
Egy angyal bakancsban – 26. Minden újrakezdődik – Nia ismét mesél
Clay mellettem volt.
Tíz perc múlva teljesen rendben voltam. Na jó, azért nem teljesen…
Kaptam normális ruhát, enni, egy hatalmas napszemüveget és egy szőke parókát, mivel meg akartam nézni a temetésemet, ami Clay szerint még akkor is tartott. “Viccesen” néztem ki.
Nagyon sokan eljöttek – Clay állítása szerint. Teljesen meg voltam hatva.
És meglepődtem, hogy kik maradtak tovább.
Ott volt Teresa anyukája, vagyis a nagymamám, és Zora, Lille, Zac és még Nicky is, eljött Deon is, de ő azt hiszem tudta, hogy élek. Ő mindent tud.
Aztán Clay odajött és mondta, hogy menni kellene.
Megindult felénk.
Utólag végiggondolva az ő szemszögéből én is szemétnek tartanám Clay-t. Meghal miatta a lányom – vagyis azt hiszem, hogy miatta-, aztán eljön a temetésére a szőke barátnőjével, bakancsban. Pedig ha tudná…
Azért arra nem számítottam, hogy kiabálni kezd.
Vicces volt nézni, ahogy a barátom, aki sokkal nagyobb embereket is kiütött már, az Apám elől “menekül”. Csak nem volt kedvem nevetni. Tehetetlenül álltam és néztem.
Végül Clay úgy döntött, hogy feladja. Megállt előtte és hagyta, hogy megüsse.
Aztán odamentünk a síromhoz, ahol immár senki sem volt.
Clay-hez kezdett beszélni. Én mozdulni sem mertem. Kavarogtak bennem az érzelmek.
Mégis – szólalt meg Clay – miért hagyta ott? – Mintha olvasott volna a gondolataimban. Ez volt az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem is.
Én… csak meguntam az állandó feszültséget. Egyszerűen nem bírtam tovább azt, hogy Matthew minden egyes nap felhozta nekem azt, hogy nincs munkám és egyedül neki köszönhetjük, hogy normális körülmények között élünk. És ami a legrosszabb, igaza volt. Nem tudtam feldolgozni, hogy ennyire tehetetlen vagyok. Egyedül akartam lenni. Gondolkodni, de én nem akartam, hogy… ez történjen. Azt hittem Nia erős. De… – könnybe fulladtak a szavai. Én pedig szédülni kezdtem.
Clay észrevette, hogy baj van. Utánam kapott, de elkésett, sírva csuklottam össze a lelkiismeretfurdalástól.
Nem ismerhetett fel. Nem tudhatta, hogy ki vagyok, nem ölelhettem meg és nem bocsáthattam meg neki. Ha elmondom az igazat ő is veszélybe kerül.
Clay vitt el Anya mellől és magyarázta meg, hogy nagyon közel álltam Niához és nagyon hiányzik nekem. Utána ott hagytam egész addigi életemet.Évekkel később:
Messzire költöztünk Clay-el. Deon mindenben támogatott és segített.
Amikor pedig otthon volt, akkor sem volt kellemes társaság, de én beértem azzal, hogy egyáltalán nézhettem.
Deon néha benézett hozzánk és együtt vacsoráztunk. Így meg kellett tanulnom főzni…
Felvettek egy olyan helyre, ahol tanulhattam azt, amit mindig szerettem volna. Tengerbiológiát.
Miután befejeztem a tanulmányaimat, munkát akartam keresni, Clay tiltakozása ellenére.
Clay átvette apja cégének irányítását. Sok munkával jár, de mindig szakít rám időt. Persze ő is új személyazonosságot kapott, hogy munkába állhasson, pedig senki nem keresett minket.
Jobban nem is alakulhatott volna az életünk, hiszen ketten éltünk egy szigeten, teljes nyugalomban, viszont ha másra vágytunk, akkor csupán félórára volt a legközelebbi város hajóval.
Azonban a szórakozás már nem azt jelentette nekünk, mint régen. Nem keseredtünk meg, vagy törtünk össze lélekben, de a tombolós, piálós bulikat mellőztük, nem mintha én olyan nagyon sokon vettem volna részt, de Clay gondolom igen. Nem szívesen beszéltünk a történtekről még egymás között sem és igyekeztünk kerülni mindenféle beszélgetést a múltunkkal kapcsolatban.
Bár lett volna rá lehetőség, nemigen hagytuk el nyugodt kis lagúnánkat. Hiszen ott voltunk egymásnak.
Csodálatos szertartás volt a tengerparton.
Ezeket is érdemes megnézni

Egy angyal bakancsban – 10. Ketten maradunk
2018. január 14.
Egy angyal bakancsban – 19. Visszatérés
2018. január 14.