Kettős játszma – 9. Josie rájön

Jó volt valaki másnak lenni. Úgy élni, hogy valaki más lehetek. Még ha csupán néhány óra erejéig is. Mert Zoeyként még csillagként sem ragyogtam. De Mayaként, még a Napot is túlszárnyaltam. Magabiztos voltam, és elszánt. Nem mellékesen gyönyörű, ahogy Maddox is mondta. Azt pedig, hogy Zoeyként minderre nem voltam képes, a gyávaságnak tudtam be. Mert akármennyire is tagadtam Hanna és saját magam előtt is, féltem Maddox reakciójától az igazság kiderülése után.

Picture

Már távolról kiszúrtam Maddoxot, ahogy felém közelített. Én már jó tíz perce odaértem, és már csak rá vártam. Jó volt látni az arcán lévő mosolyt, ahogy meglátott engem.

Picture

– Szia – köszönt rám, amikor odaért hozzám, és meg sem várta, hogy én is köszönjek. Magához húzott, és szenvedélyes csókot nyomott a számra. –  Már nagyon hiányoztál – mondta, miután elváltunk egymástól.
– Észrevettem – nevettem rá.

Picture

– Régóta vársz? Tudom, hogy kicsit késtem, de volt még valami elintézni valóm – mondta, mire megráztam a fejem.
– Nem vagyok itt rég óta – mondtam.
– Mihez van kedved? – kérdezte Maddox, majd elmosolyodtam.
– Találd ki!

Picture

– Abban sosem voltam jó – nevetett fel Maddox. – Mit szólnál egy kis korizáshoz? – próbálkozott.
– Életemben nem koriztam még – mondtam.
– Akkor épp itt az ideje – mondta, majd megfogta a kezem, és elindultunk a tetőkert irányába.

Picture

– Szóval ez lenne Maddox új barátnője? – kérdezte hidegen Josie, csak úgy magától.
– Aha – válaszolt Dawn. – Egész csinos.
– Dawn!
– Úgy értem… Fúj, láttad a haját? Meg… a… ruháit? – próbálta menteni a menthető a fekete hajú lány.
– Tudod, fogalmam sincs, miért barátkozom veled – mondta Josie, majd ő is elindult a tető irányába, Dawn pedig követte őt.

Picture

– Látod, hogy nem is olyan nehéz? – kérdezte Maddox, mikor korizni kezdtünk. Bizonytalanul álltam a lábaimon. Tényleg ez volt életem első korcsolyázása. Eddig nem azért nem csináltam, mert nem akartam, hanem mert senki nem hívott. Egyedül pedig… Kissé lehangoló lett volna.
– Hát neked biztos nem az – válaszoltam, mire Maddox elnevette magát.

Picture

Josie és Dawn az ajtóból figyelték az eseményeket.
– Istenkém, milyen béna – nevetett magában Josie. – Csoda, hogy hasra nem esik. Bár Maddox még azt is vonzónak találná.
– Josie, kérdezhetek valamit? – kérdezte Dawn, mire Josie egy sóhajtással jelezte, hogy igen. – Te szakítottál Maddox-szal. Akkor miért érdekel, hogy mit és kivel csinál?
– Mert nem léphet túl rajtam ilyen egyszerűen – felelte Josie. – Én sem tettem ezt vele.
– Szereted még? – kérdezte Dawn, de Josie erre már nem válaszolt.

Picture

Meg kell hagyni, amikor rájöttem, hogy is működik a lábam, ha gurul, akkor már élveztem az egészet. Nem is volt túl nehéz.

Picture

– Ugye, hogy nem is volt olyan vészes? – kérdezte Maddox, mikor elhagytuk a pályát.
– Igazad volt. Jól éreztem magam – válaszoltam, mire Maddox átölelt.

Picture

2 órával később

Picture

– Biztos, ne kísérjelek haza? – kérdezte Maddox, már vagy tizedére, mire újra csak megráztam a fejem.
– Nem kell. De azért köszönöm ezt a délutánt – mondtam.
– Mikor találkozunk újra? – kérdezte.
– Hamarosan – mosolyodtam el.

Picture

Halovány csókot lehelt a számra, majd elköszönt.
– Szia Maya!
– Szia!

Picture

Aztán ő az egyik irányba ment, én pedig a másikba. Észre sem vettem, hogy valaki engem figyelt.

Picture

– Most már haza mehetünk? – kérdezte Dawn.
– Menj csak! Nekem még van egy kis dolgom – mondta Josie.
– Követni akarod? – döbbent meg Dawn.
– Miért mit gondoltál? Hogy hagyom elsétálni, mielőtt rájönnék, hogy ki ez? Na szia!

Picture

Tényleg jól éreztem magam Maddox-szal. Mondhatni egyre jobban. Olyan jó lett volna, ha Maya valóság. Hogy ne tudjam azt, hogyha hazaérek, újra Zoey leszek. Maya akartam maradni. Maddox, és a saját magam kedvéért.

Picture

Akkor még nem is tudtam, de ez a vágyam, szertefoszlani látszott…

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés