Címke: EA novella

Ismerd meg Venessát! – Második rész

Emlékeztek még Venessára, a feltörekvő színésznőjelöltre? Megérkezett a rövid történetének második része magyar nyelven. Vajon a hírnév valóban olyan édes, amilyennek elsőre tűnik? Vagy van árnyoldala is?

Második rész: Valódi hírnév

Csiripeltek a madarak, sütött a nap, és lágy zene szólt a háttérben. Venessa kidörgölte az álmot a szeméből, és majdnem elfelejtette, hol is volt. Elaludt a kanapén. Már megint. Miközben tanulta a szövegét. Második hete forgatták a következő nagy projektjét, amin a hírneve állt vagy bukott. Az előző filmje, a Célvonal, ami az első női autóversenyzőről szólt, igazi kasszasiker volt. Ahogyan az az előtti film is. Az ügynöksége úgy gondolta, ő nem tudott rosszul teljesíteni, de ő néha még mindig annak a lánynak érezte magát, aki éppen csak leszállt a buszról a Mirage Parknál.

Ismerd meg Venessát! – Második rész Tovább olvasom

Ismerd meg Venessát! – Első rész

A Get Famous kiegészítőt – csak úgy, mint korábban a Seasonst – egy rövid történettel promózzák a készítők. A feltörekvő színésznő, Venessa kétrészes sztoriján keresztül kicsit jobban megismerhetjük az új kiegészítő rejtelmeit. Olvass tovább, ha érdekel a fényes jövő előtt álló simlány!

Első rész: Nagy álmok, apró lépések

Még nem csomagolt ki, azonban mindenfelé papírok voltak szétszórva körülötte.
– Tudom, hogy itt van valahol – mormogta magának Venessa.
Folytatta tehát a hátralévő dobozok felbontását. Hol lehet…? Ekkor Venessa észrevett egy apró dobozt a hálószobája sarkában. Erről megfeledkezhetett. Miután letépte az apró dobozról a ragasztószalagot, meglelte a listát a kedvenc könyveinek tetején.
Egész életében arról álmodott, hogy Del Sol Valley-ba költözzön, és Venessa most készen állt, hogy kiállja a világhírű színésznővé válás próbáját. Volt azonban néhány olyan akadály, amit meg kellett ugrania, hogy megvalósítsa az álmát. És hogy követni tudja a haladását, előkapta a listáját.

Az első pont a tanulás volt, amit ő már egyébként is csinált. Tudta, hogy ha labdába szeretne rúgni, akkor csiszolnia kell a színjátszó képességeit. Ezért felkapta a kedvenc drámakönyvét, és nekilátott a gyakorlásnak. És gyakorolt. És még tovább gyakorolt. Ez izgatottá tette őt a jövője miatt, de nem annyira, mint amikor Tasha felhívta. Venessa még mindig tisztán emlékezett a beszélgetésre:
– Halló? – szólt bele a telefonba Venessa.
– Venessa? Tasha vagyok!
Venessa igazán megkönnyebbült, amikor meghallotta a másik barátságos hangját. Egyedül költözött ide, és alig ismert valakit. Tasha – aki Venessa egyik gimis évfolyamtársa, Luke, barátja volt – a legjobbkor bukkant fel.

Ismerd meg Venessát! – Első rész Tovább olvasom

Ismerd meg a Climate családot! – 4. rész: Kamaszos merülés

Summer belemerült az udvarukon álló medence frissítő, hullámos vizébe. A világ zajai elmosódtak, ahogyan a víz alá bukott, és ő csak élvezte a béke pillanatait.

A tinédzserek élete olyan kemény! A szülei folyamatosan körülötte legyeskednek.

– Milyenek a jegyeid? – kérdezik.

– Nem lesz jó állásod, ha nem tanulsz – mondják.

– Nem tetszik nekem, hogy azzal a Billyvel lógsz – kötözködik apu.

– Hogy van Amanda? Barátnők vagytok még, ugye? – érdeklődik anyu.

És ez az egész folyamatos; nincs egy perc nyugta sem tőlük!

Aztán itt van a kisöccse is. Uh. Summer arca kiemelkedett a vízből, a lány vett egy nagy levegőt. Kitörölte a klórt a szeméből, és újra az élő-lélegző világra irányult a figyelme. Az apja megpróbálta elbűvölni a méheit, bár a bőrét tarkító csípésekből ítélve úgy tűnt, nem ment neki valami fényesen.

– Jaj! – kiáltott fel Arthur. – Legyetek már rendes méhecskék!

– Ciki – válaszolt neki mormogva Summer.

– Hé! Szerintem jól hangzott!

– Szerintem meg oximoron* volt – oktatta ki Summer.

Az apja elcammogott, hogy megkeresse a méhész öltözékét, a hőn szeretett méhei kíséretében. Tulajdonképpen miért is nem porozták be apu kertjét?

Az udvar másik végében Summer anyukája, Janine asszisztált Nicolas pancsolásához a gyermekmedencében. A tökmag még nem volt elég nagy ahhoz, hogy a medencében fürdőzzön, és ez tökéletes volt Summer számára. A kis szaros valószínűleg úgyis csak tönkretette volna az úszós idejét.

A szülei tényleg annyira igazságtalanok voltak. Amikor ő volt kicsi, a szülei mindig leszidták, amikor nem takarította a szobáját. Megszidták, amikor nem segített a házimunkában. Megszidták a rossz jegyeiért. De Nicolast soha. A kölyök mindent megúszott. Pedig kész istencsapása volt!

Az apukája újra kilépett a kertbe, immár a méhész szerelésében. Őszintén… nevetségesen nézett ki. Summer a szemét kezdte forgatni, mielőtt még megálljt parancsolhatott volna magának.

– Szent virágpor, ez a ruha nagyon meleg! – kiáltott fel az apukája.

– Röhejesen nézel ki! – hűtötte le Summer.

– Jaj, ne már – fordult hozzá Arthur. – Régebben olyan jó fej voltál. Akkor még segítettél nekem méhészkedni.

– Mindegy – tért ki a válaszadás elől Summer, majd szándékosan duzzogva masírozott be, és végigcsöpögtette a padlót, majd lehuppant az ágyára. Becsapta maga után az ajtót és jó hangos zenét is kapcsolt, hogy mindenkit kizárhasson.

– Summer! Gyere vacsorázni!

Az anyukája a szokásosnál kedvesebb volt, de Summert nem lehetett átverni.

– Nem.

– De most komolyan, Summer. A kedvencedet készítettük.

Na ne, az apja is. Ez bizony összeesküvés. Mindig összeesküvés van a dologban.

– Suuuummer, mindenki váááár!

A szülei lepisszegték a tipegőt. Mit hadovál itt Nicolas? Summer túl kíváncsi volt ahhoz, hogy tinédzser üzemmódban maradjon, tehát átöltözött a fürdőruhájából, és levágtatott a földszintre.

– Meglepetés!

A hang fülsiketítő volt, és nem a hangerő miatt. hanem inkább azért, mert sokkolta őt a teljes baráti körének fürdőruhás látványa a nappalijukban.

– Boldog szülinapot, kicsim! – mondta neki az apukája vigyorogva. – Készítettem neked méztortát, hogy ünnepelni tudj a barátaiddal.

– De mégis mikor? – Summer efölött teljesen elsiklott.

– Anyukád már hetekkel ezelőtt meghívott minket – magyarázta Judy, a legjobb barátnője. – Gyerünk, menjünk úszni!

Az apukája ekkor bekapcsolta a hifit, és éppen a kedvenc dala indult el. A nyári meleg a napnyugtával együtt mérséklődött, de a tinédzsercsapat kimasírozott az ajtón, hogy alámerülhessenek a medence vizében.

Janine elkapta Summer csuklóját, mielőtt a lány csatlakozhatott volna a barátaihoz.

– Tudjuk, hogy mostanában Nicolas volt a középpontban. Tudod, ő nagyon igényli a figyelmet, és őszintén… te annyira nagyszerű vagy mindenben, amit csinálsz. Büszkék vagyunk rád.

Summer megölelte az anyukáját.

– Nem rossz, mi, kölyök? – kérdezte az apukája egy spatulával az egyik, és egy tányérnyi hamburgerrel a másik kezében. Úgy tűnt, minden készen állt a grillezéshez.

– Apu, most az egyszer azt kell mondanom, hogy valami tök menőt csináltatok.

Summer még a szüleire vigyorgott búcsúzóul, majd szaladt is, hogy csatlakozhasson a barátaihoz.

 

*Az oximoron ellentétes jelentésű szót takar (pl. keserű méz).

Ismerd meg a Climate családot! – 3. rész: Lenn a nyúlüregben

Beszív. Kifúj. Beszív. Kifúj.

Arthur átváltott egyik pózból a másikba, ez pedig nagyban nehezítette azok nehézségét. Az eső lassú, folyamatos kopogása megnyugtatta az idegeit, felszabadította elfelhősödött elméjét… valamint elnyomta a szellentése hangját, amikor kényelmetlenül mélyre hajolt.

Arthur előbb balra, majd jobbra nézett, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy a felesége nem hallotta őt. Janine sosem hagyná feledésbe merülni a dolgot. Summer is kegyetlenül kicsúfolná miatta. Nicolas egyszerűen csak utánozná őt, ezzel gyakoribbá téve az elkövetkező napok jógázós baklövéseit. Arthur, miután meggyőződött arról, hogy tiszta a levegő, még egy nagy levegőt vett, hogy befejezze a jógarutinját. Ezután kilépett a pavilon alól az esőbe.

Arthur szerette az esőt. Az illatát, a kopogását a tetőn, azt, ahogy életet lehelt a természetbe.

– De filozofikus lettél, Art – jegyezte meg magának félhangosan.

Megvizsgálta a növényeket a kertben, valamint megbizonyosodott afelől, hogy az eső feltöltötte a talajt éltető tápanyagokkal. Ismét körbenézett az udvaron, és ahogy egyre inkább elázott, a kedvenc almafája alatt kötött ki.

– Édesem, nem jössz be? – kiabált ki neki Janine a verandáról. – Nagyon esik.

– De, megyek, csak egy pillanat! – válaszolt Arthur.

Arthur a jógától még mindig egy kicsit zennek érezte magát, ahogy kinyújtóztatta a karjait, és felnézett az égre. Le kéne zuhanyoznom, gondolta magában.

Reccs. Reccs. Bumm!

Egy villám belecsapott Arthurba, a levegő pedig kiszorult a tüdejéből. A látása elhomályosult, sötétség borult rá. A veranda felé fordulva motyogott egy kicsit, hogy szóljon Janine-nek, ez egy kicsit tovább fog tartani.

Arthur szemei lecsukódtak.

 

Kicsit később

Amikor felébredt, Arthur már nem az udvaron találta magát, hanem valahol egészen másutt. Elállt az eső, és kisütött a nap. Mindenütt virágok nyíltak, és a szél sem fújt már.

A világ különösnek tűnt. Kifejezetten furcsának.

– Hol vagyok? – kérdezte Arthur félhangosan.

A közelből ropogás hangját hallotta, ezért abba az irányba fordult, hogy megtalálja a zaj forrását.

– Légy üdvözölve, kedves Arthur! – kiáltott fel egy óriási, sim méretű nyuszi, aki ott állt előtte.

A hangja legalább olyan magas volt, mint amennyire a fülei hosszúak. Egy ósdi, mégis színes ruhát viselt, és előre-hátra hintázott a talpa párnácskáin.

– Haha, barátom! Azt mondtam, légy üdvözölve – ismételte a nyuszi. – Szóval most gyere! Meg kell találnod a tojásokat!

Arthur lassan lábra állt, kinyújtóztatta a nyakát, és körbenézett abban a reményben, hogy talál valakit, aki megmagyarázza neki, mi történik.

– A tojásokat? – kérdezte.

– Pontosan! – válaszolt a nyuszi.

Ezután elsétált az ellenkező irányba, kecses, ugrándozó léptekkel. Arthur követte őt, eleinte csak lassan, majd ahogy az érzékei kezdtek újra kiélesedni, gyorsított a tempóján.

– Itt van egy! – kiáltotta a nyuszi. Arthur lehajolt, hogy megvizsgálja a mutatott területet, és valóban talált egy tojást. A zsebébe rejtette, majd ismét követni kezdte a nyuszit, aki tempósan indult el.

– Itt meg egy másik! Húha!

És ez így folytatódott még egy ideig. A nyuszi rámutatott egy tojásra, amit aztán Arthur felszedett, a nyuszi pedig örömében színes virágszirmokat dobált a levegőbe.

Végül elértek az udvar végébe. A nyuszi hirtelen megállt, megfordult, és megkérdezte, hány tojást sikerült összeszedniük. Ahogy Arthur a zsebébe nyúlt, a földre zuhant. A sötétség ismét elködösítette a látását. Minden eltűnt, a nyuszival együtt.

Még egy kicsit később

– Apu? Apu? Hallasz engem? – kérdezte Summer.

A lány fölé hajolt, nagyon közel az arcához. Arthur úgy érezte, feltöltődött valamiféle különös energiával – és kicsit szédült is ugyanakkor –, amikor felnézett az aggodó lányára.

– Hol van a nyuszi? – kérdezte Arthur.

Summer az anyjához fordult, és váltottak egy pillantást.

– Nincs itt semmiféle nyuszi – jelentette ki Janine.

Janine tartotta a karjaiban Nicolast, akinek könnyek gyűltek a szemébe, ahogy a földön fekvő apjára nézett.

– Jól vagyok, pajti, jól vagyok – jelentette ki ezért Arthur, ahogy felállt.

– Mi a csoda történt itt? – kérdezte Summer.

Arthur beletúrt göndör hajába, és beszámolt a családjának a villámcsapásról. Ezután sokáig az udvart vizslatta. Biztos volt benne, hogy az a nyúl igazi volt. Egyszerűen nem lehetett a képzelete szüleménye. Ekkor jutott eszébe a zsebébe nyúlni.

– Most már hisztek nekem? – kérdezte, ahogy előhúzott egy tojást.

Ismerd meg a Climate családot! – 2. rész: Téli vakáció

Tél ünnepének reggele

Nicolas Climate lenézett a verandáról az udvarukat takaró hóra. A nővére, Summer, odafent telefonált, az anyja, Janine, a neki kijáró pihenőjét töltötte azután, hogy mindent előkészített a Tél ünnepéhez. Az apja, Arthur, pedig minden figyelmét az ünnepi fa feldíszítésének szentelte.

Senki sem figyelt – ez volt a tökéletes pillanat arra, hogy mozduljon.

Nicolas elinalt a verandáról, ami az ő esetében annyit jelentett, hogy lassan ereszkedett le a lépcsőn a maga ügyetlen tipegős módján. Amikor belelépett a hóba, ismerős ropogást hallott a csizmája alól, és ekkor egy nagy levegővel a fészer felé kezdett szaladni. Meggyőződése volt, hogy ott rejtőztek az ajándékok.

Húsz lépés távolságból tűnt elő a fészer, és ahogy közeledett, az ajtó egyre nagyobb lett.

Húsz lépés a fészerig. A kicsi lábai szinte reszkettek, ahogy közelített a céljához. Olyan közel van!

Öt lépés a fészerig. El tudta képzelni a faajtó nyikorgását, ahogy ő felágaskodott, hogy kinyithassa, és megtalálja a csak rá váró ajándékhalmot. Nincsen biztonságban semmilyen csomagolópapír! Mindet le fogja szaggatni.

Csak még néhány lépés…

– Mit gondolsz, mit csinálsz, töpörtyű? – kérdezte Arthur, ahogy felkapta őt. – Semmi nincs a fészerben, ami neked való, fiatalember.

Jaj! Elkapta őt az ellenség! A nagyfejű! A főnök. Apa.

Nicolas kuncogott, ahogy az apukája a magasba emelte, hogy játsszon vele. Nem arról volt szó, hogy annyira meg akarta találni az ajándékokat, inkább csak a veszély csábításának nem tudott ellenállni. Végül is sosem engedték be a fészerbe. Pontosan tudta, hogy titkokat rejt az a hely.

Nicolast letette az apukája, hogy tudjanak játszani a hóban. Feldobálják a puha fehér havat az égbe, nevetnek, majd’ elakad a lélegzetük szórakozás közben. Annyira elragadta őket a pillanat, hogy észre sem vették, ahogy szitálva lassan újra havazni kezdett. Nem vették észre a csípős hideget és a ropogós téli fagyot sem.

A feléjük repülő, kövér hógolyót pláne nem vették észre – ami a végén apu arcán csattant.

Puff! Summer tudta, hogy a tökéletesen meggyúrt hógolyóval ne a kisgyereket találja el. Ráadásul megdobni az apját megfizethetetlen élmény volt. Nicolas nem hitt a szemének.

Arthur megrázta a fejét, hogy eltüntesse a havat az arcából, majd azonnal lehajolt, hogy visszadobhasson egy hógolyót Summernek, aki a ház sarkán nevetett.

– Azt hiszed, vicces vagy, mi? – kérdezte Arthur. – Én találtam fel a hógolyókat!

– Te fogod feltalálni az influenzát is, ha nem jössz be egy percen belül!

Janine a verandán állt, miután felébredt a szunyókálásból, és aggódni kezdett, hogy talán a kisfia túl sokáig maradt odakint.

– De anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu! – nyöszörgött egyszerre mindhárom „gyerek”. A nagy egyetértést zene volt Janine füleinek.

– Nekem jó, ha nem akartok ajándékot kapni.

Ezzel a felkiáltással Janine hátat fordított nekik, majd besétált a házba. Simek heves toporgása követte a szavait.


Tél ünnepének estéje

– A város annyira szép havasan! – jelentette ki Janine, ahogy a barátja San Myshuno-i lakása előtt várakoztak.

– Én meg csak sosem unom meg a Tél ünnepét, ez a kedvenc ünnepem! – tette hozzá Arthur.
A Climate család San Myshuno téli csodavilágán átvágva sétált. A város tele volt ünnepi lámpásokkal, hóemberekkel, forró csokival, csizmákkal és sálakkal.
A két gyerek a rájuk várakozó, csodálatos ajándékhalmokkal díszített ünnepi fához szaladt.
– Evés előtt nem! – tiltotta meg Arthur, bár ő maga is éppen olyan csalódottnak tűnt, mint a gyerekei.

Egy csodálatos nagy étkezés következett, amelyet az ízletes sonka koronázott meg, éppen olyan, amilyen a Szüret ünnepén is fogyasztottak. Ez volt Nicolas első nagy étkezése, és hihetetlenül élvezte az ünnep minden egyes mosolyát és csillogását.

– Rendben, most, hogy befejeztük a vacsorát… – kezdte Janine.

Ám ekkor Télapó szinte nevetségesen ünnepélyes mozdulattal nyújtott át egy ajándékot a icsi Nicolasnak. Mindenki nevetett, majd a fához futottak, majd teljes szívvel belevetették magukat az ajándékbontogatásba.

Csitt-csatt!
Janine ezután megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a többiek figyelmét.
– Nagy év volt ez számunkra a kis Nicolas születésével. – A többiek csak mosolyogtak.

– Summer, te igazán felelősségteljes lettél a kedvünkért, és szeretnénk megköszönni neked. Apád és én szeretnénk elvinni téged valahová a szünidőben, hiszen úgyis utálod a hideget. Egyébként is úgy gondoltuk, hogy jó móka, vagy inkább kihívás lenne Nicolasnak megmutatni a világ egy nagyobb szegletét. Tehát…

Arthur, aki nem bírta már magában tartani a meglepetést, felkiáltott:
– Selvadoradába utazunk!
Summer tapsolt és sikítozott, míg Nicolas a nővére izgatottságától szinte megvadult.

Néhány nappal később Selvadoradában

– És akkor itt vannak a templomok, a tánc, a csípős ételek, sőt, még egy átoknak is lennie kell, ráadásul a dzsungel tele van rejtélyekkel…

– Lélegezz, apu! – szakította félbe Summer. – Tudod, legyél menő, csak most az egyszer.
– Csak nézz körbe, kislányom! – kérte őt Arthur, aki egyébként biztosra ment, és megvette a világ legnevetségesebb kalapját, amivel hitetlenkedő szemforgatásokat váltott ki a helyi lakosokból, Summerből, Janine-ből, és még Nicolasból is.

Nos, egy dolog való igaz volt – valódi forróság volt Selvadorádában, még a téli hónapokban is.

Annyi volt a látnivaló, hogy Janine és Arthur tudták, hogy szét kell majd válniuk, ha mindent meg akarnak nézni.
– Elviszem Nicolast a piacra – vállalkozott Arthur.

– De legyetek óvatosak! – figyelmeztette őket Janine.

– Ne aggódj! – kiáltott vissza neki a válla fölött Arthur. – Biztos vagyok benne, hogy csak veszünk egy machetét és találunk pár kígyót vagy ilyesmit.
Még mielőtt a felesége közölhette volna, mekkora badarságokat beszélt, már hallótávolságon kívül is ért.
– Menjünk úszni? – kérdezte Janine a lányát.

– Azt hittem, már sosem kérdezed meg! – Summer szinte úszott a boldogságban a gondolattól, hogy végre valami szórakoztatót fognak csinálni.

Felszerelkeztek hát egy-egy pár bakanccsal, és megindultak az ösvény mentén, meg-megállva néhány könnyű ásatási helyszínen csecsebecséket gyűjtögetni, szelfizni a romokkal, és élvezni a kilátást a veszélyesen ingatag függőhídról.

– Valaki egész biztosan nem hallott még a felelősség törvényéről – állapította meg Janine, ahogy lelépett a himbálózó függőhídról.

És végül megérkeztek a fenséges ősi medencéhez, amelyet egy rég elpusztult civilizáció hagyott hátra. Mindketten vidáman ugrottak a vízbe annak reményében, hogy felfrissüljenek a dzsungel perzselő napja után. S éppen akkor, amikor a dolgok tökéletesnek tűntek, elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék.
– Ugh! – kiáltott fel Janine. – Biztos el vagyunk átkozva, ha már egyszer elrepültünk egészen idáig csak azért, hogy a meleg telet kiélvezzük… esőben!

Summer csendesen úszott a medence széléhez az arcán egy hatalmas vigyorral.
– Nem is tudom, anyu. Ha ez egy átok, én nem bánom.

A Climate család a The Sims 4 Seasons kiegészítővel érkezik.