Az Yliris Szövetség

Az Yliris Szövetség – 4. Bronco titka

Picture

Egy napig vándoroltak a semmi közepén, míg egy reggel elérték egy nádas szélét.
– Hol vagyunk most? – kérdezte fáradtan Sarah.
– Fogalmam sincs – felelte Rebecca, miközben tényleg azon gondolkodott, hol lyukadtak ki – ha minden igaz, Twinbrookban. Menjünk tovább, hátha találunk valami helyet, ahol pihenhetünk!
Picture

Elhaladtak pár ház mellett, de egyikbe sem akartak becsöngetni. Elvégre mi van, ha a hír már elterjedt ide is? Egy kunyhónál álltak meg, ami teljesen kihaltnak tűnt, nyoma sem volt annak, hogy itt bárki is lakik. A két lány megállt az ajtó előtt.
– Most mi legyen? – kérdezte Rebecca – bekopogjak, vagy nyissam ki?
– Nem tudom – válaszolta Sarah – szerintem kopogj be, aztán ha nem jön válasz, nyisd ki!
A lány így is tett. A kopogásra nem történt semmi, így lenyomta a kilincset, és az ajtó kinyílt.
Picture

Egy apró kis házba érkeztek, egyetlen szobából állt, szegényes berendezéssel. Látszott, hogy senki nem lakik itt, mindent vastagon lepett be a por.
– Nem egy álomház – szólalt meg nagy sokára Sarah – de éjszakára megteszi.
– Ezerszer jobb a sátornál – jegyezte meg Rebecca – igaz, nincsen kandalló, de majd begyújtjuk a tűzhelyet. Ha van gáz.
– Áram és víz biztos – felelte barátnője.
Picture

A hűtőben volt némi gyanúsan kinéző étel, de volt olyan is, ami teljesen frissnek tűnt. Egy kis adag kenyér, és egy üveg lekvár. Megették szerény reggelijüket, miközben eldöntötték, merre mennek tovább.
– Át kell mennünk Twinbrookon, vagyis a város részén – magyarázta Sarah – ott már nincs mocsár. És remélem, természetfeletti lények sem lesznek.
– Sem kövek, amikhez Bronco odarohanhat – tetézte Rebecca – és utána milyen város következik? Appaloosa Plains, ugye?
– Nem tudom – felelte a lány – holnap megnézzük.
Picture

Az egész napot a kunyhóban töltötték, nem akaródzott nekik újra elindulni. Így a házban is aludtak.
– El sem hiszem – motyogta félálomban Sarah – végre megint fedél alatt aludhatok!
– A sátornak is van teteje – emlékeztette Rebecca, de barátnője nem válaszolt semmit. Elaludt.
Picture

Amikor mindkét lány mély álomba merült, Bronco felkelt, és az ajtóhoz sétált. Mancsaival hangtalanul kinyitotta az ajtót, kiment rajta, aztán be is csukta. Leosont a verandáról, és elillant a sötétségben.
Picture

Egészen a legközelebbi horgásztóig futott. Közel s távol senki nem volt rajta kívül. Az állat lement a tó szélére, és lefékezett.
Picture

A következő pillanatban a kutya eltűnt, a helyére pedig egy fiú került. Végignézett a csendes nádason.
– Jó újra egyedül lenni egy kicsit – sóhajtotta halkan. Azután gondolataiba merült. Tudta, hogy hamarosan el kell mondania Rebeccának, hogy a kutyája egy ember. De eddig nem merte. Most meg fogja tenni. Persze, nem ma éjszaka. Hagynia kell őt aludni. Majd talán holnap…
Picture

Másnap újra útnak indultak, kiértek a mocsárból, és elérték a város szélét. Egy szeméttelepet szúrtak ki pihenőhelynek, mivel nem láttak ott senkit.
Picture

Ott volt egy rozzant kalyiba, amiben találtak kandallót és asztalokat. Rebecca begyújtotta a tüzet, aztán leültek átbeszélni az utat.
– Van egy aggasztó dolog – kezdte Rebecca – az első villanypóznán a mocsárban megláttam egy „eltűntek” hirdetést. És mi vagyunk a képen. Mind a hárman.
– Akkor már elért ide a hír – vonta le a következtetést aggódva Sarah – feltűnésmentesen kell végigmennünk a városon.
– Vagy akár álcázhatnánk is magunkat – tippelt barátnője – sál, vagy valami…
– Hmm… nem, nem lesz jó – rázta meg a fejét a lány, és gondolkodni kezdett. Végül, egy kis idő múlva láthatóan megformálódott benne az ötlet – lopakodunk! Amikor megkérdezik, hogy kik vagyunk, más nevet mondunk.
– És Bronco?
– Hát… ha hajlandó együttműködni velünk, és elég halkan tud menni, akkor vele sem lesz baj. Indulás!
Picture

Terveik szerint épületből épületbe cikáznak a városban, úgy, mintha csak vásárolgatnának. Az első ilyen hely egy tetoválószalonnak tűnt.
– Nem kínos, hogy bejövünk egy tetoválószalonba, és aztán ki is megyünk? – kérdezte Rebecca.
– Hát… majd körülnézünk, aztán megmondjuk, hogy köszi, de meggondoltuk magunkat. És távozunk – vázolta fel tervét barátnője – Bronco pedig kint vár. Reményeim szerint.
– Ismeri a „marad” parancsot – válaszolta kissé sértődötten a lány, és tudását be is mutatta, amikor bementek a tetoválószalonba. Mellesleg az említett kutya is zokon vette a kijelentést, mivel tökéletesen értette.
Picture

Amint beléptek, levették kabátjukat, és bemutatkoztak a tetoválóművésznek.
– Jó reggelt! Re… Regina Patterson vagyok, ő pedig a barátnőm, Sophia Brooks.
– Üdvözlöm önöket! Tetováltatni jöttek?
– Igen, mindketten.
– Rendben, még ketten vannak maguk előtt, addig várjanak itt! – ezzel a férfi otthagyta őket.
Picture

– Sophia Brooks? – sutyorgott Sarah, amikor leültek – Regina Patterson? Ezekből azonnal ki lehet következtetni!
– Miért, te tudsz jobbat? – vágott vissza Rebecca, amivel kicsit elhallgattatta a lányt – jó, akkor most mit tegyünk?
– Várakozunk, beszélgetünk, aztán amikor kész a kettő sim, elmegyünk – ismételte meg barátnője a tervét.
– Értem.
Picture

– Szóval, láttad azt a ruhát a kirakatban? – kérdezte Sarah, furcsán affektálós hangon.
– Ó, igen! Annnnyira jó! – válaszolta ugyanolyan hangon Rebecca – de nekem a rózsaszín alapon lila szívecske nem jön be. Inkább a másik, a rózsaszín alapon piros szívecske!
– Nem, az nem jó. Én soha nem venném fel, főleg nem azzal a szabással, tudod, mennyire kövérít?
Picture

Ez így ment egy órán keresztül, míg újra jött a tetoválóművész:
– Maguk jönnek.
– Ó, elnézést, de meggondoltuk magunkat.
– De… de hát…
– Viszlát! Szép napot!
Picture

Így folytatták, míg el nem jutottak a város közkönyvtárába. Itt úgy döntöttek, megszállnak estére. Mivel odabent meleg volt, le is vették a kabátot.
Picture

Mindkét lány hamar elaludt. És ilyenkor jött el Bronco ideje, hogy felkeljen, elmenjen, és egy kicsit maga legyen. Arra azonban nem számított, hogy Sarah éber álmot alszik, aggódik a dolgok miatt, és ez nem hagyja nyugodni. Ezért ébredt fel már az első halk padlónyikorgásra.
Picture

Bronco a padlócsikorgásra megdermedt. Jaj, ne, gondolta a kutya. Sarah hirtelen felült, és zavartan körülnézett. Ahogyan meglátta az állatot, suttogva rászólt:
– Bronco, marad! Ül!
Ha ez egy átlagos kutya lenne, engedelmeskedne. De ő nem átlagos, így más megoldást választott: futásnak eredt, le egyenesen a lépcsőn. Sarah követte.
Picture

A kutya kifutott a könyvtárból, a lány közben gyorsan felkapta kabátját és sapkáját.
– Bronco! Állj meg, rossz kutya! – kiabált Sarah, de a szavaknak nem volt hatása. Bronco már elhatározta, hogy megmutatja neki, és ettől pár paranccsal nem lehetett eltéríteni.
Picture

Egy mosodáig futottak. Bronco korábban elérte, így már nyugodtan várta Saraht. Aki kicsit dühös volt.
– Bronco, rossz kutya! Nagyon rossz! Most azonnal gyere vissza! – mondta a kutyának, most már csak félhangosan, mivel kifulladt.
Az állat nem mozdult. Azt akarta, hogy a lány meglássa. Legalább ő tudja meg. Felkészült hát, hogy átváltozzon.
– Most mit csinálsz? – kérdezte, kissé riadtan Sarah – elég! Lábhoz!
Picture

A következő pillanatban Sarah legszívesebben elfutott volna, de földbe gyökerezett a lába a félelemtől és a pániktól. Közben ökölbe szorította a kezét, és felvett egy idegenkedő, féloldalas testtartást, ami a kutya – fiút láthatóan zavarba hozta. De kiderült, hogy nem ez zavarja, hanem valami más:
– Remélem, annyira nem ijesztettelek meg. Izé… abbahagynád a sikítást?