The Torenos – Az igazság (egyszeregy)

Általános bevezető
Most írok egy bevezetőt, ami nagyon általános és unalmas lesz, és leírom, hogy mennyire nem tetszett először a Torenos, aztán meg mennyire igen. Ha nem szeretnél ilyet olvasni, akkor át is ugorhatod, Kedves Olvasó 🙂
Lényegében már a hét főbűnös epizódomban is leírtam, mennyire nem szeretem én a Torenost. Az elején nem szerettem, mert ugyancsak hibával teli volt. Most meg már irigységből nem szeretem. 😀

Már többször írtam, milyen unalmasnak indult és milyen élettelennek. Illetve szerintem. Már a címe is csekély amatőrségre utalt (vagy talán szándékos volt?), és gyakran nem olvastam el az aktuális részt. A címek mindig az utolsó mondatról szóltak, ami ötletes a filmiparban, a könyveknél, nekem mégsem tetszik 🙂 Tehát a kezdetek kezdetén nem is gondoltam volna erről a történetről, hogy két kristályt kap. Vagy azt, hogy egyáltalán kap kristályt.

Picture

Olyan volt ez, mint a tehetségkutatókon a falusi, szerény, visszavonuló kicsi lányka. Izgalmában mindig elrontja a fellépéseket, mindig az utolsó kettő között van, de az idő múltával legyőzi a stresszt, és meglátják, hogy csodálatos tehetség. (Bár a fáma arról nem szól, hogy az ilyen kicsi lányokat felfedezik, és később igazán nagyképűvé válnak… Vagy belebuknak a sikerükbe. Vagy -ritka esetben- maradnak kicsi lányok. Szerények, békések, nyugodtak.)

Tehát meglehetősen unalommal olvastam ezt a tale-t. Egy volt a sok közül. Nem volt más, mint a többi. Később aztán minden megváltozott. Elkezdtek bonyolódni az események, viszont én naivan ezektől eltekintettem, hiszen a bevezetés olyan sokáig nyúlt el, hogy a kései bonyodalom ezt nem tudja ellensúlyozni.

Mégis tudta.
Hiszen a bonyodalmak bonyolódtak, kibontakoztak, kivirágoztak, később pedig fel is robbantak. Vagy mi.
S a végén… Megszerettem.

Cím
Na, igen, az elsődleges gyengepont. Dettyke maga is tudja, hogy a történetet egy zöld ágon vergődve indította el. Hiszen a cím lehetne jobb, találóbb, ötletesebb, fergetegesebb… Öhm… Mi például? Hm… Hát… Ööö… A maffia árnyékában – túl amcsifilmes… A lemez – a sokadik részig nincs is szó róla… A múlt titkai – Ehhh…
Tehát. A címen még csiszolni kell 😀
Történet
Már hatvannyolcezer-hétszázkilencvenötször megemlítettem, hogy az elején milyen gyenguska, később meg húdeerős. Középen meg nem is gyenge, de még nem is annyira erős. Azt hittem, hogy ez is egy olyan történet, mint számomra(!) a Virágvége szerelmesei vagy az Édes rémálmok. Azaz az arany középút, amely nekem nem arany.
Szeretem, ha egy történet jó, azaz vicces vagy rejtélyes
Szeretem, ha egy történet nem “olyan jó”, mert én azt is jónak tartom, ha egy kép alatt csak két sor van, vagy a történet szála olyan hullámzó, olyan gyors, hogy az már élvezetes. Ha nem annyira kidolgozott egy történet, akkor könnyebben olvasható – és ezért jó.
Picture

Na, a Torenos épp a kettő között volt. A képek alatt rengeteg írás volt, tömény információ – mégsem olyan lényeges. A történet szálai elég… Nem tudom. Még egyáltalán össze sem gabalyodtak! Egymáshoz sem értek…
Később viszont a képek alatti rengeteg írásnak “lett értelme”, a szálak már úgy összegabalyodtak, hogy még a gordiuszi csomónál is gabalyosabbak voltak
És így szerettem meg a Torenost…
Szereplők
Na, a főszereplőt, Prestont gyűlölöm. Egyszerűen. 😀
Picture

Ő az amcsifilmcsik átlagos fenegyereke, lázadó, mégis a történet végén annyira okos és értelmes lesz, hogy megmenti a világegyetemet.
Tudom, ilyen a tinilányok álma, de, sajnos (?), nem vagyok tinilány 😀
Zoe sem volt ám a kedvencem. Ő is amcsika kicsit. Viszont sejtettem, hogy a végén fontos “szerepe” lesz. Mint az amcsifilmcsikben 🙂
Leo jelleme számomra olyan semmilyen volt. És ezt sokáig negatív kritikaként tartogattam magamnak, most mégis pozitívként írom le. Hiszen ez volt a dolga. Hogy semmilyen legyen.
Raquel jelleme nagyon megfogott engem. Erről már írtam itt, a fórumon. Ő az a lány, aki nem tudja, hogy merre menjen: a divat felé? Esetleg oda, ahová a szíve húzza? Vagy oda, ahová az esze?
Picture

Örök kétely volt ez a lány, még akkor is, ha a szerző nem ilyen sorsot szánt neki 🙂 Ő volt számomra ebben a történetben a legkedvesebb 😀
Becca volt számomra az ok. Hogy mire? Arra, hogy megváltoztassam a véleményemet a Torenosról. Mert az ő megjelenéséig ezt egy gyenge amcsi sztorinak tartottam.
Picture

Ő volt az, aki színt vitt az amcsiságba. Maradt még amcsi, hiszen az amerikaiak is imádják a szőkék viselkedését parodizálni, de Becca ezt még jobban tette. És van olyan sejtelmem, hogy ő még szerepelni fog a második évadban is. S, hogy fontos lesz. Nagyon fontos… Vagy nem? 😀
Az ikrek egy ideig jellegtelen egyedek voltak, később szimpatikusabbak lettek.
Toreno-család nagyon kitűnő, szerintem. Igazi maffiafamília. Bár a szereplők nagy részét nem kedvelem, mégis örülök nekik. Hiszen képzeljük el, ha egy szemüveges informatikus és egy laboros kémikuslány jazz bandája állna a történet középpontjában! 🙂
Talán ők szimpatikusabbak lennének nekem, de talán ez a szimpátia a történet rovására menne…
Képek
Rövid leszek: Az elején “kristályosak” és félbevágottbuborékosak, utána tökéletesek 🙂
Az akciójelenetek rendezete fantasztikus!
Szóhasználat
Találtam benne helyesírási hibát, de nagyon keveset. Ezért hatalmas tisztelet jár az íróhölgynek 🙂
Már említettem a túl sok és túl hosszú beszédet. Emiatt eleinte nem tetszett a tale, de később már megértettem, miért jártatták ilyen sokáig a szájukat ezek a szereplők 🙂
Összességében
Nagyon jó tale. Nem a kedvencem, de sokaknak az 🙂 És én ezt tiszteletben tartom.
Sőt szerintem megérdemli a két kristályt. Bár én Crazy Love- és Holdfény-rajongó vagyok, mégis tudom, hogy megérdemli 🙂
Az utolsó rész nagyon tetszett, bár én számítottam a halálra… (Miért nem küldtem el a tippemet Dettykének? :D)
Krehata említette Gábor3 kritikájának kapcsán a sárga színt.
Azt hiszem, minden tale-író sárga lehet a Torenosra.
Aki nem sárga, az magára vessen 🙂
/A kritika a My Sims Fórumon jelent meg./

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés