The Torenos 2

The Torenos 2. – A bosszú játéka – 23. A káosz előszele

7780165_orig-1168737

Toreno idegesen dobolt ujjaival a konyhapulton, míg arra várt, hogy a kávé lefőjön. Egyre nehezebben viselte a bezártságot, noha még mindig nagyobb és komfortosabb tere volt, mint a Nardenben. Ezt értékelte is, de mégsem volt szabad. És ez hiányzott neki a legjobban, hogy oda mehessen, ahová csak akar, és amikor csak akar.

5325035_orig-4040795

Kitöltötte a forró italt egy bögrébe, óvatosan belekortyolt, majd az órájára pillantott. Negyed nyolc. Ha minden a terv szerint alakult, akkor Colliziék hamarosan visszaérkeznek, a klubtagoknak pedig már egy igen kedves kis meglepetésben volt részük a reggelre szervezett értekezletükön.

7014287_orig-1830611

Ördögi mosoly terült el az arcán, ahogy erre gondolt, csak azt az egyet sajnálta, hogy nem lehetett szemtanúja az eseménynek. De lelki szemei előtt látta Karl és Hampton dühtől lángoló arcát és hallotta a többiek gyűlölettel teli kiáltásait: „Toreno volt! Felültetett! Toreno tette ezt!”. Kitűnően szórakozott ezen magában, és már nem is bánta, hogy nem lehetett ott az ominózus pillanatban. Megérdemlik. Egytől egyig, mind! És még így is kegyes voltam hozzájuk! – morogta magában, miközben felsejlett előtte minden egyes sérelem, amit ezek az emberek okoztak neki. Nem feledkezett meg egyről sem. De most elérkezett a megtorlás ideje, és megfizetnek mindenért. Különösen azért, amiért elfordultak tőle és még keresztbe is tettek neki.

5192994_orig-8436937

– Gonosz vagy! – zökkentette vissza a jelenbe egy vékony kis hang, és igencsak meglepődött, mikor észrevette maga előtt az apró szőkeséget. – Gonosz vagy! – ismételte meg ezúttal határozottabban a kijelentését.
– Maxime – szólt rá édesanyja feddőn, amint rálelt a szobából kiszökő gyermekére.
– Hagyd csak, Zoe – intette le Toreno, és miután letette a bögrét a pultra, letérdelt a kislány mellé.

7189444_orig-4195159

– Gonosz? – kérdezett vissza, de Maxime ezúttal már csak lesütött szemmel bólintott. – Ugye, tudod, hogy az apád sem szent?
– Senki sem az – rázta meg a fejét. – De az én apukám százszor különb nálad! Ő egy hős! És meg fog minket menteni!
Toreno Zoera pillantott, aki féltő anyatigrisként rettegve várta, mi lesz erre a reakciója.
– Remélem is – állt fel végül jellegzetes félmosolyával a szája szegletében, majd megsimogatta a kislány feje búbját és a kávéjával együtt átvonult a nappaliba.

4863381_orig-9540533

A szeme sarkából még látta, hogy Zoe egy csendes szidás után magához öleli gyermekét. Tetszett neki a kislány bátorsága. A néhai feleségére emlékeztette, Alessára. Pontosan ugyanolyan hanglejtéssel vágott a fejéhez nem tetsző dolgokat, ahogy azt unokája tette az imént.

5997999_orig-9241555

Nagyot sóhajtva helyet foglalt a kanapén, egyik lábát keresztbetéve a másikon. Ismét belekortyolt a bögréjébe, és akarata ellenére is a fájdalmas múltba révedt. Nem akart merényletet elkövettetni a kormányzó ellen, csak Andretti nyomására rá akart ijeszteni, hogy gondolja át az ajánlatát. De a dolgok sajnos rosszul sültek el, és a repülőgép végül lezuhant, a feleségével együtt, aki éppen egy konferenciáról tartott hazafelé. És aki ismerte a kormányzó lányát. A kormányzó lánya pedig felajánlott neki egy helyet a magángépen, hogy hamarabb hazaérhessen. Baleset volt. Tragikus baleset, túlélők nélkül.

4000222_orig-8908126

Akkor változott meg minden. Gyász helyett a munkába menekült, és egy kissé simlis, de többnyire törvényes keretek között tevékenykedő üzletemberből egyik percről a másikra gengszterré lett. És a hatalom hajszolásán kívül nem érdekelte már többé senki és semmi. Csak a saját érdekeit tartotta szem előtt, és ha kellett, hát átgázolt bárkin. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Mintha egy gombnyomással kikapcsolta volna az érzelmeit.

4857821_orig-6901736

Ténylegesen szövetkezett Carlo Andrettivel, az akkori szervezett bűnözés legfelsőbb vezetőjével. Utálta azt az arrogáns seggfejet, aki folyton csak parancsolgatott mindenkinek, és azt hitte, hogy ő az atyaúristen, de a hosszú távú céljai elérése érdekében meg kellett tennie ezt a lépést. Aztán a megfelelő alkalmat kivárva kiiktatta a képből. Egy másodpercet sem habozott. Egy teljes tárat lőtt a szemei közé. Azt követően Andretti bizalmasaitól szabadult meg szép sorjában, egészen addig, míg a többiek rá nem döbbentek, hogy valóban győzedelmeskedtek felettük. Két opció közül választhattak: vagy elfogadják őt vezetőjüknek, vagy ugyanúgy végzik, mint a főnökeik. Végül behódoltak, Toreno pedig létrehozta a saját kis bűnszervezetét, a saját kis szabályaival.

992301_orig-6153988

Egy hibátlanul működő, tökéletesen feddhetetlen szervezetet, ami minden bizonnyal még most is ugyanúgy megállná a helyét a világban, mint tizenkét évvel ezelőtt. De Preston mindent tönkre tett. Tőrbe csalta, feladta az FBI-nak, elvett tőle mindent. Mindent, ami számított neki. A hatalmát, a szövetségeseit, a szabadságát. És mindezek mellett még meg is lőtte!

6659808_orig-1184678

Ezekre a gondolatokra egyre szorosabban kezdte markolni a bögrét, és már attól tartott, hogy bármelyik másodpercben összeroppanthatja, ezért inkább gyorsan le is tette az asztalra. – A fenébe, Preston! – dühöngött magában. – Az a szaros program az utolsó esélyem, hogy visszanyerhessem a szabadságomat ebben a rohadt országban. Ne cseszd el nekem! Nem akarom bántani őket, de esküszöm, megteszem, ha trükközni merészelsz!

4322070_orig-2239242

Hirtelen felugrott a kanapéról, és sebes léptekkel átviharzott a nappalin, egyenesen a kijárathoz. Szüksége volt egy kis friss levegőre, nem bírta már tovább elviselni a bezártságot. Muszáj egyet járnia odakint, kiszellőztetnie a fejét.
Lehúzta a kártyáját, beütötte a kódot, majd odahajolt a retinaszkenner elé, és már kattant is a zár. Lenyomta a kilincset, és megkönnyebbülten sóhajtott egyet, ahogy kilépett a felszínre vezető szürke folyosóra. De onnan már nem jutott kijjebb.
***

4627233_orig-8834550

Wayne még be sem tette a lábát az egyes számú műveleti központba, máris négyen rohanták le, négy különböző üggyel. A titkárnője azért, hogy átadja neki a repülőjegyet. A szárny közelében, az ablak mellé foglalt helyet, ahogy kérte. Grant Yasui egy átütő sikerről kívánt beszámolni, míg Dalen ügynök egy rajtaütésről. Lang ügynök pedig Hayesről szeretett volna beszélni vele, lehetőleg négyszemközt.

4712103_orig-3445728

– Jól van, emberek! – emelte maga elé magadóan mindkét kezét. – Fél óra múlva el kell indulnom a reptérre, úgyhogy nincs túl sok időm. De ha beljebb engednek, megígérem, hogy mindegyiküket meghallgatom. Nos? – nézett rájuk jelentőségteljesen, hogy biztosítsanak neki szabad utat a terembe. Mindannyian félreálltak, ő pedig megköszönte.

1941447_orig-5517674

A tárgyalóba vezette őket. Wayne, mielőtt leült volna az asztalfőre, még megkérte a titkárnőjét, hogy legyen szíves, hozzon neki egy csésze teát. Mire a három ügynök is elfoglalta a helyét, a forró ital már ott gőzölgött előtte.
– Szóval? Ki kezdi? Tony? – fordult Dalen ügynök felé.
A magas, kopasz, fekete férfi fészkelődött egy kicsit a székben, aztán megköszörülte a torkát, és mély, öblös hangján nagyvonalakban tájékoztatta felettesét a történtekről.

9111391_orig-8596832

– Egy megbízható informátorunktól jött a tipp kora reggel, hogy a Hotel Azura alagsorában hét óra után számunkra értékes dolgokra bukkanhatunk. És hogy erősen javasolná a kommandósok bevetését, ha nem szeretnénk kollégákat veszíteni. Mivel az évek során a fickó rengetegszer bizonyította a szavahihetőségét, természetesen komolyan vettük, és most sem kellett csalódnunk benne.

5020796_orig-5320676

– Mit találtak? – hajolt előre Wayne. Egyre inkább kezdte érdekelni a dolog.
Dalen ügynök sejtelmesen elmosolyodott.
– Mindent – közölte nemes egyszerűséggel. – Gavin Hagerty, Jonathan Daruvo és Stephen Sharps holttestét, különböző merényletek terveit, fegyvereket, terhelő bizonyítékokat, ujjlenyomatokat… És őrizetbe vettük Toreno egykori feltételezett szövetségeseit, Karl Lascolát, Hampton Reedet, Frederick Marshallt. És még három befolyásos pasast, akik, úgy tűnik, szintén Torenóval üzletelgettek.

7508179_orig-8833700

– Na, várj, Tony – szólt közbe Yasui kissé zavarodottan. – Most ezt nem teljesen vágom.
– Mit nem értesz? Toreno felültette őket – forgatta a szemeit mellette kolléganője. Nem kifejezetten kedvelte az informatikust.
– Köszönöm a felvilágosítást, Mandy – hangsúlyozta ki erőteljesen a nevet, hogy bosszantsa. Tudta, mennyire utálja, ha becézgetik. A nő már éppen rákontrázott volna, de észrevette főnöke szúrós tekintetét, és inkább visszavonulót fújt.
– Profi munka volt? – fordult Wayne Dalenhez. A férfi bólintott.
– Az. Annyi a közvetlen bizonyíték ellenük, hogy örülhetnek, ha az ügyvédeiknek sikerül lealkudniuk az életfogytiglanit negyven évre. Na, nem mintha kár lenne értük. Egyértelműen közük volt mindenhez, még ha nem is ők végezték el a piszkos munkát.

6932113_orig-3622848

– Tehát Toreno úgymond rajtuk is bosszút állt – vonta le a következtetést Amanda Lang. – Ha belegondolok, ezzel nagyjából már a listája végére érhetett.
– A-a! Tévedsz – vágta a képébe Yasui diadalittasan vigyorogva. – A Herceggel még nem végzett.
– Azt mondtam, hogy nagy-já-ból – tagolta ingerülten, mint egy sértődött kiskamasz, és teljes testével elfordult tőle, hogy ne is lássa.
– Az FBI-nál nincs olyan nagy-já-ból – feszítette tovább a húrt, de végül már Wayne is megelégelte a helyzetet.
– Grant, moderáld magad!
– Elnézést – köhintette oda kolleginájának, Wayne pedig magában hálát rebegett az Úrnak, hogy ezek ketten nem kerültek egy munkacsoportba.
– Van még valami lényeges, amiről tudnom kellene? – kérdezte Dalentől, de ő tagadóan rázta a fejét. – Rendben. Akkor Grant, ha már úgyis elemedben vagy, légy te a következő!

4908078_orig-9903310

Yasui vetett egy fölényes pillantást Lang ügynökre, majd büszkén kihúzta magát, és részletesen ismertette, hogy milyen óriási előrelépést tettek a Herceg ügyében. Mikor a végére ért, még mindig karót nyelve, öntelten vigyorgott.
– Ha jól értem – tolta arrébb a csészéjét Wayne egy kínos, hosszú csönd után -, bárminemű rendellenességet ki tudtok szúrni. – Yasui hadarása és az informatikai szakkifejezések halmozása egyszerre kissé sok volt neki. Szüksége volt néhány percre, hogy feldolgozza a hallottakat. De a másik két ügynökkel ellentétben, neki legalább volt némi fogalma arról, hogy miről is beszél.

5324795_orig-9395121

– Lényegében igen. A program rögzíti az alapbeállításokat, és ha valahol, akárhol, akármilyen apróság is módosul az eredetihez képest, azt jelzi. Ray-jel – utalt Yasui a lefülelt hackerére – baromi sokat dolgoztunk rajta, hogy tényleg működjön, de most már hivatalosan is bejelenthetem, hogy elkészültünk. Számos tesztnek vetettük alá, és mindegyiken átment. Meghatározott területen belül megbízhatóan működik.
– Az mit jelent pontosan?
– Nincs annyi kapacitásunk, hogy a teljes országot lefedjük, még az állam is gondot okozna, viszont egy nagyobb városban tökéletesen funkcionál.

5329101_orig-2065863

– Mint például Sun Hill?
– Akár.
– Ez jó. – Wayne elgondolkodva dörzsölgette az állát. – És innen is el tudjátok érni, ugye?
– Sun Hillt? Persze.
– Mennyi időbe telik rácsatlakoztatni a programot a városra?
– Maximum egy óra. Mire odaérsz, mi már rajta leszünk. Bármi gyanúsat észlelünk, azonnal értesítünk majd.
– Rendben – biccentett, és még izgatottabbá vált a Sun Hill-i kiruccanása miatt. Úgy érezte, egyre nagyobb az esélye arra, hogy még aznap lefülelje a rejtélyes Herceget.

3519261_orig-7217587

– Amanda – nézett Wayne a nőre, aki még mindig nem volt hajlandó visszafordulni az asztalhoz -, magán a sor.
– Tényleg négyszemközt kellene ezt megbeszélnünk, uram – emlékeztette felettesét a korábban elhangzottakra. – Eléggé kényes ügy.
– Mégis mi olyan kényes lehet Hayesben? Úgy csinálsz, mintha nem tudnánk már róla kb. mindent.
Wayne látta Lang ügynökön, hogy rettenetesen nagy erőfeszítésébe kerül megőriznie a hidegvérét, ezért úgy döntött, ideje határozottan közbelépnie, de sajnos elkésett. A nő emelt hangon nekiesett Yasuinak.
– Mert nem is tudunk róla mindent! Te pedig aztán végképp nem tudsz róla semmit, úgyhogy csak törődj inkább a magad dolgával, és bámuld a hülye monitorodat! Idióta kocka!

7969475_orig-6977361

– Na, jól van – állt fel Wayne. Most már ő is kezdte elveszíteni a türelmét. – Elég legyen! Amanda, menjen be az irodámba! Tony, köszönöm a tájékoztatást. Ha a kihallgatások során érdemi információkhoz jutnak, értesítsen, kérem.
– Úgy lesz.
– Te pedig Grant – nézett rá összevont szemöldökkel -, amíg a műveleti központban tartózkodsz, fogd vissza magad! Így is elég stressz van a kollégákon, egyáltalán nem hiányoznak nekik még pluszba a te provokatív megjegyzéseid.

3171395_orig-6196962

– Rendben, sajnálom, főnök – állt fel ő is az asztaltól, majd elindult kifelé Dalen után. De előtte még gyilkos pillantást lövellt az iroda ajtajában álló Lang felé. – Elbújhatsz, de el nem futhatsz, Mandy!
Az ügynöknő már éppen szólásra nyitotta ajkait, de Wayne lecsitította.
– Ha még egy panaszt meghallok rád, azon nyomban felfüggesztelek! Érthető voltam? – kiáltotta utána, de nem gondolta komolyan. Yasui is tudta.
– Sajnálom, nem hallottam semmit! Nagyon lefoglalnak az idióta kocka dolgaim!

9367892_orig-1383647

– Annyira gyűlölöm! – dühöngött fel- alájárkálva az irodában Lang ügynök. Wayne becsukta az ajtót, majd hellyel kínálta beosztottját. Megkerülte az íróasztalt, és ő is leült.
– Az a baj, Amanda, hogy magára veszi. Próbálja meg egy kicsit lazábban kezelni. Az egyik fülén be, a másikon ki.
– De hogy lehet valaki ennyire gyerekes? Most komolyan ezt élvezi?
– Igen, mert reagál rá. És így tulajdonképpen maga sem különb nála.
– Au. Ez most fájt.
– Az igazság néha fájdalmas tud lenni. De tényleg. Ne figyeljen rá! Zseniális agya van, kiváló szakember, talán épp most tette lehetővé, hogy még ma elkaphassam a Herceget, de az emberi kapcsolatokkal és a kommunikációval akadnak gondjai. Hagyja rá! Akik már dolgoztak vele, azok megtanulták kezelni. Maga még új a csapatomban, de előbb vagy utóbb úgyis megszokja.
– Jól van. Megpróbálom ignorálni.
– Helyes. Nos, miről is lenne szó?

6030310_orig-4553350

Lang ügynök a kezében szorongatott dossziéból kivett néhány papírlapot, és Wayne elé csúsztatta.
– Ma reggel háromnegyed hét körül érkezett egy valódi bejelentés Norfolkból, hogy látták Hayest. Az ügyeletes rendőrtiszt, aki az információk alapján lekérte a környék térfigyelő kameráit és ellenőrizte a felvételeket, a következőre bukkant – mutatott rá az átadott dokumentumokra. Wayne lapozott egyet, majd alaposan szemügyre vette a kinyomtatott fotót, amin Hayes egy nőt ölelgetett.
– Ki ez a nő? – pillantott fel kíváncsian.
– Ez a kérdés fogalmazódott meg a rendőrtisztben is, aki nem mellesleg az unokaöcsém. Nem akart fél információt továbbítani a területi irodának, ezért buzgólkodott egy kicsit. Utánanézett az utcában lakóknak, és végül szerencsével járt. Megtalálta.

2480082_orig-1454178

– Ki az? – kérdezte türelmetlenül Wayne, de hosszú másodperceket kellett várnia a válaszra.
– Norelle Teagen különleges ügynök – nyögte ki végül keserű szájízzel.
– Neeeeeem – hitetlenkedett elképedve, és még egyszer megnézte a képet. – Tényleg ő lenne az?
– Igen. Azóta én is leellenőriztem. Nem tévedett.
– Viszonyuk volt? De hát ő kapta el és tartóztatta le, nem? – Wayne nagyot fújtatva, tanácstalanul dőlt hátra a székben. – Nem értem. Nem értem az egészet.
– Nem találtam viszonyra utaló nyomot a kolléganő életében. Bár való igaz, nagyjából nulla információval rendelkezünk róla. Szigorúan elkülöníti a munkáját és a magánéletét. A titokzatos, professzionális ügynökök közé tartozik. 99%-os a megoldott ügyeinek az aránya.

8930563_orig-8048937

– Beszélnem kell vele! – pattant fel Wayne a helyéről, és most ő kezdett el idegesen fel- alájárkálni. – Még ma! Össze tudna hozni nekem vele egy találkozót?
– Megpróbálom. De nem Sun Hillbe utazik?
– De igen. Viszont Sun Hill közelebb van Norfolkhoz. Azt akarom, hogy odaszervezze a találkozót.
– Azt hiszem, megoldható – tűnődött el Amanda Lang. – Ha megkérdezi, hogy milyen ügyben, mit mondjak?
Wayne lelassította a lépteit, és felé fordult.
– Tekintve, hogy nem sok előrelépés történt eddig a Hayes-ügyben, szeretném, ha megosztaná velem a tapasztalatait. Elvégre ő nyomozott utána annyi éven keresztül, és végül is csak ő kapta el.
– Rendben. Máris intézkedem. – Mielőtt távozott volna, összeszedte az íróasztalon heverő papírokat, és gondosan elrejtette őket a mappába. – Kíváncsi leszek a magyarázatára.

8388327_orig-5648167

– Amanda, várjon! – szaladt utána a tárgyalóba, és ahogy a tekintete véletlenül a faliórára tévedt, hirtelen rádöbbent, hogy késésben van.
– Tessék?
– Hányan tudnak erről?
– Csak mi hárman. Az unokaöcsém tudja, hogy én vagyok a Hayes-csoport vezetője, ezért küldte el nekem az anyagokat. Meg azért is, mert fogalma sem volt róla, hogyan kezelje az információt. De bízhat benne. Nem fog fecsegni.
– Jól van. Most végképp nem hiányzik nekünk egy botrány.
– Hát nem. De iszonyú nagy szerencsénk volt, hogy pont hozzá futott be az a bejelentés. Ha valaki más veszi fel a telefont…

445301_orig-2934391

– Ne! Ne is mondjon ilyet! Nem akarok belegondolni. – Még egyszer felnézett az órára, és a kezdeti lelkesedése egyre inkább nyugtalanságba csapott át. Valami hirtelen azt súgta neki, hogy egy rémesen hosszú és fárasztó nap vár rá. – Ne haragudjon, de rohannom kell, különben lekésem a gépet. Értesítsen, ha sikerült időpontot egyeztetnie! – Azzal átviharzott az egyes számú műveleti központon, mit sem sejtve arról, hogy a negatív megérzése semmiség ahhoz az éppen kialakulóban lévő káoszhoz képest, amibe két órán belül Sun Hillben belecsöppen.