Kettős játszma – 10. A figyelmeztetés

A szombat estét otthon töltöttem. Egyedül, a tv előtt, és a kedvenc filmemet néztem. Szerettem volna Maddox-szal találkozni, de közben szerettem volna egyedül lenni. Ahogy teltek a napok, egyre nehezebb súlynak tűnt az igazság, ami a vállamat nyomta. A filmezés, pedig elvonta a figyelmem. Egészen addig, amíg…

– Nézd csak kicsim, ki jött hozzád – lépett be anya a nappaliba, Josie Harttal az oldalán.
– Szia Zoey! – köszönt rám kedvesen, amitől a hideg kezdett futkosni a hátamon.
– Hozzak nektek egy kis üdítőt? – kérdezte anya.

– Köszönöm jól esne – mondta Josie, majd anya kettesben hagyott minket. – Hát nem kedves az anyukád? – lépett közelebb Josie. – Amikor elmondtam neki, mi milyen jó barátnők vagyunk, ragaszkodott hozzá, hogy bejöjjek egy kicsit.
– Mit akarsz tőlem? – kérdeztem, mire felnevetett.
– Beszélgetni, butus.

– Mégis miről akarsz te beszélgetni velem? – kérdeztem, kiszáradt ajkakkal.
– Tudom a titkod – jelentette ki nemes egyszerűséggel. Nyeltem egyet.
– Mi… Miről beszélsz?
– Ugyan már, Zoey! Vagy mondjam inkább, hogy Maya?

– Ezt inkább a szobámban beszéljük meg – szólaltam meg, miután felocsúdtam a döbbenetből. Josie kárörvendő vigyorra húzta a száját, aztán követett a szobám felé.

Ezzel az egésszel a legrosszabb rémálmom vált valóra. Minden ki fog derülni. Mindenki rajtam fog röhögni. És Maddox… Ő örökre meggyűlöl majd.

– Az a vicces a dologban, hogy két nappal ezelőtt, amikor találkoztatok a plázában ismerősnek tűntél. Csak nem tudtam hová tegyelek. És az a maszk sem könnyítette meg a dolgom. Egészen addig, amíg haza nem értél – mondta.
– Követtél engem?
– Miért mit gondoltál? Hogy hagyom, hogy ezt csináld pasimmal? – kérdezte.
– Tulajdonképpen, már szakítottatok. És a barátnőd sem vagyok, hogy tiszteletben kellene tartanom az érzéseidet – szólaltam meg. És a legrosszabb volt az egészben, hogy Maya szólt belőlem.
– De felvágták a nyelved, Benett – nevetett fel.

– Tudod, rájöttem valamire – kezdte aztán. – Te és én. Szörnyen hasonlítunk egymásra. És a rusnya külsődtől ezt eddig észre sem vettem. Csakhogy te nem is vagy az a szürke kisegér, ugye, Benett? De nem ám. Meg kell hagyni, egész belevaló csaj vagy. A nyomomba nem érsz ugyan, de azért egész szép teljesítményt értél el Maddox-szal néhány hét alatt. És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül…

– Mit… Akarsz… Tőlem? – vágtam a szavába.
– Figyelmeztetni – vágta rá. – Maddox összetörte a szívem, és ehhez téged használt fel. Még ha nem is tud róla. Most pedig én fogom ezt tenni vele, és én is téged foglak felhasználni. Mert meg kell vallanom, hogy őt most jobban gyűlölöm nálad.
– És mégis hogyan akarod ezt kivitelezni?
– Meg vannak az eszközeim, ne aggódj – mondta. – A lényeg, hogy szenvedni fog. És ha tényleg beleszerettél, akkor majd te is. Az lesz majd a csokiöntet, a tortán lévő habon. Na szia!

Te jó ég! Josie tudja, és fel fogja ezt használni ellenem. És Maddox! Csak őt hagyná békén. Ő nem tehet az egészről. Minden, minden az én hibám.

Nem tudtam, kihez fordulhatnék, aztán eszembe jutott Hanna. Ő biztos tud majd segíteni. Előkaptam a mobilom, előkerestem a számát, és megnyomtam a hívás gombot. Néhány csörgés után felvette.
– Hanna? Baj van. Josie tudja – vágtam a dologba köszönés nélkül.
– Mi?
– Josie tud Mayáról. Most járt itt.

– És mit mondott?
– Hogy össze fogja törni Maddox szívét, és vele együtt az enyémet is – mondtam el színtelen hangon. – Hanna, igazad volt – mondtam sírásba fúló hangon.

– Zoey, nyugodj meg. A legjobb az lenne, hogyha még Josie előtt elmondanál mindent, az elejétől a végéig, őszintén – mondta Hanna.
– De az a baj, hogy nem tudom, mit tervez Josie – mondtam. – Mi van, ha ezzel ártok a legjobban?
– Zoey, én előre szóltam, hogy ebből baj lesz – szólt Hanna. – Ne haragudj, de mennem kell! – mondta, aztán letette.

– Minden rendben? – szólalt meg Logan.
– Nem egészen – mondta Hanna, miközben lerogyott az ágy szélére. – De most más dolgom van.

– Éspedig? – kérdezte Logan.
– Megmutatom – válaszolt Hanna, és Loganhez bújt.