Egy angyal bakancsban – 25. Clay Earl

A nevem Clay Earl és ez most az én történetem.
Itt állok annak a lánynak a temetésén, akit szeretek.

Nem hittem, hogy a dolgok idáig fajulnak. Az én hibám volt, hogy ez történt. Csak az enyém…
Életem legszebb napja volt az, amikor először találkoztam Niával.
Tudtam, hogy Will odavan érte, de nem érdekelt, kész voltam arra, hogy otthagyjak mindent. Miatta.
Az öcsém megkért, hogy menjek el egy lányért, aki tetszik neki, mert messze lakik a belvárostól. Én meg jobb dolgom nem lévén, persze igent mondtam.
Hiba volt.

Mikor megláttam, ahogy ott állt elveszetten és esetlenül, ahogy rám nézett félénken, addig a pillanatig nem hittem a szerelemben.
Persze mit remélhettem akkor még, hiszen úgy tudtam Will érdekli.
Nem szóltam hozzá egész úton és miután leszállítottam az egész csapatot, gyorsan eltűntem.

Egész éjjel forgolódtam, egyszerűen nem voltam képes aludni.

                                                                                    *****
Aztán egyszer úgy alakult, hogy együtt lehettünk. Will felhívott, hogy Niát behívták az igazgatóhoz és nekem kellene kimentenem. Először persze azt gondoltam, hogy ugyan már, nem lehet akkora a baj, de utána felismertem a helyzetben rejlő lehetőséget.
Akkor volt bátorságom megszólalni, persze inkább csak kérdeztem.

Elmondta, hogy hogyan ment tönkre az élete. Tulajdonképpen körülbelül úgy, mint az enyém. Az egyik szülője elhagyta, a másik pedig magába zuhant. Ő pedig lelki nyomorban élt.
Aztán a lehető legrosszabbkor jött egy telefon.
Mellesleg, ugye apámnak dolgozom, aki a sok-sok gyára mellett még drogkereskedelemmel is foglalkozott, de mára abbahagyta. Viszont akkor még nyakig benne volt. Úgy tervezte, az lesz az utolsó szállítmánya, ami miatt akkor hívott. A beszállítót elkapták az egyik határnál és aggódott, hogy nem érkezik meg a szállítmány időben. Így nekem kellett beszélnem a felelőssel. És úgy, hogy Nia is ott volt!

Szerencsére hamar elintéztem mindent és szegény lány nem sokat fogott fel a dologból.
Utána Apámhoz mentünk, aki kitalálta, hogy menjek vele a Seychelle- szigetekre és pont akkor hagyjam ott Niát, amikor lenne esélyem nála. De végül is nem kellett ott hagynom. 
Együtt töltöttünk egy csodás hónapot. Persze gondolnom kellet arra is, hogy ő még iskolába jár, így felhívtam pár embert. Ellopattam az iskolai naplót, majd lefizettem egy orvost, hogy minden hiányzásról írjon igazolást, majd kitaláltunk egy kerek történetet egy szerencsétlen veséről. Elég gáz sztori, de annyi idő alatt ennyi telt tőlünk.

Még aznap felhívtam az igazgatót és elnézést kértem tőle Nia eltűnéséért. Az apja nevében.
Utána jöhetett a felhőtlen szórakozás. Vagyis jöhetett volna, ha nem vagyok annyira szerencsétlen.
Egyszerűen képtelen voltam arra, hogy akár csak utaljak rá, hogy szeretem.
Ismét gyereknek éreztem magam, egy taknyos kölyöknek az általános iskolában, aki először lesz szerelmes.
Magam alatt voltam, pedig sokat beszélgettünk.

Mikor ránéztem csak reméltem. Bár mindig mosolygott rám, én mégis bizonytalan voltam.
És ki mást kereshetne meg egy fiú a szerelmi ügyeivel, mint az apját? Persze nem, de jelen esetben nem volt más.
Niát, szegényt a parton hagytuk, de gondoltuk, jól el lesz.
Majd pedig elmentünk egy közeli kávézóba és kiöntöttem magamból azt, ami a szívem nyomta.

De az látszott rajta, hogy tűnődik. Azonban az érzelmei rejtve maradtak.
Végül pedig szabályos kis beszédet intézett hozzám, amit viszont már nem volt képes tökéletesen közömbös arccal előadni: Kisfiam, te komolyan azt hiszed, hogy az a lány eljött volna veled, ha nem kedvel? Amikor megláttalak titeket együtt, azt gondoltam, hogy végre megtaláltad az igazit. Ragyogtál, amikor ránéztél. Meg sem fordult a fejemben, hogy még nem mondtad meg neki, hogy mit érzel. Ezért is hívtam el. Meglepetés volt számomra, hogy nem vagytok együtt, de inkább nem avatkoztam bele. – itt szünetet tartott és mélyen a szemembe nézett – Én mindig a javadat akartam. Talán úgy tűnhet, hogy nem, hiszen sosem kerestelek, míg anyáddal éltél, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Vagy az sem volt igazán jó ötlet, hogy engedtem azt, hogy belekeveredj az illegális üzleteimbe, bármennyire erősködtél, hogy segíteni akarsz. A lelkiismeretem nem engedi, hogy igazán az apádnak nevezzem magam, de Clay, te egy csodás ember vagy, hidd el nekem, még ha csak egy idegennek tekintesz is, Nia nem is remélhet nálad jobbat. Összeszorult a gyomrom, nem csak az érzelmeim miatt, hanem, hogy ilyen őszintén beszélt a kettőnk kapcsolatáról. Erről még sohasem mesélt. Viszont képtelen voltam ezzel foglalkozni, túl önző voltam, hiszen az utolsó mondata némi bátorságot öntött belém, hogy talán van esélyem az imádott lánynál.
Mégsem szántam rá magam a cselekvésre. Csupán az utolsó nap tettem valamit.

És jobban sikerült, mint vártam.
Összejöttünk, ráadásul Apám megkötötte a tervezett üzletét, így ki tudott szállni a drogüzletből, mert volt hova tenni az abból szerzett pénzt.
Otthon persze szegény Niának magyarázkodnia kellett az eltűnéséért, meg nekem is, de azért neki rosszabb volt. 
Az iskolai dolgait elintéztem, de a barátait és persze Willt nem lehetett átverni.
Mikor hazavittem a reptérről, szegény kétségbe volt esve, aggódott, hogy mit fognak szólni, tudta, hogy Zora és Lille elnéző lesz, de az öcsémtől tartott.
És volt is mitől. Soha nem láttam még olyan feldúltnak, mint akkor, amikor lehordta.

És tudtam, hogy neki jobban fájt, mint Will-nek.
Végül a tanulás feledtette el vele a gondjait, éjjel-nappal a pótvizsgáira készült, így nem volt ideje gondolkodni.
Ebben az időszakban nem sokat láttam, de meglett az eredménye, mert mindenből levizsgázott.
Amíg nem voltunk együtt, addig szörnyen hiányzott. Folyton azt terveztem, mit fogunk együtt csinálni. De amikor végre lett volna időnk mindenre, el kellett mennie.
A nyári szünet első néhány napján alig láttam. Aztán volt három nap, amikor folyton vele lehettem. Azt hittem onnantól minden más lesz.
És nem tévedtem. Minden megváltozott, csak nem úgy, ahogy én gondoltam.
Egyik reggel csónakázni vittem. Nem tartott sokáig, mert el kellett mennie. Ismét.

Úgy döntöttem meglátogatom Apámat. Az irodájában volt.
Mikor odaértem egy nő volt nála, aki engem keresett. Azt mondta, fontos.

Tudtam hová kellett mennem. Jól ismertem azt, aki zsarolni akart.
Berontottam, leütöttem a biztonsági őrt és elvettem a fegyverét.

És azt találtam ott, amitől a legjobban féltem.
Nem gondolkodtam csak meghúztam a ravaszt. Egyszer, majd még egyszer.

A mentő már ott volt.
És Nia még élt.

Így csak annyit tehettem, hogy vittem mintát a szerből, amit beadtak neki és megmutattam egy szakértőnek.
Apám egyik régi barátja volt és elismert kutatóorvos. Elmesélte, hogy az anyag, amit Niának adtak egy neurotoxin, ami az idegrendszerének egy részét gátolja, főleg a vázizmok beidegzéséért felelős neuronokat. Nekem mondjuk mondhat ilyeneket. Fokozatosan terjed szét a szervezetében, de azt mondta, hogy ha még mindig él, akkor valószínűleg valahogyan megállították a terjedést. A szert közismerten egy fugu nevű halból vonják ki vagy baktériumokkal termeltetik, de valószínűleg mivel a gyomrában nem találtak semmit, és nemigen elterjedt hazánkban ez az étel, a kórházban nem gondoltak erre, a maradék szert meg én vittem el…
Az orvos azt is mondta, hogy nem létezik ellenszer, de egy idő után kiürül a szervezetből, viszont mivel a kórházban nem tudják mi baja, nem fogják levenni a gépekről, hogy ez kiderüljön.
Ismét beszéltem Mr. Scrubbal, de hallani sem akart rólam és arról, hogy mesterségesen próbálják meg felébreszteni Niát. Persze rám fogta, hogy meg akarom ölni.
Körülbelül egy hétig győzködtem, mire rájöttem, hogy így nem megyek semmire.
Máshogy kellett beadnom Niának azt a gyógyszert, amiről felébred és gondoskodnom arról, hogy ne eshessen baja később se.
Egyik este betörtem a szobájába egy szörnyű sapkában.

Egy ágyon feküdt mozdulatlanul. Magától lélegzett, de egyébként olyan volt, mintha halott lenne.
Beadtam neki az ellenanyagot és vártam.

Percek, majd órák teltek el és már kezdtem feladni a reményt. Aztán egyszer csak felült.
Amit akkor éreztem, az leírhatatlan.

Sajnos azzal, hogy megöltem azt a dílert, más vette át a helyét, aki aggódni fog a biztonsága miatt, és mivel én és Nia kiemelt szerepet kaptunk előde meggyilkolásában, ezért előbb vagy utóbb meg fog keresni minket.
És persze a rendőrség is keresett, bár ők valószínűleg nem a megölt drogkereskedő miatt.

Viszont már mindent kitaláltam, csak neki kellett beleegyeznie.
Újra el kellett aludnia, viszont ezúttal olyan anyagot kapott, amiben rövidtávon nem volt kockázat. Erre a célra a szakértő valami hidrogénszulfidszerűséget adott, ami… mintha az oxigénfelvételt gátolná, és élő-halott állapotot idézne elő, de ebből fel lehet ébreszteni.
Igaz vagy háromszor elmagyarázta ezeket a dolgokat, de a biológia sosem volt az erősségem.

Beleegyezett.
A terv tökéletes volt. Beadom neki a szert, ő elalszik. Tekintettel arra, hogy azt hiszik, hamarosan meghal, amikor megszólal a folyamatos sípolás a műszeren valószínűleg nem fogják aprólékosan megvizsgálni minden szervének részletes működését. Ha nincs pulzus az az átlagos orvosnak a halállal egyenlő. Megismerve Mr. Scrubot pedig biztos voltam benne, hogy nem egyezik bele a boncolásba, hanem inkább engem hibáztat. Szerencsémre a teljes történet, vagyis a díler halála még nem került nyilvánosságra, hiszen ha meg is találták a testet, azok egyelőre nem a rendőrség, hanem az őrei, akik pedig értesítenek egy másik személyt, aki nem fogja hagyni, hogy lelepleződjön a hosszú évek során felépített üzlet. Inkább saját maguk intéznek el, ha persze rám találnak.
És most itt vagyok és várom, hogy egy pillanatra magára hagyják a koporsót.

Még néhány perc és elmennek a sírhelyhez, aztán mire ideérnek a szállítók, lesz egy kis időm.

                                                                            *****
Végre. Mindenki kiment és üres a terem.

De aggódom, hihetetlenül meleg van, csorog rólam a víz. Előtte leveszem az ingem és a zakóm, különben kicsúszhat a kezemből. Csak Neki ne legyen baja.
Tehát. Gyorsan viszem a kocsihoz, mégis gyengéden.

Óvatosan befektetem, majd visszamegyek és lezárom a koporsót. Néhány homokzsák elég lesz, hogy ne tűnjön fel a súlykülönbség.
Az orvos már előkészített mindent. Ezek után már csak fel kell ébreszteni.
A terv minden pontja tökéletes. Nem lehet benne hiba.
Fél órával később: