit alacsonyabb költségek mellett és kevesebb időráfordítással meg lehet valósítani. Szeretek bizsuékszeretet készíteni, lakásdekorációt eszkábálni, rajzolgatni a magam örömére kézzel és vektorgrafikai programmal, és újabban rákaptam a felnőtt színezőre. Persze nem őrült tempóban nyomom, de ha itthon ér a szombat és a vasárnap délelőtt, akkor igyekszem leülni egy kicsit színezgetni, mert olyan jó móka, nem is értem miért hagytam abba 10 éves koromban! 😀

Dettytől érkezett egy kérdés arról, hogy mit olvastál utoljára, és hogy tetszett?
Nem rég tettem le az “Egerek és emberek”-et (John Steinbeck), de már benne vagyok egy másikban, amiben “Találkozzunk a cupcake kávézóban” a címe. Nagyon szomorú volt, elég tragikus történet.

Cselekmény- vagy karakterorientált vagy, vagy a mélyebb értelmet keresed inkább?
Nem feltétlen a mély értelmet. Az persze nagy előny, hogy ha piszok jól van megírva egy szereplő, vagy nagyon fordulatos egy sztori, de egyiket se tartom fontosabbnak a másiknál. Nincs kifejezetten kedvenc műfajom. Leírás, tehát sztori alapján keresek, de sokszor megfog egy cím, és szakmai ártalomként a borító is. Alapvetően persze a hétköznapi történetek állnak hozzám közel, de ugyan úgy tudok élvezni egy kevésbé elgondolkodtatót, mint egy mély lelki utazást. Mostanában különösen vonzanak az alternatív jövőben játszódó, tanulságos, tükröt tartó, mély társadalomkritikát rejtő művek, illetve az olyan természetfelettiek, amikben vámpírok és/vagy boszorkányok szerepelnek. De jöhetnek a rémisztőek is. Igazából sosem a műfaj, mindig inkább a történet fog meg.

A szakmád is ilyen kreatív szakma egyébként? Szereted csinálni?
Grafikus vagyok. 🙂 Szóval igen, és nagyon szeretem. Képtelen lennék olyan munkát végezni tartósan, amihez nem kell kreativitás. Persze nem mondom, hogy néha nem fáradok bele, vagy időnként nem sok, főleg mikor hiába csinálok szépet, az ügyfél szerint csúnya, és mikor csinálok neki egy csúnyát, elájul, hogy milyen szép… de azért alapvetően szerelem ez. 🙂

Mennyire vagytok megelégedve az oldallal így két év távlatában? Elérte a kitűzött célt szerintetek?
Szerintem én meglehetősen pozitívan állok az oldal népszerűséget illető kérdéséhez, hiszen mindig azt nézem, hogy kellenek hegyek és völgyek, nem lehet mindig szinten tartani az érdeklődést. Ezért aztán csak azt tudom mondani, hogy részemről jó volt a múlt év. Annyi történet futott, amennyit elbírtunk, volt hogy minden nap tudtunk friss részt hozni a napi posztok mellé, pörögtek az események. Ha távolabbról nézem, akkor mindenképp elértük a kitűzött célt. Fent tudtunk tartani az olvasókkal és írókkal együtt egy olyan közösséget, amilyet szerettünk volna. Régi és új neveket is látunk napról napra felbukkanni, futnak és készülnek történetek, minden napra/hétre jut egy kis plusz. Úgy érzem, hogy alapvetően minden tőlünk telhetőt megteszünk, és még ha néha völgyekbe is érünk olvasottság, aktivitás vagy érdekesség szempontjából, akkor is mindig van esély a kilábalásra, mert olyan nincs, hogy ne történjen semmi. 🙂

Picture

“Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy szerkesztője egy olyan aktív oldalnak, ami nem csak hogy naponta frissül, de még népszerű is a maga köreiben. “

Milyen elért eredményre lennétek büszkék?
Én már erre is büszke vagyok. Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy szerkesztője egy olyan aktív oldalnak, ami nem csak hogy naponta frissül, de még népszerű is a maga köreiben. 🙂 De ha mindenképp mondani kellene valamit, akkor örülnék neki, ha a kritikák mellett más cikkek is születnének idővel az olvasók tollából. Főként itt most a Szerintem Szerdára gondolok, mert biztos vagyok benne, hogy jó páran akadnak, akiknek nem csak érdekes, hasznos is a véleménye néhány témában, és színesítené az oldalt, ha nem csak mindig a mi nézőpontunk kerülne középpontba egyes kérdésekben.

Mi a gyengesége és erőssége az oldalnak? Milyen újításokat terveztek?
Az erősségünk egyértelműen az, hogy naponta frissülünk, és ha fut egy történet, akkor garantált, hogy a végére is érünk, nem lóg a levegőben egy megkezdett sztori sem. Gyengeségnek talán azt sorolnám, hogy nem mindig tudunk minden napi posztban kifejezetten újat vagy érdekeset mutatni, de szerintem nagyon igyekszünk, és ez azért nem egyszerű feladat. Ráadásul marha nehéz eltalálni, mi lesz majd népszerű, vagy mi az, amit a kutya se néz majd meg… Lehet gyakrabban kellene bevonni Mappa kutyust a döntésekbe? 😀 Az újításokkal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, mert bár igyekszem jelen lenni, mostanában csak fél szemmel vagyok a megbeszéléseken, és nem tudok belefolyni az ötletelésben. Személy szerint csak egy dolgot várok a jövőben: legalább ennyi tale és olvasó, mint eddig. Ennél többet aligha kívánhat egy lelkes szerkesztő! 🙂

Mennyire kaptok visszajelzéseket az oldalról, honnan tudjátok, jó-e amit csináltok?
Erre első sorban a kommentek adnak választ, bár én ebben nem bízok maradéktalanul, ahogy a kis sárga csillagokban sem. Nem azért, mert a látogatókat hazugnak tartom, csak mondjuk a megjegyzések hiánya, vagy az alacsony pontszám nem feltétlen jelenti azt, hogy ez most rossz, maximum csak azt, hogy nem olyan érdekes, vagy nincs mit mondani rá. A legtöbb bizonyíték arra, hogy valami működik és valamiért visszajárnak, az a statisztika. Hogy látjuk, igenis van, aki naponta, hetente, havonta feljár és figyel.

Ha alapjaiban változtathatnátok meg valamit az oldalon, mi lenne az?
Hű, nehéz kérdés, fogalmam sincs, mit változtatnék. Tetszik ez a rendszer, bár lehet, hogy ha most kezdenénk neki, ennyi tapasztalattal, akkor nem ragaszkodnék ennyire az állandó posztokhoz. A rovatok, az egész lényege megmaradna, csak mondjuk nem lenne minden kedden kérdés, vagy minden szerdán szemezgető.

Gondolod a jövőben is előfordulnak olyan időszakok, amikor problémás lesz ezeket kitölteni? Vagy csak szeretnéd, ha nem kellene ennyire rendszeresen írni ezeket a posztokat?
Nem feltétlen a probléma miatt, inkább csak a kényszer nem mindig szül érdekes posztokat. Meg aztán ha vannak futó történetek, akkor övék a főszerep, és olyankor talán nem olyan fontos, hogy minden nap kimenjen két poszt.

Ha az EA ajánlatot tenne az oldal megvételére, eladnátok neki?
Ha ilyesmi történne, akkor eléggé leesne az állam. Nem azért, mert kishitű vagyok, hanem mert igencsak jónak kell lenni, hogy valaki fizessen azért, hogy ő csinálhassa! Egyébként nem. 🙂 Ez a miénk, úgy csináljuk, ahogy akarjuk. Ha átvennék, az már nem lenne ugyan az, és ha más markában csinálnánk mi ugyan ezt, akkor meg mi nem lehetnénk ugyan azok.

Picture

“Emlékszem, hogy az első hétfőt úgy írtam meg, hogy közöltem a többiekkel, hogy
mindig én akarom vinni azt a napot!”

Nana kiválása milyen változásokat hozott az oldal életébe? Tartjátok vele a kapcsolatot?
Látható változásokat nem igazán, hiszen minden megy a rendes kerékvágásban. Háttérmunkát tekintve persze több maradt nekünk, de ez nem volt olyan nagy fordulat, amire esetleg nem lehet számítani vagy felkészülni. Igyekszem napi szinten tartani vele a kapcsolatot, évek óta közeli barátok vagyunk. Mivel érintett volt a kérdésben, így néha felmerül, hogy mi zajlik éppen a háttérben, de ez elég ritka. A nevében nem nyilatkoznék róla, de biztosíthatok mindenkit, hogy él és virul! Ha többet nem is, de minden nap váltok vele pár szót. 🙂 Nem napi szinten, de azért fel szokott nézni az oldalra is. Ilyesmit nem tud az ember csak úgy elhagyni. 🙂

Szívesen foglalkozol még az oldallal? Mennyiben másabb most, mint a kezdeti lelkesedés idején?
Kicsit azért rutinná vált. Emlékszem, hogy az első hétfőt úgy írtam meg, hogy közöltem a többiekkel, hogy mindig én akarom vinni azt a napot! 😀 Ötletem még elég sok van, és az energiát se sajnálom tőle, de elég nagyot fordult az életem az elmúlt évben, és én már csak ilyen csapongó lélek vagyok, halom más dolog kezdett érdekelni, amikkel kapcsolatban sokkal több az ötlet. Na meg persze elég sokat dolgozom, szóval nehéz minden hobbit belesűríteni a szabadidőbe, és nem meglepő, hogy előnyt élvez mindaz, amibe kevesebb energiát kell fektetni, és úgy jelent nagy élvezetet.

Kisebb energiaigényű, jobban megtérülő hobbik alatt az írást, kreatívkodást érted?
Inkább az olvasást, mert az mondjuk lefekvés előtt fél órával is kikapcsol és segít összeterelni egy irányba a kusza gondolataimat. Vagy ilyen ez a színezés is. Oké, azért nagy munka, mire olyan apró mintákat kipingál az ember, de ebben nincs határidő, elvárás, vagy bármi, csak csinálgatom, ha úgy alakul és a végeredmény is szép lesz. Az írás is ilyen persze, csak ahhoz nagyobb rákészülés kell, és több idő, ha belelendül az ember, nekem meg olyan kell, ami 10-20-30 perc móka. Amúgy a sorozatnézést is idesorolnám, bár ez csak félsiker, mert ha nem feliratos, akkor képes vagyok mellette még legalább egy, de akár két másik dolgot is csinálni. 😀

Melyik az a poszt-fajta, amit a legkevesebb lelkesedéssel írtok, és melyik a kedvenc? Ilyennek képzelted a munkát az oldal indulásakor?
Igen, ilyennek képzeltem, hiszen tudtam, hogy sok háttérmunkát jelent ilyesmibe vágni. Annyira nem idegen tőlem ez a dolog, elvégre van két blogom (bár cseppet sem ilyen aktívak). Nehéz kérdés, mi az, ami a legkevésbé vonz, ha vállalni kell… Talán a szemezgető, és az is akkor, hogy ha tartalmakat kell keresni. Ez egyre nehezebb feladat, ráadásul több órás kutatómunkát igényel, és még akkor sem biztos, hogy sikerrel járok.

A blogod hogyhogy nem frissül mostanában? Tervezel ezen változtatni?
Természetesen tervezek, állandóan listán vannak a blogok, de ahhoz tartalom is kell, a tartalom meg teljesen saját munka mindkét blogom esetében, szóval idő kell, hogy készüljön. Feltételezem a simses blogra irányul a kérdés, ami ősz óta áll, és egyébként sem volt túl aktív az elmúlt évben. Sajnos játszani sincs időm, nem hogy posztot írni, pedig annyi ötletem van még… A kreatív blogom pedig általában akkor frissül, ha új ingerek érnek, vagy készül valami kreatív dolog a kezeim között. Ez azért gyakrabban frissül mostanában, szerencsére. 🙂

Picture

“Néha persze nyűgös, hogy most írni KELL, és frappánsnak is kell lenni, meg
azért jó is legyen, amit hozok.”

Gondolom a te esetedben nem aktuális, hogy “milyen blogod lenne, ha..”, de van még egyébként olyan téma, amiben szívesen indítanál blogot?
Annyira jó, hogy nem ráérős kamaszlány vagyok már, különben ha akkor csöppenek bele ebbe a bloggolósdiba, akkor tuti lenne még egy külön csak könyvekkel, filmekkel és sorozatokkal foglalkozó, meg valami névtelen személyes is, ahol kiadom magamból csak úgy random, ami bennem van. 😀

Mennyire “megterhelő” számotokra a munka? Mennyi időt vesz el?
Számokban nem vagyok jó. Ez mindig attól függ, miket vállalok. Mostanában nem eleget, eléggé el vagyok csúszva, kevés posztot írok, de ezt a szemfülesek láthatják is. Hogy mégis mondjak konkrétat, egy hétfő mindig több, mint egy kedd, de egyértelműen a szombat vagy a szerda a legmunkásabb. Néha persze nyűgös, hogy most írni KELL, és frappánsnak is kell lenni, meg azért jó is legyen, amit hozok. Viszont ez nem olyan szempontból megterhelő, hogy utálom. Inkább csak olyanból, hogy sok más dolgom van, és még ez is egy mondhatni kötelező feladat a listán.

Mi a fő szereped a csapatban? Hogyan oszlanak el a feladatok?
Egyértelműen Etti a fő hajtóerő. Ő az, aki mindig csak megy előre és ránt minket is magával, benne van a legtöbb energia. Ha fejlesztés van, változás, megjelenik egy új idézet az oldalsávban, egy új csirip a Twitteren, vagy csak kikerül a napi poszt, akkor az esetek 90%-ban ő nyomta meg a küldés gombot. Dett és Marci keze és ötlete sok újdonságban és posztban benne van, és jelenleg ők ketten számítanak íróként is aktívnak. Matt a technikai zsenink, ha valami nem működik, nincs jó helyen és nem értjük, mert túl sok a kód, akkor csakis ő tud ezen segíteni. Én mostanában a néha felbukkanó kötözködő vagyok, mert csak jövök és közlöm, hogy szerintem ez így nem jó, az úgy nem tetszik, és mi lenne ha… 😀 Na jó, ezen felül én vagyok az, aki a grafikai elemeket szállítja, többségében (de nem mindig) a kezeim között készülnek a képregények, illetve az oldalon is sok olyan grafikai elem van, amit én fotóztam. Diplomácia szempontjából is jó vagyok, általában engem küldenek a levelek közé, hogy ha kérdés, óhaj, sóhaj érkezik. Egyébként mindenki ötletel, mindenki ír posztot, és mindenki visz történeteket is. 🙂

Mi volt eddig a legpozitívabb élményetek az oldallal kapcsolatban? Tudsz mondani negatív élményt?
Nem is tudom… Nekem talán az indulás utáni időszak volt a legpozitívabb, mikor megjelentek az első látogatók, az első kommentek, az első történet. Maga az az esemény volt a legjobb élmény, hogy létrehoztunk valamit, ami nem csak nekünk, másoknak is jó és tetszik. 🙂 Meghatározó negatív élményem nincs. Talán csak mikor rossz kritikát kapunk valami olyanra, amiben sok munkánk volt. De ezért nem érdemes keseregni, elvégre nem felelhetünk meg mindig mindenkinek.

Nem érzitek úgy, hogy a napi posztok megírásán, és a részek feltöltésén kívül, aktívabbnak kellene lennetek az oldalon? Vagy szerintetek ennyiben nagyjából ki is merül a feladatotok?
Úgy gondolom, mi vagyunk a szerkesztők, mi írjuk a posztokat, válaszolunk a levelekre, feltöltjük a történeteket, és hogy ha csak ennyit tennénk, az oldalnak akkor is működnie kellene. Ellenben ahogy nem rég egy beszélgetés alkalmával írtam a többieknek, nekünk nem közönségünk, hanem közösségünk van, tehát mi is szerves részei vagyunk a nagy csapatnak. Igyekszünk ott lenni a kommentek között, a fórumon, meg ahol még kell, de azért nekünk is van másik életünk, és miután vacsora főzés és egy kis itthoni munka között megírtam egy posztot, nem biztos hogy marad már idő és energia nekiülni visszaolvasni a kommenteket és belefolyni a beszélgetésekbe. Ez lehet, hogy nagy hiba, vagy ettől úgy tűnik, hogy nem akarunk szóba állni az olvasókkal, vagy nem is tudom, mit jelenthet még egyesek számára, de nincs benne semmi negatív, rossz szándék vagy lustaság, pusztán csak nem ez a fő állásunk, tehát nyilván nem tudnunk mindig mindenhol jelen lenni.

Picture

“Hogy boldog leszek-e tőle, hogy csinálhatom? Igen”

Mi inspirál titeket ennyi év után, hogy nap mint nap foglalkozzatok az oldallal? Nem megy a magánélet rovására?
Esetemben nem. Próbálkoztam egyensúllyal, na hát olyan nem létezik, főleg az én szakmámban. Ha munka van, akkor dolgozni kell, ha meg nincs, akkor menni utána, vagy kihasználni, hogy most lehet mást is csinálni. Ráadásul én azért igyekszem ezt nem véresen komolyan venni, hiszen ez csak egy hobbi oldal, és ezt most cseppet sem lekicsinylően kell érteni. Szeretem, érdekel, ez is én vagyok, ez is egy kerek kis vázlatpont az életemben, és igazából ez tud inspirálni. Na meg persze a pozitív visszajelzések, vagy az, amikor bedobok a közösbe egy friss ötletet, és a többiek lelkesen küldik a lájkokat és várják szeretettel, hogy megvalósítsam.

Érzelmileg kifizetődőnek érzed az oldalon folytatott munkádat?
Hogy boldog leszek-e tőle, hogy csinálhatom? Igen. Már nem vagyok olyan lelkes, mint az elején, de azért jó látni egy-egy jól megírt posztot. Szóval általánosságban igen, annak érzem.

Te hogy látod az oldal jövőjét, hosszú időre elég kitartás van még a csapatban?
Ettiben és Matt-ben egészen biztos, ők viszik előre leginkább. Szerintem benned is van bőven, friss lendülettel vágtál bele. 🙂 Igazából azt nem mondanám, hogy bennünk többiekben ez nincs meg, csak nekem például kezd olyan irányt venni az életem, hogy egyszer talán már egyáltalán nem fog beleférni.

Felmerült már benned, hogy abbahagyod? Miért (nem)?
Igen, mert kevés az időm rá, és bosszant, hogy nem tudok aktívan részt venni mindenben. Azért még maradok egy kicsit, de a jövőben elképzelhető, hogy visszavonulok.

Átmenetileg, vagy akár végleg?
Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor átmenetileg.

Nem félsz attól, hogy idővel a látogatók egy része elfelejti, hogy ez egy hobbioldal, és egyre inkább kötelességeteknek érzi, hogy a kedvét keressétek? Hogyan próbáljátok megőrizni az egyensúlyt?
Ez az egyensúly nem tartható fent, mert aki így akarja látni, az így látja már most is. Szerencsére azért úgy fest, többségben vannak azok, akik tudják, hogy mi fán is terem mindez. J

“Mit gondoltok az oldal látogatóival kapcsolatban: szerettek minket? XD”
Imádlak titeket! 🙂 Nélkületek olyan lenne, mint ha magunknak csinálnánk. Mindig jó, ha felbukkantok!:)

Ti mit kérnétek a látogatóktól, ha lehetne?
Hát lássuk… egy Barbie-t, egy házat a Barbie-nak, egy pónit, meg egy… jaaa, hogy nem úgy. 😀 További hosszan tartó együttműködést. Én például kifejezetten szeretem, hogy ha a látogatók is aktívkodnak. Tudom, hogy sokakban sokféléről van bővebb vélemény, ahogy korábban is említettem. Én azt kérném, hogy akinek vannak jó ötletei, és módjában áll megvalósítani, az ne fogja vissza magát! 🙂

Szerinted látogatónak vagy szerkesztőnek lehet jobb lenni?
Nehéz kérdés. A látogatónak könnyebb, mert neki csak nézni, figyelni, olvasni kell, ellenben nem láthat a színfalak mögé. A szerkesztők viszont igen, bár így mi egészen máshogy látjuk a cikkeinket, még egymásét is, nem hogy a sajátunkat. De erre a kérdésre szerintem te tudnál a legjobban válaszolni, elvégre benned a legfrissebb az élmény mindkét oldalról. Szóval? Hogy is van ez? 😀

Picture

“A rossz vélemény a földön tart és arra sarkall, hogy csak azért is csináljam tovább, mert nekem ez így tetszik, másoknak tetszik, a többi nem számít.”

Mi indokolta a szerkesztőfelvételt? Hogyan zajlott? Milyen szempontokat tartottatok szem előtt, amikor a jelölteken gondolkodtatok?
Személy szerint én annyira nem folytam bele, mivel fél lábbal kilógok a csapatból, részben az én hibám, hogy erre szükség volt. Igazából szerintem először nem kifejezetten az az igény született meg, hogy kell egy szerkesztő, hanem csak felhozták a többiek, hogy ennek a Theának mennyi ötlete van! Azt hiszem Etti mondta, hogy ha új szerkesztő kell, akkor Te lehetnél a tökéletes. Egyikünket se kellett nagyon győzködni, hiszen egyértelmű volt, hogy Etti viszi hátán az egészet szinte, és kell neki egy segítség, aki nem csak épp hogy ráér néha. Nem volt kifogása senkinek ellened, és úgy éreztük, hogy kár is ezen sokáig rágódni, így beindult a folyamat. 😀

Gondoltátok, hogy néhányan csalódottan fognak reagálni a változásra?
Bennem ez fel se merült. Úgy érzem, hogy ez egy munka, amire alkalmas embert kell találni, akivel mi is együtt tudunk működni. Nem mondom, hogy nem kerülhet ki más ilyen az olvasók közül, csak nyilván olyan felé hajlik az ember, akivel egyezik a látásmódja és a véleménye. Hiszen hiába lelkes és segítőkész valaki, hogy ha egészen más irányt akar felvenni, mint mi.

A szerkesztőfaggató Kérdés Kedd rovatban névtelen kérdezésre is volt mód. Jó ötletnek tartottad?
Mindenképp! Talán olyan kérdések is tisztázásra kerülnek így, amik lehet sose kerültek volna szem elé, pedig félreértéseket oszlathatnának el a válaszok. Inkognitóban mindenki bátrabb, ami teljesen érthető, pedig mi egyébként egyáltalán nem harapunk… 🙂 Nagyot. 😀

Szerintetek az oldal látogatói milyen véleménnyel fogadták, hogy olyan fontos döntést, mint az új szerkesztő választás a hátuk mögött intéztetek titokban? Ilyen önkényes hozzáállással szerintetek meddig húzza az oldal?” Mit válaszolnál rá? 🙂
A kérdésből ítélve rosszul. Azt azért hozzátenném, hogy mindez olyan gyorsan történt, hogy fel se merült bennünk, hogy lenne értelme pályázatot írni valami olyanra, ami tök egyértelmű. Nyilván igazságtalannak tűnik, de azért vegyünk egy életbeli példát. Tegyük fel, hogy van egy kávézóm, és nekem pincérnőre van szükségem. Ott van a sok álláskereső, meg a szomszéd lány, aki szintén munkát keres, és tudom, hogy ügyes, máshol már volt pincérnő. Mit teszek? Kiírom a kirakatba, hogy pincérnőt keresek és remélem, hogy a szomszéd lány is bejön, és felvehetem, vagy inkább már eleve megkérdezem, hogy kell-e neki a munka, hiszen tudom, hogy vele szívesen dolgoznék? Igazság ide vagy oda, teljesen egyértelmű, hogy az ember annak szavaz bizalmat, akiről tudja, hogy együtt tud vele dolgozni. Ha ez önkényes hozzáállás, akkor vállalom. De azért én úgy érzem, hogy így is nagyon sok mindenben kérjük ki a látogatók véleményét, és minden beérkezett ötlet, segítség, valamilyen formában megjelenik az oldalon, tehát igyekszünk az olvasókkal együtt szerkeszteni. Ilyen alapon tehát meglehetősen hiányzik belőlünk az a bizonyos önkényesség, hiszen akár tehetnénk azt is, hogy csak a saját ötleteinkre hagyatkozunk és sosem kérünk véleményt vagy segítséget, csak megyünk a fejünk után. 🙂

Hogy érintenek az ilyen támadóbb számonkérések, facebook reakciók, a lepontozás?
Kicsit megrökönyödök rajta, de gyorsan túl tudok lépni. Mindenkinek lehet véleménye, akkor is, ha az negatív. Ha nem tetszik, hát nem tetszik, végül is lehet más oldalakat is látogatni, nem kötelező minket. 🙂 Igyekszem mindig azokra koncentrálni, akik reálisan látják ezeket a kérdéseket, nem a csalódottság beszél belőlük, vagy az irigység. Sokszor ilyesmi áll a háttérben, de persze számolni kell azzal is, hogy van, hogy valóban nem tetszik, mindenféle hátsószándék és negatív felhang nélkül. Ebben az esetben is ugyan úgy menni kell tovább előre, hiszen akit sokat dicsérnek, annak a fejébe is szállhat! A rossz vélemény a földön tart és arra sarkall, hogy csak azért is csináljam tovább, mert nekem ez így tetszik, másoknak tetszik, a többi nem számít. 🙂

Picture

“Vannak, akik nekünk nem olyan kedvesek, másoknak meg mi nem vagyunk azok.
Ezt el kell fogadni és túl kell lépni rajta.”

Szerinted egyébként tényleg “önkényesek” vagytok? Mennyire engedtek meg szimpátia alapú részrehajlást?
Emberek vagyunk, nyilván megesik, hogy könnyebben veszünk dolgokat olyanoktól, akik szimpatikusak, mint olyanoktól, akik kevésbé. De azért annak is mindig oka van, ha valaki nem az. Hogy úgy mondjam, pofára nem ítélünk, legalábbis én biztosan nem, de szerintem a többiek se. Vannak, akik nekünk nem olyan kedvesek, másoknak meg mi nem vagyunk azok. Ezt el kell fogadni és túl kell lépni rajta. Ez egyébként nem hiszem, hogy észrevehetően megjelenik az oldal életében. Ha például valaki üzenetet küld azzal, hogy futtatni akar egy félkész történetet, akkor sem kezdjük el leközölni azonnal, ha már mi is tűkön ülve várjuk a sztorit, és akkor se, ha akkor látjuk először az illető nevét. Betartjuk a saját szabályainkat, nincs kivétel.

Visszatérve a szerkesztőválasztásra: Utólag is ez a meglepetésszerű létszámbővítés tűnik a legjobb döntésnek?
Nem tudom. Lehet illett volna kiírni egy pályázatot, de akkor sem lettünk volna előrébb, hiszen minden bizonnyal nem egy kedves, jól megírt levél alapján döntjük el, kinek adjuk a kezébe a kulcsokat. Akkor is csak olyanok jöttek volna számításba, akiknek szemmel látható a jelenléte, hasonló érdekeket képvisel, és nem utolsó sorban szimpatikus.

“Hogyhogy Theára esett a választás? Ismertétek már őt személyesen?:) (Egyébként szerintem nem baj, hogy nem szóltatok előre erről a nézőknek, nem értem egyesek szerint ez miért rossz.. egy cég sem közli a vásárlókkal, hogy kit vesznek fel alkalmazottnak… szóval szerintem ezzel semmi baj nincs…)”
Szerintem se, de az mondjuk érthető, hogy engem is bosszantana, hogy lecsúsztam egy lehetőségről, persze nyilván én azt is megértem, hogy ha megadták volna, akkor is csak mézesmadzag lett volna, nem lehetőség. Bevallom, én egyáltalán nem vettem részt a személyek közötti válogatásban, ha volt is ilyen a többiek között. Csak azt láttam, amit már mondtam is: Thea szimpatikus, jó ötletei vannak. Egy cseppnyi ellenérzésem se volt, és más se jutott eszembe, akit inkább felkértem volna, hiszen ahogy Téged sem, úgy mást se ismerek személyesen.

Theán kívül kit/kiket látnátok szívesen a csapatban, milyen nevek merültek fel rajta kívül?
Neveket nem szeretnék mondani, és végül is a többiekre bízom, hogy ők kiket mondanának. Részemről nem merült fel senki más, és szerintem komolyabban másokban sem.

Találkoztatok-e már élőben?
Nem. Csak Nanával szoktam időnként találkozni.

Ketten is kérdezték, hogyan ismerkedtetek meg?
A My Sims fórumon, valamennyien oszlopos tagjai voltunk a Sims Tales témának. Nana kivételével korábban senkivel se váltottam levelet privátban, kivéve Ettit, akivel együttműködtem a tale írókat segítő tippsorozat elkészítésének utómunkálataiban. Matt-et is ismertem a fórumról, de vele egy másik simses csoportban barátkoztunk össze.

Picture

“Nem tudom, milyennek láthatnak az olvasók, de szerintem az oldalon se mutatom
más arcomat, mint amilyen a való életben vagyok. “

Van-e barátotok/barátnőtök? Hány évesek vagytok? Mit dolgoztok/tanultok? “Civilben” milyen iskolába járt(at)ok, mit dolgoztok? Mik akartatok lenni kiskorotokban ha nagyok lesztek?:D
25 éves grafikus vagyok (bár ez ugye már meg lett válaszolva), a párommal és a rossz kis cicánkkal élek. 🙂 Gyerekkoromban divattervező, majd lakberendező szerettem volna lenni, és végül a lakberendező tanfolyamon tanultam ki a jelenlegi szakmám, ami ugye a grafikus, tehát tulajdonképpen nem konkrétan az lettem, ami akartam lenni. 😀

Fogunk valaha képet látni rólatok, hogyan néztek ki igaziból?
Tökéletesen megvan az oldal anélkül is, hogy képeket mutogatnánk magunkról, de szerintem mindenki közül engem a legkönnyebb lenyomozni a neten, és képet találni rólam, ha valaki igazán kíváncsi. 🙂

Civilben milyen embernek tartod magad?
Alapvetően kreatív személynek tartom magam, lételemem az alkotás. Nagyon sokat beszélek, így lehet néha idegesítő is vagyok, de azért hallgatni is tudok, ha kell. Alapvetően kedves és békés a természetem. Nem tudom, milyennek láthatnak az olvasók, de szerintem az oldalon se mutatom más arcomat, mint amilyen a való életben vagyok. 🙂

Az ismeretségi körödből mások számára is ismert a Sims Tales, vagy teljesen elkülönül a két “életed” egymástól?
Néhány ismerősöm tudja, hogy van ilyen, de mivel nem különösebben érdekel senkit, így mondhatjuk, hogy elkülönül.

Szerinted milyen pozitívumokat hozott az életedbe az oldal alapítása? Miben fejlődtél általa?
Kipróbálhattam magam egy új dologban, ami végül is mindig is érdekelt. Most már tudom, hogy képes vagyok népszerű posztokat írni, interjúkat készíteni. Igazából fejlődni nem hiszem, hogy bármiben is fejlődtem általa, de jó móka, hogy ilyet is csináltam már. 🙂

Illusztráláson kívül szoktatok még játszani a Sims játékokkal? Mennyire követitek figyelemmel az új Simses híreket? Mi a véleményed a Sims 4-ről?
Ősszel léptem be utoljára a játékba a saját szórakozásom érdekében. Tehát sajnos nem, nincs időm játszani, pedig szeretnék, még annyi minden van, amit ki akartam próbálni. Nekem egyébként a 2 a favorit, tehát egyáltalán nem érdekelnek a friss hírek, és a 4-ről se nagyon tudok mit mondani. Kicsit furcsa így képekről nézve, de egyébként ha egyszer lehetőségem nyílna rá, kipróbálnám, viszont kizárt, hogy elpártolnék a jól beválttól.:)

Ha egy hőlégballonban utaznátok, és egy hegy felé tartanátok, és csak úgy menekülhetnétek meg, ha egyikőtöket kidobjátok, akkor melyikőtök repülne?
Természetesen én! Felpattannék a seprűmre, és suhannék tovább. 😀

Most, hogy jön a jó idő, nem akartok egy Sims Tales találkozót szervezni?/ Gondolkodtatok már egy STM-en (Sims Tales Meeting)?
Sokszor felmerült, de elég bonyolult lenne megszervezni, főleg mert első napirendi pontként találni kellene egy időpontot és helyszínt, ami mindenkinek megfelel. Szóval aki vállalkozik eme nemes feladatra, azelőtt le a kalapom, szívesen elmegyek. 🙂

Akit faggattak: NoAngelBrigi
Aki faggatózott: Thea és a látogatók

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés