Ezüst krónikák (DeeDee)

Picture

Őszintén bevallom, hogy először kicsit szkeptikus voltam az Ezüst krónikákat illetően. Igazán sohasem állt szívemhez közel a királynős – lovagos – háborúzós középkori téma, sem úgy általában maga a The Sims Medieval világa. Először csodálkoztam is, hogy miért forgatsz ezzel a játékkal, Nita, hiszen fel lehetne építeni Sims 2-ben, vagy 3-ban is egy középkori világot, és ott még a forgatás is egyszerűbb lenne. Azonban végül megértettem, sőt, rajongója lettem ennek a játéknak! És ehhez a te történeted hatalmas löketet adott, nem csak azért, mert közelebb hozta hozzám a középkori témát, hanem mert rettentően izgalmas, érdekfeszítő olvasmány.

A kritika spoileresen folytatódik tovább.

Picture

Talán az elején kicsit döcögősen indult a történet, legalábbis nekem, sok szál, sok szereplő jelent meg, és az elején még nem mindig értettem, hogy hogyan kapcsolódnak ezek össze. Ám ahogyan haladtunk a történettel, egyre inkább kitisztult minden, és a részletek a helyükre kerültek. Utólag átgondolva teljesen megértem, hogy miért kellett ennyi „bevezetősebb” rész az elejére, hiszen be kellett mutatni a karaktereket, a motivációikat, az alapfelállást, hogy aztán rájuk lehessen építeni a bonyodalmakat. Egyébként el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet ennyi szálat mozgatni, úgy, hogy mindig minden a helyén legyen, én még a két szállal is megküzdök, szóval minden elismerésem! 🙂

Picture

A cselekmény maga szerintem rendkívül izgalmas és fordulatos volt, sőt, akcióban sem volt hiány! Ugyan kis szerencsével jómagam ráhibáztam néhány csavarra, ám még mindig rengeteg dolog volt, ami meglepett. Ha könyv lett volna, tuti le se tudtam volna tenni, annyira olvastatta magát! A részek után mindig szomorúan vettem tudomásul, hogy még egy hetet várnom kell a folytatásra. Pláne, hogy rengetegszer olyan cliffhangerrel fejezted be… Ej, ezek a fránya függővégek! 😛

​Kevésbé tetszett azonban a befejezés. Jó, lehet, hogy Isa megtalálta végre a boldogságát, meg minden, de én sajnálom, hogy így lett vége. Persze értem, hogy máshogy sem lehetett volna teljesen happy endet adni a történetnek, (például egy nagy Edibella szerelmes összeborulást karakteridegennek éreztem volna), de azért jobban örültem volna, ha Isa életben marad.

Picture

Ami pedig még rettentően tetszett, az a szereplők sokszínűsége volt. Mindenki egyedi lett, és minden egyes szereplő a saját személyiségének megfelelően viselkedett. Ugyan jellemfejlődést meg lehetett figyelni több esetben is, de nem éreztem, hogy bárki bármikor kiesett volna a szerepéből, ami nálam piros pont! Valamint az is nagy szó, hogy (majdnem) mindenkiben volt valami szerethető.

Néhány szó bővebben a főbb szereplőkről:

Isabella: Jó volt látni, ahogyan bizonytalan, kezdő királynőből érett, erős, határozott uralkodóvá vált, azonban nem változott meg alapvetően. Az ő életét végigkísérte az Eric által érzett beteljesületlen szerelem, ami a viselkedésére is hatással volt, legfőképpen a tale végén, hiszen nagy valószínűséggel nem ment volna hozzá Edwardhoz, ha ő nem hal meg. Végig egy pozitív, szerethető karakter volt, nekem a kedvenceim közé tartozott. 🙂

Picture

Edward: A mi kedvenc Edink, a kegyetlen, intelligens király, akit azonban Isa megbolondít egy kicsit, és a végére kiderül, hogy van szíve, még ha jól is rejtegeti. Ha kell, hízelgett, ha kell fenyegetőzött, de mindenáron el akarta érni a célját (és ez legtöbbször sikerült is neki). Tetszett, hogy közte és Isa között is meg volt a kémia, ez még egy színt adott ennek a szerelmi szálnak. Néha én magam sem tudtam, hogy Eribella vagy Edibella fan vagyok-e. XD

Eric: A lovag, aki bármit megtenne királynőjéért, ám nem csak pusztán kötelességtudatból, hanem az érzései miatt is. Szerintem nagyon szép pár lettek volna Isával, ám egyrészt a társadalmi különbségek, másrészt Eric – véleményem szerint elkapkodottan megköttetett – házassága betett a kapcsolatuknak. A Marion halála miatt érzett depressziója ugyan megérthető volt, de nekem kicsit sok volt az önsajnáltatása, ott egy kicsit vesztett szimpatikusságából, ám ez szerencsére nem tartott sokáig.

Picture

Rosaline: Sokáig nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, kedveljem-e, vagy nem. Fiatal, kissé öntelt és önfejű, ám feltétel nélkül szereti a családját. Ő is rengeteget fejlődött a történet során, felnőtt és talán meg is komolyodott. A végére pedig megérett az uralkodásra is, ki gondolta volna az elején? Mindenesetre akármilyen meglepő, mégis van benne valami, hiszen többször bizonyította, hogy jók a megérzései.

Chris: Kétségkívül a legkiszámíthatatlanabb karakter, soha nem tudni, hogy mi jár a fejében, és mindig a maga érdekeinek megfelelően cselekszik. Tényleg olyan, mint egy patkány 😛 Tudom, hogy nem tervezted egy közönségkedvenc karakternek, de én bírom, és a kommentek alapján többen is rajongói lettek 🙂

Nerissa: Na ő az, akit részről részre egyre jobban megutáltam, de nyilván ez is volt a célod vele, hiszen ő a szó szerinti gonosz a történetben. Hihetetlen, hogy minden egyes megnyilvánulásával még rá tudott tenni egy lapáttal, pár rész után már mindenki azt várta, hogy végre elpatkoljon XD Szóval csak gratulálni tudok ahhoz, hogy megalkottad a valaha létező leggyűlöltebb tale karaktert!

Picture

Többiek: Ben végig nagyon aranyos volt a bénázásaival, de többek között Seraphim összekovácsolásával bebizonyította, hogy igenis lehet rá számítani. Lys karaktere eleinte nem volt szimpatikus, de talán a halálközeli élmények miatt is megváltozott némiképpen, és végül rettentően cuki párt alkottak Bennel, ők lettek talán a kedvenc párosom. 😀 Peter főpapot nagyon bírtam, elhivatott és csípős nyelvű volt. Kár, hogy rosszkor volt rossz helyen, és ez lett a veszte. 🙁 Marion ugyan kedves teremtés volt, meg minden, de valahogy nekem mindig Eribella szétválasztója maradt. Szóval az ő halálát sajnáltam is, meg nem is. A kis Sophie meg tündéri, habár tulajdonképpen csak egy részben szerepelt, de nagyon megszerettem. 🙂 A vendégszereplőket pedig imádtam, ötletesek voltak 😀

​Összességében szerintem a tale egyik nagy erőssége a karakterek kidolgozottsága. Nagyon érdekes, ahogyan hatnak egymásra a cselekedeteik, és minden egyes mozzanatuknak megvan a maga következménye. Látszik, hogy a tervezésben rengeteg munkád volt, de szerintem megérte. 🙂

Picture

Tale lévén természetesen beszélnem kell az illusztrálásról is. Most őszinte leszek, nem gondoltam, hogy TSM-mel ilyen nehéz forgatni, amíg ki nem próbáltam, de most még inkább meg tudom becsülni a munkádat, ami a képekben van. Hihetetlenül kifejezőek, rendben vannak az arcok (mondja egy arckifejezés-mániás XD), igazából csak olyanokba tudnék belekötni, amin nem lehetett volna javítani (például kameraszögek – hát, ugye nem túl felhasználóbarát az a fránya kamera). Nem is szaporítom tovább a szót, egyszerűen fantasztikus lett az illusztrálás, tátva maradt a szám néhány képet nézve! 😀

Picture

Nem tagadom, hogy az Ezüst krónikák a kedvenceim közé lépett, és sajnálom, hogy nincs tovább (bár még reménykedem). Köszönöm szépen Nita, ezt a több mint fél évet, amíg minden héten szórakoztattál a történeteddel! 🙂
DeeDee

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés