Kísértő múlt (Dettyke)

Vajon mi kell ahhoz, hogy a szerkesztőség D betűvel kezdődő tagját levegyük a lábáról? Hmm… Lássuk csak. Mi lenne, ha krimit írnánk egy szuperszexi rendőr főhőssel?

Picture

Sajnálatos módon egy olyan időszakban érkezett be a tale, amikor nem tudtam történetet vállalni, pedig a Kísértő múlt igazán ideális lett volna a számomra. Mondjuk az időhiány mellett Ettivel is meg kellett volna küzdenem érte, mert ő már a fórumon megjelent ajánló után lefoglalta magának. 😀 Úgy terveztem, hogy hétről hétre követem majd az eseményeket, és legnagyobb meglepetésemre a harmadik részig ezt sikerült is tartanom. Aztán… aztán lemaradtam. A történet még talán a felénél sem járt, amikor két egymást követő szabadnapomon szépen ledaráltam az egészet.  Azt hiszem, ez sok mindent elárul. Szóval a „Hogy tetszett?” kérdésre a rövid, lényegtörő válaszom: nagyon, de a továbbiakban kicsit bővebben, spoileresen folytatom. 🙂
Kilenc-tíz éves lehettem, amikor a Brooklyn South című sorozat a rendőrök megszállottjává tett. Lefekvés után folyton lelopóztam a szobámból, és anyáék tudta nélkül a kanapé mögül kukucskálva rajongtam a bátor egyenruhásokért. Felnéztem rájuk. Nekem ők voltak a szuperhősök, nem a különleges képességekkel rendelkező egyének, hanem a húsvér férfiak és nők. De elsősorban a férfiak, hát naná. 😉 Ahogy idősödtem, úgy kezdtem egyre komolyabban érdeklődni a szakma iránt, most pedig így a témával foglalkozó töménytelen mennyiségű filmmel, sorozattal, regénnyel, életrajzzal és szakirodalommal a hátam mögött igazán magaménak érzem a világot. És határtalanul boldog vagyok, hogy Te is, Lexy. 🙂

Picture

Az eddig megjelenő rendőröket/nyomozókat is felvonultató krimi tale-ek esetében ugyanis az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem volt mögöttük háttértudás. Vagy nem elég alapos. És ezért nem igazán tudtam élvezni őket. Összességben ötletesek voltak, de valami mindig kilógott, és hiába küzdöttem ellene, akkor is zavart a dolog. Na, a Kísértő múltban szakmai szempontból nekem nem hibádzott semmi. Tökéletesen vezényelted le a nyomozást, elegendő információt csöpögtettél a figyelem fenntartásához, a szakzsargon használatával pedig igazán hitelessé varázsoltad a történetet.

Picture

Egyedül a cselekmény terén csalódtam egy picit, bár a csalódás erős szó, inkább úgy fogalmazok, hogy sajnáltamhogy a gyilkossági ügy nem kapcsolódott valamiképpen Dorian húgához. A történet elején annyiszor kihangsúlyoztad, hogy azt hittem, nem egyszerű háttérinfónak szántad, hanem szerves részét képezi majd az esetnek, de végül nem lett akkora jelentősége. Ezt mondjuk értékelhetném úgy is, hogy egyáltalán nem kiszámítható a történetvezetésed, de a fenébe, sokkal izgalmasabb lett volna az ügy, ha kötődik a férfi a múltjához. 😀

Picture

Szóval maga a gyilkossági ügy nekem annyira nem jött be (érdekes volt, de nem elég kiemelkedő), viszont a nyomozás profizmusa és a karakterek simán kárpótoltak. Hát ki ne imádna egy szívdöglesztő, arrogáns seggfejet? 😀 Idegesítően izgalmas karakter, éppen ezért kár a gőzért, ha akarnánk, se tudnánk ellenállni neki. Ahogy ideiglenes nyomozótársa, Andrea sem tudott, és ezért egyáltalán nem hibáztatom. (Alapvetően pasi-központú vagyok, nagyon ritkán ragadnak magukkal a női karakterek, viszont Andrea megnyert magának. Nagyon megkedveltem és nagyon sajnáltam azt, ami történt vele.) Kedves, okos, türelmes jelleme remekül kiegészítette a konok, forrófejű Doriant, és alig vártam, hogy lángra lobbanjon végre köztük az a szikra. Diadalittasan csaptam a levegőbe, mikor ez végül bekövetkezett. És ami azután történt… Kellett! De mennyire. Örülök, hogy szétszedted őket, valahogy nem tudtam volna elképzelni még a hepiendet. Ahhoz nem ismerik egymást elég ideje, meg egyáltalán… Az az éjszaka és a közös munka szép volt meg jó volt, de egy kapcsolathoz ennél azért több kell. És fog ez köztük működni, csak előbb érjenek meg rá. 🙂

Picture

A mellékszereplőket is nagyon bírtam, főleg a zsarukat. Woodward főfelügyelőről mindig J. Jonah Jameson jutott eszembe a Pókemberből, valószínűleg a bajusza miatt. 😀

A fogalmazásra nem térnék ki külön, mert fentebb a szakkifejezések kapcsán már említettem, hogy pazar, viszont az illusztrálást még fényezem egy kicsit, mert ilyen gyönyörűséges Sims 3-as képekkel nem sűrűn találkozik az ember. 🙂 Mind a szereplők, mind a helyszínek annyira részletesek, annyira csodások! Öröm rájuk nézni, de tényleg. Előfordult, hogy percekig legeltettem a szemem egy-egy fotódon.

Nos, ennyi lettem volna. 🙂 Köszönöm az élményt és kíváncsian várom a folytatást, pláne, hogy Adoniszunk feljebb lépett a ranglétrán. Dorian Carson különleges ügynök. Ó, te jó ég, valaki locsoljon fel!

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés