Interjú Larával – Készülőben: Hanna, “Háborús tale”
Én most személy szerint két történettel is foglalkozom, teljesen más műfajban. Az első a Hanna című tale lesz, amit már be is mutattam a fórumon. Mivel ez lesz az első történetem az oldalon, kicsit félek, hogy az olvasók hogyan fognak reagálni, hiszen ez egy szerelmes történet, a cselekmény is teljesen mindennapi, ezért is tartok tőle, hogy keveseket fog majd meg.
Első művemként kicsit más is lesz a fogalmazás és a történet stílusa, mint a másodiknál, hiszen életemben először írtam ekkora terjedelmű művet. Mindenesetre remélem, hogy az olvasóknak tetszeni fog majd, és szívesen olvassák majd a második művem is.:)
Mi ihlette a történetet?
Az első, Hannás történetet igazából maga a játék ihlette meg. Csak egy sima családot csináltam, elkezdtem játszani és úgy éreztem, hogy semmi értelme az egésznek, ha a történetük csak a fejemben játszódik le. Valahogy meg kell örökítenem. És így jött képbe az írás. Az eseményeket úgy alkotom meg, ahogy én akarom, és így mások is láthatják a történetet, amit a képzeletem szült.
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
A Hannás történetem teljesen kész, a lektorommal még elvégezzük a végső simításokat, aztán ha mindenki úgy látja, mehet az oldalra!
A háborús történetem még nagyon az elején jár, pár részt írtam még meg teljesen és a helyszíneket, szereplőket alkottam meg. Viszont fejben sokkal előrébb gondoltam, mint a Hannát, ott nem volt A, B pont, csak haladtam, ahogy jött. Itt viszont már megvannak a terveim egészen a történet végéig.
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Az írás önmagában nem nehéz, ha hozzákezdek akkor csak jön magától. Viszont vannak olyan pontok, ahol megakadok. Számomra ezek a pontok a legnagyobb akadályok az írásban, de erről a következő kérdésben beszélek bővebben.
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Általában megszületnek a fejemben a részek, és azokat kezdem megvalósítani, de van, hogy a következő részben már nem tudom, merre tovább. Ilyenkor elgondolkodom a lehetséges folytatásokon, és van, hogy több verziót is megírok, majd rájövök hogy mégsem tetszik, és kitörlöm az egészet. Ha nem jut eszembe semmi, akkor abbahagyom, csinálok mást. A körülöttem lévő dolgok úgy is inspirálnak majd, hogy tovább tudjak haladni.
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Általában írás közben forgatok, vagy a részek írása közben mérem fel, hogy mit tudok megvalósítani a játékban, és mit nem. Például egyedi tartalmakat keresek, vagy megalkotom a helyszíneket, szereplőket. Közben pedig újabb ötletek is születnek a történetemhez, szóval ezt a módszert ajánlom a többi írónak is!
Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
A Hanna szerintem átcsúszik az őszre, és ha minden jól alakul, akkor már ősszel kint lehet az oldalon. A háborús történetet pedig még egyenlőre nem tudom.:)
Olyan csönd volt, hogy csak a víz lágy hullámainak hangját lehetett hallani. Olykor egy bagoly huhogása hangzott a fák irányából.
Leültek a nedves fűbe, és csak bámulták a fodrozódó vizet. Nem kellett egymáshoz szólniuk, hiszen szinte olvasták egymás gondolatait. A szél néha lágyan belekapott Hanna hosszú, sötét fürtjeibe, és magával röpítette.
Eszükbe jutottak azok a pillanatok, amiket együtt átéltek, és azok az évek is, amelyeket egymás nélkül töltöttek. A hiány, amely majdnem megölte őket. A sok hülyeség, amit együtt követtek el, és hogy ha baj volt, mindig egymás mellett voltak… Mindig számíthattak egymásra. A kapcsolatuk nem olyan volt, mint bárki másé. Az övék örök és törhetetlen volt, és senki nem szakíthatta szét őket. Még a sors és az idő sem…”
Akit faggattak: Lara
Aki faggatta: Thea
