Interjú az egyik legtermékenyebb novellistával, juhaszgagával

Mit gondolsz Jake-ről, szívesen találkoznál vele a való életben? 😀
Jake-kel vagy George-dzsal? 😀 Szívesen megismerném Jake-t, akár közelebbről is, hm… 😉 Ha be van kattanva, semmiféleképpen sem, de ha mondjuk Jake úgy tekintene rám, mint az Ő teremtőjére, akkor biztos, nem bántana. Ugye? UGYE?

Jó kérdés, én se lennék egy helyiségben összezárva Jake-kel. 😀 Komolyra fordítva a szót: Az alkotásaid közül volt olyan, amelyik komolyabb fejtörést okozott? Ha igen, melyik és miért?
Kész történeteket számba véve olyan igazán fejtörős nincs, mivel már megjelentek. 😀 Nálam, ha valamelyik sztori túl sok gondolkodást, munkát igényel, akkor azokat nagy valószínűséggel nem írom meg. Nem azért, mert lusta vagyok – mert amúgy lusta vagyok –, hanem mert egész egyszerűen elmúlik az a szikra, ami amúgy a novellák megírása közben fennmarad, mivel ott nagy eséllyel nem kell heteket-hónapokat tölteni a megírással. A Pletyka 2 óra szüleménye, a Jake tette egy nap, a Jake volt 3 nap, de ott már tényleg mindent beleadtam, hogy a legjobb legyen, napokig javítgattam, ami miatt volt is egy kis szünet. Akkor illusztráltam Bellatrixy novelláját is, és ez nagyon jó volt, hogy nem csak a saját sztorimmal kellett foglalkozni, mert beleőrültem volna XD
Félkész történeteknél van ugye a melegsztori, ami fél év után borzasztóan gyerekesnek tűnik a szememben, emellett indokolatlanul sok az… érdekes, érthetetlen rész, épp ezért azt mindenféleképpen átírom, holott a 9 rész megírása nem tartott tovább 2 hétnél – konkrétan 10 nap alatt megírtam az egészet.
Aztán ott van még a könyvötletem is, ami már a tavalyi pályázat óta nem akar kimenni a fejemből, és ami nagyon gyerekcipőben jár még. Azóta is szövögetem, csűröm-csavarom – egy rész már meg is született, ami meglepően rosszra sikeredett –, de tényleges írás még ott sem történt. Fejben könnyebb írni, mint valóságban, ezzel minden író találkozik, és ez számomra rohadt bosszantó. 😀

Mikor kezdtél el írni?
Emlékszem, hogy úgy 8-9 éves voltam, és karácsonyra megkaptam a Harry Potter legvaskosabb kötetét. Külön kiemelem, hogy akkor még csak az az egy könyvem volt meg a sorozatból, a többit csak több évre rá olvastam el. 😀 Szóval, megkaptam a könyvet, elkezdtem olvasgatni, és közben így körvonalazódott bennem, hogy milyen jó ez a könyv, milyen jó ezt olvasni. Elgondolkoztam, hogy vajon milyen jó lehet J.K. Rowlingnak mindezt megírni, milyen élmény lehet mindez – azóta rájöttem, hogy nagy tortúra lehetett a számára is egy ilyen mesterművet kiadni a kezei alól XD Szóval: elolvastam 1 fejezetet, elővettem pár A/5-ös papírlapot, és kezdetnek megterveztem a könyvem borítóját, ami egy kutyát ábrázolt, amint egy lábnyomot szimatol. És elkezdtem körmölni a történetemet. Sokat elárul rólam, hogy már akkor sem tudtam egy oldalnál többet írni. 😀 De ezt a pillanatot mondom annak, hogy úgy igazán az írásra való hajlam megjelent nálam. Aztán általános iskolában 3. osztálytól felbukkant a fogalmazás óra, amit rühelltem, bár jó voltam belőle. Ezek után évekre megszűnt az írás, mivel felső tagozatban kikaptam pont azt a magyartanárt, aki nem igazán kért tőlünk fogalmazásokat. Nem volt meg a lehetőség, így nem is tudtam élni vele. Később megismertem a My Sims oldalát, amikor én 12-13 éves lehettem, és láttam, hogy lehet publikálni írásokat. A kihagyás után újra elkezdtem írni, de a My Sims sosem érte meg az első történetemet, ellenben a Sims Tales, bár ott is egy pályázat kapcsán. Szóval, ha nincs a My Sims, akkor nagy valószínűséggel nem kezdek el újra írni, és nem kínoznám magam mind a mai napig az írással. 😀

Azt lehet tudni, hogy mi lett volna a történeted, ha tovább élne a My Sims? 🙂
Nagy valószínűséggel semmi. A My Sims-en nem igazán az íráson volt a hangsúly, hanem magán a Sims-en, így az íróknak is egy kicsit korlátozott keretek között volt alkalmuk kibontakozni. Egyébként beküldtem pár folyamatban lévő történetet az oldalnak, de azokat sem fejeztem be – aztazeget, micsoda plot twist XD Egyébként horror-jellegű történetek voltak, plusz egy fantasys, de szerintem jobban jártam, hogy nem kerültek ki. :’D Emellett nekem sokkal könnyebb rövidebb sztorikat írni, egy 10 részes sztori megírása valóságos kínzás lett volna számomra akkoriban (is). 😀

Mi motivál téged írás közben?
Az, hogy végre befejezzem. 😀
Leginkább a visszajelzés az, ami fenntartja bennem az érdeklődést. Amikor írok, akkor jórészt a saját szórakozásomból írok, de emellett azért is, hogy másokat szórakoztassak vele. Amiket megírtam, azoknak az írását élveztem, és szeretném látni, hogy amit élvezettel csinálok, az jó-e. Ha kevés a visszajelzés, elmegy az ember kedve tőle, ha túl pozitív, amit nagyon sokszor érzek velem szemben, akkor meg az elfogultság vádjával illetem az összes dicsérőmet 😀 (holott lehet, tényleg nem vagyok szar író, csak nem akarom elfogadni). Azért írok, mert szeretek írni, mert szeretni kell azt, amit csinálunk – bár néha jobb lenne simán letenni a tollat örökre –, és leginkább ez az, ami a legjobban motivál írás közben.

Melyik a nehezebb számodra, az írás vagy az illusztrálás?
Írni mindenféleképpen könnyebb, mint illusztrálni. Ennek oka, hogy a gépem egy atomreaktor képességét is felülmúló űrhajó erejével rendelkezik. Nagyjából egy óra forgatás után egyszerűen kidob a játék, és ilyenkor a simeken végzett, mentetlen változtatások elvesznek, amik nagyon fel tudják húzni az agyamat. Meg amikor már nagy nehezen beállítottam mind a 8 simet a képbe, már csak a C betűt kéne megnyomni, akkor lép ki a játék – Bellatrixy sztorijánál ez például gyakori jelenség volt. XD Ilyenkor elküldöm a gépemet, pihenek egy hetet, majd újra nekikezdek a kínszenvedős folyamatnak. 😀
Írni akkor nehezebb, ha annyira komplett a történet, hogy már egy kis agyat is igényel a cselekmény kibogozásához, nem csak kreativitást, ami nálam nagyon döntő. Meg akkor, ha már vagy ötödik alkalommal írom újra a sztorit. XD

Előbb írsz, és utána illusztrálsz, vagy fordítva?
Érdekes, mert júniusig azt mondtam volna, hogy sokkal inkább kényelmesebb előbb írni, utána illusztrálni, viszont a pályázatra épp ellenkezőleg csináltam: előbb forgattam le a képeket, majd utána írtam hozzájuk a szöveget, és arra a meglepő következtetésre jutottam, hogy jobb volt úgy. Igaz, nem írtam meg a sztorit, de így kipróbálva mind a két lehetőséget azt tudom mondani, hogy abban az esetben kényelmesebb volt előbb a képeket megcsinálni, majd arról leírni mindent.

Kerültél már alkotói blokkba? Ha igen, hogy léptél túl rajta?
Heti szinten kerülök olyan helyzetbe, hogy nekem semmi sem jó. Olyankor bármivel játszok, bármit nézek vagy olvasok, nem jó, rossz minden, és az írás az pedig egy halott ügy ilyen időszakokban. Ezeken túllendültem valahogy. De nemrég rájöttem, hogy az ilyen helyzetekben nekem a legjobban egy szundi segít, de komolyan. 😀 Minden szar volt, lefeküdtem, aludtam egy órát, és utána minden csudaszép virágosmező lett 😀

Mennyire fontos Neked az illusztrálás?
Mivel ez Sims Tales, a műfaj megköveteli, hogy képekkel dolgozzunk, és az ember, ha ránéz egy történetre, akkor nem a szöveg tartalmát nézi meg először, hanem a képeket. Nálam is a képeknél vérzik el rengeteg történet, amit sajnálok, mert ahogy olvastam, mind jó alkotás. Csak engem már kilőttek a képekkel. Én épp ezért megpróbálok szép, esetleg jó képeket csinálni a történeteimhez, esetleg olyan stílusban, ami eddig nem nagyon volt jelen. Ez lehet, hogy sikerült, lehet, hogy pont ez zavar egyeseket, de erről nem fogok lemondani, mert számomra a képek a legfontosabbak egy Sims Tales-nél. 🙂

Van olyan kép/jelenet a novellákban, aminek az elkészítésére büszke vagy?
Minden dologra, ami kikerült az oldalra, nem vagyok büszke. 😀 Mindegyiken annyi mindent tudnék változtatni most, annyival jobbá tudnám tenni, mint most. Ez egy örök dilemma lesz nálam, írói pályafutásom emiatt biztos, hogy nem lesz hosszú életű, de azért megpróbálok ezen is túllendülni. De ha ki kéne valamit, amire úgy igazán büszke vagyok, az az Apagyilkosban nyújtott teljesítményem. Egy darab képet meg nem tudok kiválasztani, mert egy szülő sem választja ki a gyerekének azt a testrészét, amit legszívesebben mutogatna mindenkinek. 😀

Milyen műfajok állnak hozzád közel?
Hát a romantikus, dráma, meg talán egy kicsit a vígjáték. 😀
Komoly válasz: inkább a sötétebb, komorabb történetek, amiknek nem feltétlenül van tanulsága, pusztán az érzés felerősítésére szolgál(na). A happy endet meg utálom, szóval jogosan kaptam meg a tanárnőmtől, hogy byroni világfájdalom hatja át az írásaimat. 😀

Van az általad írt történetekben felsorakoztatott szereplők közül kedvenced? Ha igen, ki ő, és miért pont ő a favorit?
Olyan igazi kedvencem nincs, mert nekem mindegyik a saját fejem szüleménye, ezáltal szinte mindegyik egyforma. Van, akinek többet adok, van, aki kevesebbet kap abból, de attól számomra egyenértékűek lesznek. Jake az, akinek a történeteinek írását jobban élvezem, mint a többit, de akkor sem magát a karaktert, hanem a körülötte lengő történetet szeretem írni 🙂 A harmadik évad ötletei már most a fejemben vannak, alig várom, hogy legyen egy kis időm megírni azt is.

3. évad? Jól értem, hogy Jake volt után tervezel írni egy újabb folytatást? Ha igen, megosztanál velünk néhány részletet?

​Hát rendben! Mindenesetre várjuk a folytatását, a rajongóid biztosan kíváncsiak. 😀
Amikor valamilyen személyiségzavarról, betegségről írsz, akkor gyűjtőmunkát tartasz előtte, vagy csak akkor nézel utána, ha elbizonytalanodsz?
Nem nagyon nézek utána ezeknek a dolgoknak, egyszerűen csak beleképzelem magam az illető helyzetébe, fejébe. Például Jake esetében egyáltalán nem a szokásos skizofrénia van jelen – mint utóbb olvastam –, hanem a saját képzeletemben létező különös tudathasadásként. Azonban a folytatások miatt már utána kell néznem a betegség gyermekkori mutatóinak.
Tessék, egy kis morzsa a galamboknak. 😀

Tudom, hogy Stephen King neked is nagy kedvenc 😀 Esetleg más írók, akik megihletnek?
Úgy igazán író, aki megihlet, az csak Stephen King. A nyelvezete, a stílusa mind-mind annyira szimpatikus nekem, hogyha tőle veszek könyvet, akkor nem számít, hogy mit, csak hogy az ő nevével legyen fémjelezve – meg hogy ne legyen hosszú XD Könyvek sokkal inkább megihletnek, mint egy-egy író. Ott van például a Harry Potter, ami gyerekkorom meghatározó könyvsorozata volt, és aminek hatására “elkezdtem” az írást. Aztán az Éhezők viadala az, ami a leginkább megihletett, ugyanis annak köszönhetően kezdett el érdekelni a jövő, a jövőkép, ami egyáltalán nem pozitív, és amiatt kezdtem el poszt-apokaliptikus történeteken gondolkodni, ahol az ember okozta a saját pusztulását. És bár a HP a legmeghatározóbb könyvélményem, az Éhező viadala sokkal nagyobb nyomot hagyott bennem írás terén. És bár ez az oldalon megjelent sztorik nem igazán adják vissza, rengeteg olyan ötletem van, ami igenis az emberek gonoszságát hangsúlyozzák ki.

Nagyon szépen illusztrálsz, továbbra is vállalsz más írókkal közös munkát?
Először is: köszönöm. 🙂
Másodszor: az elkövetkezendő időszakban semmiképpen sem, most nagyon ráhajtok a tanulásra. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy valakire rásózom az esetleges történeteim illusztrálását. 🙂

Mennyire vagy bevállalós, hogy valami újba vágj bele?
Írás terén eléggé. A Jake-novellák mindenféleképpen egy új dolog kipróbálása volt. Lehet, feltűnési viszketegség, vagy csak egy különleges íróként akartam bevonulni az oldal történelmébe, de a groteszk, morbid írásaimmal ez is volt a célom. Hogy megszerezzem a „hírnevemet” XD Meg hogy olyan történettel is bővítsem az oldal repertoárját, ami nem csak romiból meg mézesmázosságból áll.

Sims témán kívül kicsit beszéljük másról. Vannak kedvenc filmjeid, és miért pont azok?
Kedvenc filmek? Háát… nem nagyon szoktam favorizálni, mert kedvencet több százból rohadt nehéz lenne kiválasztani, de voltak olyan filmélményeim, amik nagy hatással voltak rám. Ilyen például a Csillagok között, Démonok között, A visszatérő, Ex Machina, szóval az ilyen híresebb, látványos és több díjat megnyert filmek a sorsfordító élményeim.
De emellett sorozatokat is szívesen nézek, bár azokból már szerintem több ezer éves elmaradásaim vannak. A Trónok harca nagy rajongója vagyok, azt mindig követem, aztán The Walking Dead, Penny Dreadful, meg még jópár: Family Guy, Dr. Csont, meg nemrég fejeztem be az Avatar: Korra legendáját is.

Sims 3 szérián kívül melyik játékkal forgatnál szívesen?
Már annyira megszoktam, megismertem a Sims 3-at, hogy nem igazán tudnék elszakadni tőle. Amennyire bírja a gépem, kihasználom a szebb játékot, mert a Sims 2-ben annyira valóságos, nekem tetszetős képeket még hosszú utómunkálatok után sem tudnék csinálni.

Te magad alkotod a helyszíneket, simeket vagy letöltöd azokat?
A simek 95%-ban az én alkotásaim. Van, amelyiket netről töltöttem le, és átszabtam egy kicsit az arcukat, de teljesen netről letöltött simet sohasem raktam be a történetembe. Helyszíneket inkább, mert lusta vagyok egy komplett házat felépíteni, viszont már volt olyan, hogy megépítettem a házat – belülről 😀

Nekem az tűnt fel, hogy ugyanaz festmény szerepelt majdnem minden képben a Pletyka című novellában. Annak van jelentősége?
Kicsit meglepődtem, hogy senki sem tette szóvá. 😀 Igazából a Da Vinci kód megfejtését rejtettem el azokon a képeken, de ez titok. 😉
A valóság az, hogy régebben szerettem a Gálvölgyi show-t, és egy Barátok közt paródiában az egyik vicces elem az volt, hogy minden egyes helyszínen feltűnt ugyanaz a festmény. Ezt meg, úgy gondoltam, jópofán meg lehet oldani a Pletyka esetében is, úgyhogy ide vezethető vissza az egész festményes dolog.

Hogyan értékeled az eddigi novelláidat, melyik novelláddal vagy megelégedve?
Megmondom őszintén, egyikkel sem. 😀 Vagy túlságosan gyerekesek, vagy túl tapasztalatan voltam a novella megírásakor, de úgy igazából, amire hosszabb idő után visszatekintve is elégedetten bólogatva nyugtázom, hogy ez fasza lett, olyan nincs 😀

Tervezel valamikor tale-t írni, vagy maradsz a novelláknál, vagy gondolkozol hosszabb történeten?
Még tervezek novellákat írni az oldalra, ahogyan egy csomó tales is a fejemben van, csak épp meg kéne írni őket. Például a Jake 3. évada nagy eséllyel Mini tales lesz. 🙂

Köszönöm a beszélgetést! Kitartást a munkádhoz, és várjuk a novelláidat, esetleg az emlegetett tale-eket, ha összejönnek. 🙂
Köszönöm szépen a felkérést, örülök, hogy válaszolhattam a kérdésekre. 🙂