The Torenos 2. – A bosszú játéka – 26. Kétségek

Picture

Zoe könnyei patakokban folytak le az arcán, elfojtott zokogása lassan zihálásba csapott át. Erősnek kellett volna lennie, tartania magát a lánya előtt, de képtelen volt rá. Átölelte, szorosan a karjai közé zárta, de ennél többre most nem tellett tőle. Nem tudta megvigasztalni. Se őt, se saját magát.

Picture

Még mindig visszhangzott a fejében az utolsó lövés. Tudta, hogy vége. Hogy Ericet, akinek alig több mint öt órát töltött a társaságában, mégis jó barátként tekintett rá, meggyilkolták. Érezte. Érezte az egyre csak közeledő démoni sötétséget.
Ekkor értek ki Maxime-mel az erdőből a hegyen át vezető szerpentinre, és bár pár perc eltéréssel két autó is járt arra, hiába könyörgött segítségért, egyik sem állt meg. Aztán nem sokkal később felbukkant még egy, aminek azonban már egyáltalán nem örült, mivel a fekete Volvo kifejezetten értük jött.

Picture

Elkeseredettségében és félelmében az ölébe kapta gyermekét és visszafutott a sűrű erdő rejtekébe. De a Volvo ajtók csapódtak, és ketten is utánuk indultak. Hátra- hátra pillantva rohant egyre beljebb, árkon-bokron át, ahogy csak bírt. Ám a semmiből előbukkanva Flynn váratlanul útját állta, és kiragadta kislányát a védelmező, anyai szorításából. Végül Toreno utolérte, majd pár lépéssel lemaradva Collizzi is megérkezett. Torkaszakadtából üvöltött, hátha valaki meghallja, és a segítségükre siet, de rajtuk kívül senki nem tartózkodott a környéken. Végül a hisztérikus kiabálásával és támadó jellegű magatartásával csak azt érte el, hogy mindkettőjüket műanyag gyorsbilincsbe verték, a lábaikat erősen összekötözték és leragasztották a szájukat. Az autó hátsó ülésén feküdtek egymás mellett, könnyeikkel áztatva a szürke kárpitot.

Picture

Kivörösödött csuklójára nézett, és újra érezte a műanyag szorítását. Pedig már több mint egy órája levették róla. Mikor visszaértek a földalatti búvóhelyre, és letették őket a nappali kanapéjára, amin most is ültek, Toreno olyan közel hajolt az arcához, hogy félelmében majdnem összepisilte magát. Nem bántotta. Egész fogva tartásuk alatt egyetlenegyszer sem ért hozzá, mégis rettegett tőle. Rettegett, mert látta azt az ördögi elszántságot a tekintetében, ami eltörli az emberi lelkiismeretet. Lelkiismeret nélkül pedig az ember bármire képessé válik.
– Eloldozlak titeket, de csak feltétellel – nézett szigorúan a szemébe, az orruk szinte összeért. – Maradjatok nyugton!
Zoe heves bólogatásba kezdett, hogy jelezze, megértette, majd ígéretéhez híven Toreno levágta róluk a műanyag bilincseket. Azóta nem szólt hozzájuk, még csak rájuk sem nézett. El volt foglalva Collizzivel.

Picture

– Nem, Leonardo, nem! – rázta a fejét a kopaszodó férfi, arca lángolt a dühtől. – Hiába szépíted, ostobaság volt megölnöd a fiút, és azért vagy ilyen ingerült, mert ezt te is tudod!
– De hát elárult! Először csak a falhoz vágott, aztán leütött, de úgy, hogy elvesztettem az eszméletemet, végül, és emiatt vagyok a legdühösebb, elvitte a foglyaimat! – csapott le az öklével a konyhapultra, de olyan erővel, hogy a felületén található tárgyak egy pillanatra a levegőbe emelkedtek.

Picture

– Nem tartozott közénk, ez az első perctől nyilvánvaló volt, mégis ragaszkodtál hozzá, hogy akarata ellenére beszervezzük.
– A hasznunkra volt, nem?
– De igen. Csak ezzel kockázatot vállaltál, aminek végül ez lett a következménye. És tudod mit? – állt fel a székről, hogy magasabb legyen Torenónál, és szánakozva tekintett rá. – Már nem is bánom, hogy így történt. Megérdemled.
– Ezt hogy érted? – kérdezte szúrós szemekkel.

Picture

– Mikor elkezdtük szervezni a szökésedet, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom bánni, ha kihozlak. Szükségünk volt rád, ezt nem tagadom, de önmagadhoz képest is túlléptél néhány határt.
Toreno szemöldöke felszaladt a homlokára, látszott rajta, hogy csupa feszültség. Ennek ellenére a hangja higgadt volt.
– Kifejtenéd, kérlek?
– Ezer örömmel!

Picture

– Daruvo és Sharps kiiktatásával, bár meglepett az azonnali leszámolás, még nem volt különösebb bajom, hisz legtöbbünkhöz hasonlóan én magam sem szívleltem őket. Viszont azt, hogy az eltűnésük nem okozott nagy felhajtást, csakis a szerencsének tudhatjuk be. Hagertyt teljesen feleslegesen ölted meg. Azon kívül, hogy nagy volt a szája, szinte soha nem zavart vizet, viszont annál bőkezűbben adakozott, ami nem jött volna rosszul az elmúlt napokban, tekintve, hogy mindkettőnk vagyona egyre inkább a nullához konvergál, Flynn pedig nem tud több pénzt kivenni a cégéből úgy, hogy ne menjen tönkre. Számítottam a bosszúhadjáratodra, valahol mélyen talán meg is értem, de mint ahogyan ezt már korábban is mondtam, igazából feleslegesnek tartom, mert minden egyes merénylet csak kockázat. Még akkor is, ha személyesen nem veszel részt benne. Rákenheted másokra, de a szövetségiek úgyis hozzád kapcsolják. Főleg most, hogy felültettük a többieket, és ha olyanokat bérelsz fel, mint Marcus, akinek ha kell, ha nem, jár a pofája. Fizethetsz neki akármennyit, mindig a saját irháját fogja menteni.

Picture

– És tudod – sóhajtott fel csalódottan -, a legbosszantóbb az egészben, hogy támogattalak. Faképnél kellett volna, hogy hagyjalak, mikor azon az ominózus estén szándékosan provokáltad Gordont, de bíztam benne, hogy egy fejmosás elegendő lesz, és véghez tudjuk vinni a terveinket. Hát nem így lett! És én bolond, ahelyett, hogy meghúztam volna magam, képes voltam körözött személyként két államon átutazni, hogy holttesteket vonszoljak és egy komplett bűnügyi helyszínt kreáljak neked, mert feltétlenül ki kell vonnod minden korábbi szövetségesedet a forgalomból egyetlen éjszaka alatt. És mire fáradtan, de legalább szerencsésen visszaérek, az fogad, hogy Hayes megszöktette a lányokat, te őrjöngsz, majd autósüldözésbe keveredünk, ami nyilvános golyózáporba torkollik az erdőben egy kivégzéssel egybekötve. Köszönöm szépen, de nekem ez bőven elég volt! Inkább megkeresem a folyton elégedetlen, csalfa asszonyomat valahol a nagyvilágban, és meghúzom magam, még mielőtt a szövetségiek bilincsbe vernek. Old meg a kialakult helyzetet, ahogy akarod!

Picture

– Ja – fordult vissza, mielőtt még végleg távozott volna -, nem értem, mire volt jó előidéztetni a „baleseteket”, elég nagy fájdalmat okoztál a fiadnak azzal, hogy elraboltad a feleségét és a lányát. Akik nem mellesleg, csak hogy emlékeztesselek, a menyed és az unokád. Ha Alessa látná, hogy mivé lettél… – zárta le így szándékosan a monológját, hogy még jobban feldühítse, majd odabiccentett a háttérben meghúzódó Flynn-nek, és végleg távozott a rejtekhelyről.

Picture

Toreno nem engedett a provokálásának, gyilkos tekintettel, mozdulatlanul ült tovább, de csupán egy hajszálon múlt, hogy nem verte szét Collizzi hátán a bárszéket. Néhai felesége felemlegetése mindig mélyen érintette, s e nélkül is túl sok volt ez már neki aznapra. Pedig még alig ütött delet az óra.
***

Picture

Prestont majd szétvetette az ideg. Csak nyomkodta a rádió keresőgombját, egyik adóról a másikra kapcsolt, visszaváltott saját lejátszási listára, majd újból a rádióra, de nem talált semmit, ami egy kicsit is lenyugtatta volna, csak még idegesebbé vált. Végül a forgalom zaja mellett döntött.
Úton volt hazafelé egy szövetségi járművel a nyomában. Egy óra várakozás után végül visszaszolgáltatták az autóját, de míg várt, teljesen magába roskadt. Fogalma sem volt, hogy Hayes halálhírét miként értelmezheti a családjára nézve. Együtt voltak, ez biztos. De mi történhetett? Néhány szót elkapott ugyan a Wayne-nek tett rövid jelentésből, de nem tudta belőlük összerakni a kirakóst.

Picture

Bekanyarodott az utcába, és a visszapillantó tükörbe nézett. Még mindig követték. És ha ez nem lett volna elég, a háza előtt egy ugyanolyan megkülönböztető jelzés nélküli autó állt két másik öltönyös fazonnal. Elkeseredett dühében káromkodott egy cifrát olaszul, majd leparkolt a felhajtóra. Anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna az FBI-ügynökökre, beviharzott a házba.
***

Picture

Az ajtó váratlanul becsapódott, Roxie pedig szétszórta a kutyakaját a konyha padlóján, ahogy összerezzent ijedtében. Mire felkelt volna, hogy utánajárjon a dolognak, Angel már rohant is zajforrás irányába. Utána sietett, majd legnagyobb meglepetésére egy kutyanyálas férfival találta szembe magát.
– T.J.! – köszöntette leplezetlen örömmel a hangjában, de csak egy erőltetett félmosolyt kapott viszonzásul. A férfi megpaskolta a kuvasz fejét, és mintha ő ott sem lenne, minden szó nélkül elsétált mellette.

Picture

A lány értetlenül állt a helyzet előtt. Fél szemmel még látta, hogy amint befordult a folyosón, kutatni kezdett valami után, de a figyelmét ezt követően már elterelte a ház előtt megjelenő újabb sötét színű autó és a mellette posztoló öltönyös férfiak. Kezdett neki egyre gyanúsabbá válni ez az egész. Követni kezdte Prestont egyik helyiségből a másikba, miközben ő mindent felforgatott, a lány pedig igyekezett jelentőségteljes pillantásokat vetni rá, hátha észreveszi magát, de vagy nem értette a jelzést, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta. Roxie végül nem bírta tovább, és kifakadt.

Picture

– Oké, tudom, hogy én csak egy nagyszájú tini vagyok, és kb. semmi közöm hozzá, de mégis mi a fene történik körülötted? Másodszor állítanak meg és kérdezősködnek rólad fura, komor pasasok, ráadásul most már a házadat is körülvették. Megfigyelnek, vagy mi van? És hol van Cadie és Maxime? Olyan rejtélyes voltál a telefonban! Meg egyáltalán… nézz magadra! Szét vagy csúszva teljesen. Nem hiszem, hogy poénból rohangálsz most is fel-alá, őrülten keresgélve valamit. Szerintem igenis baj van, és tudni akarok róla! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd karba fonta kezét és még dobbantott is egyet a lábával, hogy nyilvánvalóvá tegye a férfi számára, nagyon komolyan beszél.

Picture

Preston megállt egy pillanatra a dolgozószobája közepén, aztán az ablakhoz ment és behúzta a sötétítő függönyt. Bekapcsolta az asztalon heverő laptopját és csatlakoztatott hozzá egy telefonra hajazó kütyüt. Aztán leült a székre, és sebesen pötyögni kezdett. Pár perc elteltével végül a türelmetlenül toporgó Roxie-ra emelte a tekintetét.
– Ellenőriznem kellett, hogy nem poloskázták-e be a házat.
A lány csodálkozva vonta össze a szemöldökét. – Most már tényleg semmit sem értek.
Preston az asztalra könyökölt, majd gondterhelt sóhaj hagyta el az ajkát.
– Tudod, ki az a Leonardo Toreno? – kérdezte, mire a lány heves bólogatásba kezdett.
– Hetek óta vele van tele a média. Valami olasz származású maffia főnök. Egy keresztapa.
– Nem az 1920-as években vagyunk, de igen, rendkívül veszélyes alak. És ő az apám.

Picture

Roxie elbizonytalanodott. Nem volt benne biztos, hogy jól értette-e azt a rokoni viszonyt, amit az imént a férfi az orra alatt mormogott.
– De a híradóban azt mondták, hogy csak egy fia volt, akit pár héttel a letartóztatása után meggyilkoltatott. Valami Price vagy Presley. Prescott?
– Nem annyira sikerült megöletnie. És Prestonnak hívnak.
– Igen! Tényleg így hívták – lelkendezett Roxie a helyes név hallatán, majd a férfi nyúzott arcát fürkészve rákérdezett: – Szóóóval, akkor te egy gengszter fia vagy?
Preston lesütött szemmel biccentett.
– Ez elég menő!
– Hát annyira azért nem – feddte meg szigorú kijelentésével a lányt, aki azon nyomban belepirult.
– Bocsi, csak… Izé… szóval, ja. Nem menő. Azért még kérdezhetek?
– Minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb biztonságban vagy – felelte Preston, miközben egy újabb telefont csatlakoztatott a laptophoz, és újfent gépelésbe kezdett.

Picture

– Nagy bajban vagy?
– Az nem kifejezés.
– Azok a férfiak odakint szövetségi ügynökök, ugye?
– Igen.
– És azért vannak itt, hogy megvédjenek az apádtól, vagy azért, mert te is valami rosszat csináltál? – puhatolózott óvatosan, mire Preston abbahagyta a klaviatúra püfölését, és a lány aggódó, barna szemeibe nézett.
– Nem követtem az apám példáját, ha erre vagy kíváncsi.
Roxie megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Tudtam ám! Hiszen ismerlek! Még ha Tylerként is. És Cadie? Neki sem ez az igazi neve? És Maxime-nek? Egyébként hol vannak? Jól vannak?

Picture

Roxie-nak úgy tűnt, mintha Preston éppen felkészülne rá, hogy a lehető leghitelesebben adjon elő egy hazugságot, mikor a mobiltelefonja hirtelen rezegni kezdett az íróasztalon. Közelebb lépett, és látta, hogyIsmeretlen szám felirat villog a kijelzőn. Preston még pötyögött valamit a laptop billentyűzetén, csak azután fogadta a hívást.
– Ma este – szűrődött ki egy férfihang a statikus zörejek között, majd mintha valakik könyörögve kiáltottak volna segítségért, ám Roxie ennél többet nem hallott, mert Preston lehalkította a hívás hangerejét. De látta a kétségbeesést az arcán, és lassan kezdett összeállni a kép.
– Szövetségi gondok. Nem egyszerű. Igyekszem. Tudom. Mikor? Rendben.

Picture

Preston remegő kézzel tette vissza a mobilját a laptop mellé.
– Az apádnál vannak, igaz? – kérdezte Roxie halkan, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Nem várt a válaszra, tudta jól, hogy így van. Sietősen megkerülte az asztalt és szorosan átölelte Prestont.
– Nem lesz semmi bajuk. Hazahozom őket. Megígérem – fogadta meg a lánynak, de sokkal inkább saját magának.
***

Picture

Mindannyian Ephram szobájában gyűltek össze. Utoljára Trent érkezett meg infúziót tolva maga előtt. Nagy nehezen végül sikerült leráznia a felügyelőit, de legalábbis rávenni őket, hagyjanak neki tízpercnyi magánéletet. Ha a kórterembe ezúttal nem is követték, az ajtó elől egy tapodtat sem mozdultak.
Raquel óvatosan előhúzta pizsamája zsebéből a telefonját és az előtte álló asztalkára helyezte úgy, hogy takarásban legyen azok számára, akik belépnek, vagy csak benéznek a szobába. Megérintette a kijelzőt, majd tájékoztatta a vonal túlsó végén lévő félt, hogy mind itt vannak.

Picture

– Hogy vagytok? Elsősorban téged kérdezlek, Ephram, és ne haragudj, hogy az ébredésed után két órával máris fedezéknek használlak. Mindenképpen szerettem volna beszélni veletek, de az FBI-ügynökök igencsak megnehezítik a dolgomat. Gondoltam, talán lesznek olyan kegyesek, hogy egy kómából felébredő jó baráthoz beengedik pár percre Trentet.
– Bármikor, tesó – mondta a fiú gyenge, rekedtes hangon. – Ha másképp nem tudok, akkor legalább így segítsek.
– Rendbe fogsz jönni?
– Naná. Holnap már együtt fogok rohangálni a bátyámmal a csajok után.
– Ez a beszéd, öcsi – öklöztek össze a Miller ikrek szélesen egymásra vigyorogva.

Picture

– Na, és veled mi a helyzet? – kérdezte Trent, miközben Becca hellyel kínálta, de egy fejrázással jelezte neki, hogy inkább állva marad. A varratai miatt nem igazán tudott kényelmesen ülni.
– Ma este találkozunk.
Mindenki tudta, miről van szó.
– Mikor? Hol? – érdeklődött tovább a bátyja aggódva egy rövid szünet után.
– Azt nem mondhatom meg. Becca, sikerült beszélned az apáddal?
– Sajnos nem értem el. Hagytam neki üzenetet, de még mindig nem hívott vissza. Ne haragudj!
– Ugyan, nem a te hibád. Majd megoldom.

Picture

– Öcskös, tudom, hogy tisztában vagy vele, mennyire veszélyes, de nem készülhetsz fel mindenre! Szólj a zsaruknak!
– Kizárt. Tudod, hogy reagálna! Mellesleg így is elég sok bajom van velük… Még fogalmam sincs, hogy fogok meglógni előlük. Már nem csak téged tartanak felügyelet alatt.
– Hogy jutottak el hozzád? – kérdezték meglepetten egyszerre.
– Nem jutottak. Nincs semmi bizonyítékuk. Csak Wayne különleges ügynök spekulál.
– Engem is ő faggatott – jegyezte meg Trent. – Érti a dolgát, az biztos.
– Na, jól van, srácok, ideje mindent alaposan átgondolnom. Csak szerettem volna hallani egy kicsit a hangotokat és elmondani, hogy mennyire sajnálom, hogy belekeveredtetek ebbe az egészbe. De helyrehozom. Ezúttal nem fogok hibázni.

Picture

Preston megszakította a vonalat, a szobában tartózkodók pedig zavartan pillantgattak egymásra. A feszült némaságot végül Becca törte meg.
– Rossz előérzetem van. Nem akarom lebecsülni a képességeit, de szerintem nem volt hülyeség a részedről, hogy a szövetségieket ajánlottad neki – fordult Trenthez.
– Tudom. Csak attól tart, hogy Leo megneszeli, és akkor ki tudja, hogy reagálna rá.  Mindenre képes. És őszintén megértem, hogy tart tőle. Én is szemtanúja voltam, mikor hidegvérrel meggyilkolta a saját apját és a nővérét.

Picture

– Jó, de… azért manapság elég profik már a kommandós csapatok, nem? – csatlakozott Raquel is a társalgáshoz.
– Ezt a következtetést melyik film alapján vontad le? – incselkedett vele Ash, majd a rászegeződő szúrós szemek láttán elnézést kért, és visszafogta magát. – Bízzátok rá. Ha azt mondta, hogy megoldja egyedül, akkor meg is fogja. Csak gondoljatok vissza, miket vitt már véghez tizennyolc évesen is.
– Ritkán értek egyet a bátyámmal, de ebben igaza van – helyeselt Ephram, majd a kórterembe toppanó nővérke szétrebbentette a társaságot.

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés