Az Yliris Szövetség

Az Yliris Szövetség – 2. Hosszú az út

Picture

A két lány sokáig tervezte útját. Mivel a legtöbb busz, vonat, taxi, villamos kiszámíthatatlan volt ilyen időjárásban (még a repülők is. A hóviharokban soknak egyszerűen nyoma veszett), úgy döntöttek, gyalog indulnak útnak. Úgy gondolták, útközben majdcsak találnak valami menedéket, de vittek magukkal sátrat is, végszükség esetére. Bronco miatt nem aggódtak: alaszkai malamut volt, arra született, hogy térdig érő hóban járjon. Még hasznunkra is válhat, gondolta Rebecca, elvégre erős kutya.
Picture

Utoljára végignéztek a házon, miközben Sarah hosszan sóhajtott egyet.
– Jó lesz, meglátod – mosolygott Rebecca, aki a maga részéről alig várta, hogy végre induljanak.
– Biztos… remélem nem hagytunk otthon semmit.
Picture

Gyorsan haladtak, egykettőre maguk mögött hagyták Sunset Valley hófedte városát, és elérték az erdő szélét. Bronco igazán elemében volt: míg a lányoknak már fájt mindkét oldala a meredek domboldalon, és vigyázniuk kellett, nehogy lecsússzanak, a kutya nagyobb erőfeszítés nélkül felvágtázott a tetőre.
– Ez nem igazság – motyogta két lihegés között Sarah, miközben a boldog állatra nézett.
Picture

A dombtetőn letáboroztak egy tó mellett. Rebecca felállította a sátrat, és beszélgetni kezdett Sarah-val.
– Valahogyan átjuthatunk a hegyeken – gondolkodott hangosan Rebecca – most kivételesen sajnálom, hogy Sunset Valley völgyben van.
– Talán az országutat is követhetnénk – ajánlotta a lány.
– Nem, túl sok a baleset mostanában. Nem akarok kockáztatni, ráadásul lehetnek rövidítő utak is errefelé… Bronco!
Picture

– A kutya hirtelen futásnak eredt, és megkerülve a tavat, az erdő felé vette az irányt. Valamit megláthatott. A lányok követték, bár fogalmuk sem volt, hogy az állat hova tart.
Picture

Sarah, Rebecca és Bronco két szikla közé értek. A kutya megállt, és ugatni kezdett a bal szikla felé.
– Mi tűnt fel neki? – kérdezte Sarah.
– Nem tudom – válaszolt Rebecca, és a szemét meresztgette, amikor meglátta az ugatás miértjét – a szikla! Nézz a sziklára!
Picture

A hatalmas kődarabon fura rajz volt. A lányok annyit biztosra vettek, hogy ember nem tudna ilyet csinálni. Ahhoz túl magasan van. Bronco továbbra is kitartóan csaholt, de a hangja kissé megváltozott. Rebecca nem akart hinni a fülének, és ami azt illeti, nem is hitt: a kutya emberibben ugatott, már ha van ilyen.
Picture

– Jó, menjünk vissza – szólt barátnőjéhez Rebecca, majd kutyája felé fordult – Bronco, lábhoz!
– Azért ez akkor is fura – dünnyögött Sarah, majd a lány után ment.
Picture

Ezután kiderült, hogy Sarah hozott magával korcsolyacipőket is, teljesen feleslegesen. De Rebecca nem hányta a szemére. Tudta, hogy barátnője nagyon szereti a jégkorit, ezért is ment vele szívesen a tóhoz jégkorcsolyázni. Fél szemüket azonban még mindig a kutyán tartották, nehogy megint elszaladjon. De Bronco most nyugodtan üldögélt a hóban, és a szórakozó lányokat nézte.
Picture

Besötétedett, mire abbahagyták, és a hó is újra esni kezdett.
– Holnap gyorsabban kellene mennünk – mondta Rebecca – nem akarlak hajszolni, de szorít minket az idő. Ki kell derítenünk, mi áll a fura időjárás mögött.
– Rendben. Akkor a legjobb lesz, ha most lefekszünk – válaszolt Sarah, és a sátor felé indult – jó hideg lesz odabent.
Picture

Rebecca éjszaka kiment, csak gondolkodni. Azt a rajzot csak Bronco vette észre. Ismeri az állatot, már nagyon régóta az övé, de nem szokott csak úgy elszaladgálni. A lány biztos volt abban, hogy a kutya látott valamit, amit ők nem. És hogy Bronco még tartogat nekik meglepetéseket.
Picture

Másnap hosszan mentek, alig kétszer álltak meg, amikor átkeltek a hegyen. És eljutottak egy másik völgybe, de ez elkerülhetetlen volt.
– Most pontosan hol vagyunk? – nézett körbe Sarah.
– Azt hiszem… Moonlight Falls – mondta egy kis idő után Rebecca – úgy tudom, hogy ide mindig is el akartál jönni.
– Ezt kitől hallottad, vagy mégis… – nevetett fel a lány, de a kacagás vacogásba csapott át – keressünk valami meleg helyet!
Picture

Lejjebb mentek, és hamar meglátták az első házat közel s távol. Takaros kis lak volt, és úgy tűnt, a lakóik szeretik a természetet.
– Nem csöngethetünk be egy idegen lakásba, hogy szállást keresünk! – sutyorgott Sarah.
– Nyugi, barátságos népeknek tűnnek – vonta meg a vállát Rebecca – meg egyébként is. Mi baj lehet?
Picture

Mielőtt Sarah megmukkanhatott volna, Rebecca már fenn volt a verandán, és az ajtó előtt állt. Kezével hívó mozdulatot tett, de a lány és a kutya lent maradtak. Vállat vont hát, és bekopogott.