Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek 1×1 (Etti)
Kezdjük először is az érdekes címválasztással. Marcihoz hasonlóan, nekem sem nyerte el túlzottan a tetszésem ez a kombináció, és kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy lecserélésre került a korábbi főcímed „Méz és jég”-ről „Egy elfeledett isten”-re. Nem mondom, hogy ez az új választás nem tetszik, csak az első verzióba első olvasásra beleszerettem. Viszont a „Porba hulló macifejek”-kel egyelőre nem tudok mit kezdeni, mint alcímmel. Én is leginkább egy epizód címeként tudnám elképzelni, de már nagyon várom, hogy világossá váljon a későbbiek során, miért ragaszkodtál ennyire ehhez.
Ami a borítót illeti, az előző ötleted és ez is egyaránt tetszik, de ha mindenképpen választanom kellene a kettő közül, akkor a kint szereplőre tenném le a voksomat.
Először is egy tömör vélemény az első részről: nem volt ütős, de teljesítette azt, amit egy bevezetőnek kell. Az epizód elolvasása után egy kis csalódottságot éreztem, de igazából ez az én hibám, mert nagy elvárásokat támasztottam a pilotoddal szemben, olyan dolgot vártam tőle, amitől tátva marad a szám. Valami olyasmi érzést kerestem, mint amit az „Abyss” első részének elolvasása után tapasztaltam.
Az „Egy angyal bakancsban” című tale-edben is már megcsillogtattak néha a fogalmazási képességedet (ott ugyebár javarészt szövegbuborékokat alkalmaztál), ami ott is rendkívül tetszett, de itt még jobban meg tudtad mutatni, mit tudsz. Nagyon szépen fejezed ki magadat, és nagyon tetszett az is, ahogy szépen apránként, az adott szituációnak megfelelően adagoltad az információkat a szereplőkről.
Azt is jól bemutattad, hogy nem minden a külső, és nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, mert annak ellenére, hogy Marilyn imádja a rózsaszínt, egyáltalán nem egy habos-babos, nyávogó plázacicáról fog szólni a történet. E tekintetben is elvégezte a dolgát a bevezető, mert szerintem sikerült jó pár olvasóban szimpátiát kiváltanod a főszereplőddel.
Tetszett az is, hogy végig éreztem egy kis feszültséget a rész olvasása közben, és folyamatosan emlékeztettél rá, vagy legalábbis jelezted, hogy Marilyn anyukájának eltűnése esetleg most nem csak egy-két napra szól, hanem igenis van emögött valami, ami miatt talán aggódni kellene. És ez be is igazolódott a nagyszülők és a nagynéni felbukkanásával.
Az illusztrálás viszont nem teljesen nyűgözött le, de mint a fogalmazásban, itt is megvan mindenkinek a stílusa, és el kell fogadnom, hogy Te például nem szeretsz közelről fotózni. Én mondjuk szeretem a változatosságot, és azt, hogyha egy részben vannak közeli, távoli képek egyaránt. Itt viszont javarészt messziről fotóztál, de igazából nem is ez volt az, ami nem tetszett annyira, hanem néhány fotózási szög. Csak pár példa: a két lány a buszmegállóban, mellettük a kuka; mennek a plázában, a lábuk le van vágva; Marilyn nézi a telefonját, közben belóg a kerítés egy darabja. (De ez már szőrszálhasogatás. )
Hasonlóan a többiekhez, én is várom a folytatást, és nagyon örülök neki, hogy immáron két történet is fut az oldalon.
