Linda és a szerelem – 13. Baumix más keze alatt
2018. január 12.
Tündi: Szia, Linda!
Linda: Ööö, Szia…. Ismerlek?
Linda: Ööö, Szia…. Ismerlek?
Tündi: Tündi Zeller vagyok, Oszkár húga. Meghívhatlak egy sütire a Bumma-Bummi bárba? Ráérsz?
Linda: Hát, most épp munkaidőm van, esetleg később szíves örömest….
Tündi: Ne viccelődj! Majd én elintézem a bátyámmal, gyere nyugodtan!
Linda: Rendben, akkor induljunk. Köszi szépen.
Tündi: Ne viccelődj! Majd én elintézem a bátyámmal, gyere nyugodtan!
Linda: Rendben, akkor induljunk. Köszi szépen.
Dávid: Már megint te? Hányszor megmondtam már, hogy nem kívánatos személy vagy a báromban.
Linda: Elnézést, hello! Két alaszkai túrótortát szeretnénk, köszi előre is.
Dávid: Hi! Rendben, viszem.
Dávid: Hi! Rendben, viszem.
Tündi: Köszönöm, hogy kimentettél.
Linda: Ugyan, semmiség.
Linda: Ugyan, semmiség.
Tündi: Azért hívtalak meg, hogy megháláljam, és köszönetet mondjak, amiért megmentetted a bátyámat. Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem.
Tündi: Oszkár mindig megvédett engem, amikor bajban voltam. Sajnos későn értem a medencéhez. Hidd el, utána ugrottam volna, még akkor is, ha nem tudok úszni. Hála Istennek te gyorsabban cselekedtél.
Tündi: Nem is tudom mi lett volna, ha, te nem… Nem…
Linda: Ne játszunk, mi lett volna “ha…”-t! Az a lényeg, hogy túlélte Zeller úr. Nem igaz?
Tündi: Igazad van. Szívből köszönöm, Linda!
Linda: Ne játszunk, mi lett volna “ha…”-t! Az a lényeg, hogy túlélte Zeller úr. Nem igaz?
Tündi: Igazad van. Szívből köszönöm, Linda!
Linda: Hahó! Megkaphatnánk a sütinket?
Dávid: Mi? Ja, hogy azt. Igen, bocsi. Csak, én, én… Picit elbambultam.
Dávid: Mi? Ja, hogy azt. Igen, bocsi. Csak, én, én… Picit elbambultam.
Richárd: Azért hívattam össze a különleges taggyűlést, mert nagy bejelentenivalóm van.
Richárd: Oszkár, nem fogod kitalálni, hogy mi.
Oszkár: Őszintén? Nem is érdekel.
Richárd: Na, azt majd meglátjuk!
Oszkár: Őszintén? Nem is érdekel.
Richárd: Na, azt majd meglátjuk!
Richárd: Szóval: Oszkár? Dániel? Hölgyek? A tegnapi naptól fogva én vagyok a Baumix többségi tulajdonosa, amit mindannyian tudunk, hogy szinte teljes jogot kaptam a cég irányításának a beleszólásába.
Dániel: Úristen!
Natália: Jézusom…
Oszkár: Ez nem lehet!
Natália: Jézusom…
Oszkár: Ez nem lehet!
Oszkár: Te szemét! Te átkozott!
Richárd: Na, mi van? Mondtam, hogy érdekelni fog!
Oszkár: Hogy halnál meg, te szemét, semmirekellő!
Oszkár: Ezt nem úszod meg szárazon!
Natália: Hé! Most azonnal fejezzétek be!
Natália: Hé! Most azonnal fejezzétek be!
Richárd: Igen? Majd meglátod!
Natália: Normálisak vagytok? Fejezzétek be, amíg komolyabb bajotok nem lesz!
Natália: Normálisak vagytok? Fejezzétek be, amíg komolyabb bajotok nem lesz!