Elphee saga – A vámpír gróf 1-8 epizód (Marcello)

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy a mostani történetekhez írok egy kis kritikát, mert a fórumon nem nagyon látom, hogy bárki is aktívkodna ilyen téren (kivéve Ettike barátomat 🙂 ), így hát nincs más választásom, mint nekem is írni egyet. 🙂 Elsőnek Neptunusz történetét értékelném, melynek címe: „Elphee Saga – A vámpír gróf”. Sok jót hallottam róla, így eldöntöttem, hogy elolvasom a történetet. Azonban meg kell mondanom, már itt az értékelés legelején: sajnos csalódtam.

Picture

Nemrég mondtam, hogy amikor megjelent a Leszáll az éj kiegészítő, én is kedvet kaptam egy vámpírtörténet elkészítéséhez, de mivel már olyan sok volt belőle, és úgy gondoltam, nem tudnék újat mutatni, ezért elvetettem az ötletet. Előre leszögezem: most megpróbálom úgy értékelni ezt a tale-t, hogy nem hasonlítgatom össze más vámpírtörténetekkel. Na most már tényleg el kéne kezdeni az igazi értékelést. Először is mondom a rosszat, hiszen utána jó lesz majd a sok pozitívat olvasni. 🙂
A szövegben van a legtöbb kivetnivalóm. Kezdjük a legelején! Az első részben szépen leírod a múltat, hogyan jutott el Matt a nagyvárosba, és ez a történet akármilyen szomorú, tragikus, engem mégsem rendített meg, mert hiányzott belőle a hitelesség. Én nagyon szeretek olvasni, főleg olyan történetet, ahol a leírások igaziak. Ezt a tűzoltós sztorit is leírhattad volna sokkal, de sokkal jobban, és ha érzelmesebb lett volna picit, tehát a karaktereknek egy picivel mélyebbek lettek volna az érzéseik, máris azt mondtam volna, hogy rendben van.

Picture

Most pedig elgondolkodtam azon, hogy vannak-e egyáltalán leírások a tale-edben? Igazából, ha jól emlékszem, nem sok. Általában magukról az eseményekről olvashatunk, leíró részekből minimálisat találunk, pont annyit, amennyi elég ahhoz, hogy értsük a történetet.
A „Vámpír gróf” című történet tele van számomra felesleges párbeszédekkel, teljesen lényegtelen dolgokkal – ami persze nem lenne baj, hogyha azt úgy mutatnád be, hogy érdekes legyen, hisz’ a párbeszédek által ismerjük meg tulajdonképpen a szereplők jellemét, ha már leírás alig van. (Lásd: Fame 1.-2.) Az első részben Matt kimegy a ház elé, hogy átvegye a postát, odaégeti a reggelit, stb… szerintem ezek teljesen felesleges dolgok! Oké, más történetben is vannak ilyen részek, de azok nem így vannak bemutatva, hogy „Elégette a reggelit, de megette, mert nagyon éhes volt, utána átvette a postát.”  (oké, most picit túloztam, de remélem értitek. 🙂 ) Általában az ilyen történések mögött mindig van valami, például itt az első részben leírhattad volna, hogy Matt miket gondol, sőt, tulajdonképpen milyen ember is ő, mert semmit nem tudtunk meg róla.

Picture

Ha már így belemelegedtem itt az első rész elemzésébe, akkor adnék egy tanácsot. 🙂 Én azon a véleményen vagyok, hogy a bevezető epizódnak „ütnie kell”, legyen benne olyan dolog, ami miatt kíváncsian várom a folytatást. Nálad egyedül a cím (nem epizódé, hanem a történet címe) vitt arra, hogy tovább olvassam: A vámpír gróf. Nagyon jó címet választottál, felkelti az érdeklődést, ráadásul könnyű megjegyezni. Ezért adok egy piros pontot!
A második részről: még mindig azt tudom mondani, hogy csak a történet címe vett rá, hogy folytassam az olvasást. A második epizód is elég eseménytelen volt, de egy picit jobban megismertük a családot. (Bár mégsem annyira, mint amennyire kellett volna.) Ennek a résznek a végén van azonban egy jelenet, ami elnyerte a tetszésemet, mert szerintem nagyon szépre sikeredett. (Amikor elmennek a temetőbe, és Joe szelleme „megnyugszik”. Szívhez szóló jelenet volt – legalábbis én annak vettem. ) Persze lehetett volna még jobb is, ha többet írtál volna róla.

Picture

A harmadik részben végre elkezdődik a történet. Matt „kap egy vámpírharapást”, de a következmények csak a negyedik részben derülnek ki: főszereplőnk szerencsére megmenekül, Charlie megmenti, de Mike-ot valami oknál fogva nem. Matt egyébként igen hamar túlteszi magát a halálán, semmi bűntudat, vagy merengés… Szerintem egy halott ember látványa – akit ráadásul megöltek – eléggé felzaklatja az embert… vagy csak szerintem? 🙂 Kicsit hihetőbbé kellett volna tenni, úgy nem lett volna semmi gond. 😀
Egyébként az egész történetre jellemző, hogy szerintem picit érzelemhiányos.  A szereplőket nem rendítik meg az események, egyedül a 8. részben vettem észre, hogy Mattben van egy kis tisztelet az emberek iránt, amikor „felháborodott” , hogy a lány is el fog égni a vámpírral együtt. Egyébként szerintem ez a „gyújtsuk fel a házat” dolog elég feltűnő, kitalálhattál volna mást is, de ez már nagyon szőrszálhasogatás. 😀

Picture

Egy apró hiba: a karakterek szerintem túlságosan könnyen veszik ezt a vámpírságot, mindenkinek annyira természetes ez, mint a számítógép, vagy a tévé… Matt se nagyon lepődött meg, amikor vámpírrá változott, Charlotte sem ijedt meg túlságosan, amikor a nyomozó egyből a vámpírokra gondolt. Ez az egyetlen magyarázat? Ez picit érdekes. Olyan, mintha mindenképp akarna valami okot keresni, de nincs kedve tovább kutatni, ezért maradnak a vámpírok. :
Akkor most következzenek a pozitívumok: A képek nagyon szépek! Nincs benne kivetnivalóm, komolyan gyönyörűek, hiába nem szeretem a Sims 3-as grafikát, mégis lenyűgöztek. A helyszínek is nagyon jól vannak felépítve, egyszóval szerintem te nagyon is élvezed a tale készítést, de főként a forgatást. 🙂 Azonban egy jó történet nem csak attól lesz jó, hogy a képek megnyerőek: jó fogalmazás, nyerő sztori és kreativitás is kell hozzá. Neptunusz, szerintem mindhárom benned van, csak engedd kibontakozni a fantáziád! 😀
A címet már megdicsértem, fölöslegesen nem szeretném jártatni a számat.
Továbbra is figyelemmel fogom kísérni a történetet, hiszen érdekel a folytatás. Sok sikert a további részekhez, ha pedig kész vannak, akkor esetleg egy másik történethez kívánok hasonló jókat!
/A kritika a My Sims Fórumon jelent meg./

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés