
Az Yliris Szövetség – 10. Újra otthon
2018. január 8.



– Ők hárman Sarah Brown, Rebecca Peterson és Sean Green. Segítettek nekem meggyógyulni, és legyőzni őt – itt sokatmondóan Chrystal felé biccentett, aki erre még kisebbre próbálta összehúzni magát – Nos, mindannyian tudjátok, miért vagyunk itt. Chrystal, a tél királynője globális problémákat okozott, amikor örökös telet hozott a világra.
– Én úgy gondolom, hogy Chrystal meg akarja bosszulni, amiért elvettétek a szárnyait. Ha visszaadnátok…
– Azért vettük el, mert régebben elkövetett valamit, amire ez a jogos büntetés – szólt közbe Rose, a tavasz királynője – azt javaslom, menjünk tovább egy kevésbé kellemetlen témára!
– Szóval, ami fontos tényező, az „kellemetlen téma”? – kérdezte a lány, kissé felháborodva – ez indította a lavinát, úgymond. Violet, te mit gondolsz erről? – fordult most a nyár királynője felé, támogatást várva.
– Szerintem hallgassuk meg a jégkirálynőt, elvégre ő tudja legjobban a szándékait.
– Azért vettük el, mert régebben elkövetett valamit, amire ez a jogos büntetés – szólt közbe Rose, a tavasz királynője – azt javaslom, menjünk tovább egy kevésbé kellemetlen témára!
– Szóval, ami fontos tényező, az „kellemetlen téma”? – kérdezte a lány, kissé felháborodva – ez indította a lavinát, úgymond. Violet, te mit gondolsz erről? – fordult most a nyár királynője felé, támogatást várva.
– Szerintem hallgassuk meg a jégkirálynőt, elvégre ő tudja legjobban a szándékait.
– Igaz, amit Sarah mond – helyeselt – tényleg ezért tettem azt, amit tettem. És, ha már itt tartunk, szeretném visszakapni a szárnyaimat. Anélkül, lássátok be, nem vagyok jogosan tündér. Pálcával jelenleg boszorkány vagyok.
– A szárnyakról még döntenünk kell, de nem valószínű, hogy visszakapod – reagált rögtön Violet – a pálcával kapcsolatban pedig igazad van.
– Miért nem kaphatja vissza? – érdeklődött Rebecca.
– A szárnyakról még döntenünk kell, de nem valószínű, hogy visszakapod – reagált rögtön Violet – a pálcával kapcsolatban pedig igazad van.
– Miért nem kaphatja vissza? – érdeklődött Rebecca.
– Ne terelj, Rose – válaszolta Violet – egyetértek, és a jutalmazásra sor is fog kerülni, de nem most. Először a tél királynőjének sorsáról kell döntenünk. Ki szavaz arra, hogy rövidítsük meg a telet, így büntetve Chrystalt?
– Ha ezt megteszitek, ez az esemény újra fog ismétlődni – figyelmeztette őket Sean – kapja vissza a szárnyait! – erre Olivia, Rebecca és Sarah helyeslően bólogatott.
– Ha ezt megteszitek, ez az esemény újra fog ismétlődni – figyelmeztette őket Sean – kapja vissza a szárnyait! – erre Olivia, Rebecca és Sarah helyeslően bólogatott.
A tündérek és a simek egyöntetűen ezt a lehetőséget választották, a tél királynője pedig természetesen beleegyezett.
– Akkor végrehajtjuk a varázslatot – jelentette ki Olivia, és megdörzsölte a tenyerét.
– Akkor végrehajtjuk a varázslatot – jelentette ki Olivia, és megdörzsölte a tenyerét.
Pár perccel később a tél királynője szárnyakat viselhetett. A tündérek jóval szebbre formálták, mégis megmaradt a természetes eleganciája, mint a télnek. Végre látszott rajta, hogy ő egy tündérnemzetség sarja. És ezzel együtt bejelentette, hogy soha többé nem fog ilyen és ehhez hasonló hadjáratokat indítania, mivelhogy pont ezt akarta velük elérni. Csak éppen nem hallgatta meg senki.
Seannak a tudtára adták, hogy védőbűbájt tesznek a lagran városok köré, hogy simek ne mehessenek be oda. Így nemcsak megjutalmazták, de meg is oldották a problémáját. Az elkövetkező egy – két órában vigyorgott, mint a tejbetök. Amikor Sarah ezt szóvá tette, csak vigyorogva felé fordult, mert fogalma sem volt arról, hogy mi az a tejbetök. A jelenlevők közül senki sem tudta.
– Ha megint olyasmire kerülne sor, hogy fel kéne lopakodnod egy kastélyba, könnyebb dolgod legyen.
– Köszönöm a segítségeteket – mosolygott Violet.
– Mi is köszönjük – válaszolta Sarah – mindannyiunkért tettetek valami jót.
– Csak megjutalmaztunk titeket – csodálkozott a királynő – ajándékok voltak azok.
– Akkor nagyon jól megválasztott ajándékokról beszélünk – nevetett a lány, és felkapta a hátizsákját.
– Mi is köszönjük – válaszolta Sarah – mindannyiunkért tettetek valami jót.
– Csak megjutalmaztunk titeket – csodálkozott a királynő – ajándékok voltak azok.
– Akkor nagyon jól megválasztott ajándékokról beszélünk – nevetett a lány, és felkapta a hátizsákját.
– Lakhatok ezután is nálad, Rebecca?
Erre Sarah is rákapott:
– Jaj, igen, elfelejtettem említeni… egy újságban olvastam, hogy Sunset Valleyban néhány ház összedőlt a rárakódott hó miatt. Amiknek gyenge a tetőszerkezete. A tiéd nincsen említve, de az enyém igen… szóval jelenleg hajléktalan vagyok – vallotta be – szóval… lakhatok én is nálad? Persze csak amíg találok új házat.
Erre Sarah is rákapott:
– Jaj, igen, elfelejtettem említeni… egy újságban olvastam, hogy Sunset Valleyban néhány ház összedőlt a rárakódott hó miatt. Amiknek gyenge a tetőszerkezete. A tiéd nincsen említve, de az enyém igen… szóval jelenleg hajléktalan vagyok – vallotta be – szóval… lakhatok én is nálad? Persze csak amíg találok új házat.
– Sean, persze, hogy lakhatsz nálam, csak meg kell szerettetnem a gondolatát a szomszédaimmal, hogy a kutyám igazából egy sim. Sarah, inkább lakj ezután nálam, mert miután elalkudtad a sátrunkat egy ideiglenes szálláshelyért, rájöttem valamire: nincs üzleti érzéked.
– Igazad van – nevetett fel a lány.
– Szerintem inkább azt mondd a szomszédoknak, hogy a kutyádat odaadtad egy menhelynek, és elhoztál helyette egy ott dolgozót, mert megtetszett neked, és te amúgy is olyan örökbefogadós típus vagy. Vagy valami hasonló – javasolta a fiú.
– Igazad van – nevetett fel a lány.
– Szerintem inkább azt mondd a szomszédoknak, hogy a kutyádat odaadtad egy menhelynek, és elhoztál helyette egy ott dolgozót, mert megtetszett neked, és te amúgy is olyan örökbefogadós típus vagy. Vagy valami hasonló – javasolta a fiú.
– Gondoltam valamire – kezdte – tudjátok, milyen volt ez a kaland?
– Hideg – vágta rá Sean, mire Sarah nagyokat bólogatott.
– De azon kívül – türelmetlenkedett a lány.
– Szerintem jó volt, hogy együtt voltunk, először ketten, aztán hárman – válaszolta Sarah.
– Hideg – vágta rá Sean, mire Sarah nagyokat bólogatott.
– De azon kívül – türelmetlenkedett a lány.
– Szerintem jó volt, hogy együtt voltunk, először ketten, aztán hárman – válaszolta Sarah.
– Köszönöm, pont ezt akartam mondatni veletek – mosolygott Rebecca – szóval, vannak már kapcsolataink. Ha van valami zűr a világban, akárhol… akkor mi odamegyünk.
– Mint egy szövetség? – találgatott Sarah – alkossunk egy olyat! A királynőknek segítünk ebben – abban, együtt.
– Csodálatos ötlet – a boszorkány arca egyre csak virult.
– Legyen nevünk! – ötletelt Sean – valami nagyon epikus. Csak mert miért ne?
– Mint egy szövetség? – találgatott Sarah – alkossunk egy olyat! A királynőknek segítünk ebben – abban, együtt.
– Csodálatos ötlet – a boszorkány arca egyre csak virult.
– Legyen nevünk! – ötletelt Sean – valami nagyon epikus. Csak mert miért ne?
– Yliris? – kérdezte fáradtan. Már vagy legalább húsz néven túl voltak, de nem találtak alkalmas nevet. Erre a szóra viszont Sarah felkapta a fejét.
– Olyan, mint egy érc neve – töprengett hangosan – de ha ezt mellőzzük…
– Akkor tökéletes – fejezte be a mondatot Sean.
– Szuper – mosolygott a lány, és összecsapta a gépet.
– Olyan, mint egy érc neve – töprengett hangosan – de ha ezt mellőzzük…
– Akkor tökéletes – fejezte be a mondatot Sean.
– Szuper – mosolygott a lány, és összecsapta a gépet.
– Szerinted ez jó ötlet? – kérdezte bizonytalanul a lány, mire a fiú megfogta a kezét.
– A te fejedből pattant ki – felelte – csak jó lehet.
– Úgy értem, hogy… mi van, ha ennek az egésznek rossz vége lesz? – kétkedett továbbra is Rebecca – nem akarok felelős lenni azért, hogy valami történik veletek.
– Hát, ha valami mégis történik, bár ehhez nagyon kevés az esély, akkor nem téged fogunk hibáztatni. Megígérem.
– A te fejedből pattant ki – felelte – csak jó lehet.
– Úgy értem, hogy… mi van, ha ennek az egésznek rossz vége lesz? – kétkedett továbbra is Rebecca – nem akarok felelős lenni azért, hogy valami történik veletek.
– Hát, ha valami mégis történik, bár ehhez nagyon kevés az esély, akkor nem téged fogunk hibáztatni. Megígérem.
Rebecca közelebb húzta magához a fiút. Maga sem tudta, miért, de szerette nézni azokat a nagy, barna szemeket, amikből sugárzik a nyugalom és a hűség. Csak álltak ott, a szellő finoman simogatta az arcukat, és nem csináltak semmit, csak nézték egymást, nem tudtak betelni egymás látványával, ajkaik egyre közelebb voltak egymáshoz…
– Bocsi, Rebecca, nem zavarlak? – kérdezte Sarah.
– Öh… nem, mondjad csak – felelte a lány, miközben igyekezett visszatérni a valóságba.
– Jó. Szóval Rose most keresett fel telefonon. Azt mondja, hogy nagyon sürgős lenne az ügy.
– Ilyen gyorsan terjed a hír, hogy alakítottunk egy szövetséget?
– Áh, szerintem számított arra, hogy beleegyezünk – itt Sarah valószínűleg legyintett egyet a vonal túloldalán – úgyhogy, ha nem baj, gyertek vissza Bundival a tengerpartról! Köszi!
– Öh… nem, mondjad csak – felelte a lány, miközben igyekezett visszatérni a valóságba.
– Jó. Szóval Rose most keresett fel telefonon. Azt mondja, hogy nagyon sürgős lenne az ügy.
– Ilyen gyorsan terjed a hír, hogy alakítottunk egy szövetséget?
– Áh, szerintem számított arra, hogy beleegyezünk – itt Sarah valószínűleg legyintett egyet a vonal túloldalán – úgyhogy, ha nem baj, gyertek vissza Bundival a tengerpartról! Köszi!
– Ezt a képességedet nem tartogatnád akkorra, amikor tényleg szükség van rá? – kérdezte Sean.
– De nagyon vicces – mosolygott a lány – sőt, akármilyen alakot fel tudok venni, ami női. Például felvehetem Rebecca alakját is, ha akarom. És visszacsinálható.
– Nem ez a lényeg – szólt közbe Rebecca – miért hívott a tavasz királynője?
– Nem tudom – felelte Sarah – csak annyit mondott, hogy sürgős ügy, és hogy találkozzunk két nap múlva, a város szélén levő vízesésnél.
– Annyira sürgős, hogy ráér két napot? – értetlenkedett Sean.
– Mást nem mondott – folytatta a lány – letette.
– De nagyon vicces – mosolygott a lány – sőt, akármilyen alakot fel tudok venni, ami női. Például felvehetem Rebecca alakját is, ha akarom. És visszacsinálható.
– Nem ez a lényeg – szólt közbe Rebecca – miért hívott a tavasz királynője?
– Nem tudom – felelte Sarah – csak annyit mondott, hogy sürgős ügy, és hogy találkozzunk két nap múlva, a város szélén levő vízesésnél.
– Annyira sürgős, hogy ráér két napot? – értetlenkedett Sean.
– Mást nem mondott – folytatta a lány – letette.
– Várj! – szólt közbe Sarah – ilyen könnyen belemész?
– Éppen egy királynő sem akar nekünk rosszat – emlékeztette a lányt Sean – még Chrystal sem. Sőt, hálás, amiért elintéztük neki a szárnyakat.
– Ezt honnan tudod? – csodálkozott Sarah.
– Jó emberismerő vagyok – vont vállat a fiú.
– Éppen egy királynő sem akar nekünk rosszat – emlékeztette a lányt Sean – még Chrystal sem. Sőt, hálás, amiért elintéztük neki a szárnyakat.
– Ezt honnan tudod? – csodálkozott Sarah.
– Jó emberismerő vagyok – vont vállat a fiú.
Rebecca befejezettnek tekintette a beszélgetést. Kiment a házból, és elcsodálkozott azon, hogy két hónap után még mindig arra számít, hogy mindent hó borít. Ellenben javában tombolt a nyár. Arra gondolt, hogy nemrég lezártak egy csodálatos kalandot. De nem fognak megpihenni. Amikor valami véget ér, nem marad a helye sokáig üresen. Jön helyette egy új kaland.
Vége!

Előző
Motiváció
Ezeket is érdemes megnézni

Az Yliris Szövetség – 6. Közel a célhoz..
2018. január 8.
Az Yliris Szövetség – 2. Hosszú az út
2018. január 8.