Az Yliris Szövetség

Az Yliris Szövetség – 5. Sean

Picture

– De… te… nem lehetsz sim – rázta a fejét, mintha csak víz ment volna a fülébe – te egy alaszkai malamut vagy. Nem sim. Biztos csak álmodom – próbaképpen bele is csípett a karjába.
– Nem, nem álmodsz – válaszolta a fiú – én vagyok Bronco, igazából. De egyébként Sean Green a nevem. Várj egy kicsit, és mindent elmagyarázok.
– Az jó lenne – helyeselt Sarah.
Picture

– Szóval – sóhajtott egyet Sean, összeszedte mondandóját – egy lagran vagyok, egy olyan faj, amik alakváltók. Általában állatokká tudunk alakulni, a forma öröklődő.
– Jó, de hogy kerülsz ide?
– Most szeretném mondani. Tehát, a fajunkat veszélyek fenyegették. Területvesztés, kutatók és turisták hadai, és egyre többen vándoroltak el, elvegyültek az átlagos simek között, ami sejtheted, nem ment nekik. Így egyre többen ismertek meg minket, és ez veszélyes volt ránk nézve. Akkor úgy döntöttem, elmegyek kalandozni, megoldást keresni a problémáinkra. És így találkoztam a jégkirálynővel.
Picture

– Kivel? – döbbent le Sarah.
– A jégkirálynővel, igazi nevén Chrystal. Azt ígérte, hogy megmenti a népemet. Cserébe viszont kért tőlem valamit. Azt, hogy legyek a futára. A másik formámnak köszönhetően jól bírom a hideget, így amikor kibocsátotta az örökös telet, onnantól én vittem a híreket, a királynő csomagjait, leveleit. Fogalmam sem volt, mi van bennük, csak hoztam – vittem őket. Aztán, amikor végeztem, csak vártam a segítséget a népemnek. Természetesen nem adott semmit.
– Hű.
Picture

– Ahogy mondod. Szóval, miután rájöttem, hogy nem kapok semmit, elszöktem. Úgy döntöttem, hogy a jégkirálynő ellen leszek. Így találtam rá Rebeccára, és a malamutjára. Egy ideig megfigyeltem a kutyáját, hogy hitelesen utánozhassam. Aztán egy este kicsaltam Broncót, és elkergettem – itt kapott egy rosszalló pillantást a lánytól – hé, muszáj volt! És onnantól én voltam Bronco. Szóval, nem elég régóta élek Rebecca kutyájának szerepé bújva. Úgy január óta. Szóval ennyi.
Picture

– És Rebeccának mikor szándékozod elmondani? – tette fel a kérdést Sarah – mármint, ezt az egészet. Hogy egy… lagran vagy.
– Nem tudom. Mármint, mindenképpen el akarom neki mondani, de félek a reakciójától. A megfelelő pillanatot várom.
– Aha. Szóval halogatod, mert félsz tőle.
– Nem, szó sincs erről!
Picture

Amikor Sarah és Sean visszajöttek a könyvtárba, Rebecca keresztbe tett lábbal és erőltetett mosollyal ült a kanapén. Barátnője rögtön rájött: a lány valahonnan megtudta. Így igyekezett kerülni a pillantását.
– Izé… jó reggelt! – köszöntötte Rebeccát.
– Neked is – válaszolta színtelen hangon a lány, és ülve maradt, egészen addig, amíg Bronco, azaz Sean fel nem jött a lépcsőn.
Picture

A kutya engedelmesen leült, és mint a szobor, úgy meredt Rebeccára, akit ezzel nem lehetett meghatni. Látszott az arcáról.
– Jól van, Sean, mindent hallottam este. Úgyhogy most légy szíves, és mutasd meg magadat!
Az állat határozottan úgy látszott, mintha sóhajtott volna, majd felállt, és simmé változott.
Picture

Alig változott át, már beszélt. Főként bocsánatokat rebegett, és a lány arcát fürkészte, de hiába. Arról nem sok érzelmet lehetett leolvasni. Végül Rebecca félbeszakította a bocsánatáradatot:
– Figyelj. A tudat, hogy te a kutyám voltál körülbelül négy hónapig, kicsit összezavar. Úgyhogy arra kérlek, hogy ezt a dolgot, mármint az átverést, meg a titkolózást felejtsd el! – mondta határozottan – Fátylat rá! Oké?
– Izé… rendben – bólogatott Sean, és egy mosoly kezdett formálódni a szája szélén. És a mosoly ragadós, Rebecca is „beleragadt”.
Picture

Továbbindultak, Sean már nem öltötte fel kutya alakját. Egy amfiteátrum romjainál álltak meg átbeszélni, mi legyen a következő állomásuk.
– Szóval, megtudtuk, hogy egy jégkirálynőt kell keresnünk, aki ezek szerint Appaloosa Plainsben van, mert ott a legnagyobb a hideg – összegezte Sarah az ismert információkat.
– Így van – bólintott Sean – innen Starlight Shoresba jutunk.
– Hova? – ráncolta a homlokát Rebecca.
– Starlight Shores – ismételte a fiú – egy kisebb nagyváros, de pont olyan zajos és forgalmas.
Picture

– Az most nem a legjobb – aggódott Sarah – elég gyorsan terjed a hír, hogy eltűntünk. Nem lehetne megkerülni valahogy a várost?
– Háromnapi járással, talán – töprengett Sean – de szét fogunk fagyni. Nekem nem kellett megkerülnöm, a városban egyszerűen emberalakban végigmentem, feltűnés nélkül.
– Akkor ezt talán hanyagoljuk, szorít az idő – hadarta Sarah – végigmegyünk a városon. Megoldjuk!
Sean és Rebecca egyszerre sóhajtottak fel, röviden, de sokatmondóan.
– Megoldjuk – ismételte meg barátnője szavát Rebecca – menjünk!
Picture

Először is Rebecca bement a legközelebbi boltba, ahol lehetett hátizsákot kapni, és vett egyet Seannak. Az indoka az volt, hogy a fiú is vihetne néhány cuccot.
– Erre gondolhattunk volna előbb is – morfondírozott a lány – lehettél volna málhásállat.
– Én inkább annak örülök, hogy ez túl későn jutott eszedbe – nevetett fel Sean.
Lassan Twinbrook határához értek, egy kis tóhoz. Sötétedni kezdett, így gyorsan fel kellett állítaniuk a sátrukat.
Picture

Egy nagyobb tisztásra értek, ahol letáboroztak. Találtak tűzrakóhelyet is, így amíg Sean kutya alakjában elment fáért, a lányok leültek beszélni.
– Te mit gondolsz? – kérdezte Rebecca – Seanról.
– Hogyhogy mit gondolnék? – értetlenkedett szórakozottan Sarah – kedves, és örülök, hogy segít. Elvégre, három fej jobb, mint kettő.
– Nem, én arra gondoltam, hogy megbízhatunk – e benne – magyarázta barátnője – azt mondta, hogy előzőleg a jégkirálynőnek segített.
– De aztán rájött, hogy nem kéne – fejezte be a lány a mondatot – ne legyél ennyire bizalmatlan vele szemben! Én legalábbis megbízom benne – itt abba kellett hagyniuk a beszélgetést, mert lihegést hallottak, és a hang egyre közelebb ért.
Picture

Sean menet közben átváltozott simmé, emiatt majdnem orra esett, de felért a domb tetejére, a tisztásra.
– Nem fogjátok elhinni, mit találtam – zilálta izgatottan, miközben a gyűjtött fák meggyújtásával foglalkozott – egy drágakövet! Megcsiszolva!
Picture

A tűz fellobbant, és Sean leült.
– Most épp a hátizsákomban van – mondta – de reggel amint beérünk a városba, vagy valami hómentes helyre, megmutatom.
– Furcsa – töprengett Sarah – az a sárga zafír, amit mutattál Moonlight Fallsban…
– Igen, ezek a kövek afféle kulcsok – magyarázta a fiú – szerte a világban vannak, mindenhol lehetnek. Az évszak királynőinek birodalmába enged bebocsátást. Ha minden igaz, mi a tél és a nyár kulcsát találtuk meg. Nekem, amíg Chrystalnak dolgoztam, nem kellett ilyeneket keresgélnem, szabadon mehettem ki – be. De most már nem, értelemszerűen. A jégkirálynő megszüntette a varázslatot. Úgyhogy megmutattam nektek az egyiket.
– Értem – bólogatott Rebecca – és mi van a rajzzal a sziklán?
Picture

– Hát, azzal nem volt semmi különös. Egyszerűen csak úgy gondoltam, hátha ti tudnátok róla valamit. De ezek szerint semmit, ugye?
– Igen, tényleg nem ismerős az a rajz – adott igazat a lány, majd ásított egyet – holnap sokat fogunk menni. Menjünk aludni!