The Torenos 2. – A bosszú játéka – 25. Látszat és valóság

Picture

Dorian Wayne első dolga a landolást követően az volt, hogy visszakapcsolja a mobiltelefonját. Ellenőrizte az üzeneteit, és visszahívta Grant Yasuit. Mire kiért a repülőtérről a Sun Hill-i kollégákhoz, már mindenről tudott. Izgatottságában, hogy végre szemtől szemben találkozhat a Herceggel és kifaggathatja, egész úton a lábaival dobolt a szolgálati jármű padlóján. Ahogy elérték a Szövetségi Nyomozóiroda épületét, ő már ki is pattant a kocsiból, nem várta meg, hogy leparkoljanak a földalatti garázsban.

Picture

Bejelentkezett a recepción, ahol az egyik ügynök készségesen állt a szolgálatára. Arra kérte, hogy kövesse, megmutatja neki, melyik kihallgatószobában találja Tyler Jamest. Wayne köszönetképpen bólintott, és elindult utána. Ám ekkor valaki a nevén szólította, így a hang irányába fordult.
– Norelle Teagen különleges ügynök – nyújtott kezet a nő. Wayne egy pillanatra lefagyott, ugyanis meglepően csinosnak találta az előtte álló hölgyet. – Úgy értesültem, hogy konzultálni szeretne velem.
– Úgy van – rázott vele kezet felocsúdva ámulatából. – Üdvözlöm. Dorian Wayne. A helyzet az, hogy mindenképpen beszélnünk kellene, viszont időközben halaszthatatlan dolgom akadt. Nem bánná, ha később ejtenénk szerét ennek a társalgásnak?

Picture

– Valójában, de, igenis bánnám – közölte nemes egyszerűséggel, ami újabb meglepetést okozott Wayne-nek. Már sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga vele.
– Sajnálom, ha kellemetlenséget okozok – vonta össze a szemöldökét -, de tényleg fontos lenne, hogy beszéljünk.
– Már minden anyagomat megkapták Hayesről.
– Igen, de a személyes találkozásuk jobban érdekelne – célozgatott Wayne, majd eloszlatva a gyanakvást, hozzátette: – Mikor másfél évvel ezelőtt elkapta.
– Akkor nincs túl sok lehetőségem, nem igaz? – tárta szét a karját megadóan Teagen, majd helyet foglalt a hozzá legközelebb eső széken. Maga mellé rakta a táskáját, és keresztbe tette a lábait. – Itt fogok várni.
– Köszönöm.

Picture

A kettes számú kihallgatószoba előtt egy egész seregnyi kíváncsi ügynök vizslatta a nagy fogást. Fennhangon találgatták, vajon tényleg ő e az a rejtélyes Herceg. Egyesek egyértelműnek tartották, mások ellene érveltek. De egy valamiben mindkét tábor egyetértett: a fickó rejteget valamit.
– Khm – krákogott a Wayne-nel közeledő vezető ügynök, mire a tömeg azonnal szétrebbent, ki-ki a maga dolgára.
– Mióta van odabent? – kérdezte Wayne a kísérőjétől, akiről időközben kiderült, hogy ő irányította az elfogási akciót.
– Nagyjából negyedórája hoztuk be. A kocsiját a helyszínelők kezelésbe vették, a telefonját a technikusaink már vizsgálják.

Picture

– Más nem volt nála? – érdeklődött, miközben az üvegen át figyelte a felettébb kimerültnek és idegesnek tűnő férfit. Oda-visszasétált a szoba egyik falától a másikig, és folyton az óráját nézte.
– Mielőtt feladta volna magát, a jobb első ablakon kidobott valami kütyüt, ami nem sokkal azután felrobbant. – Wayne-nek felcsillant a szeme. – A helyszínelők összeszedték a maradványokat, a laborban elemzik őket.
– Remek – biccentett. – Ha bármit kiderítenek, értesítsenek azonnal.
– Úgy lesz, Dorian. – Azzal az ügynök átment a megfigyelő szobába, Wayne pedig belépett a Herceghez.

Picture

Egy percig hosszan, szótlanul méregette őt, látta, hogy próbál visszaemlékezni, vajon miért tűnik neki olyan ismerősnek, aztán egy hitetlenkedő félmosoly végül a tudtára adta, hogy sikerült beazonosítania.
– Dorian Wayne különleges ügynök – mutatkozott be most már hivatalosan is, majd megkérte, hogy foglaljon helyet. A férfi azonban visszautasította.
– Megmagyarázná, hogy miért vagyok itt? A kollégái nem voltak valami készségesek. Egy közúti igazoltatáshoz erős túlzásnak éreztem a szövetségi járművek tömeges jelenlétét, a helikopterről nem is beszélve.

Picture

– Ha esetleg csatlakozna hozzám… – javasolta ismét a székre bökve, és ezúttal kelletlenül ugyan, de eleget tett a kérésének. – Tyler James, igaz? – hajolt közelebb hozzá, hogy minden rezdülését megfigyelhesse. A férfi azonban állta a tekintetét, mintha ismerné a hazugságmegállapító cselét. Igenlő választ adott. – Ha jól emlékszem, mi már találkoztunk korábban – próbálkozott mással. – Pár nappal ezelőtt. A kórházban. A bátyja kórterme közelében.
– Nekem nincs testvérem – reagálta le a trükközését olyan átható meggyőződéssel, hogy egy másodpercre még Wayne is elbizonytalanodott.
– Ebben az esetben elmondaná, hogy honnan ismeri Trent Hannent?
– Nem tudom, ki az a Trent Hannen. Én Travis Baide barátomat látogattam meg aznap – érkezett ismét az epés felelet, Wayne pedig egy elismerő mosolyt eresztett meg. Nem lesz egyszerű dolga, de mindig is szerette a kihívásokat.

Picture

– És Rebecca Collizzival milyen kapcsolatban áll? Vele volt ott.
– A lányom keresztanyja.
Wayne rosszallóan felvonta a szemöldökét. – Egy gengszter lányát kérte fel a gyereke keresztanyjának?
– Beccának semmi köze az apja ügyeihez, aki ellen egyébként sincs semmi terhelő bizonyítékuk. És különben sem én kértem fel, hanem a feleségem. Régi jó barátnők. Az egyetemről ismerik egymást.
– És azt tudja, hogy a régi jó barátnő édesapja egy életfogytiglanra ítélt szökevény bosszúhadjáratának végrehajtásában segédkezik?
– Nem.
– De azt tudja, hogy kicsoda a szökevény?
A férfi fáradtan felsóhajtott, és megdörzsölte karikás, kipirosodott szemeit. – Hogyne tudnám. Toreno. Tele van vele a média.

Picture

Volt valami különös abban, ahogy a vezetéknevet kimondta. Wayne nem volt benne biztos, hogy tényleg hallotta, vagy csak hallani akarta azt a jellegzetes hangsúlyt, amit a Torenók használnak bemutatkozásukkor, ezért egyelőre inkább más irányba terelte a beszélgetést.
– Az informatikus kollégáim szeme szokott egy-egy műszak után hasonlóan vörös színekben pompázni, mint most a magáé. Sokat ül számítógép előtt?
– Mivel a munkám elengedhetetlen kelléke, igen. Elég sokat. Építészmérnök vagyok.
– Értesüléseim szerint informatikus is.
– Akkor az értesülései helytelenek. Lediplomáztam, de ennyi. Soha nem dolgoztam informatikusként.
– Akkor miért végezte el azt a szakot is?
– Mert érdekelt. Talán bűn?

Picture

– Nem, Mr. James. Nem bűn. De kormányszervek rendszerébe betörni, már az – tájékoztatta sejtelmesen, továbbra is ráfüggesztve pengeéles tekintetét. – Mit hajított ki az autó ablakán?
A férfi értetlenséget tettetve felhúzta a vállát. – Semmit.
– A semmi nem szokott felrobbanni. Mi volt az?
– Gyanúsít valamivel, Wayne ügynök? Mert, ha igen, akkor mondja ki, ne célozgasson! Rohadtul nem érek rá – mondta kissé türelmét vesztve, amire Wayne rögtön lecsapott.
– Siet valahová, Mr. James? Ezért módosította a közlekedési lámpák programját a déli külvárosi résztől a belvároson át a nyugati kivezető szakasz végéig? Hogy akadálymentesen elhagyhassa Sun Hillt? Hová tartott? Miért mondott fel a munkahelyén? Hol van a felesége és a lánya?

Picture

Az információelőnyt tartalmazó, halmozott kérdésekkel Wayne-nek végül sikerült megrendítenie az előtte ülő férfi magabiztosságát. A Herceg izmai megfeszültek, pupillái kitágultak, miközben jobbra-balra cikáztak. Szinte hallani lehetett agytekervényei kattogását. Össze volt zavarodva.

Picture

– Tudja, mióta átfedésbe került Toreno és a Herceg ügye, az agyam egy hátsó szegletében végig ott motoszkált egy furcsa kis gondolat. Képtelenségnek tűnt, ezért nem foglalkoztam vele különösebben. Eszembe sem jutott, hogy megosszam a kollégákkal vagy a feletteseimmel, mert tisztában voltam vele, hogy milyen badarságnak is hangzik. Ugyanakkor a legutóbbi találkozásunk óta egyszerűen nem hagyott nyugodni. Szóval, kutattam egy kicsit, és bár eleinte nem nagyon bíztam benne, hogy bármit is sikerül találnom, időközben rá kellett jönnöm, hogy a furcsa kis gondolatnak igenis van alapja. Ekkor vontam be az ügynökeimet a nyomozásba, és utasítottam őket, hogy vegyék nagyító alá az ön életét, Mr. James. Kíváncsi rá, hogy miért?

Picture

– A válaszomtól függetlenül is el fogja árulni, szóval teljesen mindegy, hogy mit mondok – fonta keresztbe karját a mellkasán, és ismét vetett egy gyors pillantást az órájára, aztán minden frusztráció nélkül, őszintétlen érdeklődéssel nézett Wayne szemébe. De ezt az FBI-ügynök ezúttal nem vette észre. Túlságosan is izgalomba jött attól, hogy végre minden köntörfalazás nélkül elárulhatja neki, bizony rájött a kis titkára.
– Mr. James, maga nem más, mint Preston Toreno és a Herceg egy személyben.

Picture

Wayne-t felszabadító elégedettség járta át, amint a szavak elhagyták az ajkát, majd legnagyobb meglepetésére a következő másodpercben már döbbenten konstatálta a férfi reakcióját. Végtelen nyugalom áradt belőle, miközben felvonta a szemöldökét, a száját pedig felfelé húzta. Egy jellegzetes félmosoly kezdete – nyugtázta Wayne, és most már tényleg semmi kétsége sem volt afelől, hogy Preston Toreno ül előtte.
– Bizonyítsa be, Wayne ügynök. Bizonyítsa be.

Picture

Egy órával később Wayne feldúltan caplatott le a lépcsőn. Ő az! A mosolya, a gesztusai, ahogy a családnevet kimondja! Tudja, hogy ő az, de egyelőre nincs a kezében semmi, amivel bizonyíthatná. Az, hogy szőke a haja, kék a szeme és informatikát tanult az egyetemen még nem elég. A helyszínelők az autójában nem találtak semmi használható nyomot, és a technikusok is csődöt mondtak a felrobbant kütyü azonosításában. A telefonjáról letöltöttek minden adatot, de azzal sem mentek sokra. Ujjlenyomatot még nem vételezhetnek tőle, ahogy DNS-tesztet sem kérhet, hiszen Tyler James nem követett el semmit. És ezt ő is nagyon jól tudja. Ezért volt már olyan nyugodt a kihallgatás végén. Talán újfent Hannennél és Rebecca Collizzinél kellene próbálkoznia – töprengett magában. Na, de addig is, míg Teagennel beszél, érezze magát kellemetlenül az ifjabbik Toreno a kihallgatószobába zárva, aztán később majd szabadlábra bocsájtja és küld néhány ügynököt a nyakára, hogy folyamatosan tartsák szemmel. Hátha elvezeti őket az apjához, vagy le tudják buktatni „hercegeskedés” közben.

Picture

– Elnézést, amiért megvárakoztattam – érkezett meg Norelle Teagen mellé, aki tökéletesen ugyanúgy ült az előtérben, mint mikor korábban otthagyta, azzal az apró kivétellel, hogy a telefonját nyomkodta. – Mit szólna hozzá, ha egy ebéd mellett beszélgetnénk? Idefelé jövet a sarkon láttam egy hangulatos kis éttermet.
Teagen pötyögött még valamit az érintőképernyőn, majd ráfüggesztette a tekintetét, és beleegyezően bólintott.
– Rendben.

Picture

Az étterem teraszának egy eldugott kis sarkában fogyasztották el rendelésüket. Wayne igyekezett tapintatosan kérdőre vonni a nőt a hajnalban történtekről, ezért először az Alden utáni nyomozás körülményeiről puhatolózott. Tudta, hogy éveken át fantomként üldözték a hatóságok. Az egyetlen nyom a bűntények helyszínén hagyott saját készítésű, hamisíthatatlan névjegykártyája volt, amin az inkognitója és egy emotikon szerepelt. Teagen ügynök már a Quanticóban írt szakdolgozatában is Aldent, mint a legsokoldalúbb szélhámost tanulmányozta, és most, ahogy beszélt róla, ahogy részletesen beszámolt Hayes tetteiről és arról hogyan került lépésről lépésre közelebb hozzá, Wayne-nek úgy tűnt, teljesen a megszállottjává vált.

Picture

– Nincs is rosszabb egy önelégült, pimasz okostojásnál, nem igaz? – tette le az evőeszközöket Wayne a tányérra, jelezvén, hogy befejezte az étkezést, majd a poharáért nyúlt.
– Borzasztóak – értett egyet vele Teagen, és bekapta a villájára felszúrt utolsó falatot.
– Végül hogyan is kapta el?
Norelle megtörölte a száját a szalvétával, majd belekortyolt az üdítőjébe, és csak azután válaszolt.
– Egy informátorom segítségével. Üzenetet kaptam tőle, hogy Alden újabb bűntényt készül elkövetni, és a művelet közben lecsaptunk rá.

Picture

Wayne felkönyökölt az asztalra és érdeklődve figyelte a nőt, miközben visszakérdezett.
– Egy informátor?
– Így van – vágta rá határozottan, még a szeme se rebbent. – Benne van a jelentésben is.
– Mint emberről, hogyan vélekedik róla?
– Mármint Hayesről?
– Úgy van – biccentett Wayne, és egy pillanatnyi habozást vélt felfedezni Norelle arcán.
– Egy arrogáns seggfej nagy szívvel. Milliókat adományozott jótékony célokra.
– Ezért szeretett bele?
– Tessék? – csattant fel Norelle zavartan, és sértve nézett vissza Wayne-re. – Ugye tudja, hogy én juttattam börtönbe?
– Egy térfigyelő kamera elég intim helyzetben rögzítette magukat ma reggel 6:40 körül. Csak furdal a kíváncsiság, hogy ezúttal miért nem tartóztatta le, ha már lehetősége adódott rá, és ez tűnt a legkézenfekvőbb magyarázatnak.

Picture

Teagen ügynök hosszú percekig némán meredt rá. A szeme előtt vált a határozott, céltudatos, magabiztos, erős nő egy összetört kislánnyá, aki most hátravetette rakoncátlan tincseit, és lesütött szemmel, kisujja körmét rágva gondolkodóba esett. Minden bizonnyal sarokba szorítva érzi magát – állapította meg Wayne, és egyáltalán nem örült neki, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kellett hoznia. Kiemelkedő szakmai tudással rendelkezett, nem hiába került egy egész osztály a vezetése alá. És még csak harmincegy éves! Fényes karrier állna előtte, ha… Ha nincs ez a kis afférja Hayesszel. Nem állt szándékában nagydobra verni az esetet, ha a kollegina úgy dönt, hogy beavatja a részletekbe. És persze, ha segít neki kézre keríteni a szökevényt.

Picture

– Hányan tudnak róla? – kérdezte Norelle magába roskadva.
– Rajtam kívül még ketten – válaszolta Wayne, majd jelentőségteljesen hozzátette: – Egyelőre.
– Nem tudtam, hogy ő az – kezdett bele az őszinte vallomásába, miután a pincér elvitte az üres tányérokat. – Ő sem tudta, hogy FBI-os vagyok. Tíz hónappal a letartóztatása előtt ismerkedtünk meg egy kávézóban. Tényleg beleszerettem.
– És FBI-ügynök létére nem tűnt fel magának, hogy egy szélhámossal van dolga?
– Dehogynem – kérte ki magának a kelleténél egy kicsit agresszívebben, majd felhörpintette a maradék limonádét. – De emlékeztetném, hogy Aldenről beszélünk és nem egy piti csalóról.
– Jogos. Elnézést. Folytassa, kérem.

Picture

– Már több mint hét hónapja együtt voltunk, mikor kezdtem felfigyelni apróbb dolgokra, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Csak két hónappal később kezdtem igazán gyanakodni, hogy ő lehet az. Akkor grafikusként dolgozott egy reklámcégnél, és mivel gyakorlatilag együtt éltünk, elég sokszor láttam alkotás közben. És akkor tűnt fel először… Mikor befejezte az egyik művét és az eredmény láttán kitörő büszkeség töltötte el. Ugyanazt a győzelmi kézmozdulatot produkálta, mint Alden azon az ominózus felvételen. Tudja, mikor egy éjszaka alatt észrevétlenül megfestette, majd kicserélte a sajátjára Rovendro „Egoizmus” című képét a múzeumban az őrök orra előtt. Mindezt természetesen rögzítette, a memóriakártyát pedig elhelyezte a hamisított festmény keretén, amit a bűncselekmény elkövetése után három nappal a tárlatvezető talált meg. A múzeum igazgatósága ezt követően keresett fel minket.

Picture

Wayne biccentett, miközben az imént elé tett kávéját kavargatta. – Igen, emlékszem rá. Elég nagy port kavart az ügy. Nem az a kép bukkant fel a napokban a feketepiacon?
– De igen. Nyilván készpénzre volt szüksége.
– Szép nagy összeget kaphatott érte.
– Feltéve, hogy az orgazda nem nyúlta le a felét.
– Sürgősségi eladás esetén az bizony megeshet.
Hirtelen csend állt be a beszélgetésbe és mindketten elmosolyodtak. Wayne sokat hallott már innen-onnan Teagen ügynökről, a titokzatos, szexi, kegyetlen, törtető, folyton elégedetlen, maximalista nőről, éppen ezért, kicsit tartott is a személyes találkozótól. Első benyomásra tökéletesen passzoltak a szóbeszéd által ráaggatott jelzők, viszont az ebéd során sikerült a felszín alá férkőznie. Azt nem tudta biztosra, hogy ez most csak annak volt köszönhető, hogy fény derült a Hayesszel való viszonyára, vagy egyébként is megmutatta volna emberibb oldalát. Mindenesetre kellemes társaságnak vélte. Szimpatizált vele.

Picture

– Mikor kereste fel Hayes?
– Tegnap este. Kilenc körül. Betört a lakásomba, és a kanapén ülve várt rám a sötétben. A padlóra tepertem, miközben tájékoztattam a jogairól, végül megbilincseltem. De persze – a fene se tudja hogyan – rögtön kiszabadította magát a bilincs szorításából.
– És azután?
Norelle felsóhajtott, Wayne pedig tudta, hogy a magánélet ingoványos talajára lépett.
– Ne haragudjon, hogy belemászok a privát szférájába, de mindkettejük érdekében jobb, ha tudom, mi történt maguk között. Rettentően kényes ez az ügy, ugye ebben egyetértünk? – Norelle biccentett. – Segíteni szeretnék a megoldásában, és ahhoz sajnos az kell, hogy beszámoljon mindenről.
– Természetesen.

Picture

Norelle Teagen ügynök az ajkába harapott, majd némi hezitálás után végül töviről hegyire elmesélte a történteket. Amint a végére ért, Wayne karba tett kézzel dőlt hátra a székben.
– Toreno, Collizzi és Flynn. Még nagyobb veszélybe sodrom őket – ismételte meg hangosan a számára legfontosabb információkat, hogy jól az emlékezetébe vésse őket. Cadie és Maxime James. Se az iskolában, se a zeneiskolában, ahol Cadie dolgozik, nem tudnak róluk semmit. Felszívódtak. Egy tinilány elmondása szerint a fővárosban tartózkodnak rokonoknál, de már azt is leellenőrizték, nincs ott egyetlen családtagjuk sem. Hannent kivéve, persze, de azt még bizonyítania kell, ahogy sok mást is. Azért szépen lassan összeáll a kép.

Picture

– Biztos benne, hogy Hayes nyolcig jelentkezni fog?
– Igen.
– Rendben. Addig függőben hagyjuk ezt a dolgot, senkinek sem fog eljárni a szája, aztán a további eredmények függvényében majd meglátjuk. De ha nem jelentkezik és huszonnégy órán belül nem tudja előkeríteni, akkor kénytelen leszek a feletteseim elé tárni az ügyet. Ugye megérti?
– Persze. De jelentkezni fog. Kizárt, hogy most cserbenhagyjon.

Picture

Háromnegyed kettő után pár perccel értek vissza az FBI Sun Hill-i kirendeltségének nem túl nagy, de jól felszerelt, modern épületébe. Az előtérben Norelle belefutott egyik régi, akadémia csoporttársába, és szóba elegyedtek, Wayne pedig újra megpróbálta szóra bírni Tyler Jamest, avagy Preston Torenót, a Herceget. De csak az idejét és a türelmét vesztegette, ezért fél óra után parancsba adta a szabadon bocsátását és a huszonnégy órás megfigyelését. És megkérte az egyik vezető ügynököt, hogy hozzon létre egy csoportot Cadie és Maxime James felkutatására. Közben telefonon értekezett Yasuival, majd Dalennel, aki a hajnali razzia nagyhalainak kihallgatása során kollégáival együtt kiderítette, hogy Flynn egyenlő Spencer Fennellyvel, a Fennelly Cruise Line hajóstársaság aligazgatójával. Azonnal körözést adtak ki ellene, és már folyamatban van a családtagok, barátok, üzlettársak kikérdezése. Wayne megköszönte a tájékoztatást, de a kérdésre, hogy mire jutott, csak annyit felelt, hogy öt körül, ha visszaért a székházba majd személyesen beszámol a történtekről.

Picture

Gondolataiba temetkezve haladt lefelé a lépcsőn, észre se vette, mikor Preston elrohant mellette, csak azt, hogy leért a földszintre és bicegve igyekszik a kijárat felé. A térde! – villant be hirtelen az ifjabbik Toreno „halála”, és utána szólt.
– Mi történt a lábával, Mr. James?
A nyúzott férfi a két társalgó ügynöknővel egyvonalban megállt és visszafordult.
– Meghúzódott futás közben. Előfordul, ha sportol az ember – tette hozzá cinikusan.
– Igen, előfordul. Azért megmutatná nekem a jobb térdét? Persze csak ha nem túl nagy kérés.
Preston minden akadékoskodás nélkül felhúzta a nadrágja jobb szárát.
– Mintha meglőtték volna – mutatott a hegre Wayne. – Itt ment be a golyó roncsolva a szöveteket és az ízületeket.
– Jól látja, de az nem egy golyó volt, hanem egy kavics. Ráestem, és belefúródott.
– Vagy úgy – egyenesedett fel Wayne, és megjegyezte magában, hogy ennek a sérülésnek mindenképpen utána kell járnia.

Picture

– Dorian – jelent meg mögöttük lóhalálában az egyik vezető ügynök, és erősen fújtatott. – De jó, hogy még itt találom, azt hittem, már elindult a reptérre!
– Mi történt? – érdeklődött Wayne felvont szemöldökkel.
– Megvan Hayes! – Hirtelen mindenki felkapta a fejét. – Egy csapat túrázó talált rá huszonhét kilométerre Sun Hilltől a Green View elágazásnál, a hegy lábánál az erdőben. Már úton vannak vele a halottasházba.
– Meghalt?! – tört ki egyszerre a kétségbeesés Wayne-ből, Norelle-ből és Prestonból, de mindhármukat más okból rázta meg a hír.

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés