Interjú a segédszerkesztőkkel (2016)
A mikrofonnál a segédek csoportja válaszol Pötyi kérdéseire. A fórumozók számára talán nem ismeretlenek ők, akik pedig a chatet gyakran látogatják, egészen biztosan találkoztak már velük az online térben.
Mikor csatlakoztál az oldalhoz?
Bellatrixy: Mint kommentelő, „aktívabb” tag, egy éve vagyok része az oldal életének, és bár előtte is már egy jó ideje követtem az eseményeket, csak ekkor döntöttem úgy, hogy nem csak a háttérből figyelek tovább. Ekkor már elkezdtem a történetek alá kommentelni, esetleg a kérdés kedd rovatba is firkantottam valami szeletkét a saját véleményemből. Időről időre lettem egyre aktívabb és lelkesebb látogató, mostanság pedig már leginkább arra törekszem, hogy mindennel tisztában legyek az oldallal kapcsolatban. 🙂
Oxeye: Ezt nem tudnám pontosan megmondani, mivel már az aktívabb követés előtt is volt olyan, hogy hetekig vissza-visszajártam az oldalra. Azonban, az igazán tartós, napról-napra történő látogatás kb. egy éve kezdődött, és azóta is tart.
Juhaszgaga: A kezdetektől fogva tagja vagyok a közösségnek. Még a MySimsen értesültem róla, hogy az oldal egyik kedvelt látványossága itt tovább fog élni, és én ennek csak örülni tudtam, azonnal megkedveltem az oldalt.
Mesélj egy kicsit magadról, mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
Bellatrixy: Ahogyan a bemutatkozásomban is olvasható elég sokrétű az ízlésem szabadidős tevékenységek terén. Az olvasást és az írást mindenképpen első helyre sorolnám, mindkettő szívemnek nagyon kedves elfoglaltság. Ezen kívül sorozat és játékfüggő is vagyok, jelenleg 3 futó sorozatnak, és 2 játéknak hódolok előszeretettel, de ez a szám mindig változó, időről időre nagyon bele tudok szeretni 1-1 történetbe, ilyenkor ez minden másnál elsőbbséget élvez. Rajzolni is nagyon szeretek, bár tehetségem ehhez már kevesebb van, mint mondjuk az íráshoz, de azért próbálkozom, hiszen tudjuk, semmi sem lehetetlen! 😀
Oxeye: …Ha egyáltalán lenne szabadidőm. 😀 A napjaim nagy részében az iskolában, vagy a barátaimmal vagyok, esetleg tanulok. De hát ezek elég általános dolgok. Hobbim a fotózás, ahogy már azt a bemutatkozómba is írtam. Szeretek kint lenni, természetet járni, és megörökíteni az apró szépségektől elkezdve a hatalmas gyönyörűségekig mindent, ami csak felkelti a figyelmemet. A fényképezésen kívül még az irodalom érdekel. Nem csak a próza, hanem minden, ami írás. Amióta csak olvasni tudok, mindig hordok magamnál minimum egy könyvet. 🙂 Eléggé vegyes az érdeklődési köröm e téren, Verne regényeitől kezdve Alan Bradley műveiig mindenfélét olvastam már. Írással magam is próbálkozok a próza és a líra terén is, de még sokat kell fejlődnöm, hogy egyáltalán bemutathassam bár-kinek is a próbálkozásaimat.
Juhaszgaga: Olyan túl nagy repertoárom nincs ezzel kapcsolatban. Általában a gép elé láncolom magam szabadidőmben, és tök értelmetlen dolgokat csinálok – játszok, zenét hallgatok, filmet nézek. Aztán, nagy ritkán, ha megcsap az ihlet szele, akkor írok, emellett olvasni is szoktam. Ha tényleg nem tudok magammal mit kezdeni, akkor beugrok a városba, moziba járok, ilyenek.
Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te is bekerülsz a csapatba?
Bellatrixy: Nos, hogy őszinte legyek, amikor megkaptam az e-mailt, és elkezdtem olvasni, eléggé csalódott lettem. A levél azzal kezdődött, hogy sokkal több személy adta be a jelentkezését a pozíciókra, mint amennyire szükségük lett volna. Én itt már sikeresen elástam magam, végigfuttattam az agyamon, hogy kik jelentkezhettek, és hozzájuk mérve magam nem éreztem elég jónak. Aztán tovább olvastam, és gyakorlatilag hangos sikkantásba törtem ki, amint az üzenet végére értem, és tudatosult, hogy a segédszerkesztői pozícióra bizony megfelelőnek találtattam. Ezek után megfogalmaztam egy lelkesedésben és hálában csöpögő levelet a szerkesztőségnek, amelyben megköszöntem, hogy engem is választottak. Egy szó, mint száz, hihetetlenül boldog és hálás voltam, amiért én is a csapat része lehettem, és remélem a továbbiakban is az oldal működésének segítségére leszek! 🙂
Oxeye: Először is, nagyon meglepődtem. Aztán nem hittem el. Másodszori elolvasásra – még mindig nem hittem el. 😀 Végül kimondtam hangosan, és akkor már leesett a tantusz, és onnantól kezdve engem nem lehetett lelőni – nagyon örültem. Azonban ez nem felhőtlen öröm volt, mert rögtön rám tört a megfelelési kényszer, és az a tipikus kis mumus, hogy talán nem fogok úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőlem. De a többiek megnyugtattak, hogy minden rendben lesz – és én hittem nekik. 🙂
Juhaszgaga: Hm… Nem emlékszem. 😀 Örültem, ugyanakkor egyszemélyes tragédiának éltem meg, hogy mostantól nem lesz szabadidőm. De ez nem így lett, szóval utólag csakis örültem ennek.
Hogyan tudod most beosztani az idődet?
Bellatrixy: Meglepően jól. 😀 Mármint segédszerkesztőként majdhogynem szabad kezet kaptunk annak a tekintetében, hogy mit és mikor küldünk be az oldalnak. Elég sok ötletem van, ezek között próbálok mazsolázgatni, és dolgozni 1-2 dolgon, de ezekben az időbeosztás nem igazán korlátoz.
Oxeye: Elég nehezen. Pontosabban nem is az idővel van a gond, hanem hogy az elvállalt feladatokat olyan időpontokra tegyem a napomban, amikor még van hozzá életerőm. Habár nem vagyok olyan borzasztóan idő szűkében, de energiából viszont hiány van. Az iskola eléggé leszív, így nagyobb hangvételű írásoknak csak a hétvégéken merek nekiállni.
Juhaszgaga: Ugyanolyan ramatyul, mint azelőtt. 😀 Az időbeosztásokban mindig béna voltam, és ez most sem változott semmit. Mindent az utolsó pillanatra hagyok, miközben előtte lett volna vagy 20 évem megcsinálni a feladatokat.
Mit üzennél az olvasóknak?
Bellatrixy: Hogy őszinte legyek, amikor elolvastam a kérdéseket, mind közül ez volt a kedvencem, ugyan is van üzenni valóm az olvasóknak! Méghozzá az, hogy merjetek megszólalni! Ne féljetek kommentelni, és megosztani a véleményeteket másokkal! Saját magam bőrén okulva mondom ezt, hiszen sokáig én is csak csöndben szemléltem az eseményeket az oldalon. Nem mondom, hogy féltem, de valami hasonlót érezhettem. Az oldal közössége kívülről igen összecsiszolódottnak és zártnak tűnhet, ezt én magam is láttam, de ez egyáltalán nem igaz. Mármint a zártság tekintetében. Elég furcsa és szokatlan lehet beilleszkedni, szinte „újként” egy ilyen közösségbe, de higgyétek el nekem, hogy megéri egy ilyen csodás közösségnek a tagjává válni! Sok kedves és remek embert ismertem meg, sok segítséget is kaptam, és ez mind csak az előnyömre vált. Szóval gyertek ki a sötétből, mi mind tárt karokkal várunk!
Oxeye: Vállaljátok föl a véleményeteket, merjetek megszólalni! Ha lustaságból nem írtok kommentet, akkor megsúgom: Már egy „Jó rész volt, köszi!” reakciónak is tudnak örülni az írók. 🙂 Ha félelemből, akkor meg… Személyes tapasztalatom, hogy ez a közösség rendkívül befogadó, egyáltalán nem ellenséges az újakkal szemben. Kortól, nemtől, és mindegy egyéb tulajdonságtól eltekintve be-vonnak mindenkit a buliba, aki megszólal. Talán egy kicsit ijesztőnek tűnhet, hogy mennyi különféle személyiséggel megáldott ember tud órákon keresztül a legszélsőségesebb témákról is be-szélgetni, na de hát kérem: Ezt igazán nem lehet fölróni, fantasztikus a társaság! 😀
Juhaszgaga: Öhm… Olvassatok sokat? Nem tudom. 😀
Miért jelentkeztél segédszerkesztőnek?
Bellatrixy: Ez egy érdekes kérdés, és igazából a válaszom rá meglepően egyszerű. Teli vagyok ötletekkel, és úgy éreztem, hogy ezekkel az ötleteimmel is segíthetném a szerkesztők munkáját az oldalon, igazából ennyi volt a motiváció. 😀
Oxeye: A motiváció mindig is megvolt, hogy segíteni próbáljak az oldalnak. Az a bizonyos közlemény (Közlemény – A Sims Tales oldalon várható változásokról *a szerk.) nagyon megijesztett annó, és bennem motoszkált, hogy segítenem kell, mert már nagyon sokat kaptam az oldaltól, de én semmit sem adtam. Így amikor feldobták a csapatbővítés ötletét, kérdés sem volt, hogy jelentkezek, mert így jóval több lehetőségem lehetne –és lett is- segíteni a szerkesztőknek. 🙂
Juhaszgaga: Szerencsét akartam próbálni, egy próbát megér alapon. Aztán meg segíteni akartam az adminok munkáját is, látva, hogy ők is el vannak havazva mindenfélével.
Mik a feladataid segédszerkesztőként?
Bellatrixy: Ahogyan egy korábbi válaszomban említettem, a feladataink skálája gyakorlatilag a végtelent verdesi, hiszen a Vendég Vasárnap illetve a Szemezgető Szerda a mi fő megcélzott rovatunk. 🙂
Oxeye: Nem tudom, hogy ez mennyire minősül belsős titoknak. 😀 Tulajdonképpen majdnem egészen szabad kezet kaptunk, de mindig szólni kell, hogy éppen min dolgozunk, hogy ütemezni tudják a dolgokat a főszerkesztők.
Juhaszgaga: Elsősorban a fórum szemmel tartása. Aztán amit kiosztanak rám, én bármit szívesen megcsinálok, ebben az egyben rugalmas vagyok. 🙂 Határidőben már kevésbé. 😀
Küldtél már be történetet az oldalra? Ha igen: Tervezel újabbat? Ha nem: Miért?
Bellatrixy: Igen küldtem, egy novellát, amely a Halál romantikája címet viseli, és a képek Juhaszgaga csodálatos munkájának tudhatók be. És a második kérdésre a válasz, igen, természetesen tervezek újabbat. Elég sok történet csücsül a képzeletbeli polcomon, csupán a megvalósításra várva. Fő problémám, hogy a játékaim nem működnek megfelelően, jelenleg mondhatni sehogy sem működnek, viszont az illusztrálást senkinek sem szeretném a „nyakába varrni” hiszen minden esetben egy kissé bonyolult megoldások szükségeltetnének a történeteimhez, így most a „várok, amíg ki nem ügyeskedek valamit” fázisban tartok a további történeteimmel. 😀
Oxeye: Nagyobb hangvételű irományom még nem jelent meg az oldalon. Egy novellám, a Porcelán került ki egypercesként egy Párperc Péntek keretében. Hogy tervezek-e még írni? Hát persze! Nyár közepe óta (ebben nem vagyok biztos, az időérzékem pocsék, bocsánat. :D) dolgozok egy talen, ami azonban jelenleg vegetál egy másik projekt (khm-khm.) miatt. De mindenképp be szeretném egyszer fejezni, csak idő kérdése az egész.
Juhaszgaga: Igen, néhány novellát már küldtem be, és igen, még tervezek párat. 🙂 Nemrég elkezdett motoszkálni a fejemben egy krimiszerűség, ami szerintem izgalmas lenne megcsinálni, csak a fordulatokat kéne még kiagyalni. Aztán a Jake utolsó részét is tervezem megírni.
Bár ez az interjú nem volt nyílt, nem volt lehetőség „külsősöknek” faggatózni, de a három interjúalany nem zárkózott személyiség, így bizonyára nem harapják le senki fejét, ha kérdezni mertek valamit.
a Sims Tales oldal segédszerkesztői
Aki faggatózott: Pötyi
